Népességi kimutatások

    A 18. század vége előtt megjelent adatok és kimutatások, Bukovina falvainak helyzetéről és népességéről, nagyjából helytelenek és bizonytalanok.
A demográfiai kimutatás feltárásában kiválóan hasznosak voltak számunkra a reális kartográfiai források, amelyek részletesen visszaadják, Moldva északi részén, a történelmi, földrajzi, népességi és gazdasági tényeket.
   Három ilyen forrást említünk meg: Bukovina térképe 1773-1775 között, elkészítve Büschel őrnagy által (1:57.600 léptékkel), 72 rajzzal és egy hatkötetes leírással, a Hora von Otzellowitz térképe, elkészítve 1788-1789 között (1:28.800 léptékkel), 107 rajzzal és kétkötetes leírással, és az 1790-es térkép (1:288.000 léptékkel), amely 43 rajzból tevődik össze.
  Az osztrákok által megszerzett Bukovinában egy aránylag nyugalmas politikai élet kezdődött (katonai adminisztráció). Splényi 1775 január 18-án kiáltványban fordult a néphez, nyugalomra intve őket és biztonságról garantálva, ugyanakkor felszólította, hogy tagadják meg az engedelmességet a törököknek.
   Az orosz népszámlálás (12 953 család), és az osztrák (12 443 család) kimutatás 1774-ben, számos elhagyott házat jegyez be (1238 ház ). A legtöbb elhagyatott ház (551), a csernovici körzetben található, mintegy 40 faluban, ám egészen elnéptelenedett falvak is léteznek (Davideni, Balcauti, Gropenile, Brăieşti, Căbeşti, Chilişeni, Zahareşti) és olyanok, ahol alig 2-7 ház lakott. A falvak elnéptelenedése nagyrészt az orosz-török (1768-1774-es) háborúnak tudható be, mivel ezen a területen katonai támaszpontok és ezek ellátása működött. A kor szemtanúi részletezik, hogy a népesség elhagyott helyekre és erdőkbe menekült az adók és beszolgáltatások elől, nem számolva a következményekkel, legtöbbször csak a minimális szükségeseket szállítva magukkal.
   A történelmi események következtében Moldva észak-nyugati részén a lakosság száma 1774-1807 között háromszorosra növekedett. A növekedés elsősorban a bevándorlásoknak volt köszönhető. Habár a bevándorlások az eljövendő Bukovinába már 1760 körül elkezdődtek, 1776-1779 közötti periódus ennek egy csúcsa volt, az Erdélyből, Galíciából és Podóliából (1779-ben 14114 személy) érkezett népekkel (Erdélyből 5018 személy és 431 székely 82 faluból). Vonzotta őket az adókedvezmény (3 évre, csak a moldvai és podóliai bevándorlóknak) és a vallási tolerancia. A lakosság természetes növekedése is kielégítő volt, mint Enzenberg észlelte 1778-ban: „a kolonizálás kevésbé jelentős”, mivel a lakosság száma normális növekedést mutatott.
   A népesség növekedése az 1779-es évben csökkenő tendenciát mutatott. Enzenberg korlátozta a galíciai bevándorlást, ám jelentős tényezőnek bizonyult az 1780-1786-1788-es évekbeli szárazság és a kolera kiütése , amely sokakat arra késztetett, hogy 1785-1786 között távozzon Bukovinából (6936 személy). Ennek következtében 1784-ben Bukovina lakossága csak 640 személlyel szaporodott.
   Enzenberg kimutatása szerint az 1786-os évből, 277 ház állt elhagyottan és 1024 személy távozott az egyházi uradalmakról.
   Annak következményként, hogy 1786-ban Bukovinát Galíciához csatolták és a határok megszűntek, a galíciai és lengyelországi bevándorlás ismét megnövekedett. Ebben az évben maga II József császár is beismerte, hogy szükségtelen a propaganda újabb telepesek behozatalára, a „népesség aránya megfelelő és a természetes szaporulat is elégséges.” Az 1776-1779-es felmérésben a lakosság száma 4,5-5,5%-al növekedett, a kivándorlás 2%-ot mutatott, majd 1784-1807 között a lakosság növekedésének száma állandó, a kivándorlás 3%-ot mutatott. A növekedés annak tulajdonítható, hogy az elhalálozások száma csökkent (kivéve a gyermekhalandóságot), az átlagéletkor emelkedett és újabb telepesek érkeztek.
   Az Otzellowitz térképet elemezve észrevehető, hogy 1775-ös évhez képest 29 új falu jelent meg. Ez magyarázható a szabadon letelepedettekkel, a természetes szaporulattal és azzal, hogy az 1774-es orosz összeírásban 16 falut kifelejtettek.
   A gazdaságok számának növekedése 15 év alatt (1775-1790) a következő képpen mutat: 51-80 közöttiek és a 110 felettieknél állandó, a 21-50 és 80-100 házas helységeknél a tendencia növekvő. A kis gazdaságok (1-20 ház) száma csökkent.
   A kimutatásokban a falvak száma is eltérő, ez a gazdasági, szociálpolitikai, népességi tényezőknek tulajdonítható, és nem utolsó sorban annak is, hogy az összeírók több falvat kifelejtettek. Átlagban 287 helységről írnak a történészek, az 1774-1798 közötti időszakra. Például Blichel 337 helységről tesz jelentést 1773-1775 között, nagyjából megközelíti ezt a Werenka, Splényi és Enzenberg kimutatás is, míg az oroszok csak 270 helységet számoltak csak össze. A fluktuáció nagyjából annak köszönhető, az egyház tulajdonában levő helység magántulajdonként került elkönyvelésre, és több helységet már nem vette számításba, mivel kevesebb, mint 1-5 ház lakott, vagy már csak tanyák maradtak.
