A németek Bukovinában

   A XVIII. század második felére az európai nagyhatalmak erőviszonya lényegesen megváltozott. Az osztrák, orosz és porosz államok megerősödtek, a török, lengyel és svéd befolyások pedig csökkentek az öreg kontinens politikájában.

   Lengyelország első feloszlatása után – 1772-ben – Ausztria megoldások után nézett területi veszteségeinek kiküszöbölésére. Ügyesen lavírozva az orosz és török érdekek között, a Portán 1775. május. 7-én kötött egyezménnyel a Habsburg császárság megszerezte a manapság is Bukovinának nevezett területet.

   Bukovina gyér lakosságát és gazdasági elmaradását elemezve, a bécsi Kancellária egy részletesen kidolgozott telepítési programot kezdeményezett a vidék benépesítésére. Rövid idő elteltével, egy harmóniában élő csoportosulás jött létre az új tartományban, melyre jellemző volt a megbékélés, a tolerancia, a megértés egymás nyelve, szokásai és vallása iránt. Az etnikai csoportok közül megemlíteném a ruténeket, németeket, zsidókat, lengyeleket, magyarokat, lipován oroszokat, románokat, cseheket, örményeket, szlovákokat, görögöket, olaszokat. Ezek mindegyike szabadon gyakorolta ősei vallását, a katolikust, görög-keletit, görög-katolikust, evangélikust, protestáns, stb.

   Számos és sokféle írás és tanulmány jelent meg a magyarok bukovinai letelepedéséről. Lényegesen kevesebb az olyan feljegyzés, amely a magyarság közé telepedett más nemzetiségűeket illeti, bár idővel ezek egy része teljesen asszimilálódott a székely telepesekkel. Általában pár sorban említődik meg (Sebestyén Ádám, Zsók Béla, stb), hogy a bukovinai magyarok közé ékelődött németek a Szepességből jöttek. Az adatok azt bizonyítják, hogy nemcsak onnan érkeztek Bukovinába.

   Szervezett telepítésük előtt már jeleztek bánáti németeket Bukovinában, mint 1782-ben Rosa (Csernovic mellett), Molodia, Jucica és a mitóki Dragomirna helységekben. Ők leginkább földművesek és mesteremberek voltak, svábok Hassen, Pfaltz, Baden, Frankónia és Würtenberg vidékéről. 1787-ben többen közülük betelepedtek Ilişeşti, Neu-Fratautz, Szátumáre, Badeutz, Itzkány, Tereblecea, Arbore, stb. helységekbe.^[1]

   Következnek a szlovákiai németek, akik 1783-ban, Kaspari jézsuita kezdeményezésére egy társaságok hoztak létre Iacobeni-ben, amely a vasérckitermeléssel foglalkozott. Ők épített ott az első kohót is. Gyakorlatilag a német telepesek 1783 után kezdetek inkább érkezni, II. József császár bukovinai látogatását követően.

 A németek harmadik csoportja a fakitermelő és üveggyárosok, ők Csehország német vidékéről érkeztek. 1792-ben Radócon létrejött az Állami Lónevelde. Ekkor német szakértők és katonák telepedtek a városba. A radóci német közösség eredete a német-bohémiai vidék. 1793-ban Kraszna (Crasna) mellett létrehozzák az első üveggyárat, ez azonban csak 20 évet működött. Később, 1835 körül mesteremberek és földművesek érkeztek Prága vidékéről.

   Érkeztek németek az osztrák vidékről is. Ők főként a városokba telepedtek, kereskedelemmel és iparral foglalkoztak.

   Az 1803-as évben, a következő német nevű családok érkeztek – Rehberg, Studenbach, Bergreichenstein/Böhmerwald vidékről – Bukovina alábbi helységeibe: Gura Putnei (Karslberg) Häusler, Wickenbauer, Krückler, Rückel, Neumar, Hoffmann, Körbel, Straub, Schmidt; Voievodeasa (Fürsenthal) Wilhelm, Aschenbrenner, Stadler, Gaschler, (Kásler), Haas, Neubauer, Schuster, Sperl, Fischer; Huta Veche (Althüte) Hädler, Ernst, Hute, stb.

