Bukovina katonai kormányzói: Miháldy Splényi Gábor báró (1734-1818), és Enzenberg Károly báró (1725-1810).
Stefanita-Mihaela Ungureanu
Bukovina Habsburg Monarchia általi annektálása (1774) után, a tartományban katonai közigazgatás jött létre. Irányítása alatt számos területi, társadalmi, gazdasági és politikai átszervezési intézkedést vezettek be. Célunk a következőkben Bukovina két katonai kormányzója tevékenységének bemutatása 1774-től 1786-ig, amikor Bukovina polgári közigazgatás alá került.
Miháldy Splényi Gábor báró a felső-magyarországi Ternyén (ma Terna, Szlovákia) született 1734. október 2-án Gabriel Anton (1690-1762) lovassági tábornok fiaként. Régi nemesi családból származik, melynek tagjai férfiágon hivatásos katonák voltak. A kassai (Kassa) Jezsuita Gimnázium tanfolyamaira jár, majd beiratkozik a Terézián Nemesi Akadémiára, az ismert felsőbb oktatási intézménybe, amelyet Mária Terézia alapított 1746-ban és ahová nemesi családokból származó fiatalokat vettek fel tanulni. Itt jogot tanul, hogy később nagyapja és édesapja példáját követve a katonai pályára lépett.
Splényi Gábor 1752-ben, 18 évesen csatlakozott zászlósként a 39. gyalogezredhez, amellyel részt vett a hétéves háborúban, amely 1756-ban kezdődött, egyrészt Poroszország, Nagy-Britannia és Hannover között, másrészt Ausztria, a Francia Királyság, az Orosz Birodalom és Svédország között. Részt vett a Lobositznál, Liegnitznél, Breslaunál és Leuthennél lezajlott csatákban. Különleges érdemeiért hamarosan kapitányi, majd őrnagyi rangra emelték. 1768-ban ezredessé nevezték ki és átvette az ezred parancsnokságát.
1773-ban vezérőrnagy lett, majd egy évvel később a Habsburg Birodalom által újonnan meghódított tartomány, Bukovina katonai közigazgatásának vezetésével bizták meg. Ebben a beosztásban a helyi közigazgatási struktúrák átszervezésével foglalkozott. Többek között megteremtette az általános iskolai rendszer bevezetésének előfeltételeit Bukovinában.
Splényi Gábor
1778-ban visszatért az aktív katonai szolgálatba. Részt vett a bajor örökösödési háborúban, folytatva katonai felemelkedését. 1785-ben marsalli rangra emelték. Fényes katonai akcióival tűnik ki, különösen a törökországi háborúban (1788-1790): az adjudi csata után 1789-ben lovagkereszttel (Ritterkreuz) tüntették ki, és az 51. gyalogezred tulajdonosává nevezték ki, ill. a foksani csata után a Mária Terézia Katonai Rend parancsnoki fokozatával kitüntetik. 1790-ben Spleny több katonai-diplomáciai küldetést teljesít sikeresen, majd 1791-ben kinevezik Szabolcs vármegye adminisztrátorává. Magyarországon. 1793-ban a francia forradalmárok elleni hadosztály parancsnoka volt a Rajna alsó folyásánál, majd 1794-ben az olmützi erőd ideiglenes parancsnokává nevezték ki.
1795-ben tartalékba helyezték, és titkos tanácsosi tisztséget kapott. Az 51. gyalogezrednél azonban több katonai akcióban is részt vesz, 1818. április 1-jén, 84 éves korában hal meg egy Kaschau melletti városban (Szilvaj Ujfalu). 17 gyermeke született, közülük 10 életben maradt, nyolc lány és két fiú. Az utóbbiak, Ignác és Ferenc, szintén katonai péylára léptek.
Miháldy Splényi Gáborról, mint emberről, a következőket tudjuk meg Radu Grigorovici akadémikus által aláírt bevezetőből, a Bukovina című művéhez az első földrajzi, történelmi, gazdasági és demográfiai leírásokban: „Jellemének alapját mély vallásos érzés képezte. amely felkeltette az uralkodó és az ország iránt megingathatatlan hitet és vonzalmat, valamint szívéne ritka jóságát, amely gyönyörűen megnyilvánult a jótékony cselekményiben, s amely a lélek derűjével és a jellem szilárdságával párosult. Egyenes és nyílt, szóban és tettben, őszinte és állandó, mint barát, nem csábította el a szerencse, nem nyomasztja el a szerencsétlenség, imádat tárgyává vált mindazok számára, akik ismerték erényeit és kiváló tulajdonságait, mint embert és mint férfit”.
