Bukovina. A román kolostorok adatai
A korabeli dokumentumok, a román kolostorok adatainak tanulmányozása következtében, több jelentés került elő, ahol a magyar falvak, vagy az előttük ott levő falvak nevei is megemlítődnek. Fontos ez, mert nem úgy érkeztek őseink oda, mint Mózes próféta a pusztába. Voltak ott előttünk is, maradtak utánunk is. A dolgok tisztázására a bukovinai egyházak kimutatásait vettem tanulmány alá. Hiszen a falvak, ha léteztek, kellett szerepeljenek valamelyik kolostor vagy földesúr tulajdonában, mint tulajdon, vagy mint adózó falu. Ezek az elkövetkezendőkben kerülnek bemutatásra.
Bukovina elfoglalása után Splényi, majd Enzenberg folytonosan küldték jelentéseiket Bécsbe az újonnan bekebelezett területről. Splényi kimutatatása szerint 1776-ban 34 kolostor létezett (Putna, Suceviţa, Voroneţ, Moldoviţa, Solca, Dragomirna, Humor, Ilişeşti, Sf. Ilie, Pătrăuţi, Rădăuţi, Slatina, Burdujeni, Iţcani, Sf. Onufrie, Crisceatec, Zamoştie, Horecea, Luca, Babin, Ostra-Bărbeţti, Coribniţa, Vijniţa, Broscăuţi, Voloca, Jadova, Berezniţa, Schitul Mămăieşti, Mitocul Mămăieşti, Mereşti, Rotunda, Prendeşti, stb) 446 szerzetessel és 88 szerzetesnővel, többen közülük külföldiek voltak különböző országokból. A kolostorok rendelkeztek 267 ingatlannal, 20 hegységgel, amely Bukovina 63 %-át tette ki, különböző föld- és a moldvai birtokkal (118.433 fálcsa föld = 169596,056 ha) Hotin és Besszarábia körzetekben.
Többek között a putnai kolostorhoz tartozott: Putna (egy malom), Straja (egy malom) Vicovul de Sus, Vicovul de Jos, Măneuţi* (Andrásfalva, egy malom), Voitinel, Frăţăi (két malom), Botoşiniţa, Cernăuca, stb. Az eljövendő Andrásfalva mellet az a bejegyzés található, hogy „saliste”, amely tisztást, pusztát, legelőt, esetenkén kisebb tanyát jelent, vagyis akkor még ott nem vagy alig léteztek épületek, a malmon kívül. A kolostor több hegységet is birtokolt: Țapul, Tomnatic, Bobeica, Lucina, Moldova, Păgâniște, stb. Itt a Tomnatic nevűről vagyunk érdekelve, hisz köztudott, hogy 1820-1823-tól kezdve több magyar család költözött oda fel. Ugyanakkor a majd létrejövő Hadikfalva földjeinek fele (½ Dornesti) árendába került kiadásra 3 évre a radóci Gheorghe Popovici-nak 1784-ben. A Sf. Onufrie remetelak, amely a putnai kolostorhoz tartozott, birtokolta Sf. Onufrie, Bănceuţi, ½ Dorneşti (Hadikfalva) és ½ Drăguşani falvakat. Szeretvásáron is tulajdonukban volt egy pincés ház, amelyet 1782-ben katolikus kápolnává alakítottak. A falvak és a határbeli földek mellett, tetemes fenyő-, bükk-, tölgy-és nyárfaerdőkkel is rendelkeztek.
A szolka-i kolostor is több falvat birtokolt: Solca, Arbore, Botoşana és Cajvana, bükk-, fenyő- és tölgyfaerdőkkel, egy posztóverő, majd Iaslova, Bădeuţi, ½ Milisăuţi. Ez utóbbi hármat haszonbérbe vette 1782-től kezdve 3 évre a radóci Nicolai 650 forintért. Tulajdonukban volt még Ţibeni (Isten-Segie) a volt Ivăncicăuţi, Pârlişeni és Drăgăneşti falvakkal és tölgyfaerdőkkel, amelyek a környékbeli parasztoknak ingyen használatra voltak átadva.
Az ilişeşti-t kolostor Bukovinában a következő falvakat birtokolta: ¾ Ilişeşti egy malommal, Bălăceana és Săsciori bükkerdőkkel, ezeket haszonbérbe adták 1780-84 között 3 illetve 5 évre a radóci Nicolae végrehajtónak 610 forintért. Ide tartozott még ½ Iacobeşti és „Fogodisten” (Iacobeşti), ahova magyarok telepedtek, 4 malommal, egy műhellyel és bükkerdőkkel. Ezeket 1784-ben 3 évre a szucsávai Ştefan Bogdannak adták haszonbérbe, 80 forintért. Fontos megfigyelni, hogy Iacobeşti és Fogadjisten külön helységként van még megemlítve és a korabeli térképek is úgy tüntetik fel!
