Az 1817-ki ínség és éhhalál Erdélyben. (kivonat).
******
A háború utolsó erőfeszítései a köznép ingyen kiszolgáltatásait tetőfokra csigázták. E rendkívüli terheltetés hatása az erdélyi adózó népnél is a legteljesebb kimerültségben mutatkozott, s egypár terméketlen év folytán egyik oka jön a helyreállott béke után csakhamar bekövetkezett ínségnek és éhhalálnak.
********
Egy 1814. május 11-én Erdélyben Alvinczről kelt tudósítás szerint az ország legtöbb részében ápril utolsó napjain , midőn már az erdők és kertek kivirítottak, egy sanyarú északi szél eredvén, két napi szakadatlan havazást hozott magával; a hó 4 napig állott meg a földön, s a szépen kiderült tavaszt a lábnyi hó téli takarója alá borította. A nyomor — folytatja a tudósító — melyet két évi terméketlenség után az idő szokatlan járása okozott, leírhatlan. A takarmányt a több hetekig tartó kitavaszodásnál elfogyasztván, a mezei gazdák könnyező szemmel nézik éhező marháik sorsát. A szőlő és gyümölcstermés semmivé lett. A levelezésbe indult fáknak porhanyó ágai a hó terhe alatt letörtek, elannyira, hogy azokat szekereken kellett elvinni, s így a fák több évekre terjedő pusztulást szenvedtek. Végre az őszi és tavaszi vetéseket is, melyek még némi reménnyel biztattak, május 11-én egy napig tartó havazás semmivé tette. Mi fog ebből következni — így fejezi be panaszát a tudósító — két évi terméketlenség és már is nagy szükség után! E rendkívüli időjárás, habár néma fennebbi mérvben, mindazáltal nagy kiterjedésben s az egész nyár folytán tartott. Megtetszik ez azon tudósításokból, melyek Bécsből és Magyarország több vidékéről szóljanak, aminek következtében nem csak az aratás, de a szüret is felette silányul ütött ki, s a termesztmények ára tetemesen felszökkent.
A következő két év is, bár a fennebbiekhez hasonló időjárás iránt nem értesülünk, a terméketlenebbek közé tartozott, s az élelemszerek ára folytonos emelkedésben volt, anélkül, hogy a kormánynak az ellen irányzott rendszabályai eredményre vezettek volna. A fő kormányszék 1815. január 26-án 96 sz. alatt kelt rendelete által legfelsőbb engedelem következtében a szomszéd országokból a gabona vámmentes behozatalát megengedte. Április 6-án 2939 kor. sz. szám alatt e rendelet oly intézkedéssel len bővítve, mely szerint némely kevesebb fontosság kereskedelmi czikkeknek, például kendernek, nyúlbőrnek, szarunak stb. vámmentes kivitele megengedtetett oly feltétel alatt, hogy ugyanannyit érő gabona hozassék be. Ez intézkedéseknek azonban alig lehet valami sikere, a folyamatban levő pénz elértéktelenedése és a közlekedési eszközök rossz volta miatt. Fenn említett év március 15-kén 2297. szám alatt a kormányszék megrendelte, hogy azon spekulánsok, kik a szomszéd országokból gabonát hoznak, a megyék és városok helybeli rendszabályai által üzleteikben ne gázoltassanak, azon piaczok, melyeket a vállalkozók szállítmányaik fő lerakó helyeiül választanak, legott közhírré tétessenek.
*****
Az oláhországi fejedelem dicséretes példáját adta a felebaráti szeretetnek, megbízván brassói óhitű esperes Templán Rudolfot, hogy 1000 köböl törökbúzát, a szállítás költségét be nem számítva, a vételárban a szegénység közt kioszszon3). A kormány 1815-ben hozott rendeleteit 1816-ban nemcsak ismételte, de újakkal szaporította. A termésről évszakok szerinti tudósítások, a gabonanemek piaczi áráról heti fölterjesztések rendeltettek, a marhának és gabonának vámmentes behozatala Bessarabiából is megengedtetett, végül pedig a pálinkafőzés iránti régibb tilalom megújíttatott. A kormányszék mellett működő éhségi bizottmány kiadása 1815-ben 350,000, 1816-ban 40,000 forintot tettek, azonban e tényleges segélyezések is, melyek az események súlyához képest csekély mérvűek voltak, fölötte kevés eredményre vezettek.
