Kukucskálás

    Tulajdonképpen a téma az lenne, hogy mi is egy tudósítás és hogyan kellene annak kinézni, hiszen a közösségi oldalak zsúfolva vannak minden féle feltevéstől? Most nem nézzük meg a feltevési igényt vagy igét, mert igével a Telep már lefulladt, hanem azt, hogy mi is a tudósítás meghatározása, vagy magyarul mondva a definíció.
    A szótár szerint így hangzik:
    “A tudósítás műfajába tartozó írások röviden, tényszerűen és pontosan ismertetnek egy aktuális vagy egy ismeretlen eseményről. Az ilyen írások elfogulatlanul, véleménynyilvánítás nélkül informálnak.”
    Persze vannak szabályok, melyeket illene betartani, mint az, hogy: „A tudósításban nem tükröződhet a tudósító személyes véleménye, illetve nem jelenhet meg a tudósítót kiküldő médium irányvonala, politikai irányultsága.” Vagyis nem lehet kiírni, hogy lélekremegtető hálás köszönettel vagyunk xy párt iránt az irántunk tanúsított gondoskodásért. Másfelől a tudósítás: nem tartalmazhat sem értékítéletet, sem minősítést. Példál: nagyszerűen lezajlott miniszteri látogatás, lelkes jelenlevők környezetében, stb. Hozzátartozik kötelezően, hogy helyiek vagy a kísérettel jöttek.
    Azonban a képekkel is lehet bokázgatni. Ha tájkép kerül fel, az magától beszél, legfeljebb a helyet, időt kell megadni, ahol készült. Azonban ha egy rendezvényről csak a szereplők kerülnek fel, akkor ott már valami sántít. Az megértem, hogy a szervezők, áldott szerénységük következtében a háttérben maradnak. Ez az első eset, a második, amikor átallják magukat az eseményhez kötni, mert semmi közösségi érdek nincs benne, csak egy pályázat és annak következményei. De miért nincsenek nézők? Hát vagy azért, mert nincsenek, vagy mert a számításhoz képest kevese lettek és kong a terem, vagyis visszahangzik.
    Ha mégis felkerül valami a résztvevőkről, az magába véve kevés és lényegtelen, másfelől félrevezető. Ez olyan, mint kitenni valamit, hogy dévai gyermekek, és egy kívülálló elcsodálkozik, hogy mennyi gyermek született Déván, milyen demográfiai robbanás van itt. Közben kiderül, hisz a városban a hír gyorsabban terjed, mint az N5H1, a sars cov 1 vagy 2, hogy ezek Dévára került gyermekek. Ilyen esetben a kísérőszöveg lenne a félrevezető.
    Ezzel úgy volnánk, mint a születési és származási hellyel. Mert a dévaiak születtek eleinte otthon, majd Brádon, mikor a dévai szülészeti osztály felújítás alatt volt, Hátszegen, a csernakeresztúriak java Vajdahunyadon vagy Déván, de ez csak a születési hely, nem jelenti azt, hogy dévaiak vagy hunyadiak. A származási hely az, ahol a gyermek születése idején a szülők lakhelye volt.
    Nagyon meg kell nézni bármit, esetleg a tetszésnyilvánítás előtt egy kicsit rágódni, és benézni a képe mögé. Mert az is használ valakinek, ha túl naivak vagyunk.