A bukovinai kolostoroknak Moldvában is voltak birtokaik, és a moldvai kolostorok is bírtak bukovinai tulajdonokkal. A vagyonokat a szerzetesrendek vezetői és az egyházi hatóságok kezelték. A jövedelmeket a kolostorok karbantartására, jótékonysági célokra, iskolák fenntartására kellett volna használják, az építtetők és az adományozók kívánsága szerint. Sajnos ez nem történt meg. A kolostori földek tetemes része különböző idegeneknek volt haszonbérbe adva, örményeknek, görögöknek és zsidóknak. Ez sok elégedetlenségre adott okot, mivel a bérlők a földeket albérlőknek adták ki, nagyobb áron, akik nem egyszer visszaéléseket követtek el. A helyzet a kolostorok moldvai birtokaival sem különb, ahol 38 nagybirtokból 19 különféle pereskedésben vett részt a szomszédos nagybirtokosokkal.
Az új hatalom nehéz kérdéssel került szembe, mivel az egyházak területi joghatósága semmiképpen sem illett bele az osztrák adminisztrációba. Dél-Bukovina egyházilag a jászvásári püspökséghez tartozott, amelynek ügyeit Bukovinában a Sf. Ilie szerzetesfőnöke, Macarie intézte. Az északi rész a radóci püspökséghez tartozott, ám ennek számos falva volt Moldvában, Dorohoi és Hotin körzetekben.
Enzenberg tábornok rendeleteinek következtében, 1778-1786 között elhatárolták a radóci és moldvai birtokokat. Moldva püspöke, Gavriil 1781. április 24-én átadja a radóci püspökségnek összes bukovinai birtokát. Beleegyezett, hogy a radóci püspök, Dosoftei intézze az egyház bukovinai tulajdonait, cserébe kérve, hogy a püspök ellenálljon a moldvai püspökségtől való teljes elszakadásnak.
1782. januárban Enzenberg kinevezte Dosoftei püspököt Csernovicba, mint „Bukovina autonóm püspöke.” Ez alkalommal egy aranykeresztet ajándékozott neki, melyre a császár neve volt rávésve. Rövidesen rájött Dosoftei, hogy a titulatúra őt az egyházi kanonokon kívül helyezi, írásban fordult a császárhoz, hogy őt Bukovina püspökévé nevezzék ki. Hosszas kutatás és elemezés után a bécsi udvar úgy döntött, hogy a bukovinai püspökség a karlowitz-i szerb püspökségnek legyen alárendelve, akár az erdélyi ortodox egyház. Ezt rendelettel is megerősítették 1783. július 5-én. Enzenbergnek nem volt könnyű dolga, és meggyőződésem, hogy inkább egy csatát választott volna, mint a bukovinai ügyek intézését. A bukovinai lakosság megnövekedése, vándorlása, kiléte, nehéz feladat elé állította Enzenberget. Szükségessé vált ezek megismerése és „megfogása”, mert lehetetlennek bizonyult egy stabil, hosszabb távú tervet kidogozni, amikor ez emberek csak az adókedvezményes időre telepedtek le. Kormányzói kinevezése óta rengetegen fordultak hozzá különböző pereskedésekben, leginkább birtoktulajdoni ügyekkel. Ennek rendezésre egy úgynevezett „Határszabályozó” Bizottságot hozott létre 1781-ben, amelynek célja az egyházi birtokok nyilvántartása és szabályozása.
1781. decemberben a Haditanács rendeletet adott ki, amelyben csökkenti a kolostorok számát és ezek vagyonát a vidék fejlesztésére fordítja. Az egyházi tulajdonjog rendezésére, adománylevelek, dokumentumok, esetleg tanúk alapján, a Bizottság elé idézték a kolostorok szerzetesfőnökeit vagy ezek felhatalmazottaikat. Az írások rendszerezésekor, a kolostorok jövedelmei, költségeit és a birtokolt területen élő embereket is számba vették.
A bukovinai egyházalap hivatalosan és császári rendelettel 1783. június 19-én jött létre, teljes neve „A bukovinai görög-keleti Egyházalap.” (Der griechisch-orientalische Religionsfond der Bukowina): „… csökkentetik a kolostorok száma, ezek vagyonát a császári közigazgatás veszi át. Azon klérikusok vagyona, akik nem laknak Bukovinában, teljességgel elvétetik és az ortodox egyház tulajdonába megy át, amely köteles egy iskolát létesíteni akár Csernovicban akár Szucsáván, a vagyon többi része hasznos dolgokra kerül felhasználásra.” Okként lett felhozva az, hogy a kolostorok nem vettek részt a társadalom javára szervezett jótékonysági ügyekben, nem tartottak fenn korházakat és iskolákat, amint azt a kolostorokat építtetők és az adományozók eleve leszögezték. Amint várható volt, a rendelet heves ellenállásba ütközött a szerzetesek és a szerzetesrendek főnökei részéről és ennek végrehajtása nagyon megnehezedett. A helyzet végleges rendezéséig létrejött egy egyházi pénzalap (Religionscasse), amelynek pénzügyeit közönséges kimutatók végezték. Ide gyűlt az egyházak azon pénzösszege, amely nem volt szükséges a fenntartásukra. 1784. márciusban a pénzalapba 2223 forint és 18 krajcár gyűlt be.
