Előszó

Tisztelt, bukovinai leszármazott atyafiaim, kedves olvasóközönség!

A következő napokban a bukovinai magyarok kezdeti történelméről lesz szó, melyet minden leszármazott úgy ismer, mint a Miatyánkot, azzal a csekély különbséggel, hogy a Miatyánk elmondásakor senki se téved. Bennünk megrögződött minden, magoljuk a régi hallottakat, újabbakat képtelenek vagyunk elfogadni és feldolgozni, még akkor is, ha ezek levéltári anyagokra alapulnak. Ennek következtében ma ott tartunk a nyilvános szereplőikkel, hogy tíz emberből kilenc rosszul vagy hiányosan lesz “történelmi szakértőnk”, a tizedik pedig, aki jól ismeri történelmünket, az rosszul mondja el és adja elő.
Fellépőkben, előadókban sose szenvedtünk hiányt, ezek annyira meggyőzőek tudnak lenni, hogy még egy harang feliratát is képesek másképp elhitetni, bebizonyítani, hogy az valójában egy rovásírásos kód, ami Csaba királyfi lova patkójának a hajlásszögét rejti. A jónép pedig nézi, hallgatja (és mindig tapsol), hogy az előadó mit olvas, mert ezek átalán igencsak barátságban vannak a betűkkel, a tényleges tudás náluk a hallottakra alapul. De ha a papírt elfújná a szél, ott állnának némán, mint a bálványok, mert a szabad beszéd náluk olyan ritka vendég, mint Bukovinában volt a boldogság. Legtöbbször sikeresen összetévesztik a szájhagyományt, a dokumentált történelemmel, igyekeznek a 19 századi, lélekre ható romantikát felhasználni, ahol – kevés kivétellel - áldozatok vagyunk vagy voltunk. Az ember mindig jobban visszaemlékszik arra, amit sikeresen megbőget. Ennyi talán elég is lenne a modern prófétáinkról, akiknél minden úgy kezdődik, hogy székely, úgy végződik, hogy székely, és a tartalom is csak székely. Nekik a történelem csak egy szép, világoskék zászló, és írja ott valamerre, hogy székely! Pedig van egy lényeges különbség Dunamenti és a Kárpát-kanyarulati székelyek között. Ez utóbbiaknak nem kell viseletbe öltözniük, nem kell cédulát akasztani a nyakukba és zászlót vinniük, ahol írja, hogy ők székelyek. Náluk egyszerű: mikor megszólalnak, évezredes hangok és történelem jön felénk. Ezt nem lehet tanulni, ezzel születni kell. Nincs szükségük székely-magyar szótárra. Ennyi.
A levéltári kutatás, szerintem, olyan, mint a régészet. Valamit sejtesz, hogy merre kell ásni, de sose vagy biztos, hogy találsz-e valamit, ha egyáltalán találsz. Előfordul, hogy rátalálsz a keresett dologra, máskor pedig a véletlen játszik közbe, a vak tyúk is talál szemet alapon. Ha csak egy esemény érdekel, és nem nézelődsz körbe, akkor a dolgok hiányosak lehetnek, mert a történelem során egy esemény se jött úgy létre, hogy nem voltak előzményei, és mindig úgy végződött, hogy voltak utóhatásai, következményei, évtizedeken vagy évszázadokon át. Mi leginkább úgy vagyunk a történelmünkkel, mint Ádám teremtésével, csak a mi Ádámunkat úgy hívják: határőrségszervezés. Hogy előtte, vagy évekkel utána (1776-77-ig) milyen és mekkora volt az erdélyi kivándorlás az oláh országokba, valamint a kivándorlás okai is, az lényegtelennek tűnik majd mindenkinek, és akkor van egy nagy űr, amit senki se igyekszik betölteni.
A 18. században volt szabadságharc, járvány, éhezés, adózás, elnyomás, háború és mindez ok a kivándorlásra, ám ezek az események, bukovinai leszármazottak körében, kicsinyes apróságoknak bizonyulnak. Írástudóink a katonai erőszakról zengnek ódákat, hogy csak azért kellett Moldvába vándorolni. De rájöhettünk, hogy az ősök jó része inkább az adóbeszedőtől és a földesúri ostortól kapott kedvet a hegymászáshoz. Nem a puska dörrenése, nem a mundér, hanem a magyar mágnások testvéri szeretete, a robot terhe és az üres gyomor volt a valódi iránytű. Ezt el kell ismerni, és ennek elismerésétől nem kevesebbek, hanem többek leszünk: olyan leszármazottak, akiknek ősei nem egy ideológia, hanem az élet kényszere miatt választották az ismeretlent. Mert némelyikük úgy lépte át a Kárpátokat, hogy a vármegyei plájások még a porát is csak alig fedezték fel.
Évekkel ezelőtt, egy háromszéki barátom, aki most már fentről élvezi mindennapi kínlódásaimt, felhívta a figyelmem, hogy létezik olyan a levéltárban náluk: Körözöttek. Gondoltam, sok nem lehet ebből, kellenének nekem csak az 1770-1777-es évek, mert sejtelmem volt, hogy az első bukovina betelepedés előtt akadtak olyanok, akik nem a jámborságukról voltak nevezetesek, és ezért léptek át a Kárpátokon. Bizony, volt anyag, közel 500 oldal. Mindez történt 2019-ben. A dokumentumok, néhány magyar és német kivételével, az összesen latinul írodtak. Latin tudásom, bár valamikor egy évet tanultam, valahol az „Amen” és a „Pater Noster” között megfeneklett az idő múlásával, így a fordításokban a mesterséges intelligenciát voltam kénytelen felhasználni. Érdekes, ami kiderült. Sokban jeleskednek nemzetünk dicső szakértői, azon az alapon: minek az igazság, ha van helyette egy jó kis legenda, amitől mindenki székelyebbnek érezheti magát, mint a szomszédja? De aztán ne csodálkozzanak, ha a levéltári porból egyszer előjön az igazság, és az egész szép kártyavár és talapzat rájuk omlik!
Az anyagok két részre osztottam, az elsőben néhány körözés oka és a gyanúsítottak leírása, a másodikban a szökevények ellen kiadott rendeletek vannak. A legtöbb anyag eddig sose volt kikérve, feldolgozva, ezért jelentősek.
Az eddig ismert 207 bukovinai telepes család adatait tanulmányozva, az eredménynek meglepőek:
1. Bukovinába telepedett olyan 18 család, aki 1744-1761 között hagyta el Erdélyt.
2. Majd 1763-1766 között 22 család hagyta el Erdélyt, a „nagy veszedelem” idején, és költözött később Bukovinába.
3. Továbbá 1767-1784 között 167 olyan család távozott Erdélyből, aki később Bukovinában között ki. Tehát a bukovinai “honfoglalók” háromnegyede akkor szedte a sátorfáját Moldvába, amikor a madéfalvi mészárlás emléke már rég elhalványult, a füst is elszállt és az amnesztiát is kihirdették: 1767-ben, az Urbárium kiadása után indult meg az igazi „népvándorlás”. S akkor mennyire befolyásolta őseinket a katonaság szervezése?


Körözöttek

________________________________________

IMG-0012
1771. május 17
Az egyik Sütő Mihály oláh, méltóságos báró Alvinczi Gábor tiszttartója, aki a magyar nyelvet is kitűnően ismeri. Magas termetű és tagbaszakadt, arca fehér és telt. Szarvas-színű (világosbarna/vöröses) haja van, és tábori bunda-szerű posztóruhát visel, orcái piros pozsgásak.
A másik szintén oláh, az előbbi kísérője. Szintén Baldernam-nál (vagy hasonló nevű helyen) esett fogságba, arca szintén fehér és szikár, középmagas termetű és igen izmos. Homloka közepén, egészen a szemöldökéig, egy forradás látható. Oláh ruhában jár, haja szintén gesztenyebarna.

IMG 0027
1771. október 28.
„Őszentsége a Császári-Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében. Tekintetes és Nagyságos, valamint Egregius [Kiváló], Nemes és Vitézlő Urak!
Nekünk tisztelendő és jóakaratú testvérünk, üdvözletünket, valamint a Császári-Királyi kegyelem növekedését kívánjuk. Egy bizonyos Sütő Mihály, aki gyilkosság bűntettében bűnös, és Vízakna mezővárosának hatósági börtönében raboskodott, a vízaknai királybíró szolgálólányával összejátszva – mivel nem ügyeltek rá kellő gondossággal – a börtönből az említett szolgálólánnyal együtt megszökött, elvíve a királybíró néhány háztartási ingóságát is.
Mellékeljük mindkét személy leírását, és komolyan meghagyjuk Önöknek, hogy saját körzetükben szorgalmasan nyomoztassák le őket; ha pedig megtalálják, fogják el és adassák át a vízaknai hatóságnak.
Ezt cselekedve Legszentebb Felséged továbbra is kegyesen jóindulatú marad. Ő Császári és Királyi Felsége [stb.]”

IMG-0120
1772. január 30-án.
Őszentsége a Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Fejedelme, a Vármegyei Kormányzat, legkegyelmesebb Úrnőnk nevében! [Mária Teréziára utalva]
Tekintetes és Nagyságos, Jeles, Nemes, valamint Törekvő Uraknak, kiket jóindulatunkkal tisztelünk! Királyi üdvözletünket és kegyelmünket küldjük!
A főkormányszékhez érkezett jelentés szerint egy bizonyos Nagy Ferencz Laczi, aki korábban katonai szolgálatban állt, jelenleg pedig csavargó, megfontolt szándékkal, minden ésszerű ok nélkül megtámadott egy mezőn egy tíz év körüli fiút. Az erre a célra megtöltött puskájával (sclopeto) úgy lőtte át a gyermeket, hogy az azonnal életét vesztette.
Annak érdekében, hogy az ártatlan vére ne maradjon megtorlatlanul, és az ilyen gyalázat ne maradjon következmények nélkül, jelen levelünkkel elrendeljük: kerítsék elő az említett személyt a saját kerületükben. Amennyiben kézre kerítik, vegyék őrizetbe (fogságba), és erről a Kormányszéket haladéktalanul tájékoztassák.
Kelt az Erdélyi Királyi Kormányszék székhelyén, Nagyszebenben, 1772. január 30-án.

A leírás
A gyilkos paniti fiú, „libertinus” (felszabadított szolga vagy szabados) Nagy Ferenc fia, apja anyja élnek. Sárga (szőke) haja és sárga bajsza van. A bal lábával erősen sánta, mikor lépik a fara egészen kidüllyed. Megjegyzik róla, hogy tud hegedülni, télen-tavaszon hegedüléssel szokott élni, muzsikus cigányokkal szeret társalkozni, gyakran megfordul korcsmákban. Ruházat: nadrágból, lájbiból (mellény) és csizmából áll. A felesége Kolozsvárott lakik, de ő már régen elhagyta az asszonyt.

I009-IMG0003
1772. április 17-én.
Szent Császári Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme, a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk parancsára! Tekintetes és Méltóságos, Nemes és Vitézlő, népünk által tisztelt Testvéreink és Jóakaróink, üdvözletünket és a Királyi Társaságnak gyarapodást kívánunk!
A dicsőséges Magyar Királyság Helytartótanácsa – Szatmár vármegye jelentése alapján – felterjesztést tett a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához, ez pedig továbbította azt a dicsőséges Erdélyi Királyi Udvari Kancelláriához. Eszerint egy bizonyos nagyenyedi lakos, név szerint Hebe Cyrillus, a minap éjszaka feleségét megölte, majd azonnal menekülésre fogta dologát.
Legszentebb Császári és Királyi Felsége kegyelmesen megparancsolta, hogy ezen Királyi Gubernium az igazságszolgáltatás elősegítése érdekében az egész Nagyfejedelemségben körlevelet bocsásson ki. Ennek célja, hogy a nevezett bűnös után szorgalmasan kutassanak, megtalálása esetén biztonságos őrizetbe vegyék, az eredményről pedig hiteles jelentést küldjenek fel Felségéhez.
Ennélfogva a Királyi Gubernium kötelességévé teszi Önöknek, hogy ezen irat kézhezvétele után haladéktalanul és kellő óvatossággal tegyék meg a szükséges intézkedéseket saját területükön. A mellékelt személyleírás alapján a nevezett feleséggyilkost gondosan kerestessék meg, elfogása esetén pedig tartsák biztos őrizetben mindaddig, amíg jelentésükre – akár kézre került az illető, akár nem – meg nem érkezik a további felsőbb rendelkezés.
Ezen intézkedésükkel a legmagasabb Felség kegyes jóindulatát nyerik el.
Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Guberniumától, Szebenben, 1772. április 17-én.
Báró Lázár János s.k.

„Magas, vékony termetű, barna sovány ábrázatú, fekete haja hosszú, két gombra viselt, fekete bajuszú, mint egy 40 esztendős, kék mentéje fekete bárány prémes, veres zsinórra, sárga réz gombokkal, hasonló színű dolmánya, sinórral és gombokkal, kék köpenyegje, fekete csákó süveget visel, oláh nyelven leginkább, de magyarul is beszél.”

[Header - Latin]
Spectabilis, ac Generose Dñe V: Judex Regie,
Domine mihi Colende!

Mai Napon ezen két arestáltatott Személyek közzül [?] mint maga mondgya: Lovász Antal nevezetű, zalányi Nobili: Apor János Uram nevében néminémű haszontalan írást adott be, azon czédolát ín Originali ide zárván, nem terheltetik az Ur meg
látni; ugy hasonlóképpen azt is: jobban kezdvén gondolkodni, mind a kérésnek mind pedig e haszontalan írásnak környüll álló dolgairól, kérdésre vettem az említett Lovász Antalt, de Tsak azt ál-totta hogy valósággal Nobilis Apor János Uram írta volna azon czédolát, azután árestomban vétetvén szorosabban is kezdettem kérdeztetni aki is látván hogy a hazugság keveset fog Néki használni, kitől írattatott a czédola, meg vallotta azon Személy hol légyen.
A' kit is hasonlóképpen Kantábol fel hozatván magam meg kérdeztem, és tapasztalván habozásábol valóságos malaversatját, ezt is árestomban tétetvén, az Ide zárt Species Facti mellett, mint Provincialis Jurisdictiohoz tartozo Személyeket az Urnak el küldöttem, hogy meglátván a' Species Factiban le írt tétovázásukat, ahhoz képest szorosabb Examenre is vévén, az Bűnökhöz képest, ha mi büntetésre érdemesek találtatnak, aztot el is vegyék.
Quibus debita veneratione persisto.
Spectabilis D[omi]n[at]ionis Vestrae obligatissimus Servus
Kiss Imre
Colonel[is] [Kézdi]Vásárhely 17ma 8bris 1772.

Lovász Antal ennek előtte prevaricalva módon bé menvén Moldvába, ottan meg házasodva… Mátyás leányát Pannát vette feleségül, onnan jő ki a [Csíki Vámon] pardonra .
1772. Oct. 19.

I-117/IMG-0003
Szent Császári Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, Kegyelmes Asszonyunk. Tekintetes és Nagyságos, Egregius (Kiváló), Nemes és Agilis, Nekünk tisztelendő és jóakaratú testvéreink, üdvözletünket és a királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk!
A Magyarországból, Máramaros vármegyéből származó, Petrus Dud, más néven Dolha személyleírását, aki Szállya János feleségével, Frundzilla Vaszilia feleségével együtt elszökött – akit bigámia bűntette miatt üldöznek – csatoltan megküldjük. Elrendeljük Kegyelmeteknek, hogy a folyó év június 6-án kelt udvari rendelet követelményeinek megfelelően az említett Petrus Dudot (más néven Dolhát) a gondjaikra bízott joghatóság területén szorgalmasan kerestessék meg, és ha megtalálják, kötelességük szerint vegyék biztos őrizetbe, majd az eredményről értesítsék a Királyi Guberniumot.
Ezzel maradunk Császári Felsége iránti kegyelmes odaadással.
Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Guberniumától, Kolozsvárott, 1772. december 15-én.
M. Joseph Comes ab Auersperg (Auersperg József gróf)
G. Lazar (Lázár G.)
________________________________________
IMG-0031
1773. április 27
Személyleírás
Papp György, származási helye a székely Dicsőszentmárton mezőváros, 38 éves. Eredetileg nem egyesült görög rítusú („szakadár”), de később római katolikussá lett. Közepes termetű, haja, bajsza és szeme fekete, arca hosszúkás, kreol és vékony. Jobb kezén és lábán sebhely, és a mellkasán is visel egy hegnyomot. Kék színű ruhát hord. Katona volt néhai Ferdinánd főherceg gyalogezredében, onnan leszerelték, és a kolozsvári várba (vagy katonai parancsnoksághoz) rendelték. Beszéli a rác (szerb), oláh (román), német és magyar nyelveket.
________________________________________
A dokumentum érdekessége, hogy Papp György igazi poliglott (többnyelvű) személy volt, ami a korabeli Erdélyben és a Határőrvidéken nem volt ritka a katonaviselt emberek körében.

IMG-0033
1773. május 8-án.
Szent Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Archiduxa, Erdély Nagyfejedelme és Urunk, a legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Vitézlő, Nekünk tisztelendő és jóakaró Testvéreink! Üdvözletünket és a Királyi kegyelem előre bocsátását!
Jelentette ezen Királyi Guberniumnak Dézs (Dés) városának magistrátusa, miszerint Andreas (András) Isvány a maga többrendbeli tiltott cselekményei miatt a fiscus (kincstár) magistrátusi perbe fogta, de az ítélet kimondása előtt szökéssel kereste a menekülést, és azóta nem található.
Mivel az ilyen bűnös és ismeretlen állapotú emberek, akik titokban Erdélyben rejtőzködnek, az érvényes rendeletek ellenére tartózkodnak itt, a Guberniumot tájékoztatni kell az elfogottak nevéről, állapotáról és az elfogás módjáról.
Emiatt elrendeljük a Ti Tekintetességeteknek, hogy amennyiben az említett, korábban dési polgár, Isvány András a Ti kerületetekben felbukkanna, őt azonnal tartóztassátok le, tartsátok fogságban, és az elfogásról ezen Kormányzóságot haladéktalanul értesítsétek.
Ezzel Őszentsége, a Mi Felséges Asszonyunk kegyes akaratának tesztek eleget.
Kelt a Királyi Erdélyi Guberniumtól, Nagyszebenben (Cibinii), 1773. május 8-án.
A Kormányzó úr távollétében:
Gróf Bethlen Miklós (Nic. C. Bethlen)

I-120/ IMG-0078
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja nevében!
Tekintetes és Nagyságos, nemkülönben Kiváló és Nemes, Serény Urak! Tisztelendő és jóakaratú testvéreink! Üdvözletünket és a királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk.
Az Önök múlt év, 1772. december 2-án kelt jelentéséből értesültünk arról, hogy Szebeni Györgyöt, aki az 1771-ben elkövetett rablás bűntársa volt, Moldvába menekülése után ott elfogták, és nála 700 forintot találtak.
Mivel a nevezett rablás kárvallottja, Boëronyssa [egy moldvai asszony] szintén moldvai, tanácsos és helyes lenne, ha Önök erről az elfogásról őt értesítenék. Továbbá küldjék el a rablásról és Szebeni György bűnösségéről szóló tanúvallomásokat a szükséges moldvai hatóságokhoz, hogy a károsult a lefoglalt 700 forintból kártalanítást kaphasson. Ennek megfelelően Önök ne mulaszthassák el a szerencsétlen, megkárosított Boëronyssát kioktatni és őt segíteni.
Így döntött Őfelsége kegyelméből. Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség kormányzóságától, Nagyszebenben, 1773. február 16-án, a Nagyméltóságú Kormányzó úr távollétében.
Bethlen Miklós gróf
Samuel Brukenthal (Brukenthal Mihály)

I-164
IMG-0128
A Szentséges Császári és Királyi Felség, Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme és a székelyek ispánja nevében, legkegyelmesebb urunknak.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló, Nemes és Vitézlő testvéreinknek, kiket tisztelünk és kedvelünk: üdvözletünket és a Császári-Királyi [ügyek] gyarapodását kívánjuk.
Mivel a Kovásznáról származó Butka Mihály és a Dálnokról származó Fazakas Mihály – mindketten a szomszédos székekből valók és a Károlyi-ezred katonái – a méltóságos vezetőségtől kapott eltávozási engedélyük lejárta után sem tértek vissza zászlóikhoz; ezennel szigorúan elrendeltetik és meghagyatik, hogy nevezetteket szorgalmasan kutassák fel, kézre kerítésük esetén azonnal fogják le őket, és gondoskodjanak a legközelebbi katonai parancsnoksághoz való szállításukról, amint azt kötelességüknek tartják, és ettől ne térjenek el.
Ilyen eljárás mellett Őszentséges Felsége kegyelmes jóindulata megmarad.
Az Erdélyi Főkormányszék elnöke nevében, Nagyszebenben, az elnök távollétében, 1773. augusztus 17-én.
Gróf Teleki László
elnökhelyettes

I-120

IMG-0093
Kimutatás (Consignatio)
Azon bármely nemzetiségű és társadalmi állású jövevény egyénekről, akik az 1767. évtől kezdődően ebben a Székben, illetve Mezővárosban állandó lakhelyet létesítettek.
________________________________________
A táblázat oszlopfejlécei
Annak a birtoknak (helységnek) a neve, ahol lakik A jövevény neve Nemzetisége és jogállása Az év, amikor érkezett

Kimutatás
Azon mindenféle állású és nemzetiségű egyéneknek, akik 1767-től kezdődően a Székből elszöktek, az adott évig bezárólag.
A gazda/birtokos neve A szökevény neve A szökevény nemzetisége A szökés éve
(Nomen Possessoris) (Nomen Profugi) (Natio Profugi) (Anno profugi)
[Alsó megjegyzés:]Hogy egyetlen pillantással megállapítható legyen, hányan szöktek el az egyes nemzetiségekből és bármely helyről, minden gazda esetében külön-külön meg kell határozni a szökevényeket: elsőként a magyar vagy székely, másodszorként a német, harmadszorként az oláh (román), végül pedig a többi nemzetiséghez tartozókat.

I-174
IMG- 0132
Szent Császári Királyi és Apostoli Felséged nevében. Francisci úrnak, a tanácsos biztosnak, kegyelmes Asszonyunk [Mária Terézia] nevében.
Tekintetes és Nagyságos, nemkülönben Kiváló és Nemes Ügyintézők, tisztelendő és becsülendő Testvéreink!
Üdvözletünket küldjük és a királyi kegy növekedését! Miután Miske József báró úr titkára útján jelentette, hogy két szökött szolgáját körözni és elfogni kívánja, a Kormányzóság – a nevezett báró úr szállásáról a mai napon megszökött szolgák pontos személyleírása alapján – elrendeli:
Szorgalmasan nyomoztassanak az említett szökött szolgák után a saját kerületükben. Amennyiben sikerül rájuk akadni, gondoskodjanak az őrizetbe vételükről, és a sikeres elfogásról haladéktalanul tájékoztassák a Királyi Kormányzóságot. Ezt tegyék meg.
Felséged jóindulatú válaszát várva maradunk tisztelettel.
Kelt: [olvashatatlan helyszín], május 6-án, 1774-ben.
A Királyi Kormányzóság szolgálatában.

Méltóságos báró Miske József guberniumi főkincstárnok két megszökött szolgájáról.
Az egyik neve Szent Jobi László, a nemes Hunyad vármegyei Alpestes birtokról származik, nemes szülőktől született. Körülbelül 17 éves, arca fehéres, szemöldöke és haja feketés, melyeket eléggé hanyagul hord, szeme világa sárgás, beszéde éretlen és lágy; a helvét hitvallást (református vallást) követi.
A másik neve Piczek, másképpen Boda Gábor, kolozsvári illetőségű, tekintetes báró úr jobbágyi állapotú szolgája, szintén körülbelül 17 éves. Végtagjai hosszúak, álla és pofacsontja feltűnően kiálló, arca sötétebb tónusú. Öltözete: zöld színű posztótunika, karmazsinvörös öv, fehér sárgaréz gombokkal kivarrva. Továbbá vörös posztómellényt, sárga posztónadrágot visel karmazsinvörös szegéllyel; süvegük is hasonló posztóból készült, csizmát hordanak. Ezenkívül rendelkezik új, kék színű németes ruhákkal is, amelyeket a szolgák esős időben szoktak viselni. Mindketten értenek latinul, mivel Kolozsvárott a szintaxist (középiskolai nyelvtant) kitanulták.
________________________________________

IMG-0135
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria főhercege, Erdély királya és a székelyek ispánja, a mi legkegyelmesebb asszonyunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos, Nemes, valamint Vitézlő Urak, nékünk tisztelendő testvéreink és jóakaróink! Üdvözletünket és az égi kegyelem gyarapodását kívánjuk!
A Magyarországgal szomszédos Borsod vármegyei Csatt helységéből való Takács (Gyövés) János felesége, Zitta Krisztina, hátrahagyva hitvesi hűségesküjét, férjét álnok módon elhagyva, a folyó év március 13-án férje egyik társával – aki takácsmesterséget folytat – elszökött. A hír szerint a Nagyfejedelemségbe (ti. Erdélybe), nevezetesen Brassó (Corona) városába menekültek.
Mivel ezen Kormányszékhez Borsod vármegye alispánja útján megkeresés érkezett mindkét személy gondos felkutatása és nyomozása végett a mellékelt személyleírás alapján, jelen iratunkkal meghagyjuk Kegyelmeteknek: a nevezett asszonyt és a vele elszökött társát szorgalmasan és igyekezettel kerestessék meg. Amennyiben akár együtt, akár külön-külön kézre kerülnének, haladéktalanul adják őket nyilvános őrizetbe, a Kormányszéket pedig tájékoztassák a fejleményekről.
Ezzel Legszentebb Felsége kegyelmes jóindulatában maradunk. A Királyi Erdélyi Főkormányszéktől, Nagyszebenben, 1774. június 7-én.
A Kegyelmes Kormányzó úr távollétében.
[Aláírás: M. Bethlen]

A szökevények:
Kotur Mihálly, Zollyom Vármegyéből Radványi származású, mintegy huszon hét esztendős, magass szál Legény, barna, barna fekete nyírott rövid hajú, sok apró himlőhelyek az orczáján, elmenetelekor fekete gubában, kék Dolmányban, Veress Lajbiban, kék nadrágba járt, tótul beszél, Lutherany Vallásu, Takáts Legény.
Az Asszony
Zita Christina, mintegy huszon nyolcz esztendős, magass, barna, fekete szemű szemöldökű, kerek piros sima képű, mind kéz keze apró sömöllyökel [szemölcsök] rakva, lájbija kettő egyik hamu szín, másik kék, szoknáyja egyik zöld kamellós, másik kék színű, selyemtarka kendője, kék debreczeni, Rókáss Mentéje, Magyar, Német, Oláh és Tót nyelveken beszél, Kálvinista Vallásu. 13 Martij együtt szöktenek Csattról.

