Zaklatások
A következőkben leírtak érzelmi hatást válthatnak ki, így a gyengébb szívűek-lelkiek ne olvassák tovább, mert kellemes emlékeket idézhetnek fel.
Ezelőtt vagy 40-45 évvel nem igen tudtam, hogy mi a zaklatás. Még zaklattak néha a bálban vagy a nagyszünetben, de ezeket helyi szinten elrendeztük. Azonban mások előbb voltak, és egy érdekes dolog hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem lehet egy virággal sem valakit megérinteni, ha az érintett személy részéről erre nincs engedély.
Közel voltunk Farkaslakához most 22 éve, és lányaimmal, egyik 10 másik 15 éves, elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Tamási Áron szülőházát. Oda érkezünk, a kapu, az ajtó nyitva, de nem illik csak úgy bemenni, Rövid időn belül egy idős, 80-on felüli anyóka ballag hozzánk. Köszönünk magyarul, mert arrafelé úgy illik, és bemegyünk. Magyaráz a mama, bölcső, ágy, kondér, stb, és megállunk egy csoportkép előtt. Mondja: az ott Gáspár, majd Áron, utána én vagyok…Látja, a meglepetést és pontosít: Erzsébet vagyok, a Tamási Áron húga. Hát ez kellemesen érintett mindhármunkat. Mikor jövünk el, kissé félve megkérdezi tőlem: megcsókolhatom ezt a két szép leánykát? Persze a „csókot” nem úgy értelmezte, mint a szerelmesek. Meg, hogyne, mondom, de miért kérdezi? Hát azért, mert nemrég volt ott egy külföldi busz, ott is volt egy szép kislány, akit meg akarat csókolni, de az anya ellökte. Eljövünk. Gondolkodom én, hogy vajon miért félthette az illető nő lányát a 80-on felüli mamától? Aztán rájöttem, hogy ez zaklatásnak minősülhet, akár szexuálisnak is, bár nálunk akkoriban az ilyesmivel nem igen törődtek.
Hát nagyot fordulat a világ. Korosztályunk és még az előttünk levők is fiatalkorunkban minden alkalmat megragadtunk, hogy bulizzunk: karácsony, szilveszter, május 1, augusztus 23, születésnapok, mindig volt rá alkalom. Hogy ott mik mentek végbe, a mostani törvények szerint az összest le lehetne tartóztatni. Mert voltak ott, főleg amikor a villany kialudt, zaklatók, zaklatást provokálók, és zaklatottak, csúszkáltak a tenyerek és csattantak a pofonok a túlzásba vitt zaklatásért. Azonban senki sem tett feljelentést. Szép idők voltak akkoriban, de ennek már vége.
A múltkor valaki azt kérdezte, hogy szeretnék-e még egyszer gyermek lenni? Habozás nélkül válaszoltam: a mostani körülmények között nem. Bár a mi gyermekkorunkban nem volt gyermekvédelem, külön gyermekpszichológus, gyermekügyvéd, gyermek sürgősségi szám és ilyesmik, dolgoztunk is eleget, mert kellet vizet hozni, keretet ásni, udvart seperni, tyúkpajtát meszelni, kihordani a disznók alól, szőnyeget porolni és effélék, de sokkal szebb gyermekkorunk volt, mint azoknak, akik ma egymás mellet ülnek a padon és küldik egymásnak az sms-t, ahelyett hogy szólnának egymáshoz.