Intro

   Így írtok ti, mondaná Karinthy Frigyes, és így írtak a bukovinai románok, mondanám én. Persze, az összesen német szerzők vagy levéltári forrásokra alapoznak, ez bizonyítja írásuk hitelességét. Azonban több kérdés is felmerül szemopontunkból. Egyik az hogy 1787 nyarán 51 ház elhagyottan állt Andrásfalván, Hadikfalván és Józseffalván, kik jöttek helyükbe és honnan, mivel szervezett telepítés többé nem volt? A másik az, hogy a levéltári mappákkal együtt közel 20 forrásanyag van feldolgozva, hol van a magyar történészek (és nemcsak) által annnyit emlegetett Hadik, a telepítő? Az utóbbi, gordiuszi csomót, könnyű megoldani: nem említik, mert nem volt ott.

   Magyar gyarmatok Bukovinában.

  Amikor Bukovinát osztrák csapatok megszállták, egyetlen népszámlálás sem rögzítette magyarok jelenlétét ezen a területen. Az első magyar telepesek (kb. 100 család) 1777-ben érkeztek Moldovából, és megalapították Iacobești (Fogadjisten) és Țibeni (Istensegíts) telepeket. Az 1778. november 3-án kelt összeírás szerint, Bukovinában 1200 erdélyi bevándorló család élt, 5018 fővel (köztük 102 család az I. Székely Határőrezredből, összesen 431 fővel).
  1779-ben Istensegítsben 61, Fogadjistenben 63 család élt, de e két községben is voltak román családok. 1785-ben az istensegítsi románok eladták házaikat és más falvakba távoztak, helyükre 1786 április-májusában újabb magyar bevándorlók telepedtek le, és így megalakult az Istensegíts kolónia.
  1784 szeptemberében Moldovába küldték Mártonfy misszionáriust, akinek meg kellett győznie a magyarokat, hogy jöjjenek Bukovinába. Enzenberg tábornok személyesen is foglalkozott ezzel a problémával. Az első „dezertőrök” 1784 őszén érkeztek Szucsávába. Összesen 94 család vagy csaknem 400 ember fogadta el, hogy betelepítsék Bukovinába. Kezdetben Bukovina déli részén található 11 faluban találtak menedéket. A magyarok vándorlása 1785-ben és 1786 első felében is folytatódott. Összesen 1783. november 24-től 1786. május 14-ig 830 erdélyi magyar dezertőr érkezett, 474 nővel és 983 gyermekkel, azaz 2287 fő.
  A harmadik bukovinai magyar gyarmat a Dorneşti és a Pleșnița uradalom területén alakult, és a Hadikfalva nevet kapta. Körülbelül 140 család telepedett le ezen a telepen. A házak építése azonban nehezen ment, és csak 1786 októberében fejeződtek be a tervezett munkálatok. 1786 júliusában és szeptemberében 33 család hagyta el a falut. Néhány házban új lakók telepedtek le; azonban a következő hónapokban 28 ház lakatlan maradt.
  1785-ben erdélyi magyar és román dezertőrök alapították a Józseffalvi kolóniát, az egykori Vorniceni birtokon, amely Szucsávától délre volt. Csere után a szomszéd birtok, Tolova is Józseffalva kolóniához került. Ezt a birtokot 1789. április 19-én osztották fel a telepesek között, és a kolónia párhuzamosan két nevet viselt: Józseffalva és Tolova.
  1786 februárjában a Frătăuţitól keletre fekvő síkságon, a Hadikfalva és az Istensegíts kolóniák közvetlen szomszédságában 50 bevándorló család megalapította az andrásfalvi telepet. Ide érkeztek az addig Istensegítsen élő székelyek és további 27 család Moldovából. 1786 márciusában már 85 család lakott a faluban. 1787 júliusában azonban 28 család vándorolt ki, így 1787 augusztusában Andrásfalván már csak 56 háztartás volt. Az addig Bukovinába érkezett magyarok mindegyike a római katolikus vallást gyakorolta.
  1786 májusában azonban 40 református felekezetű magyar család érkezett Szucsávába, akik ideiglenesen a Csernovictől északra fekvő Raráncsa faluban éltek. 1786 decemberében 121 református élt Raranceában, 1788-ban pedig 128. Az orosz-török háború (1787–1791) kitörése miatt, a református magyarok elhagyták a falut, és Hadikfalván, Istensegítsbe és Andrásfalvába telepedtek le. Így a református magyaroknak nem sikerült külön helységet létrehozniuk, hanem római katolikus honfitársaikkal éltek együtt. Ezzel véget ért a magyarok betelepülése Bukovinába.
  1786 elején 702 család élt Bukovinában, 2136 katolikus magyarral, akik Istensegíts (817 fő), Hadikfalva (685), Fogadjisten (499) és Józseffalva (135) kolónián éltek.
  1786 közepe felé mintegy 775 család, vagyis 2350 magyar élt Bukovinában, ebből 121 fő protestáns volt. 1786 végén a magyarok egy része kivándorolt, így 1787 nyarán Andrásfalván 7, Hadikfalván 28 és Józseffalván 16 ház volt üresen.
  A galíciai adminisztráció idején szinte kizárólag természetes úton nőtt a magyarok száma Bukovinában. 1791-ben mind az öt magyar gyarmat lakossága 1950 fő volt. A legtöbben Hadikfalván (493) és Istensegítsben (476) éltek, ezt követi Fogadjisten (366), Andrásfalva (323) és Józseffalva (292). Fogadjistenben és Józseffalván a lakosság egy része román volt. 1786-hoz képest több mint 600 fővel csökkent a magyarok száma.
A magyar falvakat, különösen Józseffalvát és Fogadjistent erősen érintette a lakosság 1815-1816 közötti tömeges elvándorlása. Az öt magyar község lakosainak száma egy évtized alatt 2988-ról (1810-ben) 2441-re (1816-ban) csökkent, majd 3044 főre emelkedett (1820-ban). 1824-ben Kiss magyar hadnagy javaslatot tett a bukovinai magyar gyarmatok hazatelepítésére, Magyarországra. Számos bukovinai magyar telepessel tárgyalt, akik kifejezték azon szándékukat, hogy Magyarországon telepedjenek le, hogy a magyar hatóságok adnának-e nekik segítséget házépítéshez az első években. Kiss hadnagy javaslatának azonban nem volt eredménye.
  A hatóságok csak azt rendelték el, hogy intézkedjenek a bukovinai magyar telepesek templomai és iskolái állapotának javításáról. Az 19. század ’30-as éveiben, egy új magyar gyarmat létrehozására tettek kísérletet. 1836-ban a Rădăuţi Birtok Igazgatósága javasolta, hogy 80-100 szegény andrásfalvi magyar családot telepítsenek a Straja község melletti Tomnaticba. 1840-ig 23 magyar család költözött Tomnaticba. Ez a telep azonban nem fejlődött különösebben, 1864-ben már csak 31 család lakta.
  1866-ban az éhínség miatt a magyarok elhagyták ezt a falut, és visszatértek Andrásfalvára és Hadikfalvára. Házaikat és telkeiket román parasztok foglalták el.
  1842-ben a bukovinai magyar falvakat 5968-an lakták, köztük 4618 római katolikus és 384 református. Hadikfalva (1743 fő), Istensegíts (1642) és Andrásfalva (1243) falvakban szinte kizárólag magyarok laktak. Fogadjisten lakosainak nagy része és Józseffalva közel fele ortodox volt. Ugyanebben az időben körülbelül 23 magyar család lakott Tomnaticban. 1850-ben 5586 magyar élt Bukovinában. 1869-re számuk 8586 főre emelkedett (Bukovina teljes lakosságának 1,7%-a).
  A magyarok, szinte kizárólag, falvaikban éltek, és csak nagyon kevesen telepedtek le más falvakban vagy városi központokban. Fő foglalkozásuk a mezőgazdaság és a szarvasmarha-tenyésztés volt.