IMG-0165
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Erdély Nagyfejedelemsége és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos, valamint Egregius és Nemes Testvérünk, tisztelendő és jóakaró üdvözletünk és a Királyi Kegyelem növekedése!
A Belső-Szolnok vármegyében tartózkodó Balogh Sámuel alázatos folyamodványt terjesztett elő a Királyi Kormányszékhez, melyben előadta, hogy a nemes Betze Lajos, aki akkoriban az említett Belső-Szolnok vármegyében lakott, tőle csalárd módon, kölcsön címén száz forintot vett fel. A pénz felvétele után nem sokkal az említett vármegyéből elszökött, maga után semmiféle javakat nem hagyva, amelyekből a hitelezőt kártalanítani lehetne.
Mivel az említett folyamodó ebben az ügyben a Királyi Kormányszék segítségét kérte, a Kormányszék utasította Belső-Szolnok vármegye tábláját (törvényszékét), hogy segítse a folyamodót jogos követelésének érvényesítésében, illetve abban az esetben, ha a panaszlott fizetésképtelen lenne vagy a folyamodó állítása szerint elszökött volna, tájékoztassa a Kormányszéket a nevezett adós, Betse állapotáról.
Az említett tábla jelentette, hogy a nevezett Betze Lajos az adott vármegyéből eltávozott, és semmiféle hátrahagyott vagyona nincs. Mivel tehát az elégtételnek más módja nem maradt, mint hogy az említett Betse Lajos, bárhol is találják meg, mint nyilvánvaló csaló, ellenszegülő és vagyon nélküli szökevény elfogassék, a Királyi Kormányszék úgy döntött, hogy az Önök kegyességére (hatáskörére) is rábízza: a többször említett Betse után a megfelelő helyeken szorgalmasan nyomozzanak, és ha megtalálható, gondoskodjanak a törvény szerinti fogságba vételéről. Az említett Belső-Szolnok vármegyei Széknek (Tabula), valamint a folyamodó Balog Sámuelnek az ügy állásáról adjanak tájékoztatást, és a károsultnak a dolog természetének megfelelő kártérítést nyújtsanak. Amennyiben ez megtörténik, Ő Szent Felsége továbbra is kegyesen jóindulattal marad (irántuk). Az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Kormányzóságától. Nagyszebenben, 1774. november 11-én.
L.B. [báró] Brukenthal s.k.
Névery Ádám s.k. helyettes”
S. Háromszék (Sepsiszék/Háromszék részére)

IMG 0008
1775. május 2-án.
Őszentsége, a Császári-Királyi és Apostoli Felség, Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme, a székelyek ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, nemes és vitézlő Atyánkfia, tisztelt és jóakarónk! Üdvözletünket és kegyelmünket!
A királyi ügyek gyarapodására! Két zsidót, akik csalást követtek el, a jelen év január végén az alsó-magyarországi püspöki városban, Pécsett értek tetten. Ott egy megkárosított kaposvári kereskedő feljelentése alapján el kellett volna fogni őket, ám lovaikat, szekerüket és kocsisukat hátrahagyva elszöktek. Legszentségesebb Felsége elrendelte, hogy e Nagyfejedelemségben szorgalmasan nyomozzanak utánuk, és ha megtalálják őket, fogják el, az eredményről pedig tegyenek alázatos jelentést.
Ennélfogva [Kegyelmednek] szigorú kötelessége, hogy a mellékelt leírás alapján felismerhető személyeket kerülete minden helységében szorgalmasan és szigorúan kerestesse meg, kézre kerítésük esetén vesse őket biztonságos őrizetbe, és az eredményről a Királyi Guberniumnak (Kormányszéknek) a lehető leggyorsabban tegyen jelentést. Így cselekedjék.
A fent említett Legszentségesebb Felség kegyelmes jóindulattal marad [irántad].
Az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Guberniumától. Szebenben, 1775. május 2-án.
Ad(oniam) Sorg. Andr(eas) Bajtay

Egyik: közép szárú magasságú kerek ábrázatú fejér képű fekete szemöldökű, hasonló szakállú, fő mint egy 25 esztendős barna szőrű vékony Német dolmányban, vad bunda-bőr fejér prémmel s béléssel vagyis róka mállal meg bélelve, Német nadrágban fordult el.
Másik: is közép szárú termetű gömböly vörös képű borotvált vörös szakállú Ezen is int egy 25 esztendős világos barna Német dolmány barna sötét (?) bundában fekete prémmel Német nadrágban fordult el.

I-338
IMG-0331
Őszentsége, a Császári és Királyi Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Fejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló Nemes és Vitézlő testvéreinknek, akiket tisztelünk és akik iránt jóindulattal viseltetünk, üdvözletünket és a Császári-Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk!
Egy bizonyos csavargó oláh, Petru Csingo, más néven Szávu Bugyi személyleírását küldjük meg Önöknek, akit itt, Nagyszebenben egy kereskedelmi bolt feltörésén értek tetten, és akit katonai szökevényként azonosítottak. Ezt azzal a rendelkezéssel küldjük meg az Önök kerületébe, hogy a fent említett szökevényt mindenütt szorgalmasan kerestessék, és ha kézre kerítik, adják őrizetbe. Erről az esetről pedig haladéktalanul tegyenek jelentést e Királyi Guberniumnak a további intézkedések végett.
Ezzel Őfelsége iránti hűségükben és jóindulatukban megmaradunk. Kelt az Erdélyi Királyi Guberniumból, Nagyszebenben, 1777. február 25-én.
Bethlen Miklós

IMG-0347
Szent Császári és Királyi Apostoli Felsége, Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme, a mi legkegyelmesebb asszonyunk [Mária Terézia] nevében.
Tekintetes és Nagyságos, nemes és vitézlő, népünk által tisztelt és kedvelt Testvérek! Üdvözletünket és a Császári-Királyi kegyelem növekedését kívánjuk.
Egy erdélyi ifjú, Nagy János személyleírását küldjük meg, aki úrnőjétől, az özvegy Bibits magyar tanácsosnétól különféle ingóságokat és pénzt tulajdonított el, majd szökéssel próbált menekülni. Ezt azzal a rendelkezéssel küldjük, hogy a fent leírt ifjút mindenütt szorgalmasan kerestessék, és amennyiben kézre kerítik, adják őrizetbe, az eredményről pedig tegyenek biztos jelentést. Ezzel Szent Felsége iránti hűséges engedelmességüket bizonyítják.
Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Guberniumától, Nagyszebenben, 1777. május 10-én.
Bethlen Miklós (s.k.)

Személyleírás
Egy körülbelül 27 éves erdélyi fiatalember, név szerint Nagy János, amint azt a kántorjánosi (vagy kántor-beéli) tisztelendő minorita atyáktól kapott levelei mutatták, ahol az elmúlt 10 hónapban szakácsként tevékenykedett. Beszéli a magyar és az oláh (román) nyelvet. Magas termetű, testalkata kissé vézna. Kék ruhát visel, amit népiesen kaputnak hívnak, levágott szélű kalapot és az erdélyiek által használt báránybőr süveget hordott, olykor pedig viaszos vászonból készült köpönyeget.
Ez az ember Erdélyből távozott. A lopást 1777. április 27-én követte el a nemes özvegy Bíbitsné Margit asszony, tanácsosné udvarházában. Mintegy 277 rajnai forint készpénzt tulajdonított el. Ebben az összegben az aranypénzek között volt 44 arany, melyek közt egy kétszeres Lipót császár-féle arany is volt; a pénz többi része főként húszasokból állt. Továbbá egy vörös selyemerszényben volt 4 arany negyed-pénz, egy aranygyűrű, egy Mária Terézia-féle egygarasos nagyságú érme (melyet betegségből való felépülése utáni hálaadásként vertek), valamint néhány kisebb, nem túl értékes gyűrű. Volt nála egy ezüst emlékérem is XIV. Kelemen pápától, melynek egyik oldalán a pápa, a másikon a tanítványai lábát mosó Krisztus képe látható, mérete egy birodalmi talléréhoz hasonló. Elvitt még 4 selyemövet, három kisebb értékűt, valamint különféle ezüstdarabokat és ezüstgombokat egy fekete zárral ellátott bőrszütyőben.
Az okozott kár mérsékelt becsléssel összesen 300 rajnai forintot tesz ki. Volt nála egy puska és egy bot is. Látták az úton az (Maros) Illye nevű falu felé, Déva közelében (korábban azt mondta, hogy Hunyad vármegyébe akar menni).

IMG-0350
Szent Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme és a székelyek ispánja, a mi kegyelmes urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló és Nemes Híveink, Tisztelt és Kedvelt Fiaink, üdvözletünket és csorbítatlan királyi kegyelmünket küldjük nektek.
Ezennel megküldjük a mellékletben azon különböző tárgyaknak, ékszereknek, valamint arany-, ezüst- és rézpénzeknek a jegyzékét, amelyeket egy bizonyos, a székely székben, Marosszéken, Székelykirályfalván lakó, Wolf Vidal nevű zsidótól loptak el ismeretlen tolvajok. A bűncselekmény az elmúlt május hónap 13. napján, az éjszaka mély csendjében történt, az említett zsidó lakóházának ajtóit feltörve.
Ezzel a paranccsal a Királyi Gubernium (Kormányzóság) felszólítja Önöket, hogy minden alárendelt helyi hivatalnokuk útján éber figyelemmel kerestessék és nyomoztassák le az ellopott javakat. Amennyiben a tárgyakat megtalálják, azokat helyezzék zárlat (szekveszter) alá; azokat pedig, akiknek a kezén a lopott holmit találják, vegyék őrizetbe. A nyomozás eredményéről bárhol is járjanak sikerrel, tegyenek jelentést a Királyi Guberniumnak.
Egyebekben maradunk királyi kegyelmünkkel Önök iránt. Kelt a Királyi Guberniumtól Nagyszebenben (Trans-Sibinii), 1777. június 8-án.
M. Bethlen
Specificatio
Azon Portékákról, melyeket itten Maros Széken Sz. Királyon egy Judati Farkas nevü lakosnak házából egy nagy ládában tolvajra ezen folyó Majus holnapnak tizenötödik napján éjszaka elvittek, elvivén a ládát közel a falun kívül. Summa: 2224, 28 ft.
________________________________________

RENDELETEK

Emlékeztető (Pro Memoria)
Az Egészségügyi Bizottság folyó év február 11-én közölte a Guberniummal (Kormányszékkel) azon királyi leirat kivonatát, melyben Őfelsége úgy rendelkezik, hogy:
- a határok áthágóit egészséges (járványmentes) időszakban 70 forint büntetéssel,
- gyanús időszakban tetszőleges testi fenyítéssel és pénzbüntetéssel,
- amennyiben pedig fertőzött helyen jártak, akár halálbüntetéssel is sújtsák.
Egy másik, március 30-án kelt és szintén a Guberniummal közölt királyi leirat erejénél fogva a szabályszegőktől beszedett pénzbírságokat a következőképpen kell felosztani:
- egyharmad rész az illetékes vármegyei (tartományi) tisztviselőket illeti,
- a fennmaradó kétharmad részt pedig a jelen Egészségügyi Bizottság kancelláriájának kell kifizetni a bírósági költségek fedezésére.
Mivel azonban mind e rendelkezések vétele előtt, mind utána különböző szabályszegőket fogtak el, akiket a tartományi tisztviselők a büntetés kiszabása végett kiadattak ugyan, de a kiszabott büntetés ténylegesen nem lett befizetve a kancelláriának. Szükségesnek látszott e tekintetben ismételten jelezni a kormánynak, hogy az ügyben érintett hivatalnokokat a legfelsőbb szándék végrehajtására komolyan figyelmeztessék.
E célból mellékelve van a törvényszegők névsora is, amelyből kiderül, kiket kell megbírságolni; félő ugyanis, hogy a meghatározott büntetések további halogatása alkalmat ad az újabb kihágásokra.
1762. november 9, Nagyszeben

I-011/IMG-0048

1771. január 31.
Szent Császári, Királyi és Apostoli Felsége Magyar Királyi Helytartótanácsától...
Nekünk, gróf Batthyány Józsefnek és Pálnak... Nascho Jánosnak...
Tekintetes és Nagyságos, valamint Kiváló Nemes és Agilis Uraknak!
Testvéri tiszteletünk és jóindulatunk. Üdvözlet és kegyelem...
A Császári és Királyi [hatalom] gyarapítására, a folyó év január hónapjának 16. napján kiadott kegyelmes rendelet erejénél fogva... ez minden bizonytalanság nélkül bevezetésre kerüljön. Ugyanis az Örökös Német Tartományokban a katonai összeírást (sorozást) oly kegyelmesen rendelték el, hogy a jövőben a Magyar Királyságba, az Erdélyi Nagyfejedelemségbe vagy a Bánságba a katonai összeírás alá eső alattvalóknak tilos a kivándorlás, hacsak nem biztosíték ellenében, vagy élelmezés céljából, meghatározott időre, az elöljárók tudtával és az erről szóló feljegyzés (engedély) birtokában teszik azt.
Kívánatos, hogy [e rendeletet] mindenhol betartsák, és a Ti joghatóságotok alá tartozó kerületben élő minden rendű és állapotú emberrel közöljék... tisztelettel intve a Nemességeteket is, hogy a jövőben senki ne mulasztja el: aki az összeírás elől az Önök területére érkezik, és nem rendelkezik az elöljárói által kiállított megfelelő igazolással (legitimációval), azt fogják el és szökevényként kezeljék. Ez a kötelezettség változatlanul fennáll...
(Pecsét helye)
Gróf Csáky Lipót (saját kezűleg)
Báró Meskó József (saját kezűleg)

IMG.0050
1770. dec. 10.
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos Nemes, valamint Agilis Vándor, népünk tisztelt és jóindulatú testvére! Üdvözlet és a Szent Császári Királyi Felség kegyelme Önnek.
Mivel Németország vidékeiről számos családfő érkezik e Fejedelemségbe letelepedés céljából, a Legszentebb Császári Királyi Felség a múlt október 19-én és 30-án kelt kegyes udvari határozatok értelmében elrendelte, hogy a Királyi Gubernium gondoskodjon az ő szükséges és mindenre kiterjedő elhelyezésükről és segítésükről.
E kegyes parancsok következtében a Királyi Gubernium kötelességévé teszi Önnek, hogy jelentse: az említett családfők közül hányat és miképpen lehet elhelyezni? Továbbá, amennyiben közülük bárki az Ön joghatósága alá tartozó területre érkezne, a lehető legjobb módon gondoskodjon arról, miként helyezhetők el ők kényelmesen mind a közjó, mind a magánszemélyek, mind pedig maguk a jövevények előnyére; s minderről tegyen jelentést a Guberniumnak.
Ezt cselekedvén, a Legszentebb Császári Királyi Felség kegyelmében marad.
Kelt a Királyi Guberniumból, Szebenben, 1770. dec. 10. napján.
Báró Bánffy János

Történelmi kontextus: A „Theresiánus” telepítés
A rendeletek célja: Az 1770. október 19-én és 30-án kelt határozatok közvetlen előzményei a birodalmi szintű népességpolitikai törekvéseknek. Az udvar a hétéves háború (1756–1763) utáni elnéptelenedett és gazdaságilag meggyengült területeket – köztük a Bánságot és Erdélyt – kívánta feltölteni adófizető, megbízható alattvalókkal.

1771

IMG 0058

1771. április 25.
Szent Császári, Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria főhercege, saját jutalmának fejedelme és a székelyek ispánja, a mi legkegyelmesebb urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló, Nemes és Vitézlő Karok és Rendek, nekünk tisztelendő és kedvelt testvéreink! Üdvözletünket és császári-királyi kegyes jóindulatunkat küldjük!
Őfelsége elé terjesztették és kellő módon jelentették azokat az adatokat, amelyeket ezen Nagyfejedelemségben [Erdélyben] történő szökések kapcsán a tisztelendő székely adószedő gyűjtött össze. Őfelsége a múlt júniusban kiadott királyi határozat útján kegyelmesen elrendelni méltóztatott, hogy mivel a szökések fő oka a birtokosok jobbágyaikkal szembeni kemény bánásmódja, a Kormányzótanács (Gubernium) útján királyi névben határozottan parancsoltassék meg: a földesurak és tisztviselőik visszaéléseit tartsák szemmel. A beérkező feljelentéseket, vagy ha ilyen gyanú merül fel, alaposan vizsgálják ki, a bűnösöket érdemük szerint büntessék meg, és az eredményről időről időre tegyenek jelentést a Kormányzótanácsnak.
Értsék meg ezen méltányos rendelkezés alapján mások is, hogy a továbbiakban ehhez a legszigorúbban alkalmazkodniuk kell; tudják meg, hogy akik az ilyen visszaéléseket elhallgatják vagy azokkal összejátszanak, azok a császári-királyi neheztelés mellett hivatali büntetésre is számíthatnak.
Secundo: Továbbá igen gondosan ügyeljenek a következőkre: a szökések okai között vizsgálják meg, hogy a kivándorlás a földesúr vagy tiszttartója okozta igazságtalanság, az általuk keltett félelem, vagy a kettős szolgálat (servitium duale) miatt történt-e. Ezekben és hasonló esetekben ki kell nyomozni az okokat, amelyek miatt a földesúr vagy tisztviselője a visszaélést elkövette, és meg kell nézni, hogy a szolgálat, amely elől a jobbágy elmenekült, a törvények és magasabb rendelkezések értelmében elvárható szokásos robot-e, vagy a követelésekkel túllépték-e a jogszabályi kereteket. A megállapított tényeket röviden, de kellő részletességgel táblázatokba foglalva vagy jelentésekhez csatolva kell a Kormányzótanácshoz felterjeszteni. És:
Harmadszor: Szigorúan elrendeltetik, hogy ha az adott kerület lakói közül valaki az adó megfizetése előtt szökött el, az adót a szökevény hátrahagyott ingóságaiból és értékeiből kell behajtani.
Negyedszer: Ahol a szökevények telkei és házai elhagyatottan állnak, vizsgálják ki az okát, miért nem találtak rájuk új lakót, és jelentsék a Kormányzótanácsnak. Mivel a szökevények által hátrahagyott telkek úrbéres (koloniális) teleknek minősülnek a korábbi legfelsőbb rendeletek szerint, ekként is kell kezelni őket: azok elidegenítése vagy a telek jellegének megváltoztatása előzetes engedély nélkül nem történhet meg. Végezetül mindezt teljes buzgalommal, hogy a Szökevények Táblázata az azokból korábban felolvasott és kinyilvánított magyarázatok szerint, az előző rendeletekben megszabott határidőkre a Királyi Guberniumnak pontosan bemutattassék. Továbbá:
Ötödik pont: Hogy Őszentsége [az Uralkodó] kegyelmesen észrevette az említett Szökevény-táblázatokban, miszerint némelyek híre szerint a szomszédos tartományokba vándoroltak ki, jóllehet kenyerük elfogyván, nem szenvedtek-e szükséget a szükséges élelemben, és a megélhetés keresésére irányuló alkalom sem volt-e annyira beszűkülve, hogy valakinek csak ezen okból el kelljen hagynia szülőföldjét. Ezért az Ország kegyessége [az Uralkodó] megparancsolta, hogy ezen Királyi Gubernium e tekintetben bőségesebb tájékoztatást szerezzen: a hanyatlásnak indult adózóknak az uradalom részéről nyújtassék segítség, a végszükségbe jutottakat pedig az uradalom felügyelete alatt házi dolgaik gondozására és birtokaik művelésére szorítsák rá. Ennélfogva, megértvén ezen Legfelsőbb Akaratot, [a címzett] kötelessége lesz – amennyiben szükségesnek ítéli – a gazdasági helyzetre és a kerületek ismeretére alapozott véleményét és tájékoztatását egy hónapon belül a Királyi Guberniumnak benyújtani. Mivel pedig:
Hatodik pont: A Királyi Guberniumnak az is érdekében áll, hogy tudja, milyen állapotúak a menekülő szökevények, ezért szintén szükséges lesz minden egyes szökevény állapotát – tudniillik, hogy al-lakos (sub-inquilinus) vagy házas zsellér (inquilinus), s hogy régi vagy új zsellér volt-e – mellékelni. Általánosságban pedig, mivel a fentebb felsoroltakból ez alkalommal is nyilvánvalóvá válik, mekkora gonddal parancsolja meg Őszentsége a szökések megelőzését, [a címzett] emlékezetében kell tartania, hogy ezen szándéknak megfelelő szorgalmat és igyekezetet fordítson a kivándorlások összeírására és visszaszorítására. Így tehát nemcsak a földesurak vagy tisztviselőik elleni panaszokat, hanem általánosságban a szökés mindenféle okát és indítékát – bármilyenek legyenek is azok – az Istennek és Fejedelemnek tartozó hűséggel, hamisítatlanul és őszintén össze kell írni. Ahol pedig szükségesnek látszik, ne csak a menekülő egyszerű elbeszélésére hagyatkozzanak, hanem tanúkat, valamint a földesurakat vagy az uradalmi tisztviselőket is hallgassák meg és szembesítsék azokban az esetekben, amikor a szökés vétke rájuk hárulna. Így a szökési okok valódiságát ne csak felületesen, hanem alaposan, azzal a figyelemmel kutassák és fejtsék ki, amelyet egy a Fenséges Udvar által a legfontosabbak közé sorolt ügy megkíván.
Ezt cselekedvén [a címzett] Őszentsége királyi kegyében bízhat. Őfelsége hálás [hivatala?].
Nagyszeben (Cibinii), 1771. április 25.
B. Andreas Bajtay

IMG-0071
1771. május 31.
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a Mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Nemes, valamint Vitézlő Urak, Tisztelendő Testvéreink és Jóakaróink! Üdvözletünket és kegyelmünket ajánljuk!
Kellemetlen hírek jutottak el a Kormányzósághoz, miszerint nemcsak bizonyos küldöttek szöktek be Moldvából és Havasalföldről a tiltott hegyi ösvényeken keresztül ebbe a Nagy Erdélyi Fejedelemségbe, és már mind a szubalpesi helyeken, mind más kerületekben titokban kószálva különféle ígéretekkel és tetszetős rábeszélésekkel próbálják a lakosokat az említett tartományokba való kivándorlásra csábítani; hanem ugyanezen tartományokból rablók és latrok is csapattestekben nemcsak megjelentek a határokon, de már több helyen erőszakoskodásba és fosztogatásba is kezdtek.
Ami tehát az előbbit illeti, hogy e veszélyes törekvéseknek idejekorán gátat szabjunk, a Kormányzóság szükségesnek látta Önöknek szigorúan és határozottan meghagyni, hogy megbízható és ügyes emberek által – felajánlva egy bizonyos összegű pénzbeli jutalmat is – szorgalmasan kutassák fel e küldöttek nyomait. Mindent kövessenek el azok elfogása érdekében, akiket fel lehet kutatni, és tegyenek meg minden óvintézkedést, nehogy bármi módon elmenekülhessenek. Az elfogottakat szigorú őrizetbe véve azonnal tájékoztassák a Kormányzóságot. E célból, ha Önöknek katonai segítségre lenne szükségük, azt vagy a helyben állomásozó, vagy a Határőrségtől megkapják a Főhadi Parancsnokság útján, melyet a Kormányzóság már utasított erre. Ugyanakkor éberségüket terjesszék ki arra is, hogy ha a tartományi lakosok közül bárki ezen emisszáriusokkal összejátszana, azokat is fogják el és helyezzék biztonságos őrizetbe.
Hasonlóképpen, ami a másodikat illeti: azon túlmenően, hogy a Főhadi Parancsnokság már felkérést kapott, hogy az ilyen erőszakos betörések és a lakosságot érő károk ellen a határőrizet növelésével, különösen a hegyi ösvényeken, a közbiztonságról minden módon gondoskodjon, az Önök feladata is lesz, hogy a tartomány részéről minden éberséget tanúsítsanak. Meg kell előzni a rablók betöréseit és az esetleges fosztogatásokat. Ennek érdekében elsősorban a szubalpesi kerületekben kötél általi halál és más legsúlyosabb büntetések terhe mellett ki kell hirdetni: egyetlen lakos se merjen a rablókkal bármilyen ürügy alatt, akár titokban, akár nyíltan összejátszani, velük társulni, nekik élelmet adni, vagy gonosz terveiket tanáccsal vagy segítséggel előmozdítani.
Sőt, mihelyt bármit megtudnak a szándékaikról, azt haladéktalanul jelentsék mind a saját polgári igazságszolgáltatásuknak, mind a legközelebbi katonai parancsnokságnak. Amennyiben pedig a katonai parancsnokságok igényt tartanak a lakosság segítségére a rablók betöréseinek visszaveréséhez vagy üldözésükhöz és elfogásukhoz, azt késedelem nélkül, a legnagyobb készséggel, hűséggel és buzgalommal kötelesek megadni.
Így cselekedjenek! Legmagasabb Isteni Felsége kegyelmesen megmarad.
A Királyi Erdélyi Nagyfejedelemségi Kormányzóságtól.
Szeben, 1771. május 31.
Auersperg s. k. Guvernáltor (Kormányzó)

IMG-0062
1771.június 5
"Sacrae Caesareae Regiae et Apostolicae Maiestatis Archiducis Austriae, Magni Principatus Transylvaniae et Siculorum Comitis Dominis... Clementissime Nobis...
Spectabiles ac Magnifici, Egregii ac Nobiles, itemque Agiles, Fratres nobis Observandi et Benevoli!
Salutis et Gratiae Regiae praementionem. Quia rursus Relatio de meditata Plebis in quibusdam Locis profugia, necessitatem imposuit Gubernio Regio, et mutua cum Intimata Regii Armorum Praefectura Commingentia, priores Ordinationes Annis superioribus de modis profugium impediantibus emanatas denuo iterandi..."
A tartalom összefoglalása magyarul
A dokumentum lényege a következő:
Címzés: A szöveg a vármegyei tisztviselőkhöz, nemesekhez és a székely székek vezetőihez szól.
Probléma: Jelentések érkeztek a Kormányszékhez, miszerint a nép (jobbágyság) bizonyos helyeken ismét szökésre, elvándorlásra készül.
Intézkedés: Hivatkoznak az 1768. május 15-i és július 18-i korábbi rendeletekre, amelyeket most megerősítenek. Szigorúan megtiltják, hogy bárki elhagyja lakóhelyét vagy elköltöztesse családját a hatóság engedélye nélkül.
Végrehajtás: Utasítják a helyi hatóságokat és a katonai parancsnokságokat, hogy fokozottan figyeljenek a határokra és az utakra. Aki a tiltás ellenére szökést kísérel meg, vagy ebben segédkezik, azt súlyos büntetéssel kell sújtani.