Azonban a rendelet kézzelfogható hatás nélkül maradt, ezért a Haditanács újabbakat bocsátott ki 1784. június 5-9-12-én, amelyben leszögezi: „Őfelsége a Magasságos Császár parancsából az egyházi javakat a hatalom veszi gondozásba, ezek intézésére laikus kimutatókat nevez ki, akinek felkészítése mihamarabb megtörténjen, és semmiféle ellenkezésről hallani nem akar.” A kolostorok beszüntetéséről Enzenberg nem tudott megegyezni Dosoftei püspökkel. Ez utóbbi kérte hét kolostor megmaradását egyenként 156 szerzetessel, ám Enzenberg csak három kolostort engedélyezett, mindegyikben 25 szerzetessel: Putna, Sucevița és Dragomirna. Mivel az ellenkezések folytatódtak, a csendbontók árulással lettek vádolva, és Moldvába száműzettek.
Dosoftei eleinte nem avatkozott a dolgokba, valószínűleg melegített a kapott aranykereszt, ám később írt Moise karlowitz-i püspöknek. Azzal vádolta Enzenberget, hogy ez túllépte hatáskörét. II. József császár válasza tökéletesen tükrözi a bécsi udvar kétkalapos játékát. Ezek szerint a kolostorok jövedelme nem az államkasszába, hanem az egyházi alapba utaltatik át. Az egyházi javak nem kerülnek elkobozásra, csak a bécsi udvar gondozására. Vagyis a tiétek marad, de mi intézkedünk vele. Végleges döntés 1786. április 26-án született „Egyházi szabályzat” néven, és létrejött az állami egyház. 1786. november 2-án Bukovinát Galíciához csatolták, mint a 19. körzetet és így maradt 1861-ig, amikor Koronatartomány lett.
Putna
Adatok röviden
Sokan úgy tartják, hogy a német telepesek csak az osztrák elfoglalás után jelentek meg Bukovinában. Ennek világosan ellentmond egy 20 év előtti dokumentum, sőt még a telepesek kiváltságait is felemlíti.
1764. szeptember 13. Jászvásár. Német település Prelipce-ben, Csernovic mellett.
„Mi, Grigori Alexandru Ghica vajda, Isten kegyelméből Moldva ország fejedelme. Ezen levelünkkel tudomására hozzuk mindenkinek, akit illet, különösen a németeknek, akik országunkban letelepedtek, és elődeinktől kiváltságokban részesültek, amelyeket mi is megerősítettünk, és megengedtük, hogy földeket vásároljanak országunkban akár a többi alattvalóink, és ha megsokasodnak, több kiváltságot kapnak....a moldvaiak ne lakjanak köztük, de aki őket szolgálja, oda fizessen adót, ahonnan származik.. azok az idegenek, akik köztük laknak az adóról a csernovici főapáttal egyezzenek meg...akit kapitányuknak és bírójuknak választanak (a németek), minden adótól mentes legyen... Hitükben sértetlenek maradnak, mindenben szokásuk után élve. Templomot és iskolát építenek maguknak, ezeknek gondnokokat tartanak, vagyis mindent az ő törvényeik szerint tesznek. És senki őket megadózni ne merészelje. Senki bojár, pohárnok vagy bármilyen szolgánk ellenük ne tegyen, őket meg ne sértse, hogy békében élhessenek.” Bizony, ahol ennyi kiváltságban van részük, oda szívesen érkeznek telepesek.
A prelipcei németekről a következő adatok vannak: A Poniatowsky lengyel család egy vásártelepülést hoz létre a Dnyeszter melletti Zalescic helységben, ahova a 18. század közepén németeket telepített. Mivel Kamienec-Podolsk katolikus püspöke megtiltotta, hogy lutheránus templomot építsenek, ezek Moldva akkori vajdájához (Ioan Calimah, 1758-1761) fordultak, hogy a moldvai parton templomukat felépítsék. Ez megtörténvén, lutheránus templomukat felépítették Prelipce faluban. A zalescic-i német település a prepipcei-vel egyházilag együvé tartozott, csak a templom és iskola volt Prelipce-ben. 1767-ben az orosz hadsereg lerombolta a zalescic-i posztógyárat, és a németek szétszóródtak.
Arra számíthatnánk, hogy Bukovina elfoglalása után beindult a precíz, német gépezet. Ez nagyon bajosnak ígérkezett, hiszen egy évvel a szerződés aláírása után még húzogatták a határt.
1776. július 22. Az osztrák hadnagy, Schmidbauer parancsából meghúzzák Rapujniței határát.
1776. szeptember 5. Mihalachi Jian kapitány, Iuon Zota kapitány és Vasilie Marco kapitány parancsot kaptak a csernovici körzet parancsnokától, Schmidbauer alhadnagytól, hogy állapítsák meg a határt Prelipce és Zvinice közt.