 Saját fordítás román nyelvről.

Megjelent:
COLONIZAREA BUCOVINEI ȘI SUDULUI BASARABIEI (PÂNĂ LA MIJLOCUL SEC. AL XIX-LEA) CONSTANTIN UNGUREANU
Analele Bucovinai, 2021,

Források:
1. Ion Nistor, „Bejenari ardeleni în Bucovina”, în „Codrul Cosminului”, anul II–III, 1925–1926, 1927, p. 454.
2. Daniel Werenka, Topographie der Bukowina zur Zeit ihrer Erwerbung durch Oesterreich (1774–1785), Czernowitz, Selbstverl, 1895, pp. 173–177.
3. Kaindl Raimund Friedrich, Das Ansiedlungswesen in der Bukowina seit der Besitzergreifung durch Oesterreich. Mit besonderer Berücksichtigung der Ansiedlung der Deutschen (în continuare se va cita: Kaindl Raimund Friedrich, Das Ansiedlungswesen in der Bukowina), Innsbruck, Wagner, 1902,
4. Arhiva de Stat a Regiunii Cernăuți (în continuare se va cita: A.S.R.C.), Fond 1, inv. 4, dosar 19,
5. Johann Polek, „Zur Frage der Erric nr. 16, 1908, htung eines röm-kath. Bistums in der Bukowina”, în „Jahrbuch des Bukowiner Landes-Museums”, 16,1908, Czernowitz, pp. 30–31, 33–34.
6. A.S.R.C., Fond 1, inv.1, dosar 3582.
7. 1810 – A.S.R.C., Fond 1, inv. 1, dosar 2336; 1816 – A.S.R.C., Fond 1, inv. 4, dosar 656; 1820 – A.S.C.R., Fond 1, inv. 4, dosar 720.
8. Erich Prokopowitsch, „Ein Vorschlag zur Umsiedlung der buchenländischen Tschangonen aus dem J.1824”, în „Südost-Forschungen”, Bd. XVII, 1958, pp. 407–408.
9. A.S.R.C., Fond 1, inv.1, dosar 8025, f. 2–3, 5, 9.
10. Carl Czoernig, Ethnographie der österreichischen Monarchie, vol. I, Wien, Braumüller, 1857, pp. 74–80.
11. Constantin Ungureanu, Bucovina în perioada stăpânirii austriece. 1774–1918, Chişinău, Editura Civitas, 2003, p. 247.