IMG-0068
1771. június 5-én.
Ő Szent Császári, Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme, a Székelyek Ispánja, Legkegyelmesebb Asszonyunk nevében!
Tekintetes és Méltóságos, Kiváló Nemes, valamint Vitézlő testvéri tiszteletre méltó és jóakaró [Urak]! Üdvözletünket és a királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk!
A Királyi Gubernium nem fog mulasztást elkövetni azon ügyekben, amelyeket Önök terjesztettek fel a lakosok erdővágás és -tilalom miatt Havasalföldre történő átszökése kapcsán; a további üdvös orvoslás érdekében tanácskozni fogunk az Egészségügyi Bizottsággal és a Főhadi Kormányzósággal. Mindazonáltal addig is Önöknek szigorú kötelessége, hogy az adott körzet katonaságával folyamatos egyetértésben legyenek, és egyesült erővel, éberséggel tegyenek meg minden tőlük telhetőt a szökések megakadályozására. Ezen fáradozásaikért Őszentebb Felsége kegyelmes jóindulattal viseltetik.
Kelt Erdély Nagyfejedelemsége Királyi Guberniumától, Szebenben, 1771. június 5-én.
Gróf Auersperg József kormányzó

IMG-0066
1771. június 8.
A szöveg egy hivatalos rendelet (ordinatio), amely a menekültek (profugi) ingóságainak és ipari javainak kezeléséről szól az adóhátralékok rendezése érdekében.
A dokumentum szövege
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme, a székelyek grófja, a mi legkegyelmesebb asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Nemes, valamint Agilis Testvéreink, kiket tisztelnünk kell, üdvözletünket és a császári-királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk!
Azon kegyes királyi rendelet értelmében, amely a menekültek összeírására vonatkozóan folyó év január 26-án kelt, majd a múlt április 25-én körözvényben kihirdettetett, a legutóbbi május 17-én a Guberniumnak (Kormányszéknek) megküldött újabb kegyes királyi válaszirat (rescriptum) tartalma szerint: Ő Császári Királyi Felsége elrendelte a korábbi szabályozás negyedik ponttal való kiegészítését és közzétételét.
Mivel a menekült zsellérek (inquisiti) ingóságai és ipari javai adóhátralékaik kiegyenlítésére szolgálnak az előző végső rendelkezés értelmében, a beküldött összeírásokban előfordulhat, hogy egyes menekültek ingó vagyona és ipari javai meghaladják a fennálló adótartozás jelentős összegét. Ezért azon ingóságok és ipari javak, amelyek az adó rendezése után fennmaradnak, a jövőben nem a menekült zsellérek földesurai által foglaltatnak le, hanem a legközelebbi vér szerinti vagy oldalági rokonoknak adandók ki.
Ezen utolsó királyi rendelkezést Önök a saját kerületükben mindenki tudomására hozzák, azt maguk is tartsák meg, és másokkal is tartassák meg. Őfelsége kegyelmesen így rendelte el.
Kiadva Erdély Királyi Guberniuma által Szebenben, 1771. június 8-án.
(Pecsét helye)
Halmágyi St..

IMG-0060
1771. június 12-én.
Ez egy 1771-es hivatalos latin nyelvű rendelet, amelyet az Erdélyi Királyi Gubernium (Kormányzóság) bocsátott ki Nagyszebenben. A szöveg lényege a közbiztonság helyreállítása és a fegyvertartás szigorú korlátozása.
Címzés: Őszentsége a Császári és Királyi Apostoli Felség, Ausztria főhercege, Erdély fejedelme és a székelyek ispánja, a mi legkegyelmesebb urunk nevében. Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Vitézlő testvéreink, tisztelt barátaink, üdvözletünket és kegyelmünket küldjük.
Szöveg: A közjó növelése, a külső és belső nyugalom megőrzése, valamint a nép gonoszságának megfékezése érdekében a Királyi Gubernium elengedhetetlennek tartotta bizonyos intézkedések megtételét. Bár korábban már adtunk ki utasításokat a fegyverek begyűjtésére, tapasztalnunk kell, hogy egyes körzetekben a könnyelműség, az alárendeltek hanyagsága vagy elnéző magatartása miatt ezeknek nem szereztek érvényt.
Ennek következménye a legutóbbi jelentések szerint az lett, hogy a Moldvába menekülők az őket üldöző katonáknak fegyverrel mertek ellenállni, sőt, lövéseikkel többeket súlyosan vagy halálosan megsebesítettek.
Emiatt emlékeztetjük Önöket a korábbi rendeletekre, és ezennel pozitívan megparancsoljuk, hogy haladéktalanul gyűjtsék be a nép kezéből a fegyvereket, válogatás nélkül mindenhol. Ezeket egy biztos és zárt helyre kell elhelyezni, a listát pedig be kell nyújtani a Guberniumnak.
Kivételek: Csak a szőlőpásztorok, a mezei hajdúk, a földesurak kúriai szolgái és a vadászok (vadászat idején) tarthatnak fegyvert. Nekik is csak a földesúr felelősségére, pecséttel vagy jellel ellátott fegyver engedélyezett.
Figyelmeztetjük Önöket: ha a jövőben a menekülőknél fegyvert találnak, az adott körzet tisztviselőit hanyagságért felelősségre vonjuk és megérdemelt büntetésben részesítjük.
Kelt: Az Erdélyi Királyi Gubernium tanácsából, Nagyszebenben, 1771. június 12-én.

IMG-0073
A csatolt kép egy 18. századi, kézzel írt latin nyelvű dokumentumot tartalmaz, amely a fejléc és a dátumozás alapján Mária Terézia uralkodása idejére datálható. A szöveg kulcsszavai (például a „pro fugitivis” – a menekültekre vonatkozóan, és az „Edictum de 9a Martii 1764” említése az utolsó harmadban) arra utalnak, hogy ez a dokumentum a madéfalvi veszedelem (Siculicidium) utáni eseményekhez és a székely határőrség felállítása elől elmenekült lakossághoz kapcsolódik.
Sacra Regia Apostolica Maiestas Dominus Dominus noster Clementissimus...
(Nomine et auctoritate Comitatus Domini Domini...)
Spectabiles ac Magnifici, Egregii, Nobiles, item et Agiles, Fratres Nobis observandi et benevoli Salutem et omnis boni incrementum.
Posteaquam tantis viribus et datis de profugis plebe constitutum, tam haud assentandi, nec non de evitandis, quoque causis ad hanc profugiam impulsivis, Ordinationes Emissae omnino de imminenti sub... Apostolorum profugis superiorum temporum experientia palam fecerit, nihil adeo non sub ceteris ditionibus animum calamitatibus quoque fati afflictis fuerint satis superque docti, adpropriaque in gremium Patriae denuo redeundi incensi. Annis proxime elapsis, tum maximè in Medium hunc Francisci P... Ladislaus, illos maiori iam in domiciliis suis perseverantia adfuturos fore et usitatos cessante hinc huiusmodi suis lueritis utiles evadant in animum induxit.
Verum enimvero hos ipsos profugos vix in Domiciliis suis aliquantulum stabilitos, acceptique in illud Reditus, Continuatio tempus gratuite imbententis in ea materna Optima Sua Largitate indultis beneficiis et impartita Amnestia prorsus immemores, terga iterum vertere, solumque Patrium derelinquere coepisse, displicenter utique didicimus; in quibus ipsi hinc constabit ut oportune occurratur, praeter quod gravitas huius delicti palam severtat, post reiteratas publicationes, Neminem latere posse confideret, liberrimum pro Super Abundanti tamen erat nemo poena ignorantia semet exensare valeat, Patentale illud Edictum de 3-a Martis 1784. emanatum et non saltem adhuc verum, interim de etiam frequentius publicatum, quo profugi omnis...
...pro fugio deprehensi ad quinquennale, secunda vice ad decennale publicis laboribus damnari inseptur, autem tertia vice delicti ultimo laquei supplicio plecti, seductores verò sive in flagranti deprehensi et sufficienter convicti fuerint poena mortis laqueo identidem subeunda, haud secus complices quoque... ad hoc delictum consilio et opera concurrente, par mortis poena affici debeant, hac etiam vice Republicae decrevit. Interimque serio et districte D[omi]nis injungendo quatenus et tenorem eundem hujus radicti Ubilibet locorum praesertim vero in Districtibus sub-
alpinibus ad casam et distinetam omnium et singulorum Notitiam publicari atq[ue] signanter per Sacerdotes utriusque Ritus Valachicos infrequentiore Omnium Concione interpretari, horq[ue] utseriam ejus observantiam Auctoribus in culpamcons[it]is a legum hujus transgressione deterreant, ad constantem ea adversa ipsis sua legitima fidem servandam Cohortent[ur], seri[is] pariter Commoniti quat[enus] juxta sui quoq[ue] ex parte Omnia Adminicula quibus
plebem ad perseverantiam in Sedibus suis mansuram permoveri posse Autumant in medium adhibere haud quaquam intermittant.
Quia porro per Liberos profugos Congerronem ad tentantes motus plerumque Instinctos inveniri Mirat[ur] Gubernium, qui hoc fiat, quod licet iteratis Ordinatiobus Arma ab manibus plebeae conditionis hominibus adimi ademptaq[ue] ad locum Praetorii deponi in-
junctum esset, Rustici eadem iisdem prorsis fieriperiant [ur], quapropter D[omi]na in exuberantem fort[e] quorundam Conniventiam sedulo inquirant haud atq[ue] iterum a plebe Arma indistinctim Colligenda et ad Locum Praetorii penes Specificas singulor[um] individuar[um] ad quos illa pertinent Consignatione[m] quarum Authentica paria ad hujus Gubernialis
Archivum transponenda erant disponenda aliis quoque Campos custodibus in Servitio suo
Securitatem relinquenda disponant. Sic factus alioquin Suatty [Suas Majesty] Sacra benigne propensa manet.
E Regio Myri Bp[ttu]s Tran[silva]niae Gubernio Sibinjd. 19 Junij 1771
Auctor: Auersperg gubernator
________________________________________
Hivatalos Rendelet (1771. június 19.)
Címzés és Bevezetés:
A Szent Királyi Apostoli Felség, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében... (A vármegyei urak nevében és tekintélyével...)
Tisztelt és Nagyságos, Kitűnő, Nemes, valamint Agilis testvéreink, akiket tisztelünk: üdvözletünket és minden jó gyarapodását kívánjuk nektek!
A helyzet leírása:
Miután a múltbeli tapasztalatok nyilvánvalóvá tették, hogy a szökött köznép visszatérése érdekében kiadott korábbi rendeletek és az elszökés okainak elkerülésére tett intézkedések ellenére sokan mégis elhagyták a hazát; az elmúlt években, különösen Erdélyben, az uralkodó abban a hitben élt, hogy a jobbágyok hasznosabbá válnak és állandó lakhelyükön maradnak, ha megszűnnek a panaszaik.
Azonban sajnálattal értesültünk arról, hogy ezek a szökevények, alighogy valamelyest megtelepedtek otthonaikban és részesültek a visszatérés kedvezményeiben, elfelejtkezve a Legkegyelmesebb Anya (Mária Terézia) jótékony amnesztiájáról, ismét hátat fordítanak és elhagyják a szülőföldet. Ennek megakadályozására, és mivel e bűncselekmény súlya a többszöri kihirdetés után senki előtt nem maradhat rejtve, az 1764. március 3-án kiadott (és azóta is érvényben lévő) pátens értelmében a következőket rendeljük el:
A büntetések:
Első szökés: Aki szökésen érhető, 5 év közmunkára ítélendő.
Második szökés: 10 év közmunka a büntetés.
Harmadik szökés: A bűncselekmény súlya miatt a büntetés kötél általi halál.
Csábítók (szökésre buzdítók): Akiket tetten érnek és bűnösségük beigazolódik, szintén kötél általi halállal lakoljanak.
Bűntársak: Azok, akik tanáccsal vagy tettel segítik a szökést, szintén halálbüntetést érdemelnek a közjót szem előtt tartva.
Végrehajtási utasítások:
Szigorúan meghagyjuk az uraknak, hogy ezen ediktum tartalmát mindenütt, de különösen a hegyvidéki (szubalpin) kerületekben mindenki számára világossá tegyék. Különösen a román ("valach") papok kötelesek mindkét rítusban (ortodox és görögkatolikus) a népes gyülekezetek előtt magyarul/románul megmagyarázni ezt, hogy a büntetéstől való félelem elrettentse a törvényszegőket, és hűségre buzdítsák őket. A papoknak minden eszközt meg kell ragadniuk, hogy a népet a helyben maradásra bírják.
Fegyverbegyűjtés:
A Gubernium (Kormányzóság) csodálkozik azon, hogy a szabadon kószáló szökevényeknél gyakran fegyvert találnak. Bár ismételt rendeletek születtek a fegyverek begyűjtéséről, a parasztoknál mégis maradhattak ilyenek. Ezért az urak vizsgálják ki a mulasztókat, és válogatás nélkül gyűjtsék be újra a fegyvereket a köznéptől.
A fegyvereket a megyeházán (Praetorium) kell elhelyezni, pontos jegyzékkel (név szerinti lajstrommal) együtt. E jegyzék hiteles másolatát a Gubernium levéltárába kell küldeni. Fegyver csak a mezőőröknél maradhat a biztonsági szolgálatukhoz.
Kelt az Erdélyi Királyi Guberniumtól Nagyszebenben, 1771. június 19-én.
Aláíró: Auersperg, kormányzó

IMG-0077
1771. június 19
A Szent Császári Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Úrnőnk [Mária Terézia] nevében.
________________________________________
Tisztelt és Méltóságos, Kiváló, Nemes, valamint Vitézlő Testvéreink, kiket tisztelnünk kell és akik iránt jóindulattal viseltetünk! Üdvözletünket és a Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk nektek!
Mivel a jelenkori, egyre gyakoribbá váló szökések (elvándorlások) körülményei úgy alakulnak, hogy az adózó oláh (román) népbe – legfőképpen annak igen állhatatlan természete és a lakóhely változtatásra való túlzott hajlama miatt – semmi bizalmat és biztonságot nem lehet vetni; ezért a szökések megakadályozására korábban már többször körözvényezett egyéb orvosságok mellett a Gubernium (Kormányzóság) ezt is hasznosnak ítélte:
Elrendeltetett, hogy minden kerületben, de különösen a szökéseknek inkább kitett havasalji vidékeken minden mágnásnak, nemesnek és birtokosnak hirdessék ki: kísérjék éber figyelemmel alattvalóik tetteit és cselekedeteit. Ha azt tapasztalják, hogy egyesek szökésen törik a fejüket, vagy gyanús gyülekezéseket tartanak, az ilyeneket ne csak a vármegyének, hanem a legközelebbi katonai hivatalnak is azonnal jelentsék be, hogy a szökevények szándékát időben meg lehessen akadályozni.
A Guberniumnak ezen rendelkezését ezúton komolyan meghagyjuk Önöknek, hogy azt a kellő módon hajtsák végre.
________________________________________
Így cselekedvén Őfelsége, a mi Asszonyunk kegyes jóindulattal marad Önök iránt. A Magyar Fejedelemség Királyi Guberniumából. Szebenben, 1771. június 19

IMG-0079
Egy 1771-es hivatalos rendelet az Erdélyi Guberniumtól (Kormányzóságtól), amely a szökött jobbágyok és a törvénytelen kivándorlás megakadályozásáról szól.

Szent Császári és Királyi Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Méltóságos, nemes és vitézlő Atyánkfiai, Nekünk tisztelt és jóindulatú Barátaink, üdvözletünket és a Császári Királyi Kegyelmet kívánjuk.
________________________________________
A tartalom összefoglalása
A szöveg arról rendelkezik, hogyan kell fellépni a lakosság körében tapasztalható gyakori szökések és engedély nélküli távozások ellen:
A szökés megakadályozása: A rendelet utasítja a tisztviselőket, hogy tegyenek meg mindent a "refugium" (menekülés/szökés) megállítására. A korábbi rendeletek értelmében senki sem hagyhatja el a birtokot vagy a lakóhelyét anélkül, hogy igazolná, hogy a családját vagy a munkáját nem hagyja el hanyagul.
Útlevél és engedélyek: Csak azok távozhatnak, akiknek érvényes, a földesuruk vagy a hatóságok által kiállított és a Gubernium által hitelesített útlevelük ("fultatorias") van.
Irányok: Külön említi a Magyarországra, a Bánságba, illetve a határon túlra, Moldvába vagy Havasalföldre ("partes Moldavicas, vel Valachicas") tartókat.
Büntetés és ellenőrzés: A katonai és polgári hatóságokat (Officiales) felszólítják a szigorú ellenőrzésre, a gyanús személyek feltartóztatására és az útlevelek vizuális ellenőrzésére.
Zárás és Dátum
...maradunk a Szent Királyi Felség Erdélyi Kormányzósága, Nagyszeben, 1771. július 23.

IMG-0081
Egy 1771-es hivatalos kormányzati utasítást tartalmaz:
„Legszentebb Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Méltóságos, Előkelő Nemes, valamint Tisztelt és Megbecsült Agilis Testvéreink, üdvözletünket és királyi kegyelmünket küldjük.
Mivel a magyarországi menekültek és jövevények tekintetében az urak által benyújtott összeírásban észrevételeztetett, hogy az nem a legutóbb közölt minta szerint készült, továbbá a visszatérő menekültekről sem történt említés; emellett az urak elmulasztották feljegyezni a Szentlélek, Szentkatolna, Martonos és Lemhény helységekből származó menekültek hozzájárulását. A Sepsi Lisznyó mezővárosból való menekültek esetében pedig, bár a hozzájárulást feljegyezték, nem tüntették fel, hogy azt megfizették-e vagy sem, és azt sem jegyezték fel, hogy volt-e a menekülteknek ingatlan vagyonuk, s ha igen, azt ki vette át.
Ezért tehát elrendeltetik az uraknak, hogy az említett hibákat a jelen levél kézhezvételétől számított nyolc napon belül javítsák ki, és küldjék meg a Guberniumnak (Kormányszéknek). A jövőben pedig az ilyen jelentéseket a legutóbb közölt táblázat szerint állítsák össze, és a táblázat egyes rovatai szerint részletezzék a kifejtendőket. Ezzel az urak Őszentsége legfelsőbb parancsainak tesznek eleget. Kelt a Királyi Guberniumból.
1771. július 23.
[Alul:] Halmágyi Stephanum”

IMG-0094
Ez egy 1771-es latin nyelvű hivatalos irat, amely a bécsi Udvari Haditanács (Consilium Aulicum Bellicum) döntését közli a Háromszék széki táblabíróság panaszával kapcs olatban. A szöveg a katonai határőrvidék és a vármegyei lakosság közötti feszültségeket, valamint a járványügyi (egészségügyi) korlátozásokat tárgyalja.
Íme a magyar fordítás:
Megjegyzés
Megvizsgálva azon indokokat, amelyek Háromszék Szék táblájának jelentéséből erednek, és amelyeket a Méltóságos Királyi Gubernium orvoslás céljából júniusban terjesztett elő: a Legfelsőbb Hadiparancsnokság úgy találta, hogy az említett Tábla előterjesztése nélkülözi a megalapozottságot.
Ugyanis megkérdeztetvén az ügyben Kiss ezredes úr, akire Háromszék szék körzetében a határok felügyelete bízatott, azt jelentette: a vármegyén keresztül több helyen nyitott utak vannak, amelyeken bárkinek, aki átlépési szándékát jelzi, az átjárás rendszerint megengedetik. Emiatt feltételezhető, hogy a panasz mögött inkább az rejlik, hogy a tartományi lakosok sérelmezik a katonasággal közösen végzett határjavítási munkálatokat. Továbbá nehezményezik, hogy terményeik átvitelekor szigorú egészségügyi óvintézkedéseket kell betartaniuk.
Ami pedig a pásztorokat illeti, akik a nyájak áthajtásakor 24 vagy akár 36 órát is várakozni kényszerülnek: a veszélyes egészségügyi körülmények (járványveszély) miatt a közegészségügyi szabályokkal ellentétes, ellenőrizetlen érintkezés nem engedhető meg. Úgy tűnik, a panaszosok a teljes ellenőrzés eltörlését szeretnék. Mindazonáltal, ha az említett Tábla részéről az átjárás tiltása miatt továbbra is panasz merülne fel, célszerű lenne azt csak ott engedélyezni, ahol azt a Főméltóságú Gubernium már korábban is előírta.
A Legfelsőbb Hadiparancsnokság részéről szigorúan elrendeltetik a kölcsönös megértés és a jó harmónia fenntartása mindenki számára; ha ez kölcsönösen megvalósul, az ilyen jellegű felesleges folyamodványok elkerülhetőek lesznek.
Az Udvari Haditanács rendelkezéséből kiadva.
Bécs, 1771. július 13.
J. A. Lichtensteiner
udvari haditanácsi titkár
________________________________________

IMG-0097
Őszentsége, a Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, jeles Nemes és Agilis urak, tiszteletre méltó Atyátok és Tisztelt urak!
Üdvözlet és kegyelem. Miután a múlt július 24-én sor került a Nagyfejedelemség védelmével kapcsolatos bizonyságlevelek kiadására a Moldvába vagy Havasalföldre távozók számára, a Kormányzótanács – a szökést tervezők csalárdságának elkerülése végett – a következő további óvintézkedés alkalmazását látta szükségesnek:
Hogy a Nagyfejedelemség lakosai közül az ilyen urak ne csak a legfőbb hadparancsnokság védelmi engedélyével vonulhassanak a nevezett külső tartományokba, tudniillik Havasalföldre és Moldvába, hanem az illetékes hivatal (vámhely) igazolását is felmutassák, ahol tartózkodnak és amelynek joghatósága alatt állnak; vagy ha a Királyság szabad városaiból, mezővárosaiból vagy szász székekből indulnának útnak, a mágnások külön tanúsítványát is megkapják. Amint erről a Kormányzótanács az alparancsnokságot megkereste, úgy a Helytartóságnak is elrendeltetett a közzététel és a betartatás.
Mivel továbbá jelentették, hogy némelyek a helyi javakat saját székükhöz vagy birtokukhoz tartozónak vallják, nehogy ezek a javak a jelen napokban állagukban romoljanak vagy kárba vesszenek, a biztosok feladata, hogy a Moldvába vagy Havasalföldre tartó szökevényektől lefoglalt és visszahozott javakat – a korábbi, folyó év augusztus 10-én kibocsátott rendelet szerint – visszaszolgáltassák nekik, amennyiben elegendő biztosítékot adnak arra, hogy nem szöknek el, vagy ennek hiányában leteszik az esküt. Az ingóságok alakiságát illetően a korábbi... [a szöveg ezen része töredékes vagy rövidített] biztonságba helyezve jelentetik.
Kelt Eperjesen (Ebing), 1771. augusztus 8-án.
Gróf Auersperg Wolfgang
királyi kormányzó