1777. július 18. Imbauld, akinek a birtoka a Prut bal oldalán fekszik, megkéri Splényi osztrák tábornokot, hogy engedélyezze neki a Prut-on való átkelést, mert Csernovicba szándékszik jönni.
Az új határ által kettéosztott falu. 1783. április 11. Az osztrák bizottság előtt megjelent Andronic, Constantin Sturza szomszédja, és kijelentette, hogy Iuon Nicolae herceg gazdájának adományozott egy területet a szereti vásár határában. Ezen a területen utólag egy falu jött létre. A bukovinai határ ezt kettészelte. A moldvai rész neve Verpole, a bukovinai neve Neguscina vagy Slobozia.
Az egyedüli örmény püspökség említése Bukovinában. 1782. március 16. Zamca és Mitoc örmény kolostorok vezetői kijelentik, hogy Zamca volt az egyetlen örmény püspökség a Dunától északra. A mitoc-i kolostort az örmény Donovacovici építtette, a Ieremia vajdától ajándékba kapott földre.
Magyar (-os) nevek megemlítése Bukovinában (Tamás, János).
1662. Romăneşti falu fele a Gheorghe Urschi pohárnok tulajdonában volt, aki ¼-ed részt az Itzkany-i főapátnőtől vásárolt, ¼ -ed részt Tămas-tól.
1778. június 10. Dosoftei radóci püspök előtt pereskedik Constantin Ianos, Iancu Ianos fia az ivăncăuţi-i Butureștii és Drăghineștii családokkal...
1782. április 2. Az osztrák bizottság előtt megjelentek a következő szabadparasztok: Mihalachi Ianos, Nicolai Ianos, Iordachi Butura, Andrei Țiganiuc, Andrei Mintici és Ion Butura. Ezek kijelentették, hogy Ivăncăuţi a szabadparasztok faluja. Ezek nyilatkozták, hogy Dragos huszár leszármazottai, aki 1473-ban vásárolta meg a falut Cârste-től.
Meglepő, Szeretvásár nevének írásmódja 1776-ból: „Tîrgu Szeretului.”
A szeretvásári templomokról. 1782. november 13. Szeretvásár. Az osztrák bizottság beidézte Ion Sireteant, a szereti vásár tulajdonosát, majd Iuon Zuz, Ioniţă Cojocar, Gheorghe Cărăuş, Alexandru Zuz lakosokat többedmagukkal egyetemben. Ezek kijelentették, hogy nincs tudomásuk arról, ki építette Szeretvásárt, de tudnak arról, hogy Petru Muşat fejedelem építette a Sf. Treime (Szentháromság) templomot. A krónikák úgy szólnak, hogy Sas, Dragos fia hozta létre a helységet. Nincsenek régi leveleik, de hallották az öregektől, hogy valamikor Szereten nagy vásárok voltak. Volt itt görög templom, örmény templom és katolikus templom is. Volt néhány román templom is, de néhány évvel azelőtt lebontották. Egyik utca neve Görög utca. Szeretvásár hanyatlása a háborúknak, tatárbetöréseknek és a nagy adóknak tulajdonítható. Az oroszok utolsó betörésekor, Szeretvásáron 7-8 ház volt. Azóta számuk növekedett, már eléri a 200-at.
Solca
Szucsáváról néhány adat.
1782. november 13. A szucsávai Ilie Cârste kijelenti, hogy Splényi generál 1776-ban kiadott határozata szerint Vășcăuți 1/16 résznek a tulajdonosa. Egy éve azonban, előtte ismeretlen módon elesett a tulajdontól.
1782. december 11. Az osztrák bizottság előtt Szucsáva vásár főpapja Gheorghe Tupilat…és kijelentették, hogy nincs tudomásuk arról, mikor épült Szucsáva vára. Csak annyit tudnak, hogy valamikor sok nyelv és sok nép volt. A helység tönkrement az orosz, tatár, litván és lengyel betörések alatt.
Az emberek, mint a barmok. 1791. február 7. Manole Potlog lányának adományozza, aki Andrei Gafenco-val házasodott, a következőket: 1/3 Mosoriuca, 1/6 Răstoace 33 emberrel, 1/24 Câmpulung Rusesc 27 emberrel és más részeket a helységből.
Más telep. Szucsáva vidékén valamikor két Botășănița nevű falu létezett. A Horaiț patak menti ma is megvan (1939), a másik, Frătăuți-tól feljebb megszűnt létezni. Ma ott egy más falu van, Fântâna Alba (Bila Krynystsya), amely az osztrákok által létrehozott lipován-orosz telep.
A KAPRI CSALÁD ÜGYEI
1784. december 20. Gheorghe Ciudin....eladja Ivan Kapri szucsávai kupecnek és örménynek ¼-ed részét Mărăţei faluból 2550 lejért.
