Gyökerek
Amikor életem felénél komolyabban kezdett érdekelni a bukovinai magyarság története (így nevezem őket, mint Sántha Alajos vagy nagyapám, László János) elsősorban mindenféle előítéletről lemondtam. Nem egy felfogás után indultam el, s igyekeztem volna azt bebizonyítani, hanem a fellelt adatok fényében szándékoztam bizonyítani a tényeket. Bukovinai történelmünk jelenleg olyan, mint a politikusok beszéde. Ők is azt mondják, ami hihető vagy amit az emberek könnyen elfogadnak, és nem mindig az igazat. A bukovinai magyarság történelme egy 250 éves tölgyfa, ahol úgy külföldön, mint Erdélyben, mindenki a törzset figyeli és a koronát, és arról nyilatkozik. Azonban az említett kettő nem létezhet gyökerek nélkül, de azok nem látszanak. Én a gyökerek után indultam el.
Mindenki, aki nem nézi a gyökereket, úgy kezdi történelmünket, hogy a „madéfalvi veszedelem következtében.” Ez egy kiinduló pont, de én nem a Csángóföld vagy Bukovina felé mentem, hanem Beszterce felé. Ugyanis ott kezdődött 1762-ben a határőrség szervezése. Kerestem az ottani adatokat, rájöttem, hogy ott már 1763-ban az osztrákok ítéltek, botoztak, vesszőztek és akasztottak. Náluk még a görög-katolikus vallás is a dologba keveredett, akár a besztercei szász nemesek. És mentek a besztercei románok és magyarok Bukovinába, valami 5 ezren.
Majd megakadtam a nagyapám bejegyzésén, hogy Bukovinába olyanok is telepedtek, akik már 20-30-40 éve Moldvába éltek. Nos ezeknek közük se volt Madéfalvához vagy a 1762-1764-es katonai szervezéshez. Miért mentek ezek Móduvába? Mehettek 1717-1719-ben a pestisjárvány miatt, 1736-ban az éhség miatt (mint Bod Péter krónikás leírta), a hétéves háború (1756-1763) következtében, gazdasági, társadalmi, természeti csapások miatt.
Például mit tudunk az andrásfalvi reformátusokról? Ők nem Raráncsán voltak eleinte, hanem Sadhora-n, mely jelenleg Csernowitz külvárosa, de akkor mint külön település. Ott volt akkoriban Bukovina egyetlen kálvinista temploma. Majd a Szucsáva melletti Scheia helységbe bolyongtak, onnan kerültek Andrásfalvára. Bíró Mózes tiszteletes leírja, hogy honnan származtak: Bíró - Nagyváradról és Erdélyből Péterlakáról, Buta – Erdély, Péterlakáról, Gombkötő, Kántor, Kemény - Nagy-Bányáról, Fejér, Varga, Kerekes - Doboka vármegyéből, Király - Felső Bányáról, Kis – Holtmarosról (Erdély), Kováts, Lőcsey, Nagy – Beszterce vidékéről, Ömböli - Nagy-Bányáról, Puskás, Szabó Deésről stb, és ezeknek annyi közük volt Madéfalvához, mint az utólag beköltözött bajorországi vagy bánsági sváboknak.
Tovább: mi volt Bukovinába a telepítés előtt vagy közvetlen utána? Erről a magyar szerzők szinte semmit se írtak, De igen a németek, akiktől fordítottak hűségesen a bukovinai románok, és maguk is írtak kimutatásokat, főleg a kolostoraik scriba-i. Kevés még az oroszoktól is maradt lejegyezve, akik az osztrák bevonulás előtt uralták Bukovinát. Így alakul a történelmünk, itt vannak a gyökereink, s ezek nélkül csak lebegünk, mint levél a víz hátán.
Kezdhettem volna az írást úgy is, hogy sokat gondolkodtam, és többször, alaposan megfontoltam, hogy az alábbi sorokat papírra vessem. Az igazság az, hogy nem is fontolgattam, nem is gondolkodtam sokat, mert az emberek félrevezetése, a történelem meghamísítása a hazafiasság nevében, és bármely igaztalan állítás, soha, de soha nem volt kenyerem. Egy történelmi adat cáfolása nem alapulhat a legendákra, találgatásokra vagy magánvéleményre, hiszen minden embernek más lehet a lelki állapota. Ám amikor a korabeli dokumentumok szólalnak meg egy-egy történelmi eseményről, akkor azokat fölösleges értelmezni és magyarázni, mert azt kell leírni és kiadni változatlanul, amit tartalmaz. Nem szeretném senkinek a véleményét befolyásolni, nem ez a célom. Az adataimat, a saját kutatásaim eredményeit közlöm olyan szempontból, ahogy én azt látom, aztán mindenki döntse el, hogy marad a legenda vagy a reális történelem mellett.
