Kínszenvedésem

   Korosztályom szeretett többé-kevésbé olvasgatni, hiszen akkoriban gyakorlatilag csak két helyről lehetett információkat szerezni: vagy olvastunk, vagy kihallgattuk esténként az öregasszonyokat. Mivel ez utóbbi néha veszedelembe sodorhatta gyönge életünket, inkább az olvasást választottuk. Most rájöttem, hogy mégis sok info kerülte el a figyelmemet, hiszen sok mindent halottam az utóbbi 20 évben, amiről a ’60-as években tudomásom sem volt: csürkenátha, trikine-valami a disznókban, száló-mella a tojásokban, majd betegségek, mint a depresszió. Ez utóbbit szándékoztam tüzetesebben tanulmányozni és egy orvosi szakkönyvet helyeztem nyitott tenyereimbe. Megkerestem az illető fejezetet, mert ha a könyvet elejétől kezdem rájöhetek, hogy az ott leírt betegségek mindegyike megvan bennem. Vagyis nézegetem, mi is az a depresszió, a tünetek.

   Első a rossz hangulat. Ez megvan már vagy két éve bennem, mióta látom, hogy a dévai Telep merre irányul, de nem tudtam, hogy a depresszió miatt van. Gondoltam a félrevetetett telepiek, vagy a dévai Stuart Mária és Aszthiszi Ferenc miatt van.

   Második tünet a nem örülés, még a szexnek se. Most vagy nem örülök, ha van, vagy nincs minek örüljek, ha nincs. Ez is a betegség jele.

   Harmadik: a napi tevékenység iránti érdeklődés elvesztése. Na, ez van. Ilyen melegbe semmi tevékenység nem fog. Mintha a kutyám is depressziós lenne, mert csak vizet iszik ilyen hőségbe, enni csak este fal valamit.

   Negyedik szimptóma: az önértékelés alacsony szintje. Ezzel születtem, mert sose értékeltem magam. Mindig azt tartottam, hogy a munkám dicsérjen. Sem én magam, se más engem. Ez a négyes már krónikus ezek szerint. Azt mondja: jelentéktelennek tűnő dolgokon rágódik a beteg. Hát rágódóm olyan jelentéktelen dolgokon, mint őseim történelme, nyelve, szokása, családfája, stb. mindezek eltűnése. Mondom, hogy ez krónikus.

   Ötödik tünet: alvászavar. Ez nem régi, csak vagy két hete jelent meg, mióta a európai focibajnokság mérkőzései elkezdődtek. Főleg a második mérkőzésen küszködök alvászavarral, mert az nálunk este 10 órakor kezdődik. Elalszok, közben felriasztanak, hogy góóól!! Megint elalszom, megint gól…

 Jön a következő tünet, a hatodik: csökken a koncentrálás (ez nem a katonai behívó, hanem a figyelem összpontosítás, de magyarul van) és akadályoztatott (botladozó) a gondolkodás. Van, ez van: memória problémák, mert néha napokig gondolkodom, hogy kinek is udvaroltam legénykoromban. Néha ebből gyógyulok, mert eszembe jut, hogy merre is voltam, amíg valaki rá nem vezet, hogy nem ott voltam, hanem a szomszédban. Erre ismét visszaesek előbbi állapotomba. Sokszor nagyon tapintatlanok az ismerősök.

   Ide tartozik az is, hogy valaki nehezen tud döntést hozni. Ez nincs meg, mert én nem nehezen, hanem egyáltalán nem hozok döntést. Döntsön más, én tapsolok, mikor beintenek.

   Hetedik de nem utolsó: testtömegváltozás. Étvágy fel, vagy le. Erre mit mondjak? Kevés az, ki állandó súlyon van, de nem kell elkeseredni. Mi a fizikából úgy tanultuk, hogy a természetben semmi se vesz el, minden csak átalakul. A hülyeség se vesz el, hanem később megnyilvánul, más alakban vagy tettben.

 Nyolcadik tünet, amikor a beteg vagy pattan mindenre, vagy fát lehet vágnia hátán. Ebből nekem csak fele van meg egyelőre.

 Kilencedik, és utolsó előtti tünet: fáradság. Ennek elkerülése végett ajánlatos semmit se tenni. Mert ha reggel olyan fáradtan ébredsz, mint ahogy este lefeküdtél, az már baj. Ha reggel fáradtabb vagy, mint este, akkor már lábalsz ki a betegségből.

   Az utolsó és legsúlyosabb tünet: halállal kapcsolatos gondolatok. Ezzel nem foglalkozom, mert úgyis eljön. De sok depresszióst ismerek, aki már előre beszerezte helyét, az idősebbje készíti a ruhákat is, ez majdnem olyan, mint egy járvány.

   Vége: ha tíz tünetből öt már megvan bennem, akkor és is depressziós vagyok. És ha több van?