Carl Freiherr von Enzenberg
Carl Enzenberg a tiroli Toblach helységből származó német család gyermekekén 1725-ban született Pádovában (nem tartom kizártnak, hogy zsidó eredete lett volna valójában).
Katonai pályára lépett, 1752-ben már hadnagy, 1762. február 26-én őrnagy, 1764-ben alezredes, és a II. román határőrezred parancsnoka. 1770 május 1-én ezredes, 1777 november 17-én tábornok, 1790 január 16-án tábornagy. 1792 január 1-én lépett nyugdíjba.
Nagyszebenben halt meg 1810. május 25-én. Enzenberg 1768 február 8-án esküdt meg Naszódon Siskovich Mónikával, ezzel rokonságba került a nagy-kállói Kállay családdal, mivel a Mónika anyja Kállay Katalin volt. Házasságukból több gyermek született:
Franciscus Salesius Carl (1769. március13),
Mária Antónia (1770. április 17),
Mária Jozefa (1771. július 19),
Mária Carolina (1773. január 6)
és ismét Mária Jozefa (1774. február 7), az összesen Naszódon.
Mint tábornok és Bukovina kormányzója
Enzenberg parancsnoka volt a II-es román határőrezrednek 1764 február 8 és 1778 március 13 között. 1777. november 16-án Enzenberget előléptették tábornokká, és egyben kinevezték Bukovina, a nemrég osztrák fennhatóság alá került tartomány kormányzójának.
Az 1778 március 13-án Naszódon tett jelentésében tudatja a következőket: az 1777 november 26-án és 1778 február 28-án kapott parancsok következtében március 13-án befejezte II. román határőrezred, az erdőügyek és sószállítás átadását és március 15-én indul Bukovinába, ahova március 23-án érkezett meg.
A Csernovicba tábornokként áthelyezett Enzenberg távozása után a krónikás megjegyzi: a naszódi regiment katonáit mély szomorúság vette hatalmába a parancsnok távozáskor, hiszen elveszítettek egy kiváló tulajdonságokkal rendelkező, művelt embert, akinek egy olyan ezred megalakulását köszönhetik, amely példaképpen szolgálhatott bárkinek. Bukovinába érkezése után Enzenberg folytatta kiváló szervezői munkáját, beírva magát ezzel a kicsiny ország történelmébe.
1778. április 3-án átvette kormányzói székét elődétől, Splényitől. Ezzel Bukovina történelmében egy új reform- és egy erőteljes közigazgatási korszak következik.
A vezetés most egy olyan kormányzó erőteljes kezébe került, aki tisztába volt a körülményekkel, mert 1773-ban már parancsot kapott II. József császártól Moldva ezen területének beutazására, majd útjáról részletes jelentést kellet küldjön Bécsbe. Ebben az időben a bécsi vezetés már szemet vetett Moldva északi részére, tervei szerint összekötni Galíciát Erdéllyel.
Enzenberg egyik nagy megvalósítása a posta intézményének létrehozása Bukovinában, amely ismeretlen volt Bukovinában. Splényi tábornok egy régebbi terve szerint, 1778. szeptemberben egy beadványt nyújtott be a kormánynak, megokolva az intézmény szükségességét. A tervezett posta útvonala: Sniatyn-Csernovic-Szeretvásár-Szucsáva-Váma-Pojorita-Jakobény-Dorna és Borgó. Bár eleinte az Udvar és az erdélyi katonai parancsnokság ellenezte a tervet, 1783. január 1-én a posta beindult Bukovinában.
A reformok 1779-ben indultak be saját terve szerint, ez vonatkozott a közszolgáltatásra, az iskoláztatásra, a kataszter elkészítésére, az uzsorások és árendások kitoloncolására Bukovinából, az ortodox egyház szabályozására, a mesterségek fejlesztésére. Az ő rendeletére készült el Bukovina lakosságának pontos összeszámlálása, ennek neve „Consignationes.”
Források:
1. Arhiva Somesana nr. 21/1937, Iuliu Moisil-Colonelul baron Enzenberg, 669 és 679-680. oldalak.
Redactia, administratia si directia revistei: „ARHIVA SOMESANA” Nasaud, str. Vasile Necsu, 29