Hogyan is írnak azok, akiket nem veszünk számba? Nézzük:
„Ahhoz, hogy a bukovinai székelyek sorsát elfogulatlanul megismerhessük, a mádéfalvi veszedelem előzményeinek, lefolyásának és következményeinek ismerete is szükséges.” (Földi István, Mádéfalvától a Dunántúlig, Szekszárd, 1987, 27. old).
Írja Bod Péter: Nem ritkák a helyi zendülések, lázadások, amelyeket azonban véres bosszú követi. 1738-ban a székelyek is vettek annyi bátorságot, hogy petícióval forduljanak az illetékesekhez: „…Mert meg sem állhatjuk és sem viselhetjük ezen súlyos szolgálatot, el kell hazánkból bujdosnunk, ha nagyságod nem szánja meg a sok szegényt…Ezen helynél romlottabb, nyomorultabb nincs és szegényebb is egész Erdélyben.”
És tovább: „A XVIII. század óta Bákó vidéke élénk összeköttetésben állott Székelyfölddel, különösen Csíkkal. Ez a kapcsolat azonban nagyon egyoldalú volt, mert a székely kivándorlással ellentétes irányú magyar bevándorlásról nincs tudomásunk”. (Mikecs László-A csángók, Bolyai Akadémia 1941, 84. old.)
1762. telén 1763. tavaszán 292 család, mintegy 900 székely költözött Moldvába. Gazda László így emlékezik meg erről: „A moldvai katolikus Misszió prefektusa, Iosif Cambioli 1762. április 9-én kiadott dokumentumban írja, hogy Talpától félórányi távolságra, nyugatra egy 12 házból álló épületcsoport található, amit „Bargavani”-nak neveznek, 55 katolikus hívővel. Egy évvel később, 1763-ban ugyanaz a prefektus egy a Szentszéknek és XIII. Kelemen pápának küldött jelentésében leszögezi, hogy a katolikusok száma állandóan nő az Erdélyből érkező menekültekkel.”
(Gazda László: Csángómagyar falvak I. A-G, Nap Kiadó Kft, 2009, 120. old).
Szemszög kérdése, hogy ki hogyan értelmez valamit, minthogy az a megrögzött szokás is, hogy nem az számít ki-minek született, hanem az, hogy kinek érzi magát. Azonban mielőtt „megszülettünk” volna Bukovinában, valahol kellett legyünk és itt a történészek úgy szögezik le a dolgokat, hogy Moldvában voltak őseink. Egy része ott tengette napjait (Máté és László kománfalvi, Orbai forrófalvi, Kovács klézsei, Váncsa moldvai), de mások nem, mert olyan is akadt, aki egyenesen a telepekre ment, de nem Moldvából, mint:
Olajos és Forray-Sirmay Borsód megyéből,
Latzick Heves megyéből,
Dávid Veszprémből,
Sallai Ceglédről,
Fekete Selmecbányáról,
Fogarasssy János Hosszúpályiból,
Chrycko vagy Hrickó Galíciából,
Kerekes Teke-Beszterce,
Máté nádasi, a másik mezőújfalvi (Maros megye) a harmadik oláhkékesi,
Nisztor Krasznából (Galícia)
Basa, Balogh és Mátyás borgói (Beszterce),
László székelyhídi (Bihar megye),
Antal tornovai (Arad megye),
Győrfi nagyváradi,
Márton girolti (Kolozs megye),
Okos bégamonostori,
Kiss margittai,
Galambos rábai,
Csernik (Görgényüvegcsűr),
Nagy (Feketehalom-Brassó) stb.
Ezek talán még hírből sem értesültek a székelyföldi határőrszervezés eseményeiről, a legtöbben katonaszökevények. Történelmünk kovácsai erre állíthatják, hogy igen, de a java telepes székelyföldi és csíki volt, akik az 1762-1764-es katonaszervezés miatt menekültek Moldvába. Ennek a Bécsi Hadilevéltár adatai ellentmondanak, és mindez Bukovina akkori katonai kormányzójának, Enzenbergnek a pontos jelentéseiből kiviláglik.