1785. május 25-27. Konfliktusa az örmény Kapri Miklósnak, Ilie és Vasile Calmuțchi testvérekkel a Todorești-i határ miatt.
1798. augusztus 13. Iordachi Rămădan és Smaranda úrasszony eladják a fél Negostina falut 30.000 forintért a mărăței-i Kapri Miklósnak és Jakabnak, akik Kapri András fiai.
1799. április 12/23 Csernovic. Kapri Miklós báró elcseréli moldvai birtokait Teodor Mustață bukovinai birtokaival.
1800. szeptember 18. A jászvásári kereskedő Matei Bantăş lánya Xantia, néhai Isac Diamandi Gribince felesége a fiával, Sandul-al együtt eladja Kapri Miklós bárónak, a néhai mărăței-i Kapri Johann fiának Soloneț falut.
1805. április 10. Szeretvásár. Ilie Calmuțchi, Vasile testvére, feleségével Paraschiva-val és fiával Nicolae-val együtt eladja Kapri Miklós bárónak a părhăuți-i és ilișești-i részét, amelyet apjától Sandul-tól és annak testvérétől Gavril-tól örökölt.
1806. április 23-án a Kapri bárók eladják Negostina falu alszegét 15000 török aranyért Mihálynak, Hagi Iosef Panicevici fiának.
1807. december 8. Kapri Ariton báró eladja budinița-i örökségét Axenti Grigori és Axenti Botoșan szucsávai kereskedőknek, amelyet ő 1796. január 26-án vásárolt Gheorghie Moisa-nak és Gheorgie-nek, Bogdan Cârste fiának. Ár: 700 királyi pénz.
1808. március 20. Todirești falu Kapri József tulajdonába megy át ajándékként apjától, Kapri Miklós bárótól. Ő ezt Darie Dimitrie bojártól vásárolta, amikor ősei Bukovinába telepedtek.
1822. december 3. Kapri András báró eladja a părhăuţi-i birtokrészét Ioan Cârste bárónak 1100 holland dukátért. Ezt apja, Kapri Miklós báró vásárolta Ilie Calmuțchi-tól.
1825. május 23. Kapri András báró eladja Moisa Andronic-nak az ő brasca-i részét 500 aranypénzért és két lóért.
1826. július 12. Panicevici végrendeletileg Kapri Andrásra hagyja Negostina alszegét, aki Kapri Miklós András sógorának fia, és ő azt kicsi korától örökbe vette és felnevelte.
1879. A Calafindeşti-i templom patrónusa Kapri Mihály. 1907-ben Kapri Albina bárónő a patrónusa.
1887. Konfliktus Calafindeşti lakói és egyik Kapri báró között, aki erőszakkal akarta elfoglalni a falu legelőjét. Ekkor lelőtték a falu bíróját, Lávrik (Lauric) Gheorghe-t, és még öt lakost. A lehetséges ítélet kikerülése végett, a báró megmérgezte magát.
Ilisesti
Fogadjisten
1659. április 6. (7167. április 6.) A Szucsáva vidéki (régi) Iacobești falu egyik határának a megállapítása. „Íme, megjelent előttünk az uraság egy becsületes levelével Miron Starcea, hogy elhatároljuk Iacobeștinek a Romănești felé eső földjeit, látván egy ilyen parancsot elmenvén és összegyűjtvén a falu öregeit, a mezsgyéseket velük a földet behatároltuk... a Horaiţ dombtól a büdös kútig, onnan a Mangul dombig, majd a Bálos kútig, onnan Malova-ig, majd tovább a Comănești határig... jelen volt Ipatie Murguleț, Lupul Dubnin, Ionasco Pintescul, akkor Loghin és Simion, az összesen Mărăței-ből (ma Dănilă-sz. megj.), Pintie pópa, Lazăr és Ștefan Hârsca, az összesen Milisăuți-ból.”
1700. augusztus 28. Dumitrasco Ursachi eladja Iuon Abaza-nak a Szucsáva menti Iacobești falu felét, 330 lej készpénzért.
1709. augusztus 29. Milisăuți. A solca-i kolostorhoz tartozó Hrincești, Bădeuți, Drăgănești és Crăinicești falvak határainak leszögezése. Megemlítődik Iacobești (Fogadjisten) tulajdonosa.
1715. február 12-én Toader Starcea és két lánytestvére eladja 150 török dinárért a fogadjisteni uradalom alsó részét a legelőkkel és a horaiţ-i malommal együtt Dumitraş Miclescu-nak.
1737. május 13-án az ilişeşti-i kolostor birtokába kerül a falu.
1772-73-ban Rumjancev népszámlálásakor Fogadjistenben 21 ház van, egy gazda földtelen a többi birtokkal.
1775-ben a falu a vicov-i kerülethez tartozik, lakossága 20 család földműves és 74 család székely-magyar, ezek zöme az I. Székely Határőrezredből származik, akik 1752-1772 közt telepedtek az ilişeşti-i kolostor birtokaira (Bíró-Szenttamás, Jenő-Gyergyó, Fekete-Madaras, Balog-Ditró, Kató-Szentdomokos, Okos-Rákos, Máté-Kékes, Forgács-Horta-Arad, stb.)