IMG-0099
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege stb. János úr stb. a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló, valamint Nemes és Vitézlő, nekünk igen tisztelt és jóakaratú testvéreink, üdvözletünket és a Császári Királyi kegyelem növekedését kívánjuk. Ez a mi Urunk és Atyánk kegyes szándéka és célja, melyet e vármegyei várvárosban az alkotmányos rend helyreállítása során megvizsgált kegyességével kinyilvánított: miszerint az osztrák bevándorlókat, nevezetesen a Durlach vidékieket, valamint a Pannónia szívében élő német telepeseket be kell fogadni, hogy Kassa városából, a szász vidékekről, a vármegyei helységekből és a székely székekből oda gyűljenek. Ott pedig ugyanazon említett urak szorgalmazzák, hogy az asszonyok a fonalhúzásban [fonásban] gyakorolják magukat, s a felállítandó fonógépes iskolákban mindkét nembeli lakosok oktattassanak.
Ezen királyi szándék beteljesítése végett a méltán tisztelt Gubernium [Főkormányszék] elrendelte, hogy ezen kerületekben szorgalmasan vizsgáltassék meg: mely helyeken és hány bevándorló családot lehet letelepíteni, és milyen előnyökkel és kedvezményekkel lehetne az említetteket odacsalogatni. Előbb azonban derítsék ki, hogy a földesurak hajlandóak-e ilyen közösségeket befogadni, s nekik mind a len termesztéséhez, mind a szükséges megélhetéshez földet adni. Talán mások telkekkel kedveskednének nekik, és mentesíteni kívánnák őket a kézi munka [robot] alól; mindezekről a megértett és megtapasztalt dolgokról alázattal küldjenek jelentést a Guberniumnak a kézhezvételtől számított egy hónapon belül. Így cselekedvén, Őfelsége minden kegyes javaslata érvényben marad.
Kelt a Királyi Gubernium székhelyén, Szebenben, 1771. szeptember 15-én.
A Főherceg parancsára
A Kormányzó
[A Gubernium pecsétje]
Stephano Halmágyi saját kezével

IMG-0108
A Legszentebb Császári [Felség]
Királyi nevében a Királyi Guberniumnak (Kormányszéknek) bejelentendő.
Őfelségéhez augusztus 17-én felterjesztett jelentés ellenében – amelyben a Királyi Gubernium benyújtotta a jelen év első és második negyedévére vonatkozó havi kimutatásokat a szökevényekről, az újonnan érkezőkről és a visszatérőkről – [a Felség] az eddig tett intézkedéseket legmagasabb szándékaival összhangban lévőnek találta.
Azonban a szökés okainak hatékonyabb megszüntetése érdekében kegyelmesen elrendelni méltóztatott: nevezetesen ott, ahol az adózás és a földesúri szolgáltatások (servitutes dominales) körüli sérelmek merülnek fel, elsősorban azt vizsgálják ki, hogy vajon az, amit a földesúr a szökevénytől követelt, meghaladta-e a különbözőképpen meghatározott mértéket, vagy a szökevény csupán ellenszegülésből tagadta meg a rá rótt szolgáltatás teljesítését.
Továbbá, ha egyik vagy másik szökevény esetében a szökés okaként azt hoznák fel, hogy a korábban birtokolt földjeit tőle elvették, az erre vonatkozó körülményeket pontosan ki kell vizsgálni; s ha a dolog beigazolódik, gondoskodni kell arról, hogy azok az adóköteles földállományból (fundo Contributionali) ne essenek ki. Ugyanezen okból általánosságban is – amennyiben az a haza törvényeinek sérelme nélkül megtehető – gondoskodni kell arról, hogy a földesurak a már felszabadított birtokokat kényük-kedvük szerint ne csatolhassák vissza magukhoz.
Ami pedig a folyó év következő negyedéveiben jelentkező szökevények állapotát illeti, ugyanazon legmagasabb bizottság a Királyi Guberniumnak a kiküldött vizsgálatokról jelentést terjesszen elő. Kelt ugyanazon legmagasabb [helyen], az ausztriai Bécsben, 1771. szeptember 17-én.
Carolus Comes Bruine (Gróf Bruine Károly)
________________________________________

IRATTARTÓ 066 – 1772

IMG-0179
Ez a 1772-es latin nyelvű dokumentum az Erdélyi Királyi Gubernium (Kormányzóság) rendelete, amely a jobbágyok védelmében és a kivándorlás megfékezése érdekében született.
________________________________________
Őszentsége a Császári, Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, a Magyar Királyságban [stb.] és a Székelyek Ispánja, a mi Kegyelmes Urunk nevében.
[Címzés:]
Tekintetes és Nagyságos, Nemes, valamint Vitézlő testvéreink, akiket tisztelnünk illik és jóakaróink, üdvözletünket és a Császári-Királyi Kegyelem növekedését kívánjuk nektek!
Mivel a kivándorlás megállításáról szóló üdvös, már annyiszor megismételt kegyes rendeletek eddig nem hozták meg a várt eredményt, és a menekültekről beküldött jegyzékek, valamint egyéb jelentések alapján Őfelsége megállapította (a múlt év április 14-én kiadott rendelkezések nyomán), hogy a kivándorlások gyakran azért történnek, mert a jobbágyokat földesuraik a mértéken felül megterhelik. A nép egyszerűsége vagy félelme miatt inkább a menekülésben keres menedéket, ahelyett, hogy a megfelelő helyeken keresne orvoslást és elégtételt sérelmeire.
Ezért Őfelsége kegyelmesen elrendeli, hogy a kerületi tisztviselők és adószedők, amikor hivatalukból adódóan körútjukat járják – aminek bőségesen eleget tenni kötelesek –, minden helyszínen vizsgálják meg:
- Hogyan bánnak a földesurak a jobbágyaikkal?
- Van-e, és milyen panaszuk van ellenük?
- Éreznek-e sérelmet a robot (servitutis) kikényszerítése, a kettős adózás vagy bármely más jogtalan teher miatt?
Törekedjenek a földesúri visszaélések feltárására, a feltárt eseteket vegyék jegyzőkönyvbe, és haladéktalanul jelentsék azokat a vizsgálat elrendelése, valamint a sérelmet szenvedetteknek nyújtandó megfelelő elégtétel és orvoslás céljából.
1. paragrafus
Amennyiben kiderülne, hogy a tisztviselők elhanyagolták az előírt szabályokat és utasításokat, az elkövetett jogsértésekért és az adózókat ért károkért, amelyek hanyag vagy nem elég pontos hivatali munkájukból erednek, ők maguk kötelesek felelni és saját vagyonukból kártalanítást fizetni.
2. paragrafus
Mivel az adózók panaszai nemcsak a kettős adózás hibáiból vagy az erejüket meghaladó adókivetésekből erednek, hanem abból is, hogy a rendkívüli terhek (mint az utak és hidak javítása, és más hasonló közterhek) viselésekor nincs meg a méltányos arányosság, Őszentsége szigorúan és a legnagyobb gondossággal elrendeli: a kerületi táblák és a helyi hatóságok felügyeljenek arra, hogy ezeket a terheket a királyi rendeleteknek és szabályzatoknak megfelelően osszák el.
Senkitől ne tagadják meg vagy ne halogassák a kártalanítást semmilyen ürüggyel. Az elosztásnál ne érvényesüljön a bírák vagy esküttek gyűlölete vagy részrehajlása; egyik embert ne terheljék a másik rovására, hanem mindenki, akire ezen terhek hárulnak, felváltva és arányosan vegye ki részét belőlük. Ezt más rendkívüli terhek esetén is pontosan be kell tartani, nehogy az adózókat a szükségtelenül és erejükön felül terheljék, vagy elvonják őket gazdaságuk gondozásától.
A rendelet másik részeként szigorúan meghagyjuk Nektek, hogy hűségetekhez híven minden kerületben a lehető legpontosabban hajtsátok végre a fentieket: tegyétek közzé a hirdetményeket, a földesúri visszaélések esetén azonnal rendeljetek el vizsgálatot, és adjatok elégtételt a jobbágyoknak. Amennyiben az adózási szabályokat nem tartják be, gondoskodjatok a javításról, és egy szóval: ne mulasszátok el a legkegyelmesebb parancsok megtartását és teljesítését.
Hogy ezen jóindulatú rendelkezés teljes mértékben megvalósulhasson, megbíztuk a Királyi Adószedőt (Perceptor), hogy az adózással kapcsolatos vitás esetekben és az előírt szabályok tekintetében adjon felvilágosítást Nektek. Őfelsége továbbra is kegyelmesen hajlik az ügy iránt.
Kelt az Erdélyi Királyi Főkormányszék székhelyén, Szebenben, 1772. január 14-én.
(Aláírások, többek között Halmágyi Istváné)

IMG-0183
1772. február 27-én, Nagyszebenben (Cibini) kelt latin nyelvű közigazgatási levél. Az irat a korszak egészségügyi (karantén) szabályainak megsértőivel szembeni eljárásokról szól.
________________________________________
Ő Szent Császári, Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Magyarország Nagyfejedelme és a Németek Grófja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Jeles Nemes és Buzgó [Urak], tisztelt és jóindulatú testvéreink! Üdvözlet és a Császári Királyi Felség kegyelme.
Ez év január 31-én kelt tájékoztatásukban írják, hogy benyújtják az eljárást és a határozatot bizonyos, részben szökésben lévő, részben az egészségügyi szabályokat megszegő (vétkesek) ellen, akiket bíróságilag már elítéltek. Mivel azonban megfigyeltetett, hogy csupán az említett szabályszegők ellen hozott ítéletet (Deliberatum) küldték meg, jelen levelünk erejével elrendeljük Önöknek – amint azt már korábban is többször követeltük –, hogy ne csak az ítéletet, hanem a teljes periratot, és különösen a szabályszegőkkel folytatott kihallgatási jegyzőkönyveket haladéktalanul terjesszék be.
Ezt a rendet a jövőben, a hasonló fertőzésekkel és egészségügyi szabályszegésekkel kapcsolatos esetekben is szigorúan tartsák be. Ennek megtétele esetén Őszentsége, a Császári Felség továbbra is kegyesen jóindulattal viseltetik.
A Királyi Igazgatás Kormányzóságától. Nagyszeben, 1772. február 27.
________________________________________

IMG-0192
Szent Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme, a mi Urunk, és legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, hasonlóképpen Nemes és Vitézlő, általunk tisztelt és jóindulatú Testvéreink! Üdvözletünket és kegyes jóindulatunkat ajánljuk.
A Királyi Gubernium (Kormányszék) hitelt érdemlő, ide érkezett értesülésekből megtudta, hogy mindenfelé – különösen ezen határok mentén – nem hiányoznak az olyan rosszakaratú emberek, akik az adózó népet, mely már magától is hajlamos a szökésre, mind saját maguk által, mind megbízottak és kísérők útján rászedik. E tartomány lakóit a szabadságról, valamint a Havasalföldön és Moldvában uralkodó bőségről szóló szokásos szóbeszédekkel buzdítják szökésre, és veszik rá őket meggondolatlan kivándorlási utak megtételére.
Ezen baj megfékezésére, amennyire az emberi erővel lehetséges, a Királyi Gubernium ismételten emlékezetbe idézi az e tárgyban az elmúlt években kiadott sűrű rendeleteit. Ezek elrendelik: egyrészt általánosságban, hogy szorgalmasan és ügyesen alkalmazzanak minden olyan eszközt, amely a szökések megakadályozására szolgál; másrészt pedig különösképpen, hogy fordítsanak nagy gondot a csábítók és ügynökök leleplezésére.
Akiket e bűncselekmény gyanújával felfedeznek, azokat fogják el, alaposan hallgassák ki, és az előírt büntetésekkel sújtsák. Ügyeljenek arra, hogy a szökni akarók vagyonának elvitelét minden módon akadályozzák meg. Amint bárhonnan tudomást szereznek egyesek szökési szándékáról, értesítsék a legközelebbi katonai állomást vagy bármely közelben állomásozó katonát, hogy az ő segítségükkel és tanácsaikkal mind a szökevényeket, mind a szökni akarókat feltartóztassák.
Kelt: Nagyszebenben, 1772. június 30-án
Háromszék (helyszíne)

IMG-0199
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Főherceg valamint János úr és Székely Grófja, legkegyelmesebb Urunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló Nemes urak,
Tisztelt és Jóakaró Testvéreink!
Üdvözletünket és a Szent Királyi Kegyelmünket ajánljuk.
Mivel az utóbbi időben a Magyar Királyi Helytartótanács észlelte, hogy a szökevényekről és jövevényekről szóló jelentések, amelyeket a királyi biztosoknak a járások és közösségek részéről be kellene mutatniuk, nem érkeztek meg időben, sem olyan pontossággal, ahogyan azt a pillanat fontossága vagy a Legfelsőbb Rendelkezések megkívánnák; fontolóra vétetett, miképpen lehetne ezt az ügyet előbbre vinni, hogy a Legfelsőbb szándékok és a közszolgálat előmozdítása pontosabban teljesüljön.
Úgy találtatott, hogy ezen jelentések gyorsabb és jobb módon való elkészítése érdekében nem a nemesi bírákra vagy mások helyetteseire, hanem magukra a kijelölt hitelesítőkre kell bízni a feladatot, akiknek hivatali kötelességük a változási táblázatok egységes elkészítése. Ugyancsak a menekültekről szóló kimutatások is pontosabban elkészíthetőek lennének, hacsak valamilyen akadály nem merül fel tárgyalják meg a javaslatot, és véleményüket jelen iratok kézhezvételétől számított kétszer tizenöt napon [30 napon] belül ne mulasszák el felterjeszteni a Kormányszékhez. Ekképpen cselekedve a fentebb említett Szentséges Felsége [Mária Terézia] továbbra is kegyes jóindulattal marad (irántuk).
A Királyi Kormányszék elnökségéből [...]
Kelt: 1772. augusztus 13-án.
[Aláírások: Comes de Auersperg guvernator és Stephanus.Hamenheim..]"

IMG-0210
Őszentsége, a Császári, Királyi és Apostoli Felség, Ausztria főhercege, Franciaország és Szicília hercege, a mi legkegyelmesebb asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, jeles, valamint Nemes és Becsületes, nekünk kedves, tisztelt és jóakaratú híveink! Üdvözletünket és királyi kegyünk gyarapodását kívánjuk.
A Legfőbb Hadi Főparancsnokság által jelentve lett a Királyi Kormányzatnak, hogy a szökevények (profugorum) üldözésére kirendelt katonák többnyire eredménytelenül térnek vissza. Ez azért történik, mert az ilyen szökéseket vagy későn jelentik be, vagy a tartományi katonák mellé olyan vezetőket rendelnek ki, akik vagy egyáltalán nem ismerik az ösvényeket, vagy túlságosan lassúnak és hanyagoknak mutatkoznak. Így a szökevények az üldözés során fellépő késedelmet kihasználva könnyen elmenekülnek.
Ezen nehézség elhárítása és a katonaság szökevények üldözésére irányuló erőfeszítéseinek segítése érdekében a Királyi Kormányzat elrendelni és a nevezett bizottságoknak meghagyni méltóztatott: a szökevények üldözésére kirendelt katonák mellé a Tartomány részéről olyan útbaigazítókat és útikalauzokat állítsanak, akik szorgalmasak és az alpesi ösvényeket (Semitarum Alpestrium) jól ismerik. Ezt felelősség terhe mellett hagyják meg a kerületeknek, hogy a katonák a szökevények üldözése és a kivándorlók feltartóztatása során kellő segítséget kapjanak. A hatóságoknak minden segítséget meg kell adniuk és kerülniük kell a barátságtalan vagy nehézkes fellépést velük szemben. Nagyszeben, 1772 október 24.
________________________________________

IMG-0221
1772. november 17.
"Sacrae Caesareae Regiae et Apostolicae Majestatis Archi Ducis Austriae, Magnae Principis Transylvaniae..." (Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme...) nevében.
"Spectabilis ac Magnifice Egregie nobiles item et Agiles Frater Nobis observande et Benevoli" (Tekintetes és Méltóságos, Kiváló nemes és vitézlő testvéreink...).
A rendelet lényege
A dokumentum hivatkozik korábbi, 1764. március 2-i és 1766. augusztus 25-i rendeletekre, amelyek a kivándorlók és szökevények (emigrantes seu profugos) ellen születtek.
A szöveg szerint sokakat elítéltek ezen bűncselekmények miatt, és hosszú ideig börtönben tartották őket, ami nemcsak testi épségüket veszélyeztette, hanem gazdasági romlásba döntötte családjaikat és házaikat is.

Kegyelmi intézkedések
A császárnő "anyai gondoskodásától" (maternam suam sollicitudinem) vezérelve úgy döntött, hogy enyhíti a korábbi szigorú ítéleteket. Az 1767 októberében kelt legutóbbi rendelet értelmében a büntetéseket mérsékelni kell. Lehetőséget ad a bíróságoknak, hogy bizonyos esetekben eltekintsenek a legszigorúbb büntetésektől, és ehelyett enyhébb, "tetszőleges" (arbitrariam) büntetést szabjanak ki.
A szöveg végén utasítják a kormányzóságot (Gubernium), hogy az ilyen jellegű folyamatban lévő ügyeket vizsgálják felül, az ítéleteket erősítsék meg vagy módosítsák, és haladéktalanul hajtsák végre azokat.

Az egészségügyi törvények megszegőiről
A dokumentum arról értekezik, hogy Őfelsége (a császár/király) a kormány jelentései alapján hogyan döntött a fiskális (állami) büntetések ügyében az alábbi esetekben:
Enyhítő körülmények (Amikor a büntetés mérsékelhető):
Általános egészségi állapot: Ha bebizonyosodik, hogy a kihágás idején Moldvában és Havasalföldön teljes egészségügyi biztonság uralkodott (nem volt járvány).
Távollét és fertőzésmentesség: Ha a szabályszegő bizonyítani tudja, hogy távolléte alatt nem járt fertőzött (epidemikus) helyeken.
Helyszín: Ha csupán a közeli hegyekben tartózkodott (távol a lakott, fertőzött területektől).
Tudatlanság vagy állapot: Ha a szabályszegő be tudja bizonyítani "legyőzhetetlen tudatlanságát" (invincibilem ignorantiam), vagy ha valódi (nem színlelt) szellemi gyengeség, korlátoltság áll fenn nála.
Súlyosbító körülmények (Amikor a büntetés szigorú):
Veszélyeztetés: Ha a szabályszegő fertőzött helyekről tért vissza, és a tilalom ellenére érintkezett a Nagyfejedelemség (Erdély) lakóival, még akkor is, ha ebből végül nem származott közvetlen baj, a büntetés "önkényes" (bírói mérlegelés szerinti), de szigorú marad.
Csábítás és rejtegetés: Különösen súlyos az eset, ha másokat is rávett a szabályszegésre, vagy ha fertőzött házakból származó ruhákat, ingóságokat rejtegetett.
Visszaesés: Ha a szabályszegő "kettős bűnös" (például szökött is és a szabályokat is áthágta).

A szökés bűntettéről (Circa Delictum Profugii)
A büntetés önkényes (bírói mérlegelés alá esik); melynek mértékét azonban a korábbi királyi rendeletek értelmében abban az időben, amikor a szökések gyakrabban fordulnak elő, növelni kell. Azonban az alábbi esetekben a büntetés azonnal mérsékelhető:
1-ször: Ha az elfogott szökevény a szökés okaként végső szükséghelyzetet, vagy egyéb köznyomorúságot, élelmiszerhiányt (például gabonahiányt), tűzvész okozta súlyos károkat, vagy árvizet, illetve a földesúr kegyetlenségét jelöli meg fő indokként; és ha bebizonyosodik, hogy ez igaz, vagy köztudomású, vagy a hatóságok és tisztviselők információi alapján megerősítést nyer.
2-odszor: Ha a fiú vagy a leány az apját, vagy a feleség a férjét követte a szökésben, amely esetben a szülők iránti természetes vonzalom, és nem ritkán az önfenntartás nehézsége csökkenti a büntetés mértékét.
3-adszor: Ha az elkövető a küldöttek és csábítók meggyőzésére és ígéreteire kísérelte meg a szökést.
4-edszer: Ha az elkövetőnél valódi és nem színlelt együgyűség (stupiditas), vagy egyéb olyan körülmény tapasztalható, amely a természetjog szerint csökkenti a beszámíthatóság fokát.

Jogi Rendelkezés a Szökevényekről és Büntetésekről
1. szakasz: Az önként visszatérők helyzete
Ha egy szökevény önként visszatér, olyan tetszőleges, és bizonyosan enyhébb büntetéssel kell sújtani, mint azt, akit szökési kísérlet közben fogtak el. Azonban az ilyen visszatérőknek – azon idő alatt, amíg távol voltak a fejedelemségtől (országtól) – más lakóknak átadott házát és tartozékait az 1771. decemberi királyi rendelet értelmében nem kell visszaadni, hanem a lakhatásukról az ott előírt más módon kell gondoskodni.
2. szakasz: Súlyosbító körülmények
Ami a többi esetet illeti, ahol a fent említett enyhítő körülmények nem állnak fenn – különösen, ha az elkövetőket másod- vagy harmadszor fogják el szökésben, vagy ha utat mutattak a szökevényeknek, esetleg búvóhelyet biztosítottak a csábítóknak és küldötteknek –, Őszentsége kegyelmesen elrendeli, hogy a Hétszemélyes Tábla és a hatóságok az 1769-ben a szökevényekről kihirdetett pátensek (rendeletek) szigorával hozzanak ítéletet. A Kormányzótanács pedig az ítéleteket a kihirdetés előtt – az indoklással és a kegyelemre való esetleges javaslattal együtt – terjessze fel Őfelségének.
3. szakasz: Titoktartás és megelőzés
Mivel Őfelsége a fent említett pátensek módosítását rendelte el – mind az egészségügyi törvények megsértése, mind a szökevények tekintetében –, ezeket az irányelveket csak a bírák általi betartás végett kell közölni a Táblákkal és hatóságokkal. Másfelől komolyan meghagyta, hogy ezen pontok nyilvánosságra hozatalát minden lehetséges módon meg kell akadályozni, nehogy a bűnösök előre mentségeket találjanak, és azt elfogásuk esetén felhasználhassák.
4. szakasz: Gyorsított eljárás
Annak érdekében, hogy az ilyen ügyek tárgyalása és eldöntése a lehető legjobb módon felgyorsuljon, és a büntetések (melyek szintén tetszőlegesek, de elrettentő példaként szolgálnak mások számára) kiszabásra kerüljenek, Őfelsége elrendelte, hogy a Tábla és a hatóságok folytassák a vizsgálatokat...

A bűnözők kihallgatása és az ítélethozatal
A rendelet előírja, hogy a bűnelkövetők kihallgatását közvetlenül az elfogásuk után, a megfelelő hatóságok előtt haladéktalanul meg kell kezdeni. Az eljárást úgy kell lefolytatni, hogy az ítéleteket a lehető leggyorsabban hozzák meg, és azokat késedelem nélkül terjesszék fel a Guberniumhoz jóváhagyásra. Cél, hogy az ügyekben 15 napon belül döntés szülessen, különösen azokban az esetekben, ahol a büntetés mértéke mérlegelés tárgyát képezi, vagy ahol a legfelsőbb (uralkodói) döntésre van szükség.

Büntetések és nyilvánosság
Az uralkodó (Mária Terézia) kegyelméből a botütéssel vagy testi fenyítéssel járó büntetéseket csak bizonyos súlyosabb (pl. hivatali visszaélés) esetekben alkalmazzák. Ugyanakkor minden szökevényt és ellenszegülőt szigorúan meg kell büntetni. A büntetéseket a nyilvánosság előtt, olyan napokon kell végrehajtani, amikor nagy a népsűrűség, hogy az ítélet visszatartó ereje érvényesüljön.

Hivatalos utasítások a magisztrátusoknak
A Gubernium szigorúan megparancsolja a helyi hatóságoknak (magisztrátusoknak), hogy tartsák be ezeket az utasításokat, és ne késleltessék az iratok felterjesztését. Az eljárások elhúzódása nem tolerálható.

Helyszín és dátum: Szeben (Sibiu), 1772. november 17.
Aláíró: Josephus Comes ab Auersperg, Gubernator (Auersperg József gróf, kormányzó).
Ellenjegyző: Stephanus de Daniel... (valószínűleg a kancellária tisztviselője).

