Bukovina, a Habsburg Monarchia részeként.

   A feudális viszonyok felbomlása és a kapitalista viszonyok kialakulása idején (1775-1840)

    Bukovina Moldova részeként és a „nyugati civilizáció határán fekvő országként” a kulturális és gazdasági élet oszcilláló jellegével tűnt ki délkelet-európai meghatározó elemekkel, domináns ruszin-román elemekkel, egyrészt török, német, másrészt bizánci-orosz kulturális nyomokkal (1). Fejlődési folyamatát tehát döntően befolyásolta a nagy államok (Oroszország, Ausztria, Törökország) politikája és gazdasága, ami a 18. század utolsó negyedére jellemző.
   A termelési kapcsolatok típusának módosulása, az új gazdasági formák érvényesülése változást hozott a kelet-európai politikai hatalmi erőviszonyokban: Oroszország és Ausztria újra fel akarta osztani a régi európai örökséget a meggyengült Törökország hátrányára, és Lengyelország gyengesége következtében. Lengyelország első felosztását követően Ausztria 1772-ben elcsatolta az egykori Galícia-Wolhyn Hercegség területeit. Az indoklás az volt, hogy a Habsburgoknak, mint magyar királyoknak joguk volt birtokukba venni ezek egykori ingatlanjait. Az újonnan megszerzett Galícia és Erdély stratégiai egyesítése érdekében II. József már 1773-ban szerette volna Bukovinát Ausztriához csatolni, azzal az ürüggyel, hogy korábban a galíciai Pocutiához tartozott. Ezen kívül Bukovina jelentette a „török Moldova” meghódításának kulcsát.
   Az osztrák diplomáciai testület mindent megtett, minden lehetőséget kihasznált és Mária Terézia, mint Magyarország királynője beavatkozott Moldova és Havasalföld orosz annektálási kísérlete ellen. Egy kiterjedt szabotázscselekmény révén sikerült végre megoldania a helyzetet. Az együttműködési hajlandóságért és az orosz csapatokkal együtt Bukovina elhagyásának elfogadásáért, az orosz marsall, Peter A. Rumianzew gróf 5000 aranydukátot és egy gyémánttal kirakott tubákos szelencét kapott (3). Constantin Moruzi török dragonyos, a leendő herceg, a Thugut követ által készített jelentés szerint, 10.312 piasztert, a korrupt török tiszt, Tahir-Aga pedig további 3100 piasztert kapott az új határ meghúzásáért. 1774 augusztus 31-től szeptember 3-ig, az osztrák csapatok Miháldy Splényi Gábor tábornok vezetésével elfoglalták a bukovinai Csernovic, Szucsáva és Szeretvásár városokat. A Konstantinápolyi Egyezmény után, Törökországnak el kellett ismernie 1775 május 7-én ez a tény. III. Ghica Gergely, Moldva uralkodója, aki ezzel elvesztette a lengyel piacot, megpróbálta visszaszerezni Bukovinát, de nem sikerült – indokolt, de zavaró tiltakozása az életébe került: bebalzsamozott fejét Konstantinápolyban tették közszemlére ( 4).