Az adatok feldolgozásával kiderült, hogy ki és mikor hagyta el Erdélyt, illetve hány éve tartózkodott lakhelyén, mielőtt onnan Bukovinába vándorolt volna. Esetünkben most nem a nemzeti hovatartozásról beszélünk, hanem a kivándorlás éveiről, feldolgozva 210 család adatait.
Bukovinába telepedett olyan 18 család, aki 1744-1761 között hagyta el Erdélyt, még nem volt határőrszervezés.
Majd 1763-1766 között 22 család hagyta el Erdélyt, a nagy veszedelem idején, és költözött később Bukovinába. A madéfalvi események után, 1765-ben életbe lépett az amnesztia. Hadik András 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Miért nem hozta vissza ebben az időszakban a menekülteket, miért csak 20 évvel később?
Az amnesztia után két évvel kezdődően (1767-1784 között) 170 olyan család távozott, a java Erdélyből, akik később Bukovinában telepedtek le. Összegezve röviden, hogy senki türelmét ne tegyem próbára, a Bukovinába bevonultak ¾ -e jó 3 évvel a madéfalvi események és az 1765-ös amnesztia megadása után távozott Erdélyből. Mi az oka ennek? Véleményem szerint elsősorban a Mária Terézia által kiadott 1767-es Urbáriumi rendelet, a jobbágyi szolgáltatásokról. S akkor mennyire befolyásolta őseinket a katonaság szervezése? (https://hu.wikipedia.org/wiki/Úrbéri_rendelet).
Két év után, 1769-ben adta ki a főkormányszék Erdélyben Mária Terézia királynő rendeletéből a "Bizonyos Punktumok" cím alatt ismeretessé tett úrbéri szabályzatot. Ezek a "Bizonyos Punktumok" alkották az erdélyi úrbérnek, az 1791-i törvényeket leszámítva, egyetlen és szilárd alapját egészen az 1846-i úrbéri törvényekig.
E Bizonyos Punktumok a jobbágyok számára jelentékeny könnyebbítéseket egyáltalán nem tartalmaztak. Összes előnyük abban volt, hogy a jobbágy és a földesúr között való viszonyt szabályozták, és ezzel a durvább visszaéléseket lehetőleg megakadályozták. Legnagyobb hibájuk az volt, hogy amíg egyfelől megállapították a jobbágytartozások minimumát, addig a jobbágytelkek terjedelmének kiszabását "a földesúr okosságára"' bízták. Ez okozta később, hogy igen sok "okos földesúr" - csakhogy mentől nagyobb számú jobbággyal, illetőleg munkáskézzel rendelkezhessék saját földjének megmunkálására - oly kis terjedelmű jobbágytelkeket hasított ki, hogy egy jobbágycsalád kettőn sem tudott volna a megszabott kötelezettségek teljesítése mellett nyomortól mentesen megélni. Ez volt egyik fő oka, hogy a nagyobb igényű magyar jobbágy igyekezett megmenekülni a jobbágyságtól és inkább személyes szolgálatra vállalkozva vagy mesterséget tanulva a városokba hozódott, vagy elvándorolt s helyét átengedte a kevesebb igényű román parasztoknak, akiket a földesurak az a része, amelyik csak a munkáskéz számára nézett, szívesen telepített le a magyar jobbágytól elhagyott üres jobbágytelkekre. "Magyar jobbágy veszekedőtárs, cigány jobbágy galamb majorság (azaz könnyen elrepül), oláh jobbágy, túrós bödön" - volt az erdélyi nemesség között az elterjedt és ismeretes szólásmód.
Voltak még egyéb hibái is e szabályrendeletnek, amelyek különböző visszaéléseknek lettek a forrásai. Mária Terézia egy 1774. július 6-án kiadott rendeletével igyekezett ezen segíteni. Ebben megtiltott minden olyan visszaélést, amely a robotmunkára vonatkozott és elrendelte, hogy a jobbágynak is kell annyi időt engedni, hogy a maga munkáját kellő időben elvégezhesse. Megtiltotta a jobbágyakkal való kegyetlen bánást és megparancsolta, hogy a jobbágytelek okvetlenül olyan terjedelmű legyen, hogy abból az úrbéres családjával együtt megélhessen. (https://szekelyivadekok.tripod.com/erdely_41.html). Ezt már sokan nem várták be Székelyföldön.