I-120

________________________________________
IMG-0071
1773. január 5.

„A Szent Császári, Királyi és Apostoli Felség, Ausztria főhercege stb. nevében!
Tekintetes és nemes Gróf úrnak, legkegyelmesebb urunknak!
Tisztelt és méltóságos, kiváló, nemes és vallásos testvéreink, akiket tisztelnünk kell: üdvözletünket küldjük és kívánjuk a Császári-Királyi kegyelem növekedését!”
[A probléma felvázolása]
„A mindennapi tapasztalat igazolja, hogy ezen tartomány menekültjei közül nemcsak sokan térnek vissza gyakran saját jószántukból, hanem sokat akaratuk ellenére is elfognak és visszahoznak. Azonban mielőtt elbocsátanák őket korábbi lakóhelyeikre, ahonnan elmenekültek, szokás szerint a contumacia (hatósági vesztegzár/elkülönítés) letöltésére kötelezik őket.”
[Az anyagi nehézségek]
„Mivel azonban már korábban bebizonyosodott, hogy ezek közül a legtöbben az önfenntartáshoz szükséges eszközök híján vannak, a tartományi igazgatás mindkét felsőbb hatósága a kincstár (Aerarium) költségén gondoskodott az ilyen személyek élelmezéséről. De mivel ez a gyakorlat kezdett terhessé válni a kincstár számára, és semmiképpen sem célszerű azt tovább terhelni ilyen kifizetésekkel, a Királyi Kormányzatnak gondoskodnia kellett az olyan menekültek élelmezési módjáról, akiket vesztegzárra fognak, de nincs eszközük az élelem beszerzésére.”
[Az új rendelkezés]
„Amiképpen tehát más esetekben, ahol vesztegzár áll fenn, elő van írva, úgy a Királyi Kormányzat szükségesnek látta elrendelni: a közösség részéről a soltész (falusi elöljáró) útján kell kártalanítást nyújtani az elvezetett, visszahozott vagy önként visszatérő menekülteknek, akik megélhetési eszközök nélkül maradtak. Órákon belül (haladéktalanul) megfelelően gondoskodni kell élelmezésükről és fenntartásukról, nehogy a szükséges ellátás hiánya miatt az orvosi jótékonyságot élvezve elsorvadjanak (megbetegedjenek).”
[Óvintézkedések és szabályok]
„Ezen ellátás során azonban a következő óvintézkedéseket lesz hasznos és szükséges betartani:
A Kormányzatnak szétosztást kell végeznie a visszatérők között: azoknak, akik rendelkeznek eszközökkel, csak készpénzes fizetés ellenében; a vagyontalanoknak azonban az 1768. január 20-án kiadott Királyi Rescriptumban meghatározott mérték szerinti kenyeret kell kiszolgáltatni, egyéni és pontos jegyzék (consignatio) alapján.”
[Helyi végrehajtás és ellenőrzés]
„Annak érdekében, hogy a különböző helyekről érkező emberek számára a megfelelő intézkedéseket időben megtehessék, mihelyt valaki visszatér vagy távolról érkezve elveszíti közösségi helyét és visszatérésre kényszerül, a lakosokat, akik ezen a földön élnek, valamint a magisztrátust értesíteni kell. Hogy a visszatérő személyek a jelen időben könnyebben rábírhatóak legyenek a maradásra, a közzététel során biztosítani kell őket erről az ellátásról.”
[Záró rendelkezések]
„A nagyobb biztonság érdekében a magisztrátusoktól, akik az említett élelmet biztosították a visszatérőknek, hitelesített bizonylatot (testimonium) kell kérni a mennyiségről és a jóváhagyott árról. Ezt be kell mutatni a kerületi tábla előtt, ahol a visszatérőt elhelyezik. Végezetül, a felmerülő esetekben a magisztrátusok kötelesek a meghatározott módon eljárni, összhangban az 1770-es szabályozás 1. szakaszának 14. alpontjával.”
[Dátum és aláírás]
„Cibinij (Nagyszeben), 1773. január 5.
Josephus Comes Auersperg, Gubernator (Auersperg József gróf, kormányzó).
B. Josephus Meske
***********
Kivonat a Kormányzati Bizottság határozatából [szám alatt]
Tárgy: A visszatérő menekültek feltartóztatásáról, legyen szó önkéntes visszatérőkről vagy akaratuk ellenére visszahozottakról, akiket vesztegzár (contumacia) alá kell helyezni. Bizonyos szabályok, amelyeket a Táblabíróságnak és az uraságoknak be kell tartaniuk, közöltetnek és közzétételre kerülnek; ezen szabályok szigorú és pontos betartása a Táblabíróság kötelességévé tétetik.
Az előadó véleménye:
A betartandó pontok fordíttassanak le magyar nyelvre, hirdettessenek ki, majd a tisztviselők által, a felmerülő esetekben a Táblabíróság által tartassanak be. Emellett külön értesítendők a földesurak, hogy a [visszatérőket] küldjék a vesztegzár-igazgatóhoz vagy a becsüsökhöz. Utasításba adatik a vármegyéknek, hogy a visszatérő menekülteket, akik jelenleg vesztegzár alatt vannak, tartsák fogva, hallgassák ki őket, hogy hol laktak és honnan érkeztek, majd erről tájékoztassák a Táblabíróságot, hogy az intézkedhessen az ügyükben.
A vélemény jóváhagyva.
________________________________________
IMG-0074
Szent Császári, Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme, a Cikkelyek Grófja, a mi Legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Méltóságos, Kiváló, Nemes és Agilis, Nekünk Tisztelendő és Jóakaró Testvéreink!
Üdvözletünket és a Szent Királyi Kegyelem növekedését kívánjuk: Mivel oly sok éven át tapasztaltuk, hogy a szökevények, jövevények és visszatérők robotmunkájáról (angaria) benyújtandó jelentésekkel kapcsolatban kiadott rendeletek előttetek olyannyira ismertek kellene, hogy legyenek, és azok is, mégis csodálkozásra ad okot, hogy ezen jelentések benyújtását elhanyagolják. Ezzel alkalmat adtok arra, hogy a Kormányszéknek ismételt intésekkel, mintegy kényszerrel kelljen azokat tőletek kicsikarnia.
Még most is hiányzik az az előző év harmadik negyedévére vonatkozó jelentés és részletezés, amelyet a szökevényekről, jövevényekről és visszatérőkről be kellett volna nyújtani. Mivel ezen időbeni benyújtás elmaradása miatt a Királyi Kormányszék figyelmeztetése ismét szükségessé vált, a Kormányszék szigorúan elrendeli nektek: ezen hiányzó részletezést a jelen levél kézhezvételétől számított nyolc napon belül küldjétek meg ide. Ezzel egy időben ne mulasszátok el megindokolni azt sem, hogy a sokszori intés ellenére miért nem tettek eleget ezen kötelességeteknek. Ellenkező esetben a Királyi Kormányszék úgy fog intézkedni, hogy a fizetéseiteket felfüggeszti. Egyebekben Ő Császári Felsége kegyelmesen jóindulattal marad.
Kelt a Királyi Magyar Kegyelmekből, Erdély Kormányszékétől, Nagyszebenben, 1773. január 7-én, a Méltóságos Kormányzó Úr távollétében.
Bethlen comes s.k.

IMG-0081
Szent Császári Királyi és Apostoli Felség, Erdély nagyfejedelme stb., a mi kegyelmes urunk.
Tekintetes és Nagyságos, jeles, nemes és hűséges kedvelt hittestvérünk és nemes urak; üdvözletünket és császári királyi kegyelmünket ajánljuk. A tavaszi idő közeledtével, figyelembe véve a múltbeli tapasztalatokat – különösen az elmúlt 1772-es évet, amikor a köznép körében a külföldi, moldvai és havasalföldi területekre való kivándorlás és mozgolódás mértéktelenül elhatalmasodott –, a Kormányzótanács úgy ítélte meg, hogy felügyeleti kötelességéből adódóan minden gondját és figyelmét arra kell fordítania, hogy az ilyen kivándorlások megelőzésére időszerű óvintézkedéseket tegyen.
Úgy tűnik azonban, hogy a korábban különböző alkalmakkal és időpontokban ebben a tárgyban kiadott rendeletekhez nem szükséges újakat hozzáadni. Mivel a különösen az 1768. július 28-án, valamint azt megelőzően az 1765. május 15-én és június 10-én körlevélben közzétett rendelkezések elegendő óvintézkedést tartalmaznak, nincs más hátra, mint hogy azokhoz a legszigorúbban ragaszkodjanak. Komolyan megparancsoltatik, hogy ezeket mindenki, akit érint, maradéktalanul tartsa be. Ezért felhívjuk hittestvér urat, hogy a későbbi, nevezetesen az 1771. június 12-én kiadott rendeleteket is idézze emlékezetébe azzal az ismételt komoly felszólítással, hogy keresse ki azokat saját levéltárából. Ezek szolgáljanak normaként és utasításként arra nézve, hogyan kell eljárni és mit kell tenni a szökések megelőzése érdekében. Az írásokat szem előtt kell tartani, és azok szerint kell igazodni, a végrehajtóknak pedig az első esetektől kezdve az új közzététel útján tett szorgalmas buzdítást a gyakorlatban alkalmazniuk kell; úgy, hogy ahol katonai segítségre szorulnak, azt a legközelebb állomásozó tiszttől kérni tudják.
Kelt az Erdélyi Főkormányszéknél, Nagyszebenben (Cibinii), 1773. március 10-én.
A kormányzó távollétében:
Gróf Bethlen Miklós (Nic[olaus] C[omes] Bethlen)
saját kezűleg (mp - manu propria)

IMG-0088
A Szent Császári Királyi Apostoli Felség, Ausztria Főhercegnője, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Úrnőnk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló, Nemes és Vitézlő, népünk tisztelendő és jóindulatú testvérei! Üdvözletünket és a Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk!
A menekültekről és jövevényekről, valamint a visszatérő menekültekről szóló, a múlt év harmadik negyedévére (Angaria) ide benyújtott jegyzékek és jelentések felülvizsgálata alkalmával sajnálattal észleltük, hogy az urak részéről ugyanezen negyedévre vonatkozóan semmiféle jegyzék vagy jelentés nem érkezett.
Ezért, amint azt már korábban is többször az urak elé tártuk, most ismét figyelmeztetjük ugyanezen urakat, hogy az ilyen jelentések pontos benyújtásáról szóló rendeletek megtartását a jövőben ne mulasszák el.
A Szent Császári Felség kegyes jóindulattal marad. Az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Guberniumától, a Kormányzó Úr távollétében. Szebenben, 1773. április 1-jén.
Nic. C. Bethlen

IMG-0091
A mi szentséges császári, királyi és apostoli felségünk, főhercegünk, Erdély nagyfejedelme és a székelyek ispánja, legkegyelmesebb asszonyunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló Nemes és Tisztelt Testvéreink! Üdvözletünket és a fentebb említett Császári Királyi Kegyelmet! Legkegyelmesebb urunk, a legfenségesebb császár legkegyelmesebb parancsára, ezen írás erejével határozottan elrendeltetik Önöknek, hogy annak kézhezvétele után haladéktalanul, az Önök joghatósága alá tartozó minden egyes helyen szorgalmasan és a legnagyobb pontossággal vizsgáltassák meg: a lakosok közül – bármely állapotúak vagy nemzetiségűek legyenek is – kik szöktek el a tartományon kívülre az 1767. év óta, és eddig még nem tértek vissza.
Miután ezeket minden igyekezettel és bölcsességgel felkutatták és kinyomozták, készítsenek róluk egy táblázatot a mellékelt minta szerint, feltüntetve a szökés napját, helyét és évét, valamint a nemzetiséget és a szökés okát is. Ezt a külön jelentéssel együtt a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül küldjék meg, tudván, hogy a mulasztókra a legsúlyosabb büntetés vár. Vegyék tudomásul továbbá, hogy ezekbe a táblázatokba csak azokat a szökevényeket kell bejegyezni, akik az említett év óta szöktek el, és a száműzetésből nem tértek vissza. Így cselekedvén számíthatnak Őszentsége legmagasabb kegyére.
Kelt a Császári Királyi Erdélyi Guberniumnál, Nagyszebenben, 1773. május 29-én, a kormányzó távollétében.
C. Bethlen, Michael Brukenthal

Nota bene: 1767
Urbárium (1767, más néven: Úrbéri rendelet.
Szabályozta (maximálta) a jobbágyi szolgáltatásokat, hogy a földesurak ne tudják kizsigerelni és az uralkodónak fizetendő adók csökkentésére felhasználni a parasztságot. Ok: a nemesség áttért a nagyarányú árutermelésre, mert a birodalom felvásárolta a gabonát a hadsereg számára. Így a földesurak minden talpalatnyi földjükön gabonatermesztésbe kezdtek. Leginkább a császári adófizetés alá nem eső majorsági földeken folytattak árutermelést, ahol parasztjaikat fokozott ingyenmunkára (robotra) kényszerítették. Ezzel károsult az udvar, az adójövedelmek kiesése miatt.
- Jobbágytelek nagysága 22-62 hold (arany-korona értéktől függően)
- Robot mértéke (hetente maximum 1 igás, vagy 2 gyalogrobot) vagyis évi 52 nap igás vagy 104 nap kézi robot
- Fuvar mértéke (maximum évente egyszer, 2 napi távolságra
- Földesúri pénzadó nem lehet több évi 1 forintnál
- Kilenced szabályozása (nem emelhető a kilenced, maximum a termény 10% -a lehet)

IMG-0097
A Szent Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme, a Székelyek Ispánja, a mi Legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló Nemes és Vitézlő tiszteletreméltó Testvérünk és Jóakaróink, Üdvözletünket és Császári-Királyi Kegyelmünket ajánljuk.
A nemrégiben, június hónap 12-én kelt Udvari Dekrétum közbenjárásával Őszentsége [a Felség] észlelte a főhivatalok, táblák és hatóságok késlekedését a menekültek, jövevények robotlistáinak és egyéb táblázatainak felterjesztése során, ami már nem első ízben fordult elő. Kegyelmesen megparancsolta tehát, hogy azok neveit, akik a jövőben is hanyagoknak mutatkoznak, írják meg Őfelségének. Ennek értelmében felszólítjuk a Méltóságokat – amint az korábban is gyakorta megtörtént –, hogy ezúttal is komolyan intessenek: a menekültek, visszatérők és jövevények időszakos táblázatainak benyújtásakor mutassanak nagyobb pontosságot, és gondosan óvakodjanak attól, hogy személyük szerint megneveztessenek a Felséges Udvar előtt.
Ha így tesznek, Őszentsége [a Felség] kegyelmesen jóindulattal marad irányukban. Kelt az Erdélyi Királyi Guberniumból, Szebenben, 1773. július 6-án.
A főkormányzó úr távollétében…

IMG-0100
Az Erdélyi Királyi Gubernium Rendelete (1773. augusztus 5.)
A Szent Császári, Királyi és Apostoli Felség, Erdély nagyfejedelme, a székelyek grófja, a mi legkegyelmesebb asszonyunk [Mária Terézia] nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló és Nemes Testvérünk, nékünk tisztelendő!
Üdvözletünket és kegyelmünket ajánljuk. A Szent Császári és Királyi Felség a folyó év június 23-án kelt legkegyelmesebb királyi dekrétuma erejénél fogva méltóztatott elrendelni a határőr katonáknak járó jutalmazást: egy aranyat minden olyan saját hatáskörben elfogott szökevény vagy áthágó után, aki bűncselekmény elkövetése közben vagy azt követően került kézre. Ezt a Királyi Gubernium a következő rendelkezés szerint adja ki:
1-szer: Ha a határőrök által elfogott kivándorló személy katona lenne, az említett jutalmat a legkegyelmesebb rendelkezés értelmében – amely még 1761-ben a Főhadi Főparancsnokság által bocsáttatott ki – a határőrségi pénztárból (Cassa Limitanea) kell kifizetni a határőrnek minden egyes elfogott után, amit aztán a hadipénztár (Cassa Bellica) térít meg.
2-szor: Ha az illető személy jobbágy (proles) lenne, akkor a jutalmat a földesúri pénztárból kell kifizetni, fenntartva a visszakövetelési jogot a földesúrral szemben; kivéve, ha az illető vagyona már elkobzás alatt áll és a kincstár (Arario Camerali) rendelkezik felette, mely esetben a kincstár köteles a kifizetésre.
3-szor: Ami az állatokat (pacora) illeti, azok csak akkor foglalandók le a kincstár javára, ha nyilvánvaló, hogy azokat törvénysértő módon próbálták kijuttatni; ebben az esetben is jár az egy arany jutalom minden egyes [elfogott] fő után a kincstári pénztárból.
4-szer: Ha a kivándorlók egész családjukkal, minden javukkal és állatállományukkal együtt kerülnének kézre a szökés közben, akkor minden egyes jobbágyra és zsellérre vonatkozóan az 1558-as év 37-es országgyűlési cikkelye, valamint az 1713-as év rendelkezései, továbbá a Tripartitum (Hármaskönyv) 3. részének 29. és 302. címei szerint kell eljárni. Az elfogásért járó jutalmat ekkor is a földesúri pénztárból kell kifizetni. Erről ezúton értesítjük Önöket, hogy a felmerülő esetekben ehhez alkalmazkodni tudjanak.
Kelt Nagyszebenben, a Nagyméltóságú Erdélyi Gubernium nevében, 1773. augusztus 5-én, a Kormányzó Úr távollétében.
Gróf Teleki László s. k. (saját kezével)

IMG-0102
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria főhercege stb. Erdély alkirálya és a székelyek grófja, kegyelmes úrnőnk és asszonyunk nevében,
Tekintetes és Méltóságos, Kiváló Nemes és vitézlő Uraknak, nékünk tisztelendő és kedvelt testvéreinknek! Üdvözletünket és a Császári Királyi kegyelmünket!
Amint azt az Urak az ide mellékelt B. jelű rendelet hiteles példányából világosan láthatták; amit Őfelsége a törvényszegők és a törvények előírásait áthágók elleni eljárások tekintetében kegyelmesen elrendelni méltóztatott, úgy a Főkormányszék elrendelte, hogy ezen Uraknak is a legpontosabb és önkéntes engedelmességet kell tanúsítaniuk ebben az ügyben. Amelynek legmélyebb alázattal eleget téve, jóindulatunkban maradnak.
Kelt a Királyi Erdélyi Főkormányszék saját székhelyén, Nagyszebenben (Cibinium), 1778. augusztus 19-én.
Gróf Teleki László s.k.

IMG-0105
Szent Császári és Királyi Felsége, Ausztria főhercege stb. törvényes rendelkezése folytán, Méltóságos Urunk legkegyelmesebb nevében.
Tekintetes és Nagyságos, hasonlóképpen Kiváló és Nemes urak, népünk tisztelt és megbecsült pártfogói, üdvözletünket és kegyelmünket küldjük.
Mivel sajnálattal tapasztalta a Királyi Kormányzat, hogy a sürgető és közismert rendelkezések ellenére Önök mégsem küldték be a folyó év első negyedévére vonatkozó, az átutazó és megszálló idegenekről szóló kimutatásokat, így ismét mulasztás történt. Ezennel elrendeljük az Önök kegyelmességének, hogy ezen kimutatásokat haladéktalanul készítsék el, majd küldjék meg az érintett feleknek, és ne mulasszák el a visszaélések megszüntetését [a Felség] kegyesen kinyújtott segítő keze által.
Kelt az Erdélyi Királyi Főkormányszék részéről, Nagyszebenben, 1773. augusztus 26-án, a Kormányzó Úr távollétében.
Gróf Teleki László
mint ügyvivő

IMG-0107
A Szent Császári Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, a mi Nagyfejedelmünk és kegyelmes Örökös Urunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos, Előkelő, Nemes, valamint Vitézlő Urak, nékünk tisztelendő és jóindulatú testvéreink! Üdvözletünket és a Császári Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk!
Ezúton adjuk tudtul, hogy az 1773. szeptember 21-én kelt, és ide másolatban mellékelt kegyelmes Udvari Dekrétumot (királyi rendeletet) a Kormányzóság az Önök Méltóságával közölni rendelte.
Meghagyjuk, hogy annak tartalmát a kihirdetés után késedelem nélkül, a kellő és legszigorúbb engedelmességgel tartsák be és ahhoz alkalmazkodjanak. Amennyiben így tesznek, Legszentebb Felsége kegyelmes jóindulata megmarad Önök iránt.
Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Kormányzóságától, Szebenben (Cibinium), az október hónap 12. napján, 1773-ban.
Aláírók:
A Főméltóságú Kormányzó Úr távollétében:
M. C. Bethlen (Bethlen Miklós gróf)
Molnár József, a Kormányzóság titkára

IMG-0109
Legszentebb Császári és Királyi Felség!
Őfelsége a legmagasabb helyen jóváhagyta az idei évre vonatkozó robotmunkát (angaria), és az előző évi saját robotteljesítésről szóló kiegészítéssel együtt megkapta a menekültekről, jövevényekről és visszatérőkről készített kimutatást. Ezt tudomásul véve elrendeli, hogy a kegyes rendeletekkel összhangban szigorú figyelemmel ügyeljenek arra, hogy a menekültek ingatlanai (földjei) ne maradjanak üresen és műveletlenül.
Ugyanazon Legmagasabb [Felsége nevében] stb. Bécs, 1773. szeptember 21.
H. C. a Blumegen, saját kezűleg.
Franc. Jos. Nob. Dom. a Reichman, saját kezűleg.”

IMG-0111
A szöveg egy 1773-as erdélyi kormányzati utasítás, amely a jobbágyság megnyugtatását és a közbiztonság helyreállítását célozza.
********
A Szent Császári, Királyi és Apostoli Felség [Mária Terézia], Ausztria főhercegnője, Magyarország és a hozzá tartozó részek uralkodója nevében.
Tisztelt, Méltóságos, Nemes és Hűséges híveink! Őfelsége nevében tudomásul vettük azokat az értesüléseket, amelyek a birtokaitokon élő köznépre vonatkoznak.
1. A lázongások és a külföldi befolyás (Moldva és Havasalföld):
Értesültünk arról, hogy ezen a vidéken a nép körében zavargások és mozgolódások tapasztalhatók. Különösen Havasalföldről (Valachia) és Moldvából érkező uszítások és téveszmék (dementantia ac instigatione) hergelik a népet, amelyek a szabadságra és a köznyugalom helyreállítására hivatkozva próbálják megbontani a rendet.
2. A katonai rend és a határok védelme:
A nemesség és a katonák feladata, hogy a határokon (limitibus) fellépjenek az ellenséges betörések és a rablók (profugos latrones) ellen. A kereskedelmet és a szabad mozgást biztosítani kell, de a rendbontókat üldözni szükséges. A román nép (plebis Valahicæ) körében tapasztalható mozgásokat késlekedés nélkül meg kell fékezni, és a legmagasabb uralkodói döntéseknek megfelelően kell eljárni.
3. Szociális intézkedések – Élelemsegély:
A rendelet előírja, hogy a joghatóságotok alá tartozó lakosok közül a leginkább rászorulóknak (magisque egenis) a közraktárakból (publicis granariis) segélyt kell osztani. Ezt pontosan regisztrálni kell, hogy a nép ne éhezzen.
4. Szökevények és a büntetőjog:
Szigorúan tilos a katonaszökevények és dezertőrök rejtegetése. Aki bárkit elrejt vagy elmulasztja feltartóztatni, az ugyanazt a büntetést kapja, mint maguk a szökevények. Ezzel szemben, akik feladják vagy elfogják őket, jutalomban részesülnek az 1772. július 30-i királyi szabályzat (25. oldal) értelmében.
5. Gazdasági engedmények és erdőhasználat:
Adóterhek: A közterheket és az adókat igazságosan, egyenlő arányban kell elosztani a lakosok között.
Erdők és faanyag: Mivel az erdők felosztása során sok faanyag kárba vész, engedélyezni kell a szegény népnek, hogy a kisebb fákból zsindelyt (scandularum) készítsenek. Ezzel biztosíthatják megélhetésüket és napi kenyerüket.
Vadászat és zaklatás: Megtiltják, hogy a népet az erdők használata vagy a vadászat okán feleslegesen sanyargassák vagy zaklassák.
Záró rendelkezés:
Kelt Gyulafehérváron (Albajulia), a hónap 10. napján. A Kormányszék részéről Nagyszebenben (Cibinij), 1773. szeptember 10-én.
A kormányzó távollétében: Bánffy M. C. és Molnár József titkár.
*********
IMG-0112
Ezennel elrendeltetik, hogy a joghatósága alá tartozó lakosok számára – akiket egyébként is gyakrabban szoktak a nyilvános kvártélyokból (szálláshelyekről) ellátni – a városi kapitányok és parancsnokok szabályszerűen és folyamatosan intézkedjenek: a kísérők kötelesek legyenek a szökevények felmutatásáért járó igazolás (talon) mellett a megállapított díjazásukat is megkapni. Mindenki számára kihirdettetik, hogy akik bármilyen módon segítenek a megfigyelésben, de elmulasztják a bejelentést vagy az elfogást, azok ellen ugyanúgy kell eljárni, mint maguk a szökevények ellen. Ezzel szemben azok, akik kísérőként vagy feljelentőként közreműködnek, az 1772. július 20-i rendelet 25. oldala értelmében jutalomban részesüljenek.
Ami pedig az itt-ott kivetett különleges robotmunkákat (angaria) illeti: a Főméltóságú és Tekintetes Gróf úr kérése az, hogy minden közösség, a katonák és a polgári lakosok között a földjeik arányában méltányosan osszák fel a terheket.
Mivel a zsindelykészítésre szolgáló fenyőfák a pusztítások és az újjáépítések miatt már nem elegendőek az erdők fenntartható kezeléséhez, és ha nem vágják azokat kisebb részekre, semmire sem használhatók: méltóztassék intézkedni, hogy a szegény nép, amely a zsindelykészítésből keresi kenyerét, ne legyen elvágva ezen fák használatától és a megélhetéséhez szükséges eszközöktől. Ezért e tekintetben megfelelő gondoskodásról szóló hirdetményt kell kiadni.
Kelt Ő Császári és Királyi Felsége Tanácsának jóindulatú döntéséből, a Nagyszebeni Guberniumnál (Kormányszéknél), 1773. szeptember 10-én.
A Kormányzó úr távollétében.
Nich. Bethlen
Molnár József s.k. (saját kezűleg),Titkár

IMG-0119
Szent Császári Királyi és Apostoli Felsége, a mi legkegyelmesebb urunk nevében,
János gróf és a székelyek ispánja nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló, Nemes és Megkülönböztetett Férfiak, nekünk engedelmes és jól érdemelt testvéreink! Üdvözletünket küldjük a jelenlegi Császári Királyi Gyarapodás alkalmából.
A fenséges Udvarhoz felterjesztett, az elmúlt időszak kényszermunkáiról (robot), a menekültekről és az adózókról szóló összeírások (consignationes) kapcsán tett észrevételek között az is megfigyeltetett, hogy az önök területén a szökés (menekülés) okai nincsenek feltüntetve, vagy ismeretlennek és felderítetlennek minősíttetnek. Ebből pedig könnyen arra lehet következtetni, hogy a szökés okait szándékosan eltitkolják, vagy nem vizsgálják ki kellő alapossággal.
Ennélfogva a Császári Felség elrendeli, hogy a szökés okai mélyrehatóbban vizsgáltassanak ki, és ne maradjanak ki az összeírásokból. Ezen legfelsőbb parancsnak megfelelően az önök uraságainak komolyan meghagyatik és rábízatik, hogy a szökés okait szorgalmasan kutassák fel, és azok valódiságát annál nagyobb igyekezettel derítsék ki. Hiszen kevéssé hihető, hogy egy-egy helyről számos lakos anélkül vándorolna el, hogy az elvándorlás okait ne lehetne megismerni vagy feltárni. Ellenkező esetben a helyi kormányzat kénytelen lesz vizsgáló bizottságot kiküldeni ezek felderítésére.
Továbbá az is észrevétetett, hogy bár összességében 250 jánosfalvi lakos vándorolt el, az újonnan érkezők közül mindössze 28-at telepítettek le birtokokra, 13-at pedig föld nélkül hagytak. Ezen hiányosság oka a beküldött összeírásokban nem volt megtalálható. A Felség kegyelmesen elrendeli, hogy szorgalmasan vizsgálják meg, miként fordulhat elő, hogy a sok menekült helyére nem telepítettek többeket a birtokokra, és erről adjanak tájékoztatást. Ennélfogva ezen utasításnak eleget téve, az uraságoknak határozottan megparancsoltatik, hogy azokon a helyeken, ahonnan a lakosok nagyobb számban elvándoroltak és helyükre újak érkeztek, a valódi okokat kutassák fel, és a leletekről a lehető leggyorsabban tegyenek jelentést a Kormányzóságnak.
Kelt Nagyszebenben (Cibinio), Erdélyben, a méltóságos Kormányzó úr távollétében, 1773. december 16-án.
Nich: Bethlen (aláírás)
________________________________________
Kivonat a Bizottság [határozatából], kelt december 21-én.
Amelyben a tábla (vagy hivatal) elrendeli, hogy a menekültekre vonatkozóan benyújtandó jelentésekben tüntessék fel a menekülés okát is.
Ezenkívül, ahol tömeges kivándorlás történt, jelentést kell tenni arról is, hogy a kivándorlók miért nem lettek a birtokaikra visszahelyezve.
Mivel a menekültek felkutatása a „Dulones” (helyi tisztviselők) által a táblázat alapján történik, minden egyes személy esetében vizsgálják meg a menekülés körülményeit is.
És ugyanezen eljárást kell alkalmazni a bizottság azon feladata tekintetében is, amelyet be kell tartani – mivel az ilyen menekültek közül már csak kevesen találhatók meg az említett [helyeken].