1775. Splényi jelentésében egy helységről ír „Rus zu Padeutz” (Bădeuți melletti oroszok), amely tulajdonképpen a mostani Milisăuți falut jelöli. 1783-ban Milisăuții de Jos (Alsó-Milisăuți) határos Romănești, Iacobești (Ó-Fogadjisten), Hrincești és Milisăuții de Sus falvakkal. Utólag a falu Slobozia Pruncului néven fordul elő. Napjainkban Slobozia Sucevei a neve.
1782. december 17. Alexandru Vasilco Iacobeşti falu ½ részének tulajdonosa, amelyet nászajándékba kapott a Stefăneşti-i Constantin porkolábtól, akinek lánya az ő felesége. Constantin mint felesége hozományát kapta, aki Iuon Abază lánya, ez pedig Ursachi pohárnoktól vásárolta 300 aranyért. (Dumitraşcu Ursachi 1700. augusztus 28-án adta el Iuon Abază-nak a fél falut).
1782. december 21. Az osztrák bizottság előtt megjelenik Kapri Miklós kereskedő és kijelenti, hogy a Todorești falu tulajdonosa, amelyet 1781-ben vásárolt Toma Carp-tól 7500 aranyért. Mivel nem nemes, Kapri a Bukovinai Adminisztrációhoz folyamodott a császár beleegyezését kérvén, de eddig még nem kapott választ. Reméli azonban, hogy megfelelő válasz érkezik, mivel egy galíciai falvat vásárolt is Bukovinában, amelynek ma is tulajdonosa. Kapri úgy ítéli, hogy joga volt a falvat megvásárolni, mivel helybéli.
1783-ban a falu határai: Alsó-Milişăuţi, Romăneşti, Călineşti és Mărăţei (új neve Dănila) a Szucsáva folyón túl pedig Părhăuţi és Hrinceşti. Határnevek: malomgát, Horaiţ patak, Racova patak, büdöskút, Balog-kút, Dănila patak, Németvágás (irtás) vagy palánka, sasláb, nagytisztás, Neliapca patak.
A fogadjisteni magyarok említése. 1783. június 2. Iacobeşti határában, Alsó-Milişăuţi egyik részén, a St. Ilie kolostor földjén van az új Csángó falu, amely román neve Iacobeşti és magyarul Fogodisten. Tehát ekkor még a magyarok nem voltak a Jakabos völgyébe felköltözve!
1784. január 10. General maior Enzenberg a szucsávai örmény kupec Kapri Miklós által 1781. május 1-én vásárolt birtokra vonatkozva (Todorești) nyilvános hirdetéssel felhívja az érdekelteket, ha valami ellenvetésük volna a vásár ellen. Mivel senki sem jelentkezett, Kaprit megerősítette tulajdonában a Császári Közigazgatás.
1784. szeptember 1. Eladásra kerül Kapri bárónak a fél Iacobești falu. Mária, Constantin porkoláb lánya, a berhomeț-i Alexandru Vasilco felesége, eladja Ioan Kapri mărăței-i bojárnak ½ Iacobeşti-et2.900 lejért, amely hozomány volt az apjától és ennek Ion Abăza-tól. Most lehet a magyarok elköltözéséről beszélni, mivel a falu egy része Kapri báró tulajdona lett.
1812. június 20. Törvényszéki jegyzőkönyv vétetett fel a Mărăței és Fogadjisten (Iacobești) birtokok osztása ügyében Ion Kapri és hat gyermeke, Nikolaus, Warteres, Gregor, Georg, Zadur és Ariton között.
1833. július 30. Ariton Kapri Iohann, Zadur és Emanuel fiainak adományozza Iacobești-t, amely neve „Fogodisten.”
Józseffalva
Bukovina „elrablásakor” (egyes román történész szerint) a tolova-i szállás-tanya puszta volt, a slatina-i kolostor tulajdona. Tolovát egyesítették a szomszédos Vorniceni szállással, és így jött létre a Tolova nevű falu. Mivel ez lakatlan volt, Ausztria betelepítette Csángókkal, nevezvén az új falvat Ioseffalva-nak. 1783. október 4-8. között meghúzták Vorniceni határát. Szomszédos a Tolova szállással, a Zăhăreşti, Stupca és Dragoieşti falvakkal.... Talán ekkor létesült Józseffalva.
Vorniceni. 1782. március 11. Az osztrák bizottság előtt megjelent Ghenadie, a slatina-i főpap, és kijelentette, hogy a kolostor birtokai Bukovinában: Valeaseaca, Măzănăeşti, Bereşti, Vorniceni, ½ Corlăţeşti, Borghineşti és Steleneşti.