Splényi Gábor 1774. szeptember 1. és 1778. április 6. között tartózkodott Bukovinában. Az ország megszállását bízva, először húzta meg Moldovával és Erdéllyel a határokat úgy, hogy azok a lehető legjobban megfeleljenek a katonai szempontból, az osztrák császári ház szándékának és politikájának.
A katonai szervezet befejezetlen projektjében a moldvai enklávéban, 1774 decemberétől Splényi Gábor Bukovinában megtervezi tevékenységét, célja, hogy "megszabadítsa az országot a hanyatlástól, megnyissa a hozzáférést a nyugati kultúrához, új rendet vezessen be és engedékeny kézzel csatolni ezt az új részt a régi birodalomhoz".
Katonai kormányzói minőségében Splényi Gábor tábornok Bukovina körzetének leírása címmel jelentést készített a bécsi udvar számára, az újonnan csatolt tartomány helyzetéről. Ezt a jelentést Johann Polek tette közzé General Spleny 's Beschreibung der Bukowina címmel Csernovicban, 1893-ban.
A bukovinai körzet leírása 1775. augusztus 14. és szeptember 16. között készült, miután Splényi Gábor egy évet Csernovicben töltött. Ez volt az első külföldi dokumentum Bukovináról, a Habsburg Birodalom megszállása után, és ezzel egy időben értékes információforrás a tartomány első kormányzója által végzett tevékenységgel kapcsolatban.
A dokumentumból kitűnik, hogy Splényi Gábor tábornok érdeklődött „e körzet földrajzi és gazdasági realitásai, szokásai és korábbi államformái” iránt, és javaslatokat tett az alkotmányra vonatkozóan, amely „a legalkalmasabb arra, hogy a tartományban azonnal alkalmazható fejlesztéseket hozzon politikai, igazságügyi és gazdasági jellegű szervezésében”.
Javaslatai mindenekelőtt Bukovina demográfiai helyzetére vonatkoztak, amelyet súlyosan elnéptelenedettnek tartott, és támogatta a német gyarmatok létrehozását a tartomány területén. Ennek az elképzelésnek az az előnye is volt, hogy a mezőgazdaság színvonalát is emelné, hiszen Vasile Balş a Bukovina és belügye leírásában „több gyarmat létrehozását javasolta, amelyek a mezőgazdasággal foglalkozó parasztoknak példaként szolgáljanak". Splényi Gábor elgondolta a parasztok és a német telepesek fokozatos földbirtokosságának tervét adómentességgel, csökkentett munkanapok számával, házakkal, stb.
Az agrárreform megvalósítását tűzte ki célul, az átmenetet „a pásztortársadalomból a mezőgazdasági társadalomba, a feudálisból pedig az egyéni tulajdonon alapuló társadalomba.” Ebben az értelemben a bukovinai kormányzó által bevezetni kívánt intézkedések a belső és külső kereskedelmi kapcsolatokat is megcélozták Bukovinában, a tartomány iparosítását gyárak létesítésével, ezekhez szükséges alapanyagok beszerzésével, termékpiacok megteremtésével és kommunikációs útvonalak kiépítésével.
Mivel Bukovina erőforrásainak optimális kihasználása volt az egyik fő cél, a kormányzó figyelme kezdettől fogva az erdők megőrzésére irányult, különös tekintettel a Ceremus-völgyben és a Prut-völgyben található erdők megőrzésére, ahol az erdők megőrzése mindenekelőtt katonai érdekek szolgálta. Ezen érdekek kielégítésére Spleny tábornok 1776-ban erdészeti rendeletet adott ki, amely szabályozta az erdőhasználati jogokat, valamint meghatározta azok védelmének és megőrzésének módjait.
E gazdasági intézkedések célja nyilvánvalóan az elcsatolt terület szisztematikus kiaknázása a birodalom és a császár javára, a befektetések visszaszerzése és az osztrák államkincstár számára többletbevétel volt.