IMG-0124
Mária Terézia 1773-as rendeletének magyar fordítása, amely a közegészségügyi szabályszegések (például a pestis elleni karantén elkerülése) elleni fellépésről szól Erdélyben:
________________________________________
Mária Terézia, Isten kegyelméből a rómaiak császárnéja, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia királynője, Ausztria főhercege, Burgundia hercege, Tirol grófja, a mi legkegyelmesebb asszonyunk nevében. Tekintetes és Méltóságos, Kiváló, Nemes és Agilis, nekünk tisztelt és jóindulatú Testvéreink, üdvözletünket és királyi kegyelmünk gyarapodását kívánjuk.
Azon feleletek és vizsgálatok sorozatából, amelyeket a csábítás és a bűnös áthágások vétségeiben tetten ért törvényszegőkkel szemben folytattak le, megfigyelhető volt, hogy az ilyen törvényszegők saját védelmükre és mentségükre az ezen bűncselekményre megállapított büntetőtörvény nem ismerésére hivatkoztak. Ezen törvény nem ismerésének és némelyek hivatkozásának megelőzése érdekében, kegyelmes parancsunkra és az Udvar rendelkezésére elrendeltük a Királyi Guberniumnak, hogy az egészségügyi törvényszegők elleni fegyelmező cikkelyeket a falusi bírák útján is, az ő saját oláh (román) nyelvükön, vagy bármely birtokos anyanyelvén évente hirdessék ki.
Ennélfogva a legszigorúbban meghagyjuk Önöknek is, hogy saját joghatóságuk területén tegyék meg az intézkedéseket, hogy az említett szabályok minden évben a falusi bírák által a nép tudomására pontosan kihirdettessenek, és gondosan ügyeljenek ezen kihirdetés végrehajtására, mely célból ugyanazon szabályok oláh nyelvre lefordítva és ide mellékelve Önökkel is közöltetnek. Egyebekben Őszentsége királyi kegyelme továbbra is fennáll. Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Guberniumától, Szebenben, 1773. december 24-én.
Őméltósága távollétében,
Bethlen Miklós
________________________________________

I-175

IMG-0175
Őszentsége a Császári, Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Franciaország [Lotaringia] és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb asszonyunk nevében.
Tisztelt, Nagyságos és Nemes Faber [Kovács] urak, nekünk tisztelendő és jóakaró barátaink, üdvözletünket és a császári-királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk.
Az elmúlt évben alázattal benyújtott jelentésükben, amely a nép elvándorlásának okairól és az annak megfékezésére szolgáló eszközökről szólt, többek között a következő okokat jelölték meg a nép menekülésének kiváltójaként:
1-ször: hogy az egyszerű lakosokat, főként az erdőkből élőket, túlságosan akadályozzák gazdasági ügyeikben, különösen a pénzkeresetben és a zsindelykészítésben;
2-szor: a tartományi és katonai terhek aránytalan elosztása, valamint a határőrtisztek számára túl alacsony áron követelt tűzifa-szolgáltatás miatt panaszkodtak.
Miután ezen panaszokat orvoslás végett közöltük a Főhadi Parancsnoksággal, onnan az a válasz érkezett a Guberniumhoz:
Ami az első pontot illeti: Háromszék széken a határszéli katonai őrségeket már régen felállították, következésképpen senkit nem akadályoznak a lakosok közül küldetéseikben. Ugyanez történt Csík és Gyergyó székek esetében is. Ha a [helyi] Tábla jobban ügyelt volna a kért engedélyekre, láthatta volna, hogy a lakosok vágyaikban egyáltalán nincsenek korlátozva: valahányszor gazdasági szükségre hivatkozva kérték az átkelést, ingyenes útlevelet (passuális) kaptak, meghatározva a tartózkodás idejét, a munkavégzés helyét és módját, a törvények betartása mellett.
Ami a második pontot illeti: a közterhek, az utak és hidak javítása, valamint a tűzifa-szolgáltatás mindig a vármegyei/széki Táblával való egyeztetés után, közösen megállapított arányos elosztás szerint történik. A fa ára pedig a szabályzatban (Regulamentum) rögzített módon van meghatározva.
Ezek ismeretében a Gubernium neheztelését fejezi ki, amiért Önök a menekülés okait elhamarkodottan tüntették fel, és anélkül vezették le azokat ilyen alapokból, hogy előtte megfelelően megvizsgálták volna a tényeket, amelyek a nyilatkozat szerint nem állják meg a helyüket.
Ezért a Gubernium komolyan meghagyja Önöknek – amint azt már korábban is tette –, hogy amennyiben bármilyen panaszuk merül fel a katonaság ellen, azt először a Katonai Szabályzat értelmében az illetékes katonai hatóságoknál terjesszék elő orvoslásért. Csak ha ott nem kapnak jogorvoslatot, akkor vigyék a panaszt a felsőbb fórumok elé, nehogy az ilyen rendetlen és fordított panaszkodási mód miatt a felsőbb dikasztériumokat (hivatalokat) idő előtt zaklassák.
Ezt cselekedvén, Őfelsége kegyelmes marad Önök iránt.
Kelt a fehérvári Gubernium udvarából, 1774. január 7-én.
A távollévő Főkormányzó nevében:
N. Bethlen

IMG-0184
Szent Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Fejedelme, a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Vitézlő, általunk tisztelt és jóindulatú Testvéreink! Üdvözletünket és méltóságotok gyarapodását kívánjuk!
A legfelsőbb Felség már a korábbi években kegyelmesen elrendelte, hogy azon menekültek számára, akik ezen tartomány lakói közül elszöktek, de visszatértek vagy elfogattak – a hazatérés megkönnyítése érdekében – bizonyos meghatározott pénzösszeg előlegeztessék meg a Postai Pénztárból „jutalom” (vagy költségtérítés) címén, minden egyes visszatérő vagy elfogott személy családja után külön-külön. Ezen előlegezett összegeket azonban – a Tartományi Pénztár kárpótlása végett – a visszatérő vagy elfogott menekültek földesuraitól vissza kell követelni.
Ennek megfelelően megküldjük Önöknek is a csatolt példányban azon menekültek névjegyzékét, akikre nézve a jutalom címén kifizetett előleg a jegyzékben feltüntetve megtörtént. Ezt azzal a legszigorúbb utasítással tesszük, hogy az itt mellékelt jegyzékben megnevezett földesurakat szólítsák fel a Tartományi Pénztár három hónapon belüli kártalanítására.
Azok esetében pedig, ahol a földesurak nincsenek megnevezve, kérjenek bővebb felvilágosítást azoktól, akik a nyugtákat kiállították, a menekültek tartózkodási helyéről; s amint ezeket megismerték, gondoskodjanak szorgalmasan arról, hogy a Tartományi Pénztár kárpótlása általuk is megtörténjen, és ne mulasszák el róluk a jelentéstételt.
Így cselekedvén, a legfelsőbb Felség kegyelmes jóindulata megmarad.
Az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Főkormányszéke által, Nagyszebenben, 1774. január 17-én.

(S. Háromszék [Sepsiszék/Háromszék vármegye])
Kimutatás azon szökevényekről, akiknek az elfogásuk alkalmával, jutalom címén kifizetett előlegek 1767-től 1773 első félévéig folyamatosan teljesítve lettek.
[Táblázat oszlopai]
Sorszám A nyugtázók (kifizetettek) neve A szökevények neve A földesurak neve Kifizetett összeg (Ft. kr.)
1. Turi igazolása szerint Barna Demeter feleségével és gyermekeivel Mátisfalváról D. C. Bethlen László 4. 14
2. Teleki András udvari bíró igazolása szerint Barabás András Zágonban D. Czijék Lajos 4. 10
3. Henter Ádám báró Páll János számvevője igazolása szerint Moldován Tódor Zágonban D. Henter Ádám 4. 10
4. Janko Ferenc igazolása szerint Barabás Ferenc Zágonból id. D. Janko Ferenc 4. 10
5. Domokos József alapos igazolása szerint Tozán Tódor, szintén az anyja és fiai D. Damó János 4. 10
________________________________________
Érdekesség, hogy a dokumentum a korabeli erdélyi közigazgatás és a jobbágyrendszer működésébe enged betekintést, ahol a szökött jobbágyok visszaszerzése fontos anyagi kérdés volt a földesurak számára.

IMG-0188
Ő Szent Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme stb. kegyelmes Asszonyunk választott Tanácsa nevében!
Tekintetes és Nagyságos, nemes és kiváló tiszteletre méltó és jóakaratú testvéreink – üdvözletünket és a Királyi kegy iránti fogadalmunkat küldjük!
A helybéli fiatalok, Simon István, Oláh Teodor és Kovács Ferenc ellen indított per ügyében, akiket tiltott határátlépés (csempészút használata) és szökés bűntettében értek tetten, az ügyet korábban megvizsgálták és ítéletet hoztak. Az Önök által az elmúlt 1773. év november 25-én beküldött tájékoztatás és a mai tanácsülésen előterjesztett, alaposabb mérlegelés alá vetett jelentés alapján a Kormányzótanács úgy találta: a vétkesek által mentségükre felhozott indokok, valamint az Önök által az említett ítéletben felhozott érvek összhangban állnak a hasonló bűncselekményekről szóló kegyelmes Királyi Rendeletekkel. Ezért a Kormányzótanács jóváhagyja az ítéletet, és következésképpen a nevezett vétkeseket mentesíti az ilyen bűncselekményekre az 1764. március 11-én és 1766. augusztus 25-én kiadott legmagasabb szintű rendeletekben meghatározott büntetések alól. Ehelyett azonban elrendeli, hogy fejenként 50 botütéssel sújtassanak, amelyet nagy embertömeg előtt, a nyilvános vásárok alkalmával kell rajtuk végrehajtani. Ezért ezen ítélet végrehajtását – a szokott módon, nyilvánosan és megfelelően – Önökre bízzuk. Egyebekben kegyelmes jóindulattal maradunk.
Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Kormányzótanácsától Szebenben (Cibinium), 1774. február 8-án.
A Kormányzó Úr távollétében.
M. Bethlen

IMG-0189
113. szám. November 25-én (1774), S.Szt. Ivány
Határozat. Dombi Balázs királyi táblabíró úr [előtt].
A tiltott határokon át Moldvába akartak belépni, és a helyi havasokban feltartóztatták Simon Istvánt, Bartha Andrást, Oláh Tódort, Gal Istvánt és Kovács Ferencet, Bonát József úr jobbágyait. Az 1773. június 19-én kelt rendelet értelmében, a legfelsőbb utasítások tartalmát követve kívánták az ügyet eldönteni. Miután őrizetbe vették őket, az állomáson [kihallgatva] tagadták ugyan, hogy a tiltott határokon át távoztak volna Moldvába, és hogy ugyanazon határokon keresztül vissza akartak volna térni Moldvába; azonban a jóindulatú vizsgálat során beismerték és kijelentették, hogy nem azzal a céllal akartak belépni, hogy végleg Moldvában maradjanak, hanem csak addig, amíg Isten áldásából itt helyben bőségesebb gabonatermés nem mutatkozik. Mivel tehát köztudott, hogy a szökés idején itt ténylegesen jelentős gabonahiány volt, és ők a legcsekélyebb vagyonnal rendelkeztek, továbbá semmiféle pestisjárvány vagy fertőzés nem dühöngött a szomszédos Moldvában, úgy ítéltetett, hogy a rendes büntetésre a nyílt parancs értelmében nem ítéltetnek, hanem az enyhítő körülmények figyelembevételével mely által ezen nyomorultak, az életükhöz szükséges eszközöktől megfosztva, különösen itt, a keresztényi irgalmasság jegyében, a Legkegyelmesebb és Legmagasabb Rendelkezéssel összhangban.
Kelt 1772. november 17-én, a Császári-Királyi Gubernium (Kormányzóság) által közölve, miszerint két héten át, a szokásos keddi hetivásárok napjain Várhegyben, a nyilvánosság előtt, az összegyűlt tömeg szem láttára vezettessenek elő és mutassanak ki. Hasonlóképpen: külön-külön mindegyikükre egy alkalommal 25, majd egy másik alkalommal két részletben, külön-külön mindegyikükre 50 érzékeny botütés méressék ki, és végül szabadon bocsáttassanak. A tábla ítélete. A Sepsi Széki tábla jegyzőkönyvéből kiadta...”

IMG-0194
Őszentsége a Császári, Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Méltóságos, Kiváló Nemes és Vitézlő Urak, nékünk tisztelt és jóindulatú testvéreink, üdvözletünket és a császári-királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk!
Azon helyek elöljárói, amelyek a vesztegzári állomások (karanténok) szomszédságában fekszenek, panaszt emeltek amiatt, hogy a Havasalföldről és Moldvából visszatérő menekültek – miután kitöltötték a vesztegzár idejét és őrizetük lejárt –, amíg a rájuk vonatkozó kerületi hivatalokhoz vagy földesuraikhoz vissza nem szállítják őket, többnyire igen nagy szegénységben élnek. Ellátásuk így az említett elöljárók számára súlyos terhet és a házipénztárnak (Cassa Allodialis) nagy megterhelést jelent, ráadásul nem ritka, hogy a rájuk fordított költségek méltányos megtérítésétől is elesnek.
Annak érdekében tehát, hogy a fent említett helyi elöljárók és tanúk az ilyen visszatérők javára tett jótéteményeik miatt kárt ne szenvedjenek, ezen jelen levelünkkel elrendeljük: mihelyt és amikor a visszatérők vesztegzárának leteltéről értesítést kapnak, haladéktalanul tegyenek intézkedéseket. Nemcsak arról kell gondoskodniuk, hogy késedelem nélkül átvegyék őket az őrizet helyéről, hanem arról is, hogy az ellátásukra fordított kiadásokat az átvételkor készpénzben térítsék meg.
Ezt cselekedvén tesznek eleget Őszentsége legkegyelmesebb akaratának.
Kelt a Királyi Felség Erdélyi Nagyfejedelmi Kormányzóságától, Gyulafehérvár városában, 1774. július 19-én.
Joanes Comes Nemes (s.k.

IMG-0203
A Szent Császári, Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi Kegyelmes Asszonyunk nevében!
Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Vitézlő testvéreink, tisztelendő és jóakaró barátaink! Üdvözletünket és a Császári-Királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk!
Azon áttelepülők jegyzéke, akik a korábbi években Stájerországból és Karintiából ezenErdélybe helyeztettek át, ám itt örökös nélkül hunytak el, a Méltóságos Királyi Kincstár által azzal a céllal terjesztetett a Királyi Gubernium elé, hogy mivel ezen elhunyt áttelepülők az itteni Áttelepülési Pénztárban bizonyos fennmaradó pénzösszeggel rendelkeznek, ez körözvények útján közhírré tétessék.
Mindazok, akik bármilyen jogcímen jogos követeléssel vagy örökösödési igénnyel lépnének fel az elhunytakkal szemben, az Áttelepülési Ügyekben illetékes Méltóságos Bizottság előtt jelentsék be igényüket egy esztendő leforgása alatt, azaz jelen 1774. év október 10-étől a jövő 1775. év október 10-éig. Ezen időpont után ugyanis az említett hagyatékok – minden egyéb követelőt kizárva – a kijelölt célokra fordíttatnak.
A Kincstár ezen észrevétele nyomán küldetik meg ez az irat a fentebb említett Uraknak azzal a meghagyással, hogy a szokásos közzététel útján mindenki tudomására hozzák: az igénylők személyesen, meghatalmazottaik által vagy akár írásban jelentkezzenek az említett Bizottságnál a megadott határidőn belül. Tudják meg, hogy az idő letelte után a megnevezett áttelepülők hagyatékai még a törvényes utódoknak (ha ilyenek találtatnának) sem adatnak ki, hanem véglegesen visszatartatnak.
Ezzel Őszentsége [a Császárné] legkegyelmesebb akarata teljesíttetik.
Kelt Erdély Kir. Nagyfejedelmi Guberniumától, Gyulafehérváron, 1774. november 18-án.
Báró Brukenthal
________________________________________
Kimutatás
Azon transzmigránsok pénzeiről, amelyeket teljesen kihalt családok után, a kincstár javára (pro erario), egy jogvesztő határidővel ellátott idézést (citatio) követően el kell kobozni, az alábbiak szerint:
Stájerországi családok/Rh. fl. (Rénes forint) /Kr. (Krajcár)
1. Franz Grubler, Fuchelsből | 13,47
2. Peter Mayr felesége, Catharina, ismeretlen | 43,13
3. Paul Müller, Greifensteinből | 104,1
Összesen | 161,2½

Karintiai családok
1.Joh. Georg Eizl, Himmelbergből | 244,57
2.Jacob Trumgold - ugyanonnan - | 99,29
3.Agnes Bruckner - ugyanonnan - | 94,55½
4.Anna Jagerin - ugyanonnan - | 91,25¾
5.Catharina Gassingerin, Ossiachból | 30,17
6.Johan Kößler, ismeretlen | 102,50
7.Susanna Huberin, Himmelbergből | 4,8
8.Susanna Hanglin - ugyanonnan - | 17,1
9.Elisabetha Windlerin - | 31,14
10.Christina Glantznerin, Gmündből | 50,38
11.Anna Purkin, Paternionból | 7 --
12.Peter Perner, Wißelből | 22 --
13.Leonhard Pachmann | 36 |--
14.Leonhard Stanick, Goldensteinből | 110 --
Összesen | 920,47¾
Végösszeg | 1082,33¼
A másolat alapján: | Bánffy György
Transzmigránsügy | Schatzbergi Joh. Edler
Nagyszeben (Hermannstadt)
1774. szeptember 22.

IMG-0207
Tekintetes Állandó Tábla!
Tisztelendő Uraim!
Mivel a múlt pénteki napon, e hónap 3-án, az ozsdolai vesztegzár alól megszökött dezertőröket Lemhény falun keresztül ide, Vásárhelyre kísérték, az úton, Lemhény faluban találkoztak egy Kurta Mihály nevű jobbággyal. Amikor a letartóztatottak őt meglátták, azt mondták a tizedesnek, hogy ez a jobbágy volt a szöktetőjük, ő mutatta meg nekik az utat Moldvába; amiatt a jobbágyot letartóztatták és ide, a fogdába hozták.
Amikor őt a három letartóztatott katonával itt szembesítették, beismerte, hogy megmutatta a katonáknak a Moldvába vezető utat, és ezért 3 magyar forintot, valamint egy fejszét és egy pár csizmát kapott. Emiatt ezen jobbágyot a Tekintetes Állandó Táblának átadom. A három katona ezen jobbágy ügyében tett vallomásának kivonatát a Tekintetes Állandó Táblának ezekben a napokban hiteles formában meg fogom küldeni. Ebből a kivonatból további részletek is ki fognak derülni: nevezetesen, hogy a fent említett jobbágy korábban már több lakost is átvezetett Moldvába.
Egyebekben a Tekintetes Állandó Táblát a legszolgálatkészebben kérem, méltóztassék e bűnösre szigorú büntetést kiszabni, mivel ezen szökés ügyében a jelentést az összes felmerülő körülménnyel együtt a főkormányzóság a fenséges Legfelsőbb Hadvezetőségnek fogja megtenni.
Aki egyebekben minden tisztelettel maradok a Tekintetes Állandó Táblának
kötelezett szolgája:
N. [Aláírás]
Kiss ezredes
Kézdivásárhely
1774. július 17.
________________________________________
IMG-0209
Ez a dokumentum egy „Extractus Fassionis” (Vallomás-kivonat) egy 1774. júliusi bírósági eljárásból. Szabó József vallomását rögzíti, akit Kovács Ferenccel és Szász Andrással együtt katonaszökevényként (desertio) hallgattak ki.
Fejléc és bevezetés
Vallomás-kivonat. Három, szökés pontjában letartóztatott fogoly ügyében, név szerint: Szabó József, Kovács Ferenc és Szász András, Keresztényfalváról, 1774. július 16-án.
________________________________________
A kihallgatás (Kérdés és válasz)
Kovács Ferenc vallomásának kivonata.

Kérdés (7. pont): Qualiter deseruerit? (Miképpen szökött el?)
Válasz (Responsio):
„Egy vasárnapi napon a vádlott [Szabó] és Kovács Ferenc egy sörfőzdében (kocsmában) tartózkodott egy Kurta Mihály nevű jobbággyal, aki akkoriban Keresztényfalván időzött, egyébként pedig Lemhényben lakik...”„...ő [Kurta] azt mondta a vádlottnak és Kovács Ferencnek: »Ha én ilyen életerős fiatalembereket, mint ti vagytok, Moldvába tudnék vezetni, akkor ott biztosan kapnátok 60 tallért készpénzbe a muszkáktól (oroszoktól)...«”„...vagy ha nem akartok katonának állni, mindennap 30 [pénzegységnyit] kereshettek munkával. A vádlott és Kovács azt felelték: »megfontoljuk a dolgot«,” hogy beszélt Szász András pribékkel (szökevénnyel) is, aki szintén Moldvába tartott. Nevezetesen a Vizsgált Személy és Kováts is beszéltek Szász András pribékkel, aki azt mondta nekik, hogy Moldvába fog menni; következésképpen élőszóban tárgyaltak a jobbággyal, hogy ha Lemhénybe érnek, be fognak lépni Moldvába. Amikor Lemhénybe értek, a jobbágynál éjszakáztak, mivel akkor már sötét volt, és a jobbágy félt, ezért akkor vezette őket. Másnap este tájt a jobbágy egy oláhhal (románnal) együtt – akit nem ismernek – a Csernyika-hegyen át a moldvai területre vezette őket; mikor pedig már a határvonal állomásain túl voltak, a jobbágy az oláhhal visszatért. Ezen átvezetésért a Vizsgált Személy és Szász András 3 magyar forintot, Kováts pedig egy pár csizmát adott a jobbágynak.
8. (Nyolcadszor). Vajon a vizsgált személy [a gyanúsított] már régóta ismeri-e ezt a jobbágyot?
Válasz: A vizsgált személy már régóta ismeri őt, de semmiféle beszélgetést nem folytatott vele.
9. (Kilencedszer)
Ki volt még akkor a korcsmában, amikor a jobbágy a szökés okáról beszélt velük?
Válasz: Senki más, a korcsmárosné pedig a sör mérésével volt elfoglalva.
10. (Tizedszer)
Tudomása van-e arról, hogy ez a jobbágy többeket is szökésre buzdított vagy átvezetett [a határon]?
Válasz: Amikor a jobbágyot kérdezték, ismeri-e a Moldvába vezető utat, azt válaszolta: jól ismeri azt, és már három jobbágyot – név szerint Thodor Pétert, Dankó Piskát és Janus Istvánt – átvezetett Lemhény faluból. A kihallgatott (vizsgált személy) itt-ott a faluban azt hallotta, hogy Kurta jobbágy már többeket elvezetett Moldvába.
________________________________________

Szász András vallomásának kivonata
7. Miképpen szökött el?
Amikor a kihallgatott egyszer Vajna Elek úrnál volt, hogy egy ekéről (szántásról) megállapodjon, szembejött vele Kurta Mihály jobbágy, aki egyébként Lemhényben lakott, és ezt mondta a kihallgatottnak: „Találtam két ifjút, akik Moldvába akarnak menni, és ha a kihallgatott is oda küldené [őket]”.
A Vizsgált [vádlott] megkérdezte, ki ez a két ifjú. A jobbágy azt felelte: Szabó József és Kovács Ferenc. A Vizsgált azt válaszolta: ha ez a kettő megy, én is megyek. Később a Vizsgált Szabó Józseffel és Kovács Ferenccel találkozott, akiket a Vizsgált megkérdezett, igaz-e, amit a jobbágytól hallott a lopásokról miattuk; s miután ezt megerősítették, ezzel a jobbággyal a szökés idejéről tárgyaltak. Ő [a jobbágy] Lemhénybe irányította őket.
Amint megegyeztek, Lemhénybe érkeztek, és a jobbágynál éjszakáztak, mivel az akkor félt őket átvezetni. Másnap este tájt a jobbágy egy oláhhal [vlahhal], akit a Vizsgált nem ismert, a Csernyika-hegyen át Moldvába vezette őket, és mikor már az állomásvonalakon kívül voltak, Jobbágy a vlahokkal [oláhokkal] visszatért. Az átkelésért [átvezetésért] Szabó József és a vizsgált személy [a vádlott] Jobbágynak 3 magyar forintot, ezen felül a vizsgált személy egy fejszét, Kovács Ferenc pedig egy pár csizmát adott.
8. Vajon a vizsgált személy már régóta ismeri-e ezt a Jobbágyot?
A vizsgált személy már egy ideje ismeri őt.
9. Ki volt még jelen akkor, amikor Jobbágy Kurta a szökés szándékát előadta?
Senki más.
10. Vajon tudomása van-e arról, hogy ez a Jobbágy esetleg többeket is szökésre buzdított, vagy Moldáviába vezetett-e?
Maga Kurta Jobbágy mondta, hogy már többeket átvezetett Moldáviába, és név szerint megnevezte Thodor Péter, Janko Miska és Steph: [István] János lemhényi jobbágyokat, akiket ő vezetett át.
________________________________________
Tanúvallomás és Szembesítés
Fentiekkel kapcsolatban a kirendelt [tanú] így nyilatkozott: Szabó József és Kovács Ferenc magát a kirendeltet Mantó András jobbágy sörfőzdéjében keresték fel; Szász András pedig akkor szólította meg, amikor a nemes Vajna Elek úrtól távozott, [kérdezve], hogy megmutatná-e nekik az utat Moldvába.
Az ismételt kérésre végül – és mivel ez a három ember önként jött a kirendelthez – elvezette őket a Heveder-hegyig, ahonnan aztán visszatért. Vele ment még egy pásztor és egy oláh is, akit a kirendelt azonban nem ismert.
Az út megmutatásáért cserébe 3 magyar forintot, egy fejszét és egy pár csizmát hagytak nála; a kirendelt pedig senki mást nem vezetett sem Moldvába, sem Havasalföldre (Wallachia).
Szembesítés a három vizsgált személlyel és a kirendelt Kurta Mihály jobbággyal: a három vizsgált személy a korábban tett vallomását Kurta jobbágy szemébe mondva fenntartja. Kurta azonban kitart korábbi vallomása mellett; a három vizsgált személy erre azt veti ellen, hogy a jobbágy kezdettől fogva egy aranyat kért tőlük, és amit itt mondtak, azt tiszta lelkiismerettel mondták, és készek rá bármikor esküt is tenni.
Ez a jelen kivonat német nyelvről latinra fordíttatott az eredeti alapján...
Kézdivásárhely, 1774. július 9.