   Az említett időpont körül jöttek be azok a német telepesek is, akik utólag a bukovinai székelységbe olvadtak: Kaschler, Mayer, Meichel, Kőnig, Hoffmann nevű családok. Ezek leszármazottai – bár büszkék eredetükre – nyelvüket már elfeledték, és manapság sértésnek vennék, ha őket nem magyaroknak neveznénk. Ezen megjegyzés érvényes, például a szlovák területről Bukovinába telepedett Csernik nevű családra is.

   A német etnikum képviselőit, mint komoly mester-és szakembereket tartják számon. A gazdasági okokból indított és mesterségük miatt való betelepítésük megfigyelésekor, három nagy irányvonalat észlelhetünk: bányásztelepesek, üvegfeldolgozók vagy erdőmunkások, és mezőgazdászok, földművesek.

   A németek további betelepedése a következő módon folytatódott:

   Megjegyzendő, hogy számos német szakmunkás érkezett Bukovinába az 1866-os évben, amikor elkezdődött a Csernovic-Itzkány vasútvonal építése.

   A Habsburg adminisztráció élénken dolgozott a területén élő népek műveltségének emelésén, támogatta azt. Már 1804-ben törvény jelent meg az elemi iskolákra vonatkozólag, kifejtve azt, hogy az Egyház, a nagybirtokosok és a községvezetőségek (amelyeknek területén működött iskola) szükségszerűen köteles anyagilag hozzájárulni az iskolák működéséhez. A Kancellária rendeletet adott ki 1808. január 10-én, melyben elhatározza a csernovici gimnázium megalapítását, amely december 16-án meg is történt. Ezzel egy olyan kezdeményezés fejeződött be, amely 1803-ban indult és két évvel később Lipót császár is ellátta kézjegyével a tervet.

   Bukovina osztrák uralma alatt a tartományban három német nyelvű gimnázium jött létre: 1808. december 16-án Csernovicban (indult 24 diákkal), 1860. szeptemberben Szucsáván és 1872. szeptember 20-án Radócon, majd 1875. október 4-én magalakult a csernovici „Franz Josef Főiskola.”

   A bukovinai adminisztrációban leginkább németek viseltek a tisztségeket. Alaposan, komolyan és hozzáértően végezték munkájukat, annyira, hogy Bukovinának talán azóta sem voltak olyan korrekt, precíz kimutatásai, mint abból az időből. Ők nem ismerték az 1919. után Bukovinában meghonosodott, és a Nemzeti Liberális Párt által bevezetett fanarióta szokásokat.

   Ám a németek ügyes mesterembereknek is bizonyultak, nem egy bukovinai magyar fiú tanult mesterséget tőlük. Például a Józseffalváról Dévára költözött Péter Miklós is német mestertől szabadult fel Szolkán, 1905. január 8-án, mint asztalos. Tanítottak a német szakemberek még asztalos-, lakatos-, kerekes-, kovácsmesterséget is. Tőlük tanulták el a bukovinai székelyek a kukorica sorjában vetését is, addig kézzel szórva, úgynevezett „bolondjába” vetették azt.

   A németek betelepedése Bukovinába benyomó és jó hatást gyakorolt a tartomány közigazgatására, gazdasági előrehaladására és a mellettük élő népcsoportokra. Kifejlett gyakorlati érzékük, gazdálkodásuk, alaposságuk, technikai talentumuk számottevően hozzájárult Bukovina fejlődéséhez és modernizáláshoz

^[1] Serghei S Troian, Germanii din Bucovina si rolul lor in dezvoltarea culturala a tinutului (1775-1914), Analelel Bucovinei, IV, 3, 751752.old, Bucuresti, 1997