A Bukovina elnevezés
Korunk egyik ragyogó történésze Bukovinában Ion Dragusanul. Nagyon jól dokumentált anyagoknak van a tulajdonában, sok könyve jelent meg, és ezzel együtt az ellenségei is. Ugyanis a régi okmányokra és feljegyzésekre alapozva rengeteg mítoszt megsemmisített, ezzel felborzolva több nacionalista és bukovinai román történész önérzetét, akik népükről csak a jót és szépet írták le eddig. Azonban Dragusanut kemény fából faragták, szinte élvezettel szórja újabb adatait cáfolói elé, ezek legnagyobb elkeseredésére. Hisz közülük nem egy szerzett doktori címet ősei tetteinek elferdítésével, felmagasztalásával. Maga az a tény, hogy Moldva elnevezését a kelta Mulda-ból veszi (széles, világos völgy a jelentése) már szinte megszerezte neki a hazaáruló címet, ő erre addigi adatait azzal pótolta, hogy a török oklevelekben eleinte nem is Moldva volt a történelmi rész elnevezése, hanem „Bogdánia.”
Dragusanu írásait tanulmányozva rájöhetünk, hogy nekünk, magyaroknak is sok értékes adatot szolgáltat. Kezdjük az elején, és nézzük például azt, hogy mikor keletkezett a „Bukovina” szó és elnevezés. A magyar történészek szempontjából a dolog egyszerű: sok volt a bükkerdő az osztrák bevonuláskor, ezen erdők lengyel nevéből (Bukowitz) született a „BUKOWINA” szó. Hamis, mert maga az elnevezés 1392. március 30-án jelent meg először. Hol voltak akkor még az osztrákok?
A lengyel király, Jagelló és Luxemburgi János között kötött ó-lublói (1412. március 15.) szerződésben már a történelmi terület felosztásra kerül, a magyar király a Nagy Bukovina nevű részt kapja a Kárpátok és Szeret folyó között, a lengyel király pedig a Kis Bukovinát uralja majd, a Szeret folyó és a Dnyeszter között. Ebből következik, hogy a lengyel kancellárián már akkor Bukovinának nevezték Moldva északi területének egy részét.
A lengyel utazók feljegyzéseiből kiviláglik, hogy ők nem egy bükkerdőn át utaztak, hanem Bukovina erdőin. De nézzük a dokumentumokat:
1. Andrej Taranowski 1570 után: „Miként utaztam én Lengyelországból Törökországba Moldván és az úgynevezett bukovinai erdőn át, ahol 73 évvel ezelőtt, vagyis 1497-ben egy nap alatt 50 ezer lengyelt mészároltak le a moldvaiak…”
2. Névtelen utazó (lengyel), 1620. szeptember 23-án: „elkísérte őt Moldva uralkodója és Bucioc, Bukovinán át Snytin felé” (IV, p.462)
3. Francois Paulin Delarac vallomásai az 1685-ös kampányból:
a. „Bukovina egy országrész kiterjedt erdőkkel és magas hegyekkel, akár az Ardennek.
Közel Hotinnál kezdődik a Dnyeszternél, majd a Pruton át Valachiáig és Transsylvaniáig terjed.” (Calatori, vol. I, Supliment, pag.183-184)
b. 1686-ban a Pererita-n állomásozott csapatok „a kampány végéig ott maradtak és csak akkor csatlakoztak a főhadsereghez, amikor az Nagy Bukovinán keresztül Snyatin felé tartott.” (p. 190).
c. Románvásárból jövet a lengyel hadsereg „átkelt a Szeret folyón éa annak túloldalán ütött tábort, majd később bevonult Bukovinába, amely egy félelmetes vidék a Szeret és Prut folyók és Transsylvania között.”
Lehetne folytatni az adatok felsorolását, véleményem szerint ennyi is elég. Befejezésül csak annyit, hogy a Bukovina elnevezés 3-szor jelent meg abban az adománylevélben, melyet II. Román fejedelem adott ki 1392. március 30-án (a Vlad Tepes nagyapja).