IMG-0221
Szent Királyi és Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk [Mária Terézia] nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő, Nemes, valamint Agilis [nem nemesi származású, de birtokos] urak! Tisztelendő és jóindulatú testvéreink! Üdvözletünket és a Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk.
Mivel a hűtlen árulás jeleit mutató katonák elfogása során nemritkán megesett, hogy a szökevények meggondolatlan üldözése miatt – s mivel az elfogásra kirendeltek tetteit előzetes vizsgálattal nem lehetett mérlegelni – csonkítások vagy mértéktelen verések történtek. Emiatt a Királyi Kincstár kénytelen volt kárt elszenvedni az alkalmas személyek [katonák] sérülései révén.
Ezért a Főkapitány Úr, méltóságának megfelelően, a folyó év június 27-én kelt Királyi Intimátum alapján elrendelte, hogy ezen Királyi Gubernium [Kormányszék] körlevelek útján ismét tegye közzé: a jövőben az igazságszolgáltatók a szökevények elfogásakor ne vakmerően, hanem mérséklettel járjanak el.
A jutalom, vagyis az úgynevezett Taglia [fejpénz] ugyanis csak abban az esetben fog kifizettetni, ha a katonát a királyi szolgálatra alkalmas állapotban vezetik vissza.
Mely rendelkezést Önök, a fent említett Főkapitány Úr kívánsága szerint, saját joghatóságuk körében mindenki tudomására hozni és közzétenni tartozzanak. Ezzel a Felség kegyelmében és jóindulatában maradunk.
Kelt a Királyi Erdélyi Nagyfejedelmi Guberniumból, Szebenben [Cibinij], 1774. szeptember 15-én.
M. C. Bethlen

Kivonat a Bizottság [határozatából] a 246. szám alatt.
Amelyben elrendeltetik a Királyi rendelet kihirdetése, miszerint a parasztok részéről mérséklettel kell eljárni a katonaszökevények és menekültek elfogása során, hogy az elfogandók alkalmas állapotban kerüljenek vissza a Királyi szolgálatba, ne pedig összezúzottan és megcsonkítva, mivel az ilyenekért semmiféle jutalomra ne számítsanak. Az előadó véleménye szerint ezen Királyi rendelet a szolgabírók és tisztségviselők által hirdettessék ki.
________________________________________
Rövid magyarázat
A szöveg egyértelműen arra inti a lakosságot (a "parasztokat"), hogy bár segíteniük kell a szökevény katonák kézre kerítését, nem szabad őket bántalmazniuk vagy megnyomorítaniuk az elfogás során. A hadseregnek ugyanis életerős katonákra volt szüksége, és a hatóságok büntetéssel (a jutalom megvonásával) fenyegették azokat, akik túl durván bántak az elfogottakkal.

I-274
1762. június 27.
Mi, Mária Terézia,
Isten kegyelméből római császárné, özvegy; Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia és Lodoméria királynője; Ausztria főhercegnője; Burgundia, Stájerország, Karintia, Krajna hercegnője; Erdély nagyfejedelemnője; a Szent Római Birodalom morvaországi őrgrófnője; Brabant, Limburg, Luxemburg, Geldern, Württemberg, Felső- és Alsó-Szilézia, Milánó, Mantua, Parma, Piacenza és Guastalla hercegnője; Auschwitz és Zator hercegnője; Svábhon fejedelemnője; Habsburg, Flandria, Tirol, Hanau, Kyburg, Görz és Gradisca hercegesített grófnője, valamint a székelyek grófnője; a Szent Római Birodalom burgaui, Alsó- és Felső-Luzsicai őrgrófnője; Namur grófnője; a Szláv Őrgrófság és Mechelen úrnője; Lotaringia és Bar hercegnője; Toszkána nagyhercegnője.
Elrendeljük:
Ötödször: Azok, akik – bár az első szökési helyszínen kívül – egy szökevényt az őt üldöző katonai különítmény előtt letagadnak, őt maguk elrejtik és segítik a továbbjutását; nemkülönben azok, akik tettlegesen ugyan nem vettek részt a szökésben, de csupán tanáccsal segítették a menekülőt az első szökési helyszínen a továbbjutásban: nemre való tekintet nélkül tíz évre, ha pedig ez az első helyszínen kívül történik, öt évre vasban és láncban végzendő belföldi sáncmunkára ítéltessenek. Emellett a Császári-Királyi Kincstárunknak okozott kárt is meg kell téríteniük: egy gyalogos vagy lovas katona szökése után 24 forintot, ha pedig a lovas a lovával együtt szökött el, 40 forintot kell e tanácsadónak (amennyiben vagyona engedi) megfizetnie. Mielőtt azonban a sáncmunkára elszállítanák, az elszállítás helyszínén három napon át egy emelvényen (színpadon) közszemlére kell tenni, mellén egy függő táblával, amely nagy és jól olvasható betűkkel tartalmazza a bűncselekményt és a büntetést, mindenki okulására, a bűntettől való elrettentésül.
Hatodszor: Azok az egyházi és világi hatóságok, valamint magasabb rangú és nemesi személyek ellenben – noha róluk ilyesmit feltételezni sem kellene –, akik e tekintetben vétenek, minden egyes szökevény után a fent említett kártérítésen felül 1000 forint büntetés megfizetésére köteleztessenek. A világi rendi személyek esetében fenntartjuk a jogot a körülményekhez képest további felelősségre vonásra, akár letartóztatásra vagy szigorúbb büntetésre is. Az egyházi személyeknél pedig, amíg a pénzbüntetést meg nem fizetik – vagyonos egyháziak vagy kolostorok esetén – a javadalmak (temporáliák) zárolandók; a vagyontalanok és koldulórendiek esetében a gyűjtést (stólát) be kell szüntetni. A plébánosok, káplánok vagy más világi papok, akik e bűntettben részessé válnak, a kár megtérítése után 150 forint pénzbüntetéssel sújtandók. Az egyházi kar annál kevésbé vonhatja ki magát törvényünk betartása alól, mivel azon szökevények élete, akiket a belföldi lakosok adnak fel, megkíméltetik a halálbüntetéstől.
Hetedszer: Azon férfiak és nők, akik bár az ismert szökevénynek (dezertőrnek) szállást nem adtak, de noha őt jól felismerték és veszély nélkül feltartóztathatták volna, mégsem kerítették kézre, vagy a helyi elöljáróknak a lehető leghamarabb nem jelentették, ezen megengedhetetlen elnézésük (cinkosságuk) miatt – a kár megtérítése mellett, amennyiben Kincstárunkat (Aerarium) azok, akik tanáccsal és tettel, vagy csak tanáccsal vétkeztek, még kártalanították nem volna – nyilvános pellengérre állítás után három évre belföldi várfogságra és közmunkára (opus publicum) ítélendők. Mindazonáltal jelen legfelsőbb rendeletünket különös kegyelemből oly módon módosítjuk, hogy a szökevény vér szerinti rokonait a harmadik ízig, a sógorsági rokonokat pedig a második ízig bezárólag azon büntetés alól, mely a szökevényt fel nem tartóztatókra vagy fel nem jelentőkre kirovatott, kegyelmesen felmentjük; ezen büntetésnek csak azon esetben essenek alá, ha a szökevénynek a szökéshez tényleges segítséget nyújtottak.
Nyolcadszor: Amennyiben azonban valaki ezen legigazságosabb rendeletünket másodszor is át merészelné hágni, az ellen a kár megtérítése mellett a közmunka büntetése – nemre való tekintet nélkül –, valamint a fent említett pénzbüntetés is megduplázandó. Azok pedig, akik egy még be nem sorozott újoncot lebeszélnek vagy szökésében segítenek, a körülményekhez képest súlyosabb vagy enyhébb tetszőleges büntetéssel (poena arbitraria), jelesül közmunkával sújtandók; az egyházi és világi hatóságok, valamint a magasabb rangú és nemesi személyek pedig a fent említett pénzbüntetés felével büntetendők. Továbbá akarjuk:
Kilencedszer: Különös kegyességünkből megengedjük, hogy amennyiben a jövőben egy szökevény vér szerinti rokonai a harmadik ízig, sógorsági rokonai pedig a második ízig bezárólag (legyenek férfiak vagy nők), a 4. pontban említett tiszta segítségnyújtás esetében az első szökési helyszínen tettetnének érte, enyhébb büntetéssel sújtassanak, mint fentebb megállapíttatott. Nevezetesen a szülők, a gyermekek vagy a házastárs csak két évre, az egyéb rokonok pedig öt évre ítéltessenek vasban és láncban végzendő sáncmunkára egy belföldi vagy német örökös tartományainkbeli várépítésnél. Amennyiben azonban a segítségnyújtás nem az első szökési helyszínen történt, úgy egy, illetve két évre ítéltessenek.
Egyszersmind kegyelmesen kijelentjük, hogy azon szökevények, akiket rokonaik feljelentenek és a hatóságnak átadnak, a jövőben pusztán ezredbüntetéssel sújtandók; azon kegyelmes bizodalomban, hogy az említett rokonok (akik alatt csak azokat értjük, akik a 7. pontban említettek szerint a szökevénnyel a harmadik vérségi és a második sógorsági foknál távolabbi rokonságban állnak) önmaguktól is inkább készek lesznek a szökevényt előállítani és ezen elviselhető büntetésnek átadni, semmint őt a különben várható, jól megérdemelt halálbüntetés vagy más súlyos testi fenyítés veszélyébe, magukat pedig az orgazdákra és bűnpártolókra kiszabott büntetésekbe sodorni.
Végezetül tizedszerre a legkegyelmesebben megparancsoljuk, hogy mostantól az ilyen szökevényeket – éppúgy, mint azokat, akik örökös tartományainkból kivándorolnak – ne csupán vagyonelkobzással büntessék, hanem polgárjoguktól és minden örökösödési igényüktől is fosszák meg őket, anélkül azonban, hogy ez a szokásos katonai büntetést eltörölné. Ezennel minden helyi elöljáróságnak, gazdasági tisztviselőnek és falusi bírónak teljes komolysággal meghagyatik, hogy az ilyen dezertőrök ingóságait és vagyonát, vagy a rájuk szálló örökségeket haladéktalanul vegyék zár alá, és erről felettes hatóságaiknak azonnal tegyenek hiánytalan jelentést, hogy a további intézkedésekről dönteni lehessen.
Annak érdekében, hogy mindenki ne csupán a dezertőrök segítésétől és rejtegetésétől rettentessen el még inkább, hanem azok üldözésére, elfogására, beszállítására vagy feljelentésére is ösztönözve legyen, s egyúttal ezen szilárd és mindenki által megtartandó törvényünkről teljes tudomással bírjon, komoly parancsunk úgy szól, hogy ezen pátenst a városokban és mezővárosokban szabályszerűen hirdessék ki. A kihirdetést a szokásos évi- és hetivásárok alkalmával, valamint más olyan helyeken és időkben, ahol az a leginkább a nép tudomására juthat, gyakorta meg kell ismételni; emellett a pátenst minden városkapura, városházára vagy közösségi házra ki kell függeszteni. A kolostoroknak és plébániáknak szintén át kell adni példányokat. Vidéken a gazdasági tisztviselők előtt a heti gyűléseken vagy az úgynevezett hivatali napokon – ahol ilyenek vannak –, másutt pedig azokon a napokon, amikor a nép összegyűlik, ha nem is hetente, de a lehető leggyakrabban a megjelent alattvalóknak világosan fel kell olvasni. Úgy a férfiaknak, mint a nőknek, fiataloknak és öregeknek egyaránt érthető fogalmat és mély benyomást kell erről nyújtani. Továbbá minden falusi bírónak és kocsmárosnak vagy vendéglősnek át kell adni egy példányt kifüggesztés végett, amelyet házukban jól láthatóan ki kell tenniük; egyúttal a legszigorúbban utasíttatnak ezen legigazságosabb rendeletünk legpontosabb betartására. A maguk részéről pedig a legengedelmesebb végrehajtást folyamatosan elő kell mozdítaniuk, a magistrátusoknak, földesuraknak és hatóságoknak pedig figyelniük kell a dezertőrökre, és azonnal üldözőbe kell venniük őket, különben mulasztás esetén jól megérdemelt büntetésre számíthatnak. Amihez tehát mindenkinek tartania kell magát, óvakodva a károktól és hátrányoktól.
Kelt Bécs főárosunkban, június hónap 27 napján, Krisztus születése után az ezerhétszázhatvankettedik, uralkodásunk huszadik évében.
Franz Ferdinand Graf von Schrattenbach, helytartó.
Thomas Ignaz Edler von Pöck, kancellár.
A Császári és Királyi Felség bizottsága a Tanácsban.
Jacob Edler v. Pistrich,
Tadäus Edler v. Spaun.
IMG-0252
A Szent Császári és Királyi Apostoli Felség, Ausztria főhercege, Erdély nagyfejedelme és a székelyek grófja, legkegyelmesebb Úrnőnk [Mária Terézia] nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló és Nemes urak!
Nekünk kedvesen tisztelendő és jóakaróinknak, üdvözletünket és Császári-Királyi kegyelmünket ajánljuk.
Mivel az ezen Nagyfejedelemségben állomásozó rendes katonaság körében – a kincstár igen súlyos kárára – egy ideje valamivel gyakoribb szökéseket tapasztaltunk, ezért ezen baj elhárítására, külön határozatokkal, a fegyvert vagy katonai jelzéseket viselő katonák felkutatása és kiválogatása ügyében kiadott kormányzói rendeleteket a megyékre bízzuk.
Ezzel elrendeljük, hogy a jelenlegi súlyos helyzetben a rendeletek szigorúbb betartását eszközöljék, a hűséges lakosok együttműködésével pedig a dezertőrökre éberebben ügyeljenek. Ugyanezt a Királyi Gubernium [Kormányzóság] nevében, és ezen lakosok által is, a megszegőkre kiszabandó megérdemelt büntetés terhe mellett hangsúlyozzuk, tudniillik a katonákat a legközelebbi állomáshelyre kell szállítani.
Kelt a Királyi Erdélyi Guberniumban, Nagyszebenben (Cibinii), 1775. július 21-én.
Brukenthal báró
Molnár József
Helyettes Titkár

IMG-0317
Másolat / Kivonat
Bűnügyi kivonat, melyet a méltóságos Pellegrini-ezred állított össze Francisco Xaverio Sperl ellen, akit az ezred állítólagos szökevényeként tartóztattak le. Az eljárást Nagyszebenben (Cibinium), 1776. május 6-án bírói úton indították meg. A nevezett körülbelül húszéves, katolikus vallású, nőtlen, mesterséghez nem értő, a Bajorországi Munchovia-ból származik, és közkatonaként évekig szolgált Latour gróf századában.
Részletek (Ad Specialia)
Hogyan és milyen körülmények között követte el a nevezett a szökést?
1775. augusztus 8-án, délelőtt tizenegy órakor, Nagyszeben Brassói kapuján keresztül szökött meg a hűtlen Weber Ferenc szász közkatonával együtt. Az utat közvetlenebbül Medgyesen (Media) és Sárdfalván keresztül a hegyek (Kárpátok) felé vették, azzal a szándékkal, hogy Moldván keresztül hazatérjenek szülőföldjükre. Amikor a hegyekbe értek, és az Ognának nevezett településre jutottak, egy oláh papnál (popa) kaptak menedéket. Ott hét hétig tartózkodtak, majd végül elváltak, amikor egyikük a Jászvásárnak (Iași) nevezett város felé vette az irányt. Eközben társa, aki az említett Ognán nem tudott munkát szerezni, a Fogarasnak nevezett helyre távozott, ahol vélhetően jelenleg is tartózkodik – vallotta a szökevény.
Végül elhagyva az említett Jászvásárt (Iași), Hálbockban egy nyugalmazott orosz őrparancsnok házában vállaltam istállószolgálatot, aki ott lakott. Körülbelül 24 hónap elteltével hallottam [a lehetőségről], így felkerestem a Szent Ferenc Rend tisztelendő atyáinak templomát. Ott, a már említett tisztelendő atyáktól alamizsnát és támogatást kértem, hogy segítsenek nekem, miszerint újra visszatérhessek az ezredemhez.
Minden támogatásukat megígérték nekem, és minden jót jósoltak az esetemben, mivel kihirdették az általános kegyelmet azok számára, akik elhagyták a császári-királyi hadsereget. Meg is tették, amit ígértek: közbenjártak Moldva legfenségesebb fejedelménél az én és négy másik dezertőr társam érdekében az útlevél (menlevél) ügyében.
Bajtársaim ketten a 2. Helyőrségi Ezredből, egy a Siskovitzi, egy pedig a Nugent-ezredből valók voltak. Az ő társaságukban értem el az első császári-királyi helyet a Bukovinai kerületben, amelyet Szerethnek (Siret) neveznek. Ott a vesztegzári sebész előtt bejelentettük visszatérésünket, majd onnan végül állomásról állomásra szállítottak minket Csernovicba, a Bukovinai Kerületbe érkeztünk meg, ahol végül a 2. Határőrezred parancsnoksága által bíróilag kihallgattatunk.
Miképpen határozta el és tervezte meg ezt a szökést Weber Gergellyel
Weber Gergely felkeresett engem a szállásomon, és rám bízta korábbi szökési szándékát; mivel pedig az általam felhalmozott adósságok hálátlanul fenyegettek engem, én is a szökés mellett döntöttem. Vele együtt távoztam, majd a fentebb említett Weber apjának házához mentünk, aki Nádas faluban lakik. Itt a katonai ruházatot paraszti öltözetre cseréltük, melyet az említett apa biztosított nekünk a mi nagyobb biztonságunk és előmenetelünk érdekében. Ezek a ruhadarabok a következők voltak: vászonból szőtt nadrág, ing, paraszti kising (köznyelven: gundra), szász cipők, valamint egy igencsak elnyűtt kalap. Így felöltözve Nádasról Sárdfalvára mentünk Ferrari grófhoz, akinél Weber málhásként (?) szolgált; ott a szénagyűjtésben 7 napon át segédkeztünk neki. Végül a nyolcadik napon érkezett egy huszár a Székely Huszárezredből, akinek ránk irányuló gyanúját és tartózkodási helyét kifigyeltük, így a faluból elmenekültünk, és három napon át bolyongtunk tévelyegve, amíg sikerült elérnünk Moldva határait.

Kérdés:„Vajon a Sárdfalván kinevezett [személy] beszélt-e a gróf úrral, és miről beszéltek?”
Válasz: Keveset beszélt németül a Gróf úr, [halálos] ítélet terhe mellett kérdezte tőlem; honnan származom? Neki azt válaszoltam, hogy szász vagyok.
Kérdés: „Vajon az előbb említett Gróf úr semmiről sem kérdezte a vádlottat a szökéséről?”
Válasz: Semmi ilyesmiről nem kérdezett engem.
Kérdés: Vajon Weber szökevény a vádlottnak semmit sem bízott-e meg, avagy tudja-e a Gróf úr, hogy ők szökevények?
Válasz: Semmi ilyesmit nem bízott rám Weber, azt azonban elmondhatom, hogy a Gróf úrnak tudomása volt a mi szökésünkről, mivel Weber egyúttal a jobbágya is volt. Egyebekben készen állok kijelentéseimet esküvel is megerősíteni és hitelesíteni.

Igazolom, hogy a fenti jegyzőkönyvi kivonat az eredetivel mindenben megegyezik és azzal összhangban lévőnek találtatott, hivatalom hitele által. Nagyszebenben, 1776. július 27-én.
J. Mab. Nigel s.k.
Kapitány és Auditor (hadbíró)

IMG-0383
1776. augusztus 19.
Miután egy István Besán nevű oláh (vallachus), aki méltóságos Miskolczi Sándor úr jobbágya, körülbelül 5 évvel ezelőtt családjával tiltott ösvényeken Moldvába szökött, az említett oláh halála után felesége és fia visszatért két kancával Gelence faluba, szintén tiltott utakon, elkerülve mind a vesztegzárat (Contumacia), mind a harmincadot (Tricessima). Amikor ez hat hét elteltével a Harmincad Hivatal fülébe jutott, a lovakat lefoglalták, az ügyet pedig jelentették a Vesztegzár Igazgatójának. E foglalási ügyről a fent említett
A. Miskolczi Sándor úr leveleit az A. betű alatt, a tényállás igazolására alázatosan bemutatom. Hogy pedig Vass Pál királyi alispán úr milyen beavatkozásokat tesz ebben az ügyben, azt tanúsítják ugyanazon levelei a
B. C. D. B., C. és D. betűk alatt; ő ugyanis nemhogy nem ügyel (vagy ügyeltet) a királyi rendeletek szerint az ilyen ösvényeken átjárókra, hanem ellenkezőleg: különféle és ellentétes követeléseket támaszt, sőt ami
E. még súlyosabb, az E. betű alatt csatolt tanúbizonyság szerint az említett alispán úr meghagyta a falusi bíráknak, hogy ne merjenek segítséget nyújtani a törvényszegőket üldöző lovas őrségnek (obequitatores). Ezen eljáráshoz kapcsolódik egy másik eset is, amely a zabolai vásáron történt június hónapban: amikor a lovas őrök bizonyos törvényszegőkre rábukkantak és el akarták fogni őket, két nemes, ifjabb Vajna László Páváról és egy másik, szintén Vajna nevű társa, rátámadtak az őrökre, és amíg egymással viaskodtak, a törvényszegők elmenekültek.
Ezt az ügyet megírtam Vass Pál királyi alispán úrnak, és a törvényszegők neveit is közöltem vele azon baráti kéréssel, hogy a törvényszegők által – amint jelentik – Moldvából behozott és az említett vásárokon eladott állatokat a királyi kincstár részére foglalja le a harmincad hivatalnál. Továbbá kértem, hogy a törvényszegőket a királyi rendeleteknek megfelelően büntetés végett vegye őrizetbe.
Amelyre nézve az alispán úr mellékelt levelében szintén különféle nehézségeket és kifogásokat támasztva, a valóságban eddig semmiféle segítséget nem nyújtott; sőt, amint a lovas hajdúk jelentik, szemtől szembe azzal fenyegette meg őket, hogy amennyiben és amikor az ő tudomása nélkül a falvakat és vásárokat megvizsgálni merészelik, el fogja fogatni őket.
Mindezt üdvös orvoslás végett alázattal előterjesztve, teljes tisztelettel maradok:
A Magas Császári és Királyi Kamarai Tanácsnak
Nagyszeben, 1776. augusztus 19.
legalázatosabb szolgája:
Szörényi Antal
helyettes ellenőr

IMG-0379
Kivonat a Bécsben, 1776. október 3-án kelt királyi rendeletből
„Egyébként, mivel a Királyi Helytartótanácstól az előző hónapokban a szökésekről benyújtott jelentésekből megállapítást nyert, hogy a folyó évben a szökések gyakoribbá váltak, és azokat küldöncök és csábítók okozták, utasítani kell a vármegyei táblákat és a hatóságokat: amint a jövőben ilyen szökevényeket vagy bűnrészeseiket elfogják, haladéktalanul vessék alá őket vizsgálatnak.
Amennyiben beismerik, vagy rájuk bizonyítják, hogy az 1776-os év folyamán legalább néhány családot szökésre buzdítottak, vagy tiltott ösvényeken utat mutattak nekik, a mások elrettentésére a hazai törvényekben (Saját Statútumokban) kiszabott akasztófáltali halálbüntetést a lehető leggyorsabban hajtsák végre rajtuk; kivéve, ha egy-egy esetben különösen nyomós indokot találnak a kegyelemre, melyet fel kell terjeszteni a Helytartótanácshoz. Egyebekben. E.”