1789. augusztus 2. Ienachi Cantacusino volt pohárnok megerősíti a mărăței-i Kapri Miklós bárót liteni-i birtokában, mivel Liteni határos a horodniceni-i birtokommal, ahol a házam is van, és Kapri Miklós a birtok másik felének tulajdonosa. Egyezségre jutottunk Kapri Miklóssal, hogy birtokolja a liteni-i birtok bukovinai részét a zăhărești-i Gropile vagy Căldăruşa határokkal, én meg birtokoljam a Liteni birtok moldvai részét.. Kapri 100 dukátot adott nekem. A Kapri birtok határai a Tolova patak és a Somuz közt fekszenek.
1797. február 25. Ioan Ruset sókereskedő árendába adja Kapri Miklós András bárónak a zăhăreşti-i birtokot 10 évre, évi 850 török pénzért és két csődörért. Kapri kötelezi magát két halastó és két, kétköves malom építésére.
1817. március 20. Kapri Nicolaus báró fiának, Kapri Josef bárónak adományozza Teodirești, Soloneț és Liteni falvakat.
Istensegíts
Először történik meg Satu Mare, a majdani Grossdorf falu említése. 1582. Satu Mare falu említése egy malommal, határa Bădeuţ-tól Durneşti-ig (a majdani Hadikfalva), adományozva a Sf. Ilie kolostornak.
Istensegíts - Ceplinţe említése román-német dokumentumokban. 1654. július 18. Jászvásár. Ilie Septelici testvérével Ghiorghițaval megegyezett a suceviţa-i kolostorral. Suceviţa-nak maradnak a Hrincești, Iazlovăț és Ceplinţe falvak, a Septelici testvérek megkapják a Szucsáva vidéki Serbăuți falut. Ceplințe falu, amelyet még Țibeni-nek is neveznek, határos volt Ivăncicăuți és Pârlițeni (máshol Părlişeni) falvakkal.
Egy német nyelvű dokumentum 1782-ből ezt írja: „Ceplinte oder Tibeni, Ivancicauti auch Tibeni gennant, auf welchem das neue hungarische Dorf Istensegíts angelegt ist; Parliseni, auf welchem dermal das neue hungerische Dorf Istensegíts liegt; Ivancicauti oder Tibeni sind die untereinander ungeteilten Dörfer oder Pradia des Klosters Solka.” Vagyis Ceplinte, Ivancicăuți és Pârlișeni szállásokon az osztrákok létesítették Istensegíts falut magyar telepesekkel, nyugat-, észak-nyugat-, és északra Grănicești falutól. Ennek régi neve Crăinicești.
A 18. század utolsó negyedében még létezett az új, magyar kolónia mellett, majd végleg eltűnt Țibeni (az ősi) vagy Pârlișeni falu. 1784-ben önálló parókia, 1787-ben Botoșenița, Gropenile, Bălcăuți és Țibeni alkotott egy közös parókiát.
A 18. században több említés történik Ivăncicăuţi faluról, a jövendőbeli Istensegíts közelében. Cantacuzino Iordachi megvásárolt bizonyos földeket néhány Ivăncicăuţi-i szabadparaszttól. 1765. január 2-án Ghica vajda megerősíti Stefan Tabără pohárnokot Ivăncicăuţi falu ¼-ed részének tulajdonában.
Ivăncicăuţi 1765. május 25-én: a falu 2/3-ad részének tulajdonosa Dumitrasco Rotopan.
Ivăncicăuți falu említése a magyarokkal egyetemben. A falu napjainkra eltűnt, Hadikfalva és Istensegíts közt levő pusztán helyezkedett el. 1782. január 1. Az osztrák bizottság előtt megjelent Meftodie, a solca-i főpap és Ghideon, kijelentve, hogy a solca-i kolostor alapítója Ștefan Tomșa vajda. Hozzá tartoznak: Solca, Botoşana, Cajvana, Iaslovăţ, Bădeuţi, ½ Milişăuti, Drăgăneşti, majd puszták Pârlişeni és Ivăncicăuţi, ahova magyarokat telepítettek, Crăiniceşti, és a Hrinceşti és Ceplinţe (Istensegíts) puszták...Ştefan Tomşa vajda alapítótól kapta a kolostor: Solca, Botoșana, Cajvana, Bădeuți falvakat, Crăinicești-, Ivăncicăuți- és Pârlișeni-el. Iaslovăț falut, a Hrincesti és Ceplințe pusztákat cserébe kapta a Sucevita-i kolostortól, annak hagyva Ibănești és Cristinești falvakat. Következtetés: az Istensegíts létrejötte után érkező magyarokat a falu és a leendő Hadikfalva közti pusztán, az Ivăncicăuți részen telepítették le ideiglenesen (1782).
Slatina
Durnesti-Hadikfalva
1490-ben Nagy István fejedelem alárendeli Radócnak a „Juga cel Prost” (Juga Durnyj) templomot.