   A palamutka-i határegyezmény során (1776 július 2-án, a törökök és osztrákok között), 64 falu, 10 tanya, összesen 2697 család és 13485 személy került ismét Moldva tulajdonába. Ekkor Bukovinában 275 falu és 3 város maradt.
   Általában a 20 háznál többet számláló helységeket könyvelték el falvaknak, a többi csak tanya vagy szállás szinten maradt. A tanyák a helységek 27,55%-t képezték 1774-ban. Ezek összevonása vagy a közeli helységekbe való beköltöztetése oda vezetett, hogy 1780-ra már csak 0,66%-a képezett tanyát. A falva így megnövekedtek, területük a 2-2,5 km2-ről 3-3,5 km2-re terjedt.

Források:
1. G. Retegan, Catagrafiile regulamentare şi problemele pe care le ridică, in Revista de statistică, XIV, nr. 6, 1965, p. 67 şi urm. ; Emil I. Emandi, Aspecte demoeconomice privind zona de Nord a Moldovei (din sec. IX pînă în prima jumătate a sec. al XIV -lea) în lumina cercetărilor istorice, arheologice, paleobotanice şi antropogeografice, in Anuarul Muzeului judeţean, VUI, Suceava, 1981, p. 199-243 ; V. Spinei, Moldova in secolele XI-XIV, Bucuresti, 1982, p. 17-33.
2. Bibl. Acad., Hărţi. D IX-2. Brouillon oder Original-Aufnahme der fi.inf Moldauischen Districten nămlich des Sutschwaer, Roman, Niamtz, Bakeu und Puttnaer Bezirkes welche im Jahre 1788 von der Kayserlich Koniglichen Armee occupirt und im Jahr 1790 unter der Direction des Teutsch Bannatischen Grănitz­ Regiments Hauptmanns Hora von Otzellowitz durch Civil-Ingenieurs aufgenommen worden ; Bibl. Acad., ms. german, 2, partea I şi II, Topographische Beschreibung de der in Jahre 1788 und 1789 von der K. K. Armee in Besitz genommen funf Moldauischen Bezirken, partea I. 1-54 secţii, partea II. secţiile 5'5-107; Biblioteca Muzeului judeţean Suceava (fond Bucovina~hărţi), Plans des Bukowiner Districts bestehend in 72 Sections Welche in denen Jahren 1773. 1774, und 1775, von einem Departement des Ka:vs. Koniglich General Staabs;
3. Arhivele Statului Suceava, fond harti, inv.24, Regna Galicie et Lodomeriae Joseph II et M. Theresiae Augg IVSSU, Methodo astronomico-trigonometrico nec non Bukowina geometrice dimensa
4. E. Hurmuzaki, Documente privitoare la istoria romanilor (1750-1818), VII, Bucuresti, 1876, .p 124-125, I. Nistor, Emigrari de peste munti, Analele Academiei, t. XXXVII, seri II, Mem. Sect. Istorice, 1915, p. 29-51
5. A. Kotenko, N. A. Mohav, P. V. Sovetov, Probleme de istorie,1957. p. 116-117; E. Hurmuzachi, idem, VII, p. 492;
6. cf. Arhiva romaneasca, I, p.168, E. Hurmuzaki, Documente privitoare la istoria romanilor, VII, p.492
7. I. Nistor, idem, p. 81 ; D. Werenka, Topographie der Bukowina zur Zeit ihrer Erwerbung durch Oesterreich (1774-1785), Czernowitz, 1895, p. 9-124, 185-195 ; E. Hurmuzachj, idem, VII, p. 41-46,
8. JO F. von Zieglauer, Geschichtliche Bildler aus der Bukowina zur Zeit der Österrreichischen Milităr-Verwaltung, Czernowitz, 1904, p. 38-39; Raimund F. Kaindl, Geschichte der Hukowina, Czernowitz, 1898, p. 71;
9. D. Ciurea, idem., in Anuarul Institutului de istorie şi arheologie "A. D. Xenopol'', XIV, Iasi, 1977, p. 146 ; 10. H C. Căzănişteanu, Urmările războaielor ruso-austro-turce din secolul al XVIII-lea asupra ţărilor române, in Revista de istorie, t. 34, nr. 2, 1981, p. 263-265.
11. Raimund F. Kaindl, Geschichte ... Cernăuţi, 1898, p. 71-72 ; E. Hurmuzachi, idem, VII, p. 474.
12. Localităţile şi populaţia Ţării Româneşti în lumina lucrărilor cartografice manuscrise din 1790-1791, in Revista arhivelor,
XXXII 1, 1970, p. 86.
13. D. Werenka, idem., (Corlăţele, Baineţ, Văşcăuţi, Bârnova, Brăieşti, Muşeniţa, Lăpuşna, Meze Brode, Zamca, Gemenea, Ostra, Soviţa, Gogolina, Beresniza, Gura Molniţei, Rusca Spetche, Gevir, Elem, Nisipitul, Cotu Lisaurei, Presecăreni, Climăuţ, Şipot, Crevola, Corceşti, Luca, Zahareşti, Liudi lui Samson, Revna, Bardei, Mihuceni, Trestiana, Taraseni, Bereşti, Slobozia, Serăuţi, Worodec, Seleseni, Slobozia Rarancea. Tolva, Cerepcăuţi, Ursoaia, Varniţa). A feljebb felsorolt helységek már 1773-1775 között mint kis helységek vannak feltüntetve.
14. J. Polek, idem, in Jahrbuch des Bukowiner Landes-Museum, Czernowitz, 1893, p.27-44