Egy másik terület, amelyen Splényi Gábor jelentős változtatásokat javasolt, a jogi terület volt. Jogász alapképzése lehetővé tette számára, hogy javasolja a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását és az igazságszolgáltatás korszerűsítését. A "túlzott megújításokkal járó veszélyek" elkerülése érdekében azt javasolta, hogy Bukovinában őshonos büntető törvénykönyv hiányában az osztrák (Teréziánus) büntető törvénykönyv kivonatait használják fel, fordítsák le románra, és a polgári jogviszonyban a magyar törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Splényi Gábor tábornok toleranciát mutatott a Bukovinában uralkodó ortodox vallással szemben. Bár a protestantizmus szellemében nevelkedett, úgy döntött, hogy tiszteletben tartja a lakosok által gyakorolt hitet. A hatalmas szerzetesi javakat azonban ellenezte, társadalmi-gazdasági reformjai akadályának tekintette, és javasolta részleges fiskális javakká alakítását.
A bukovinai lakosság, felvilágosodási értelemben vett, kulturális-tudományos színvonalának emelésével kapcsolatban Gabriel Spleny úgy vélte, hogy "egy közigazgatás első alapja az emberek erkölcsének javítása, és ehhez mi járul hozzá jobban, mint a művészetek és a tudományok. Felismerte a papság és a nemesség fontos szerepét a köznép nevelésében, és ehhez a következőket javasolta: egy szeminárium felállítását a radóci ortodox püspök irányítása alatt, ahol teológiát és filozófiát tanulhatnának a köznép irányításával. Erdélyből hozatott szerzetesek, iskolák megnyitása Csernovicban és Szucsávban bentlakásos iskolaát rendezett be 12 bojár és nemesi gyermek számára, akiket a német nyelven oktattak. Splényi Gábor tisztában volt a német nyelv bevezetésének és használatának szükségességével, mint hivatalos nyelv minden szinten, egy multinacionális tartomány sikeres irányításához.
Splényi Gábor reformjavaslatai közül csak néhány került a gyakorlatba. Összességében ezek generálták a Habsburg-uralom által Bukovinában alkalmazott társadalmi, gazdasági és politikai átszervezési intézkedéseket. Érdeme továbbra is az, hogy megteremtette a fejlődéséhez szükséges feltételeket, biztosítva a belső és külső rendet.
Enzenberg Károly
Enzenberg Károly báró (zu(m) Freyen und Jochelsthurn) Pádovában, Lombardiában született 1725-ben, egy nagyon régi nemesi családban, aki eredetileg Tirol tartományból származott. Szokás szerint korán katonai pályára lépett, 1761-ben őrnaggyá, 1770-ben ezredessé, 1777-ben pedig vezérőrnaggyá nevezték ki. Ebben a minőségében egy évvel később, 1778. április 6-án vette át Bukovina közigazgatásának katonai vezetését.
Enzenberg Károly tábornok korábban Erdélyben gyakorolta beosztását: 15 éven át volt katonai ügyintéző és egy oláh különítmény parancsnoka. Ezért nagyon jól beszélte a román nyelvet, ismerte az életmódot, a helyi szokásokat és hagyományokat, amelyek teljes mértékben ajánlották a bukovinai misszióra.
Enzenberg Károly tábornok, akit a csernovici katonai parancsnokság élére helyeztek át, érdeklődést mutatott a bukovinai társadalmi élet minden területe iránt. Felkereste a kerületeket (községek, falvak, háztartások), beszélgetett a helyiekkel, véleményt alkotott helyzetükről. E látogatások után 1779 októberében elkészítette az első memorandumot Bukovina tartományról, amelyben körvonalazták a későbbiekben végrehajtandó reformok programját. 1780. április 4. és 15. között Enzenberget Bécsbe hívták, hogy mutassa be ezt a memorandumot, amely a következő fontos pontokat tartalmazta: a telepítési politika, az egyház újjászervezése, általános iskolák (Volksschulen) alapítása, politikai hatóság kijelölése, a tartomány fejlesztése, a kereskedelem fejlesztése, a megfelelő kommunikációs útvonalak kiépítése. A reformprogramot 1781. augusztus 18-án fogadta el II. József császár.
Enzenberg tábornok nem értett egyet a bécsi udvar által elfogadott és Splényi tábornok által a gyakorlatba átültetett telepítési politikával, amely német gyarmatosítókkal való benépesítést jelentette. Enzenberg úgy ítélte meg, hogy ez túl drága, ezért úgy döntött, hogy a Bukovinával szomszédos területekről, azaz Moldovából és Galíciából hoz telepeseket, mert könnyebben alkalmazkodtak a környezethez és munkakörülményekhez.