Majd 1785. augusztusában 27 - novemberben 30 között 61 család jött Szucsávára, közülük mintegy 40 székely. Vagyis kb. 21 nem székely.
A fenti adatok az összesen bizonyíthatók. Ennek ellenére ma már lélekben megnyugodtam, hogy mindenki bukovinai székely, még az is aki, csak 1876-ban érkezett Bukovinába, mint vándor. Mert erre is akad példa.
Honnan?
Sok év munkájába került néhány bukovinai magyar származási helyét megtalálni. Több családnév van (pl. Máté, Nagy, Balog, László, Szőts, Szabó) különböző származási helyekkel, ezért valaki családjának eredetét bebizonyítani a családfák is szükségesek. Három nagy forrás került feltevésre, de a kutatás még nem állt le. Ez a kezdet kezdete, de voltak még be- és kivándorlások, mint az első két falu esetében az 1780-as években, Józseffalva esetében 1815-1816 körül, stb. Engem különösen az első telepesek érdekeltek, mert ott van a lényeg származásunkat illetően. A többi folytatás, nem kezdet.
Forrás:
UNIVERSITATEA DIN CERNĂUȚI
Codrul Cosminului, Cernăuți 1927, Institutul de Arte grafice și Editură „Glasul Bucovinei''
CONSIGNATION
Deren in dem Buccoviner District sich aufhaltenden Siebenb. Emigranten wie solche vermöglicher General-Comado-Verordnung d.d. Lemberg 271 Januar 778 von denen hiezu eigends ausgeschickten H. Officiers befunden worden.
Enzenberg Consignatio
Két összeírás található azokra az erdélyi bevándorlókra vonatkozóan, akik 1778-ban bizonyos bukovinai falvakban találtattak. Mindkét összeírás a lembergi főparancsnokság utasítására jött létre, és 1778. január 27 - 1778. december 15-e között zajlott le. Mindkettőn a csernovici dátum van és ellátva Enzenberg aláírásával, aki akkor Bukovina katonai kormányzója volt. Az elsőn a dátum 1778. november 3, a másikon 1778. december 15. Az összeírást a tisztek végezték el, akik faluról falura mentek és kikérdezték a bevándorlókat.
A legtöbb bevándorló elhallgatta a menekülésnek okát, azonban mások elmondták panaszaikat: az elnyomás, a vallási üldözés, a katonai szolgálat miatt jöttek. A második összeírásban szereplők az összesen 1778 nyarán és őszén jöttek, ezek származási helye jobban pontosítható, mivel az illető vármegyék is fel vannak tüntetve. Mivel az első összeírásban csak a helységnevek kerültek feltüntetésre, a családok származási helyének beazonosítása bizonytalan, mivel sok azonos nevű helység létezik, más-más megyékben.
ISTENSEGÍTS (51 család, 191 személy)
Családfő - Honnan - Kiment
Száva Mátyás - Szépvíz, 1771
Nagy József - Háromszék, 1776
Fülöp József - Szépvíz, 1764
Nagy János – Szépvíz, 1772
Máté Lőrinc - Nádas-MS, 1770
Kajtár Mihály - Dánfalva, 1771
Barabás György – Dánfalva, 1772
Kajtár Lőrinc - Dánfalva, 1771
Ferenc Antal – Dánfalva, 1771
Safta József - Madaras, 1771
Lőrinc János –Madaras, 1764
Máté Mihály - Mezőújfalu, 1772
Borbáth András - Dánfalva, 1772
Balog Ferenc - Gricfalu, 1771
Varlich János - Dánfalva, 1771
Antal József - Tornova Arad, 1772
Sánta János - Szentgyörgy, 1796
Lőrinc János - Szentgyörgy, 1773
László Ferenc - Szentmihály, 1772
Tamás Antal - Előpatak, 1772
Sebestyén Antal - Oláhnémeti, 1772
Basa György - Borgó, 1772
Laczkó István - Gyergyószt, 1763
Theiss János - Vajdei, 1772