IMG-0378
1776. december 17-én
A Szent Császári és Királyi Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Vitézlő Urak, nékünk tisztelt és jóakaratú testvéreink! Üdvözletünket és a Szent Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk!
Mivel Őfelsége a Kormányzóságtól kapott jelentések útján kegyelmesen értesült a szökések körüli állapotokról, miszerint az elmúlt évben a nép körében a szökések megszaporodtak – melyeket ügynökök és bujtogatók okoztak –, az ugyanazon év 8-án kiadott udvari rendelete értelmében méltóztatott elrendelni birtokai tagjainak a következőket:
Hogy amint ilyen szökevényeket vagy bűntársaikat a jövőben elfogják, vizsgálatukat haladéktalanul kezdjék meg. Ha beismerik, vagy rájuk bizonyítják, hogy legalább néhány családot szökésre buzdítottak, vagy eldugott ösvényeken utat mutattak nekik, a mások elrettentésére a szabadalmakban (pátens) rögzített kötél általi halálbüntetést a lehető leggyorsabban hajtsák végre rajtuk. Kivételt csak az képezhet, ha egy-egy esetben olyan különleges méltánylást érdemlő indokot találnak, amelyet kegyelemért fel kell terjeszteni a Kormányzósághoz.
Őfelségének ezen legutóbbi rendelkezését kivonatosan küldjük meg Önöknek azzal a meghagyással, hogy azt oly módon tegyék közzé, hogy minden adózó tudomására jusson. Előforduló bujtogatási esetekben pedig ezen rendelkezés értelmében járjanak el, esetről esetre tájékoztatva a Kormányzóságot.
Ezt cselekedvén Őfelsége továbbra is kegyelmes jóindulattal marad (Önök iránt).
Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Kormányzóságától, Nagyszebenben, 1776. december 17-én.

IMG-0381
1776. dec. 22-én.
A Szent Császári, Királyi és Apostoli Felség, Erdély Fejedelme és a Székelyek Grófja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Jeles, Nemes és Vitézlő Atyánkfiai, tisztelendő és jóakaró híveink! Üdvözletünket és a királyi kegyelem gyarapodását kívánjuk.
A tiszteletre méltó Királyi Kincstár részéről a brassói (Coronensis) hivatal előterjesztésére benyújtott és az ahhoz csatolt iratokat ezennel közöljük veletek azzal az intéssel: hogy az ügyet alaposabban és hitelesen kivizsgálva, tegyetek jelentést a Királyi Guberniumnak minden olyan panaszról, amelyet Vass Pál királyi alszolgabíró ellen tettek. Különösen arra térjetek ki: vajon ő valóban megtiltotta-e a falusi bíráknak, hogy segítséget nyújtsanak a végrehajtónak?
Kötelességeteknek tekintsétek, hogy erről részletesen beszámoljatok; amennyiben pedig a panasz megalapozottnak bizonyul, ezt rójátok fel neki, és tegyétek kötelességévé, hogy a jövőben mindig nyújtson segítséget. Ekképpen a fent említett Felség kegyes jóindulata megmarad.
Kelt az Erdélyi Királyi Gubernium székhelyén, Nagyszebenben, 1776. dec. 22-én.
Bethlen Miklós s. k. (saját kezével)

IMG-0381
A mellékelt,folyó hó 18-án kelt levéllel egy foglalási ügy (szekvesztráció) kerül bejelentésre két tétel kapcsán, melyeket tiltott utakon, a Moldva felől hozott ki egy katona és egy vámszedő (Dreyschlager); egyúttal azonban részletezik azt is, hogy Vass Pál királyi alszolgabíró (Vice Judex Regius) mily ellenszegülést tanúsított a kincstári ellenőrzéssel szemben. Nevezetesen nemcsak a szabad zálogosítás jogát vonta saját hatásköre alá és húzott belőle hasznot, hanem követelte a hivatal által jogszerűen lefoglalt javak visszaadását is. Ezenfelül börtönbüntetés terhe mellett megtiltotta az alárendeltjeinek, hogy a visszaélések felderítése érdekében tett idézésekre megjelenjenek, a bíráknak pedig megtiltotta, hogy ilyen esetekben segítséget nyújtsanak az alvámszedőknek.
Továbbá, ha az eljárást közelebbről megvizsgáljuk, magától értetődik az a tekintélyrombolás, amely a Királyi Kincstár (Fiscus Regius) tekintélyét érte ezen jogsértés által, valamint a jelentős kincstári kár, amely így keletkezett.
Emiatt méltóztassék a Tekintetes Hivatal kegyesen ezt a bajt már csírájában elfojtani, mivel különben a legrosszabb következményektől kell tartani: nevezetesen attól, hogy a jövőben a visszaélést elkövetők erőszakos kézzel fognak fellépni az alvámszedők ellen, amiért a legengedelmesebb Főhivatalnak kellene majd bűnhődnie.
Brassó (Cronstadt), 1776. augusztus 21.
Andreas Kuzman
császári-királyi fővámszedő
Prigell úrnak
ellenőr (Contralor)

IMG-0393
1777. február 6-án.
Szent Császári és Királyi Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Méltóságos, Kiváló, Nemes és Vitézlő, nekünk tisztelendő és jóakaratú testvéreink! Üdvözletünket és a királyi ügyek előmenetelét kívánjuk. Habár a Kormányszék eddig is megfigyelte – különösen a visszatérő szökevényekről és jövevényekről szóló jelentések felülvizsgálata alkalmával, melyeket a vármegyékből szoktak beküldeni –, hogy a földesurak saját embereik, a menekültek ingóságait magukhoz vették, az adótáblák azonban tisztázatlanok maradtak; és a hatóságokat gyakran intette, hogy a menekültek hátrahagyott javait lefoglalókat szorítsák rá az adóhátralékok rendezésére;
Mindazonáltal kétszeresen is tapasztalható az elmúlt 1776-os év harmadik adónegyedére vonatkozóan nemrég benyújtott jelentésekben, hogy több vármegyében is a lábasjószágok és egyéb javak vagy a földesurak, vagy a lefoglalók kezére jutottak, miközben az adókvóta hátralékban maradt. Ennélfogva a Kormányszék szükségesnek látta jelen körlevél útján minden adóhivatalnak és helyi hatóságnak meghagyni, hogy a királyi adószedőkkel egyetértésben azokat, akik a menekültek javait magukhoz vették, haladéktalanul szorítsák rá az adó rendezésére, és az eredményről tájékoztassák a Kormányszéket, miután a mai napon Őfelsége felé is megtörtént az erről szóló alázatos jelentéstétel. Ezt tegyék és így határozzanak. Maradunk jóakarattal.
Kelt a Királyi Guberniumnál, Nagyszebenben, 1777. február 6-án.
Gróf Bethlen Miklós s.k.
(Aláírás és pecsét)
________________________________________

Szent Császári-Királyi és Apostoli Felség, Ausztria Főhercege, [...] Kegyelmes Asszonyunk és Úrnőnk!
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló és Nemes Híveink, Tisztelendő és Jóindulatú üdvözletünket és Császári-Királyi kegyelmünket küldjük.
Az említett határozat értelmében, az 1775. év november 30. napján kibocsátott rendelet késedelme miatt, a Temesi Bánságba irányuló jobbágyi költözések (subbagionum) tekintetében a jogvesztő határidőt – amelyen belül a földesurak által visszakövetelhetők vagy visszavihetők – három évvel kegyelmesen meghosszabbítottuk; kevés kivétellel azon kegyes rendelkezéssel is, hogy ha az említett jobbágyok maguk távoztak el ugyanezen Bánságból, második alkalommal ott ne fogadják be őket.
Ezen határozat alapján, amely az elkövetkező 1776. év január 4-én kelt, és a püspöki körlevél által közzététetett, az értelmezésben mutatkozó eltéréseket és a szöveg kétértelműségéből adódó bizonytalanságot észleltük. Ezért minden kétség eloszlatása végett a Szent Felség döntése kéretett; Ugyanezen említett és megerősített másik határozat erejénél fogva, január 9-én a Kormányzónak kegyelmesen kijelentette, hogy azon rendelkezés értelme a következő: hogy egyetlen jobbágy sem, aki három évet töltött a Bánságban, onnan ezentúl távozni próbálhasson.
Ennélfogva az urak [földesurak] kötelessége lesz, minden földesúr biztonsága érdekében, ezen magyarázatot saját kerületükben kihirdetni, és úgy közzétenni, hogy az minden földesúr tudomására eljuthasson. Ennek végrehajtására késedelem nélkül, alattvalói kegyben várják.
Kelt a Királyi Főkormányszéknél [Gubernium], Szebenben [Cibinium], 1777. február 20-án.
Bethlen Miklós
s.k. [saját kezével]
________________________________________

IMG-0421
Szent Királyi Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme
és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Nemes és Agilis, nekünk tisztelendő és jóakaratú testvéreink!
Üdvözletünket és Királyi Kegyelmének gyarapodását kívánjuk: A folyó év február hónapjának 2. napján kelt, az egész országban [státusban] szerte küldött körlevelekben ugyan elrendeltetett, hogy a hátralékos menekültek [profugorum] javait átvevők kényszeríttessenek a hátralékos adó [contributio] kiegyenlítésére; a rendelkezések hatékonyabb végrehajtása érdekében azonban, a nemrégiben kibocsátott Udvari Dekrétum közlésével együtt, a Gubernium úgy határozott, hogy megismétli az e célból tett korábbi intézkedéseket azzal a kiegészítéssel, hogy a Királyi Perceptorok [adószedők] révén szorgalmasan vizsgálják meg, vajon azon birtokok jövedelmei, amelyeket a Földesurak magukhoz vettek, nem más adóköteles személyekre ruháztattak-e át, vagy valóban a Földesurak tartották-e meg azokat, és erről tegyenek jelentést. Így tesz a fent említett Legszentebb Felsége, ki kegyelmesen jóindulattal marad. Kelt Erdély Királyi Guberniumától,
Szebenben, 1777. április 8-án.
Bethlen Miklós, s.k. (saját kezével)

IMG-0422
Fenséges stb.!
A legutóbb eltelt év harmadára vonatkozóan, a menekült jövevények és visszatérők jegyzékei kapcsán előterjesztett és alázattal benyújtott, február 6-i 5253. számú jelentésre válaszul kegyelmesen elrendeltetik:
Nemcsak a jövőre nézve kiadandó királyi parancsokhoz kell ragaszkodni, hanem hatékony eszközöket is kell alkalmazni, hogy a menekülteknél fennmaradt korábbi adótartozásokat azoktól, akik ingó vagy ingatlan vagyonukat megszerezték, be lehessen hajtani. Ezenkívül az adószedők útján gondosan vizsgálandó meg, hogy azon földek haszonélvezete, amelyeket a földesurak magukhoz vettek, más adóköteles személyekre szállt-e át, vagy valóban a földesurak tartották-e meg? Ez utóbbi esetben, az említett föld nemesi előjoga (mentessége) okán, a folyó katonai évre is törlendők az adólajstromokból.
Kelt Bécsben, Ausztriában, 1777. március 20-án.
Michaël Kornis (s.k.)

IMG-0424
A Szent Császári és Királyi Apostoli Felség nevében, Ausztria Ura, Erdély Mestere és a Székelyek Ispánja, Kegyelmes Asszonyunk [Mária Terézia] nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Kiváló Nemes és Jeles Férfiak, népünk megbecsült testvérei, jókívánságunkat és a Császári-Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk!
A tájékoztatás, amelyet Önök küldtek be hozzánk a feszültségről, amely a brassói harmincados panaszai nyomán támadt az orbaiszéki alispán, Vas Pál ellen – és amelyet folyó év április 18-án terjesztettek elő –, közöltetett a Királyi Kincstárral. Azzal a baráti kéréssel fordultunk hozzájuk, hogy mivel a vizsgálat során a dolgok másként mutatkoztak, mint ahogy elénk tárták, a panaszos harmincadost intsék az Önökkel való békés együttműködésre.
Ezzel egyidejűleg azonban ezen írás által Önöknek is meghagyjuk, hogy a harmincadügyek körüli nézeteltéréseket a harmincadossal értelmes módon simítsák el. Továbbá igyekezzenek gondoskodni a kártalanításról Miskolczi Sándor özvegye részére, azon két ló ügyében, amelyeket Szörtsei Antal vett el tőle.
Egyebekben a Királyi Kegyelem pártfogása maradjon Önökkel. Kelt Erdély Királyi Főkormányszékén.
Szeben, 1777. május hónap 6. napján.
Bánffy Farkas (s.k.)
________________________________________
A harmincadvám (tricesima) Károly Róbert magyar király által a 14. század elején bevezetett, a külkereskedelemre kirótt vám volt, amelyet a határ menti városokban szedtek. Az áru értékének kezdetben 1%-a, később (a 14. század második felétől) a 3,33%-a (azaz az áru harmincad része) volt a mértéke.

IMG-0426
Őszentsége a Császári Királyi és Apostoli Felség, Ausztria, Alsó-Ausztria, Erdély és a Székelyföld Grófjának kegyelmes asszonyunk nevében.
Tekintetes és Méltóságos, Kiváló, Nemes és Buzgó Testvérünk, Tisztelt és jóindulatú üdvözletünk és a Császári Királyi Kegyelem növekedése.
Mivel több alkalommal is előfordultak olyan esetek, amikor bizonyos csavargókat és idegeneket fogadtak be nemesi birtokok szolgálatába anélkül, hogy származásukról vagy állapotukról bármit is tudtak volna; ebből pedig gyakran az következett, hogy még katonaszökevények is menedékre leltek náluk.
Mindkét eset elkerülése végett ezen levéllel elrendeltetik, hogy a teljes, gondjaikra bízott közigazgatási körzetben hirdessék ki: a jövőben az ilyen csavargókat és idegeneket a legnagyobb elővigyázatossággal, a haza törvényeivel összhangban fogadják csak szolgálatba.
Amennyiben pedig felmerül a gyanú, hogy valaki a katonai jelvények alól szökött meg (dezertált), az illetőket azonnal el kell fogni és a legközelebbi katonai őrségre kell szállítani. Abban az esetben ugyanis, ha ilyen szökevényt találnak valahol, a rejtegetők számára megállapított büntetés elkerülésére senkinek sem marad módja.
Így tehát a szent és kegyelmes akarat végrehajtása elvárt marad. Kelt a Királyi Kormányzóságnál,
Nagyszebenben, 1777. április 17-én.
Wolfgangus Bánffy
________________________________________
IMG-0428
Őszentsége a Római Apostoli Király, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, Jeles, Nemes és Vitézlő, nekünk tisztelendő és jóakaratú testvérünk! Üdvözletünket és a Császári-Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk!
Mivel Erdély Nagyfejedelemségében még nem szűnt meg a lakosok szökése, és a legutóbb a Főhadi Kormányzat által bejelentett eset szerint Torda vármegyében újabb kivándorlás történt – amint azt az Első Oláh Gyalogezred jelentette az említett hatóságnak –, a Gubernium (Kormányzótanács) tudomására jutott, hogy az említett vármegye mintegy 70 lakosa, akiknek nagyobb része fegyverrel is el volt látva, a múlt hónap, május 23-án, napkelte előtt az Olt vizén átkelt. Az ott őrködő hat határőr katona nem tudott ellenállni az ilyen nagy tömegnek, így azok Havasalföld határa felé távoztak.
Ezen legutóbbi eset jelentése után a Gubernium szükségesnek tartotta emlékeztetni Önöket a korábban gyakran kiadott és legutóbb ez év május 21-én megújított rendelkezéseire, és komolyan meghagyja, hogy saját kerületükben tegyenek olyan intézkedéseket, amelyek elrettentik a lakosokat a kivándorlástól. Egyúttal ügyeljenek arra is, hogy ha más kerületekből érkező hasonló szökevényeket észlelnek, azokat azonnal tartóztassák le, és ne mulasszák el a Kormányzótanácsot haladéktalanul tájékoztatni a további intézkedések végett. Ezzel őfelsége továbbra is kegyelmes jóindulattal marad.
Kiadva Erdély Nagyfejedelemségének Királyi Kormányzóságától, Szebenben (Cibinii), 1777. június 28-án.
Bánffy Farkas (Wolfgangus Bánffy)
________________________________________
IMG-0430
Szent Császári és Királyi Apostoli Felsége, Ausztria Főhercege, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a Mi Legkegyelmesebb Urunk nevében.
Tekintetes és Nagyságos, hasonlóképpen Kiváló és Nemes Testvéreink,
Tisztelendő és Jóakaratú Híveink! Üdvözletünket és a Császári Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk.
A kényszerűségből benyújtott, menekültekről szóló kimutatások felülvizsgálata alkalmával igen gyakran megfigyeltetett, hogy több kivándorló esetében a szökés oka ismeretlen marad. Amiatt, hogy ezen állapoton az Ő Legszentebb Felsége a nemrégiben, június hónap 12-én kiadott Kegyelmes Rendeletében is elgondolkodott, a Gubernium (Kormányszék) – egyrészt az említett parancsnak megfelelően, másrészt az ezen ügyben kiadott korábbi rendelkezések folytatásaként – elrendelte az ülnököknek (assessores), hogy a jövőben pontosabban vizsgálják ki a menekülés okait és körülményeit, és a kivándorlás meghatározott okát jegyezzék fel.
Továbbá, a fentebb említett rendelet következményeként szorgalmasan ügyelniük kell arra, hogy a menekültek által elhagyott ingatlan birtokok, amelyek már az adóösszeírásokban mint jobbágytelkek szerepelnek, ne vonassanak ki az adózás alól.
Ennek értelmében Őfelsége változatlan kegyelmével maradunk.
Kelt Nagyszebenben (Cibinii), 1777. július 15-én.
Nic. Bethlen

IMG-0435
Szent Császári és Apostoli Királyi Felsége, Ausztria Főhercegnője, Erdély Nagyfejedelme és a Székelyek Ispánja, a mi legkegyelmesebb Asszonyunk nevében:
Tekintetes és Nagyságos, Vitézlő, Nemes és Agilis, nekünk tisztelendő és jóindulatú Testvéreink! Üdvözletünket és a Császári Királyi Kegyelem gyarapodását kívánjuk:
A határaitok áthágói, Molduván Mihály, Nyika János, Jeremiás Tulika, Haller Raduly, Haller János és Haller Mózes ellen indított büntetőeljárásban, melyet a meghozott ítélettel együtt a Kormányzósághoz felterjesztettek, mivel megállapítást nyert, hogy az ezen oláh törvényszegők ellen hozott határozat a csatolt iratokban kiadatott, a Kormányzóság engedélyezi, hogy az így meghozott ítélet végrehajtassék.
Ezzel legszentebb Felsége kegyelmesen továbbra is jóindulattal marad. Kelt az Erdélyi Nagyfejedelemség Királyi Kormányzóságától,
Szebenben, 1777. július 18. napján.
Bethlen Miklós

IMG-0441
Tekintetes, Méltóságos, Nemes és Vitézlő Uraknak, a Hiáromszék és Sepsi székének
állandó bírói ülnökeinek, népünk leginkább tisztelt urainak.
[Szövegtörzs]
Bonuck István, más néven aradi adófizető Kevery, ezen átadott levelei útján panaszolja, hogy bár jegyzőnk, Sebeffényi Vince úr által kiállított és érvénytelenített (?) magániratokkal rendelkezett, amelyekkel engedélyt kapott, hogy az Erdélyi Fejedelemségbe távozott feleségét felkutassa, mégis vizsgálat alá vonták. Sőt, az említett Reverz Istvánt azzal vádolták meg, hogy egy aranyat [vagy értéket] tulajdonított el, bűncselekmény vádjába és hírhedtségbe esett, és ezen állítólagos rosszindulatú visszaélés vádja miatt jelenleg a bárói szék börtönében tartják fogva.
Mivel számunkra teljes mértékben nyilvánvaló, hogy az említett Kevery István feleségét kereste, aki tőle elszökött az Erdélyi Fejedelemségbe, és ehhez szabályos úti okmányokkal volt ellátva, kijelentjük: bár a vád szerint bűncselekményt követett el, a valóságban ez nem igaz. Bebizonyosodott ugyanis, hogy anyja az elfogott fiának [egy bizonyos összeget, pl. 300 forintot] és egyéb javakat adott át távozásakor. Tehát Kevery István semmiféle bűnt nem követett el. Jelen iratunkkal kérjük Méltóságotokat, hogy mivel ezen igazolásunkkal a bűncselekmény vádja elhárult, a fogva tartott Bonuck Istvánt, más néven Reverzet, szíveskedjenek szabadnak nyilvánítani és otthonába bocsátani. Ezt a szívességet mi is készek vagyunk viszonozni más hasonló esetekben.
[Zárás]
Méltóságotok alázatos szolgái,
Kelt Aradon, 1777. január 25-én.
N. N. Polgármester, Bíró és Arad Szabad Királyi Kamarai Város Tanácsa.
Tekintetes Állandó Tábla! Legkegyelmesebb Uraim, Uraim!
Kevery István aradi lakos ír nekem a hatósági börtönből, és siralmasan kifejti, hogy ott fogva tartják, és a börtön nyomorúságát azért kénytelen elszenvedni, mert az útleveleit (passuales) gyanúsnak találták, ő maga pedig az arcán meg van jelölve (in facie signatus).
Mivel azonban bizonyos, hogy felesége – egy felettébb gonosz asszony – efféle gazemberekkel szövetkezve férjével a legocsmányabb módon civakodott, végül pedig el is szökött; ami miatt egy bizonyos sebészlegénnyel semmire sem jutott, és ugyanezen viszályok során a bebörtönzött „Kevery” megsebesült, sőt, a legény által szerencsétlenül még a fülei is megcsonkíttattak, amely bűntett miatt a bűncselekményért járó büntetést a fogvatartott már elszenvedte: kifejezte azon szándékát, hogy felkutatja és visszahozza szökött feleségét; hogy vajon megtalálta-e? nem tudom. Ha tehát ott semmilyen más bűncselekményt nem követett el, vagy egyébként gyanúba nem keveredett, a fogvatartás fenti indokait elégtelennek találva úgy vélem, hogy őt szabaddá kell tenni és el kell bocsátani.
Aki egyebekben magamat kegyeikbe és jóindulatukba ajánlva, minden köteles tisztelettel maradok:
A Tekintetes Táblabíróságnak
Alázatos és lekötelezett szolgája: Forray András, az Arad-i d[ominiumból],
Arad vármegye rendes alispánja
________________________________________

IMG-0453
„Jelentés a menekültekről és elvándorlókról, 1777. április elsejétől ugyanazon év június utolsó napjáig.”
________________________________________
Az oszlopok jelentése (balról jobbra)
1.Helyek, ahonnan elmenekültek: Egrespatak, Borosnyó, Lisznyó
2.A menekülés ideje: A bejegyzések szerint 1777. április 28.
3.Hely, ahová távoztak: Mindhárom látható bejegyzésnél „ad Valachiam”, azaz Havasalföldre (a mai Románia déli része).
4.A menekülés oka: Itt a távozás körülményeit részletezik (pl. gazdasági nehézségek vagy adósság).
5.Kivetés mértéke: Pénzügyi adatok, adótartozások vagy járulékok összegei (forintban és dénárban).
6.Vagyontárgyak és megjegyzések: A jobb oldali széles oszlopban a hátrahagyott ingóságokról (Mobilia) és a család állapotáról írnak.
________________________________________
Részletesebb betekintés a nevekbe
1.Thomas Török (Török Tamás) Összegek: 3 fl. 21 kr. kivetve | 2 fl. 21 kr. befizetve | 1 fl. hátralék. Megjegyzés: „Mobilia quod habuit distraxit” – Ami ingósága volt, azt eladta (vagy elherdálta).
2.Stephanus Török (Török István) Összegek: 8 fl. 8 kr. kivetve | 4 fl. 8 kr. befizetve | nihil (semmi) hátralék. Megjegyzés: „Quid habuit mansit ad Consortem ejus et filios, quia tantum solus decessit.” – Amilye volt, a házastársánál (özvegyénél) és fiainál maradt, mivel csak ő maga szökött el.
3.Georgius Juhász (Juhász György) Összegek: 5 fl. 20 kr. kivetve | 5 fl. 20 kr. befizetve | nihil (semmi) hátralék. Megjegyzés: „Mobilia quod habuit abstulit D. Joannes Nicolaus Tompa.” – Ami ingósága volt, azt Tompa János Miklós úr elvitte.
A megjegyzések rovatban gyakran szerepel, hogy mennyi marhát vagy egyéb ingóságot hagytak hátra, illetve említést tesznek a hitelezőikről is.

Sámuel Csíszer
Joannes Pataki Anno 1776 ad Fundum Michaelis Bodori
(Pataki János, 1776-ban, Bodor Mihály telkén/birtokán)