A naszódi anyakönyvből
Amikor átvette a katonai kormányzói tisztséget, Enzenberg tudta, hogy kevés iskola van Bukovinában. Úgy vélte, hogy a tartomány fejlődéséhez szükséges számos intézkedés egyike, az oktatási rendszer átszervezése. Elképzelése szerint az iskolarendszernek integráltnak, jó minőségűnek, a német nyelvre és a lakosok által beszélt anyanyelvére kell épülnie. Ebben az értelemben támogatta a német nyelvtanárok Erdélyből Bukovinába való áthelyezését. Mivel ezek katolikusok, Enzenberg tábornok rámutatott, hogy „a papság és az ortodox hívek vallásos érzelmeinek lehető legnagyobb védelme érdekében” és „a püspök küldetésének tisztelete miatt” „a közigazgatásnak különbséget kell tennie az iskola között, megfelelő oktatást és vallási nevelést gyakorlnia. Katolikus diákok, egyesültek, nem egyesültek és más megtűrt vallásúak együtt képezhetők, de a hitoktatást külön, a papság tagjai végzik majd.”
Enzenberg tábornok szerette volna a papság részvételét az oktatási folyamatban. Bécsben, amikor bemutatta a Bukovináról szóló memorandumot, bizonyította, hogy „ilyen módon a papság olyan helyzetbe kerül, hogy foglalkozásukkal és elhivatottságukkal hozzájáruljanak olyan iskolák létrehozásához, amelyek középpontjában az értelem és a lélek oktatása áll, az előítéletek felszámolása. (...) Ez olyan eszköz, amellyel minden fejlesztési intézkedés könnyebben elfogadható és támogatható.”
Mandátuma alatt 30 úgynevezett triviális iskola nyílt, ahol ingyenesen oktatták a gyerekeket. Ezek között említünk egy olyan egy osztályos iskolát, amely 1784 februárjában Szucsáván, 1784 márciusában pedig Csernovicban nyílt meg, német és román nyelven. Enzenberg az iskolaigazgatókhoz intézett utasításaiban a következőket mondotta: „(...) a normál iskolai tanároknak szerény és takarékos életmódot kell folytatniuk, harmonikusan kell kommunikálniuk és viselkedniük a tanulókkal, bizalmon alapuló kapcsolatot kell fenntartaniuk velük, elkerülve az elfogult vitákat. a vallásokról és a köztük lévő különbségekről, ( ... ) a tudományról és a jó erkölcsről szóló információkat közvetíteni a fiatalok felé. Figyelembe kell venniük, hogy a fiatalok harmóniában élnek, hogy a legkisebb vallási megkülönböztetés se jöjjön létre.” Sajnos abban az időszakban, amikor a bukovinai oktatást a lembergi római katolikus konzisztórium felügyelte, ezeket a utasításokat nem tartották tiszteletben. .
1779-ben Csernovicben megalapították az első osztrák katonai kórházat. Két év után új épületbe költöztették, amelyben katonai gyógyszertár is működött. Szintén 1779-ben Enzenberg tábornok elrendelte egy bizottság kinevezését, amely a tartomány délnyugati részének természeti erőforrásait (lelőhelyeket, érceket) vizsgálja és találja meg a kiaknázásuk módját. Így került elő a pojorata-i rézbánya és a iacoben-i vasbánya, amelyek előnyös kapitalizációs lehetőségekkel rendelkeznek.
1786-ban, Enzenberg tábornok bukovinai kormányzói tevékenységének utolsó évében hivatalosan is elfogadták az általa javasolt iskolarendszert, amely rendelkezett: normál népiskolák felállításáról a tartomány összes plébániáján; néhány középiskolai iskola megnyitása Csernovicban, Szucsáván és Szeretvásárban, valamint egy középiskola megnyitása Szucsáván; tankönyvek, könyvek és íróeszközök ingyenes terjesztése, havi két gulden értékű ösztöndíj odaítélése az általános iskolákben és gimnáziumokban. Ugyanebben az évben újabb három állami állami iskola nyílt Câmpulungban, Vijniţában és Szucsáván, román oktatási nyelvvel. Emellett egy polgári kórházat is felavattak Csernovicban.
A császár rendeletére, 1786. augusztus 6-án Carl von Enzenberg tábornok katonai kormányzói munkája véget ért, az általa nyolc évig kormányzott tartomány Galícia része lett, a katonai közigazgatást pedig polgári igazgatás váltotta fel. Ez utólag kedvezőtlennek bizonyult Bukovina számára.
Analele Bucovinei, Anul XXI, 2/2014. 465-471. old