Theiss Albert - Mikefalva, 1772
Balog János - Borgó, 1772
László Péter - Szentmihály, 1771
Mátyás Antal - Borgó, 1776
Forgács György - Madaras, 1772
László Antal - Szentmihály, 1772
Szabó Mihály - Kézdialmás, 1767
Györfi András - Nagyvárad, 1776
Máté József - Borgó, 1761
Kiss János - Madaras, 1761
Kajtár Bartis - Dánfalva, 1772
Borbáth Mihály - Oroszfalu, 1769
Szabó Antal - Újváros SB, 1767
Szabó Mihály - Újváros SB, 1767
Máté Ferenc - Kománfalva, 1772
Sofilan Vasile - MMSziget, 1772
Szőts György - Maroshévíz, 1772
Ballinek Ferenc - Maroshévíz, 1772
Tamás Tamás - Szentgyörgy, 1772
László Mátyás - Komolló-Réty, 1772
Notankó Maté - Borgó, 1764
Tamás Antal - Mikfalu, 1764
Moldovan C-tin - Nagybánya, 1773
Vígh István - Szentimre, 1773
Horgova Ion - Hídvég CV, 1773
Virste Vasile - Nagybánya, 1772
Jeremiás Mihály - Nagybánya, 1773
FOGADJISTEN (66 család 243 személy)
Családfő - Honnan - Kiment
Bíró Mózes - Szenttamás, 1766
Márton Imre - Girolt-Kolozs, 1764
Renibi (?) János - Gyergyószent, 1772
Márton János - Gyergyószent, 1758
Rácz Péter - Gyergyószent, 1771
Gábor István - Gyergyószent, 1772
Fekete János - Selmecbánya, 1750
János Mihály - Gyergyószent,1765
András Mihály - Szenttamás, 1765
Kálmán Péter - Madaras, 1752
Ákos Pál - Szenttamás, 1768
Kurkó János - Szenttamás, 1768
Ákos János - Szenttamás, 1768
Ákos Jakab - Szenttamás, 1768
Kajtár József - Szenttamás, 1772
Dobos Antal - Szentdomokos, 1771
Bíró Antal - Szentdomokos, 1771
Lőrinc János - Gyergyószentmikl, 1770
Mészáros Mátyás - Gyergyószentmikl, 1771
Bogár József - Gyergyószentmikl, 1762
Balog Tódor - Csíkcsomort, 1771
Orosz István - Ditró, 1758
Csibi András - Ditró, 1765
Mera Mihály - Ditró, 1768
Keményik Antal - Szentmiklós, 1770
Balog József - Szenttamás, 1771
Márton Gergő - Szentmiklós, 1773
Bartis Dávid - Al.Boldogfalv, 1772
Bartis József - Al.Boldogfalv, 1772
Nagy József - Al.Boldogfalv, 1773
Rehibi Ádám - Ditró, 1771
Bodók János - Alsórépa-MS, 1766
Todor János - Kolozsvár, 1774
Jurgó Jenő - Szenttamás, 1770
Daragamos Péter - Gelence, 1753
Kató András - Gidófalva, 1758
Nagy László - Al.Boldogfalv, 1773
Jánki Jenő - Szenttamás, 1770
Gáspár Márton - Szentdomokos, 1770
Gáspár János - Szentdomokos, 1771
Okos András - Bégamonostor, 1772
Zul (?) József - Alsórákos, 1769
László János - Székelyhíd-BH, 1768
Deák Zakariás - Hatolyka, 1771
Bartók Ferenc - Hatolyka, 1758
Bartók István - Hatolyka, 1758
Lőrinc Mihály - Szentmihály, 1772
Pap Ádám - Szentdomokos, 1771
Pap József - Szentdomokos, 1771
Pap Samu - Szentdomokos, 1771
Lőrinc János - Szentmihály, 1772
Máthé István - Szentdomokos, 1772
Burzán István - Ikafalva, 1772
Beklo (?) Antal - Bojca, 1772
Kolok János - Ikafalva, 1772
Forgács János - Vád, 1770
Teplu Petru - Horta, Arad, 1772
Serbán István - Szentgyörgy, 1777
János Péter - Szentdomokos, 1772
Dallak Mihály - Szentsimon, 1772
Patse Albert - Szentdomokos, 1772
Móra Ferenc - Ditró, 1768
Okos János - Mikháza, 1768
Máthé János - Olahkékes, 1770
Sándor Mihály - Szentmihály, 1763
Forrás:
Kirchenbuch, 1785-1940, Katholische Kirche Radautz (Bukowina)
Néhány származás a radóci katolikus anyakönyvekből 1786-1802 között: (19, 7 nő). Nem lehet tudni mikor mentek ki.