1605. november 23. „Isten kegyelméből Én, Ieremi Moghilva fejedelem, Moldvaország uralkodója ezen levelünkkel tudatjuk mindenkivel aki látni vagy olvasni akarja, hogy megjelent előttünk és a mi moldvai nagybojárjaink előtt a hűséges és becsületes Toader Moghilva bojár, a fejedelem testvére... és cserébe adtam neki a fél Durnești falut a Szucsáva folyó felől, egy malomhellyel, amely részt mi Petrea, Ionasco, Teta, Șofronia és Măricuța Albota testvérektől vásároltunk 600 ezüst tallérért...”
1680-ban Ștefan Petriceicu Voievod a St. Onufrei kolostornak adott adománylevélben megemlíti Durnești falut egy halastóval együtt.
A leendő Hadikfalva említése (Durnesti-Dornești). 1708, Jászvásár. Mihai Racoviță VV (Voievod vagyis vajda rövidítése-a sz.megj.) megerősíti abban az ingatlantulajdonban a St. Onufri kolostort, amelyet Ștefan Petriceicu adományozott neki: Băncești, Durnești, ¼ Drăgușeni falvak, szőlős és négy cigánycsalád. Azért furcsán voltak elhelyezkedve a kolostorok tulajdonai, mert Durnești-Drăgușeni 91 kilométerre délre, Durnești-Băncești 1 kilométerre északra fekszik. Petriceicu adománylevele 1680. január 12-én kelt. Durnești falu a bojári udvarházzal 1636. február 13-án került Toader Petriceicu tulajdonába.
A bukovinai helységekről készült kimutatás szerint 1780-ban Dornești nem létezik (Felder ohne Hauser). A XVII. században Dornești déli része a Zavodivce nevet viselte.
Durnesti. Durnesti falu eltűnt, és 1786-ban a „Határszabályozó” Bizottság megállapította, hogy Durneștinak, amelynek előző neve Zavodivce volt, most Hadikfalva a neve. Ez egy Csángótelep, a melyet a Moldvából hozott telepesekkel létesítettek az osztrákok.
Andrásfalva-Măneuți említései:
1433-Mianouți.
1437- Măneuți la Suceava. (A Szucsáva menti Maneuti)
1468-ben Nagy István fejedelem megvásárolja a Szucsáva menti fél Măneuți falut és a Putna-i kolostornak adományozza.
1487- Feljegyzés a Szucsáva menti Măneuți faluról, malmokkal.
1742-ben puszta volt, Mineuții néven. Bogdan Măneuții falut Horodnic mellett tájolja be, a suceviţa-i kolostor határában. Bălan szerint Măneuții falu: „Vicovul de Jos, Voitinel és Horodnicu de Jos környékén volt.” Napjainkban Frătăuții Vechi (Ó-Fratóc) egy tanyarészét Andrieșeni-nek nevezik. Az elnevezés a régi magyar falu, Andrásfalva nevét juttatja eszünkbe.
1923-ban Frătăuți Vechi anyaegyházhoz tartozott Hurjuieni tanya és Măneuți ortodox filiálé. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a valamikor létezett, de utólag eltűnt Măneuții falu helyén jött létre az Andrásfalva nevű magyar kolónia.
Saját fordításaim.
Forrásanyag:
1. Wickenhauser Franz Adolf: Die deutschen Siedlungen in der Bukowina II. Bandschen, Czernowitz,
2. Conf. univ. T. Bălan. Documente Bucovinene vol. V, 1745-1760, Cernauti 1939, Tiparul „Mitropolitul Silvestru”, 67, 130, 147, 151, 158, 170, 305 old.
3. Nicolai Grămadă, Toponimia minora a Bucovinei, Editura Anima, 436. old
4. Fl. Marian: Biserica din Părhăuți în Bucovina. Analele Academiei Române. Mem. secției istorice, seria II, Tom IX, 20-28. old.
5. Conf. univ. Teodor Bălan. Documente Bucovinene vol. II, 1573-1720, Cernăuți 1937, Tiparul „Glasul Bucovinei”, 161. old
6. Acta. Gran. III. kötet, 61. oldal
7. Se. Mitropoliei Bucuresti, 1892. évből
8. Eredeti dokumentum a Csernovici püspökség levéltárában. Német másolata a csernovici Állami Levéltárban.
9. Arh. St.K.A. Starea Civila, 1786-1803, extras matricular
10. Conf. univ. T. Balan, Documente Bucovinene, vol VI. 1760-1833, Bucuresti, Ed. „Casei Scoalelor si a Culturii Poporului” 140.old.
11. Bogdan, Doc. St. 132, 300, 410. old
12. Wickenhauser, Homor, 185. old
13. Ibanescu Gheorghe. Ipisoace si zapise, vol. II partea I, pag. 113-114
14. Conf. univ. T. Balan. Documente Bucovinene vol. II, 1573-1720, Cernauti 1937,
15. Tiparul „Glasul Bucovinei” 20295, 65. old
16. Costachescu, Documente, I. 365., 507. old
17. Bogdan, Samile, 222. old
18. Balan, Sate disparute, 18. old
19. Anuar Arhid. Buc. 1923, 35.