   Bukovina annektálása után katonai közigazgatás jött létre, először von Splényí Gábor tábornok (1778 áprilisig), majd Enzenberg tábornok (1786-ig) vezetésével. Ebben az időszakban Bukovinában és Észak-Besszarábiában a moldvai törvény volt érvényben, amelynek alapelveit III. Ghica Gergely (5) fogalmazta meg 1766. január 1-jén az Arany Jogtárban. II. József a nemrégiben annektált régiót reformációs tervei próbaterének tekintette (6). Így 1781-ben eltörölték a rabszolgaságot, 1775-ben iskolákat vezettek be, 1782-ben megalakult a csernovici egyházmegye, 1786-ban lerakták az ortodox vallási alap alapjait, amely a bukovinai kolostorok összes vagyonát összegzi; A bukovinaiak az adók jelentős részétől mentesültek (1786. 02. 8.), ami kedvezett a moldovai, erdélyi és galíciai kivándorlók beáramlásának (7).
   Egy bizonyos ideig Bukovinának sajátos szerkezete volt: a 16.000 parasztcsaládon kívül 1560 nemesi család élt itt. A legnagyobb birtokos az ortodox vallási alap volt, amely Bukovina teljes szántóterületének több mint 55%-át birtokolta (1837-ben 3.168.436 gulden összértékkel) (8). A 18. század végén és a 19. század elején az adók jellege teljesen megváltozott - a természetbeni adományozás (tized vagy dézsma) helyett adót vezettek be - így 1808-ban a bérlő Waschkoutz (románul Văşcauti) ) minden családtól 7 rajnai forintot gyűjtott össze. A 12 nap kaláka 2 guldent jelentett, azaz egy nap 10 krajcárt. Egy kocsi fa 15 krajcárt ért, egy tyúk - 3 krajcárt (9).
   A 18. század végén megszülettek az állami adók szabályai. Enzenberg tábornok 1780. december 8. 1-i rendelete értelmében, a bukovinai nemeseknek (bojárok, adóbeszedők) 2 rajnai forintot és 30 krajcár (10) járulékot kellett fizetniük. A zsidók 5 rajnai forintot családonként, a cigányok 1 forintot és 30 krajcárt fizettek. 1786-ban vezették be az allodiális adót, amely a bruttó jövedelem egytizedét tette ki. Egy kaptárért 12 krajcárt (a nemeseknek 6-ot), egy juhért 1 rajnai forintot fizettek. A kincstár egyéb kisebb adókat is kapott Bukovinából, például a csereadóért fizetett 15 krajcárt családonként mint postaadót, amely évente 6400 forintot tett ki (11).
   Ily módon a 18. század végétől előkészítették a jobbágyi alapú gazdaságról a kapitalista elemekre való átmenetet. Ehhez hozzájárult az ezt követő készpénzes bérleti díj és nyugdíjemelés, a zsidó kereskedők megjelenése, valamint a középosztály és a speciális bürokrácia fejlődése is. A bürokraták és kereskedők legtöbbször nem a bennszülött, helyi burzsoáziából kerültek ki, hanem elsősorban a német, zsidó vagy örmény bevándorlók soraiból, akik e folyamat során telepedtek le, elfogadták ezt és asszimilálták (12).
1775-től 1786-ig Bukovina katonai igazgatás alatt állt; 1787.február 1-től 1849-ig Galícián belüli körzetként működött (jogi szempontból bizonyos autonómiával). A közigazgatási autonómiáért folytatott küzdelem 1848-tól 1861-ig tartott, amikor Bukovinát Ausztria Koronaországává emelték (1861-1918) (13).

Fordítás németből:
Ştefăniţa-Mihaela Ungureanu ( A. Oguy tanárral közösen).
Dr. hab. Alexander Oguy, Universitatea "Jurij Fedkowicz", Facultatea de Limbi Străine, Koziubinskij-Str. 1, 58 000, Cernăuţi, Ucraina.

Analele Bucovinei, Anul XIV, 2/2007 547-549. old.
Források:
1.Ralph Schattkowski, Die historische Landschaft in Ostmitteleuropa. Regionen im Vergleich, în: „Kaindi-Archiv”, Zeitschrift des Bukowina-lnstituts, H. 31 (1997), p. ISI, 157.
2. Hannes HotbauerNiorel Roman, Bukowina, Bessarabien, Moldawien: Vergessenes Land zwischen Westeuropa, Russland und der Tiirkei, Wien, Promedia, 1993, p. 25.
3. M. Kogalniceanu, Răpirea Bucovinei după documente autentice, Bucureşti, 1875, p. 15; Hotbauer/Roman, op. cit. , p. 25.
4. Ibidem, S. 15; Hotbauer/Roman, op. cit., p. 25.
5. W. Botuschanskyj, W. Kurylo, F. Schewczenko u. a. (Hrsg.), Narysy istoriji Piwnicznoji Bukowyny/F. Schewczenko, Kyjiw, Naukowa dumka, 1980, p. 90.
6. R. Schattkowsky, op. cit. , p. 161.
7 W. Botuschanskyj, op. cit. , p. 1 05.
8 Ibidem, p. 91.
9 Ibidem, p. 92.
10 Csernovici Állami Levéltár-Okruzhne uprawlinnja Bukowyny (OUB), Fond 1, 4, dosar nr. 56, p. 1-2. (a következőkben: OUB, 1 .4, nr. 56: 1-2).
11. J. Polek (Hrsg.), Bukowina zu Anfang des Jahres 1801 in alphabetischer Darstellung, Czemowitz, 1 908, p. 7, 14, 24-34.
12. R. Schattkowsky, op. cit., p. 1 54. 13 W. Botuschanskyj, p. 84-1 1 6.