Kerekes Pál, Teke, Beszterce
Nisztor János, Kraszna, Galícia
Szabó Mihály, Kézdialmás
Sebestyén József, Szászmencent-Felsődetrehem
Orbai Anna, Forrófalva
Molnár János, Aldoboly
Gáll Ilona, Csíkpálfalva
Kovács József, Klézse
Fábián Katalin, Nyújtód
Csíszer Antal, Szentimre
Fábián György, Szentlélek
Fábián Ferenc, Szentlélek
Jakab Erzsébet, Madéfalva
Váncsa Rozália, Moldva
Lajos Ferenc, Somlyó comitat, Pálfalva
Miklós János, Gelence
Petres Lucia, Csíkszentimre
Both István, Csíkrákos
Jakab Zsuzsanna, Madéfalva
Bécsi Hadilevéltár, KA HKR Karton 1434. Exp.1785-5-8, KA HKR Karton 1439. Exp.1785-14-182., HKR Protc. 1885
Telepítés 1784. nov. 8 és 1785. január 2. között. 94 család
Első csoport: 1784. november 8. 44. cs
21 család Kömpényből
Név...............Származás..........Honnan, mióta él ott
Badarian Simon - Torda – Ruginoasa, 9 éve
Kovács György - Raskevy - Szagna. 9 éve
Czirps Miklós - Carlowitz - Gaureni, 5 éve
Kristóf Ignácz -Szenttamás -Forrófalva, 5 éve
Bőte Ferenc - Szenttamás - Szalang, 5 éve
Ambrus József - Mintszent – Szalang, 3 éve
Szabó Ferenc - Szentkirály - Kalugerpatak,10 éve
Dotz István - Zsögöd – Kimpenj, 3 éve
Páll József - Mintszent - Szalang, 3 éve
Dobos Mihály - Vacsárcsi - Kimpenj, 11 éve
Dénes István - Ménaság - Kimpenj, 6 év
Molnár Jakab - Kászon - Kimpenj, 10 éve
Csalok Juon - Ditro - Kimpenj, 4 éve
Bőte József Szenttamás – Szalang, 19 éve
Molnár László -Csíkrákos -Kimpenj, 2 éve
Finna Józsi - Zabola - Tamásfalva, 4 év
Nagy József - Szépvíz - Kimpeny, 5 év
Kolka Kokatson - Nagyvárad - Hermenesti, 11 éve
Géber Mihály - Csíkdánfalva - Kimpenj. 5 éve
Guzorán Imre - Szenttamás - Szalang, 5 éve
Erős János - Szentmiklós - Kimpenj, 7 éve
Gábor Mihály - Csitro - Kimpenj, 17 éve
Montgy Stephan Sarmely Stech, 8 éve
Sorbán Iwan - Mentzent - Isteni, 14 éve
Illés György - Szépvíz - Isteni, 15 éve
Ványolós Antal - Ditró - Hangba, 5 éve
Kopacz Antal - Szépvíz - Serperes, 5 éve
Csip János - Zsögöd - Szalang, 6 éve
Cseke István - Szentgyörgy - Kimpenj, 7 éve
Sipos István - Mentzent - Bogdánfalva, 2 éve
Bogos István - Szépvíz - Kimpenj, 5 éve
Kalmár Gergely - Szenttamás - Szalang, ¾ éve
Szentes Albert - Dettse - Szalang, 4 éve
Futó György - Szentgyörgy - Kimpeny, 4 év
Kiss Márton - Rábapatak - Kimpenj, 7 éve
Erős Ferenc - Szentmiklós - Kimpenj, 4 éve
Szabó Simon - Szentmiklós - Kimpenj, 4 éve
Antal István - Szentimre - Kimpenj, 4 éve
Kovács Péter - Vacsárcsi - Kimpenj, 21 éve
Simon Józsi - Szépvíz - Kimpenj, 11 éve
Ambrus János - Szépvíz - Kimpenj, 21 éve
Deák Antal - Szépvíz - Kimpenj, 21 éve
Szakács Albert - Szépvíz - Kimpenj ,5 éve
Szőts András - Taptaz - Kimpenj, 5 éve
Második csoport: 1784. november 30. (24 család)
Név............Származás............Honnan, mióta él ott
Kiss György - Margitta - Ruginoasa, 23 éve
Kristóf Ignácz - Szenttamás - Forrófalva, 5 éve