*****
A gabonanemeknél nem volt kedvezőbb a bortermés is. 1813. és 1815-ben silány, 1814-ben pedig semmi bortermés sem volt. Az ember — így szól Erdélyből egy június 1-jén 1816-ban kelt tudósítás — 10 korcsma előtt is elmehet, mielőtt egyben bort kap, s ha az idén sem lesz bor — folytatja a tudósító — csak a patikában orvosságképen fog az ember bort kapni.
*******
A kormányszék úgy vélekedik, hogy miután a számtalan adózó kivándorlása, halála vagy ínsége miatt, most is számos föld miveletlen hever, az ország kiadásai pedig a közigazgatás fennakadása nélkül lejjebb nem szállíthatók, a fennebbi hiányokat se az adó emelése, se az ország kiadásai apasztása által nem lehet fedezni.
*********
Az ország főhivatalainak aggasztó fölterjesztései a beállott eseményekben csakhamar legszomorúbb igazolásra találtak, mert 1817. elején az ínség és éhhalál egész irtózatosságban köszöntött be.
********
E válságos helyzetben a kormány nem késett rendeleteivel. A gabona vámmentes behozatalának engedelme, — mi a nyomasztó honi viszonyok miatt majdnem használhatlanná vált — ismételtetett: a gabonának kivitele — mi különben sem történhetik vala — megtiltatott. Magtárak felállítása rendeltetett akkor, midőn csupán a teli magtárak kiürítésétől várhattak volna sikert. A közönség az élelmiszerek termesztésének különbféle czélszerű és könnyített módjára, valamint az eledeleknek különböző pótneme és olcsó megkészítése iránt értesítve jön. Ilyenek voltak, hogy a törökbúza vízbe tétessék, s csak a mi lefeneklik használtassék vetésre, hogy az, ki földjét meg nem szánthatja, hegyes fával szúrt lyukba vesse a törökbúzát, a lyukat lábával benyomkodván. Miként használhassa a szegénység eledelül a tölgy és cser valamint a bükk makkot, már 1816-ban részletes utasításban tárgyaltatott, s meg volt rendelve, hogy ez utasítások az egyházi szószékekről adassanak a közönségnek tudtára.
*********
Számos földesúr, a százados gyakorlattal is megegyezőleg, gabonát előlegezett jobbágyainak, mások a piaczi árnál olcsóbb áron adták gabonájukat a szűkölködőknek. Azonban a földesúri magtárak is már legnagyobb részt ki voltak ürülve. Hogy a legtisztább emberbaráti érzelem dicséretes példái mellett az önzés, az ínségen nyerészkedés kárhozatos jelenetei is néhol felmerültek, alig csodálhatni. Több oldalról panasz hallatszott az iránt, hogy a kormány segélyének a nép közti kiosztásánál a megyei tisztviselők közöl többen részrehajlást sőt hűtlenséget követtek. Állították, hogy egy előkelő asszonyság, kedvetlen nyilatkozattól tartva, nem mert a császár előtt— ennek csakhamar bekövetkezett erdélyi körútjánál— megjelenni, minthogy halomra gyűjtött gabonájával a legnagyobb fukarkodást és nyerészkedést űzte, e lelketlen eljárásával vetvén megjövő gazdagsága alapját. Beszélték, hogy egy magas állású megyei tiszviselő neje elég aljas volt megtenni, és elég esztelen bevallani, hogy a kormánytól a szegények számára férjéhez rendelt gabonát csekélyebb minőségűvel cserélte fel, mi a szegénységnek különben is elég jó volt.
********
A több oldalról nyújtott segedelmezések daczára az éhhalál az ország több vidékein nagy mértékben dühöngött. A magánosak maguk is segélyezéseikben az országos körülmények által korlátozva voltak.
********
A kormánynak a szűkölködők részére tett előlegezései 1817-ben végeket érték.
Forrás:
Budapesti Szemle. 1862. 14. kötet, 44-47. szám46. és 47. szám / AZ 1817. ÉVI INSÉG ÉS ÉHHALÁL ERDÉLYBEN. – Idősb gróf Teleki Domokostól