A radóci méntelep
Köztudott, hogy a lovaknak hatalmas szerep jutott az évszázadok során viselt háborúkban. Szállításban, vontatásban, lovasezredekben nélkülözhetetlenek voltak, és sokszor a lovaknak vagy a hiányuknak volt köszönhető a siker vagy a kudarc. Ismert dolog, hogy a hadilovak és igáslovak között különbség van. Bukovina megszerzése után az osztrákok tenyésztelepet hoztak létre. Lássuk ennek történetét.
Johann Polek feljegyzései szerint, a radóci lótenyészde létrejöttének kezdete a hétéves háborút követően kezdődött (1756-1763), amikor az osztrákok rájöttek, hogy nehéz a hadseregnek az évi lóállományt fedezni, mivel a parasztoktől lefoglalt vagy vásárolt lovak egyszerűen nem voltak megfelelőek a célnak.
1774-ben 529 lovat vásároltak Hirschl Izsák galíciai zsidótól, a Kaiser Joseph lovasezred számára (1890-ben a 6-ik ezred) 15000 forint értékben. Azonban az Olaszországba tartózkodó két lovasezred szükséglete 2000 lovat tett ki, ezek beszerzése vásárlással nem bizonyult könnyűnek.
II. József császár Cavallar alhadnagyot bízta meg a beszerzéssel, akit tehetsége és a nagyobb lóállományok helyének ismerete miatt is erre a célra megfelelőnek talált. Azonban az alhadnagy is csak fél sikerrel járt, mivel 1774-ben csak 766 lovat, 1775-ben pedig 871 lovat sikerült beszereznie, még felét sem a szükségesnek, pedig a lovak ára aránylag alacsony volt, 1774-ben 56 forint, 1775-ben pedig 55 forint darabja. Ilyan körülmények között Cavallart előléptették századossá, és az észak-kaukázusi Kabarga vidékre küldték jó minőségű csődörök beszerzésére. A beszerzett példányokat 1776-ban Bukovinába küldte, hogy ott a nagyobb termetű lovakkal keresztezzék és tenyésszék. A bukovinai méntelepek a következő képpen voltak elhelyezve 1776-ban: 132 Szeretvásáron, 107 Cuciurul Mare-n, 66 Iurcăuți-ban, 66 Terblecea-n, 64 Sadagura-n, 54 Volovăț és Sucevița helységekben, 40 Frătăuți-on.
Radóc, 2019.
1777. november közepén Cavallar elindult a Szeret folyó mentén, és Cerepcăuți és Stârcea helységekben istállókat építetett a lovak számára. Az első helységben 229 tenyészállat és 23 igavonó volt, a másodikban 2229 tenyélszló és 22 igavonó. Mindkét helységben a lovak ellátásról gondoskodott egy káplár, egy tizedes, 16 katona és 16 szolga. Cavallar Szeretvásáron telepedett le, és remélte, hogy 1778-ban már sikerül kitenyésztenie egy fajta lovat a könnyűlovasság számára. Az 1777. december 31-én írt jelentésében Cavallar megígérte a Főparancsnokságnak évi 1500 ló szállítását, a hiányzó példányokat Oroszországból és Moldvából megvásárolva, de II. József császár ezt nem hagyta jóvá.
1778-ban, bécsi tartózkodás idején, Cavallar újabb tervet dolgozott ki, fajcsődörök megvásárlására, majd keresztezéssel egy újabb faj létrehozására, ennek következtében 1300-1400 ló beszállítására évente. A bukovinai lóneveldék számára igényelt egy parancsnokot, három főhadnagyot, 3 altisztet, 3 futárt, 3 kovácsot és 3 patkolókovácsot. Kezdetben ezek az ezredeik egyenruháját viselték volna. Szükség volna sürgősen egy költségvetésre, a takarmány beszerzésére, általános kiadásokra és bizonyos számú kancák megvásárlására Podóliából, Pokúciából és Bukovinából. A költségvetést császári rendelettel jóváhagyták. Cavallar 1778. április 3-án elhagyta Bécset.
Több akadállyal kellett szembenézzen, ezért június 11-én döntésszabadságot igényelt, hogy elkerülje az alárendeltséget. Coțmani-ban telepedett le, és 1778 július-augusztusban megérkezett az igényelt személyzet és a szükséges dolgok egy része, az állományok létesítésére. 1779. januárban a személyzet már 384 emberből állt, akik 648 lovat láttak el. Azonban a költségek hatalmasok voltak: egyrészt a tenyészállatok beszerzése, másrészt a hiányzó példányok megvásárlása és a személyzeti kiadások jóval meghaladták e tervezetteket.
Cavallar tenyészési terveit Bukovina katonai kormányzója, Enzenberg is keresztezte. Szerinte a Cavallar tervek nagy nyomást gyakorolnak Bukovina népességére, ahol nincs szervezett takarmány ellását, a legelők sem gondozottak, az emberek sem alkalmasok termelni. Cavallar a galíciai bevándorlók hozatalát javasolta, ám ennek ellenére is vesztett ügye lett volna, ha bizonyos dolgok nem jönnek közbe. Bebizonyosodott, hogy a magyarországi és erdélyi neveldék, képesek az ezredek szükségeit biztosítani, így Cavallar megbizatása továbbra is érvényben maradt, majd 1781. október 31-én őrnaggyá léptették elő, a tenyészet területén elért érdemeiért. 1789-ben a tenyészde Vășcăuți-on működött, majd 1792-ben a parancsnoksággal együtt Fratócra költözött.
1812-ben a frătăuți-i méntelepet Radócra helyezték át.