Sallai István - Cegléd - Husztvár, 7 éve
Bokor Mihály - Csíkszentgyörgy - Husztvár, 10 éve
Pataki Pál - Felsara - Stey, 10 éve
Dávid Ferenc - Veszprém - Mikloseni, 34 éve
Páll András - Gyepesi - Isteny, 2 éve
Bothon Máté - Popesti - Moldau –
Benkő István - Barót - Gheresti, 7 éve
Katona János - Papolcz - Halontsesti, 40 éve
Galambos György - Rába - Pujesti, 25 éve
Sebestyén Mihály - Mentzent - Jenekaty, 12 éve
Csernik Józsi - Üvegcsűr - Ruginoasa, 5 éve
Nagy György - Feketehalom – Stey, 30 éve
Rendets Ádám - Dorog - Stey, 10 éve
Leopold Bertalan - Szentmiklós - Stey, 14 éve
Csernik János Üvegcsűr Ruginoasa, 5 éve
Német Józsi --- Huszt, 4 éve
Iva András - Nanás - Ruginoasa 10 éve
Dreschler Márton - Bitsko (MM) - Ruginoasa, 14 éve
Malinkowitz József - Máriafalva - Huszt, 10 éve
Gáll György - Szentmiklós - Eskely, 8 éve
Papp Miháj - Erdőd (SM) - Stey ,28 éve
Olar Gyorgio - Nymtiu (NT) ---, 21 éve
Harmadik csoport: 1785. január 2. 27 család
Név..............Származás............Honnan, mióta él ott
Fodor Albert - Csíkszentgyörgy - Tomesti, 17 éve
Ganischej Ladislaus - Debrecen - Balanestie, 10 éve
Popesky Juon - Hadák, Torda - Oboriceni, 17 éve
Varga Albert - Csomortán - Popestie, 10 éve
Kovács Mihály - Kövesd - Kukuteny, 20 éve
Ferenc Piki - Hadaz - Cseszkany, 35 éve
György András - Csíkszereda - Cseszkany, 5 éve
Pognar Paul - Darmstadt - Szabóvári, 3 éve (SM)
Korpus József - Ditró - Tomestie, 3 éve
Wentzel Wolf - Bulow - Oborestie, 18 éve
Mihaczy György - K.Vásárhely - Cseszkany 4 éve
Bodor Mihály - Makó - Szudenj, 24 éve
Varga Sándor - Léczfalva - Zsidófalva, 3 éve
Bodó András - Kászon - Topesti, 16 éve
Szőts István - K. Vásárhely - Gergess, 6 éve
Molnár István - Szepesvár - Zsidófalva
Szabó Mihály - Szárhegy - Durianesti, 11 éve
Bege György - Gyergyóalfalu - Burinicz, 10 éve
Siló János - Szereda - Buriniez, 19 éve
Jakab József - Szentgyörgy - Kimpenj, 12 éve
Szabó József - Maksa - Forrófalva, 3 éve
Nagy Mihály - Bölön - Halotsa, 2 éve
Beck András - Zabola - Kalugerpatak, 4 éve
Csáki András - Zabola - Kalugerpatak, 4 éve
Nagy István - Csíkdánfalva - Halasfalva, 4 éve
Imets Tamás - Maksa - Stey, 4 éve
Reszek István - Szentmárton - Burianesti, 14 éve
A helvéthitü családnevek ezek:
1 Balog. Háromszékről.
2. Bíró. Nagyváradról, és Erdélyből Péterlakáról.
3. Biszak. Háromszékről
4. Gombkötő. Nagy-Bányáról
5. Buta. Erdély. Péterlakáról.
6. Fejér. Doboka v.m.
7. Getző, Győrfi. Háromszékről.
8. Kántor, Kemény Nagy-Bányáról.
9. Katona, Háromszékről.
10. Kerekes, Doboka V.-Mről. Erd.
11. Király. Felső Bányáról.
12. Kis. Holtmarosról Erdélyben.
13. Kováts, Lőcsey, Nagy. Beszterczevidékről.
14. Német. Három-Székről
15. Ömböli. Nagy-Bányáról.
16. Puskás, Szabó Deésről.
17. Székely. Három-Székről.
18.Varga. Doboka v. m.
19. Rátz. Székelyföldről.
20. Máthé. 26. Bónis. 27. Kurutz.