Înalt prea szentelésu…

   Bár már többször megígértem, hogy a vallási kérdésekben legalább semleges maradok, a most lezajló dolgokkal kapcsolatban nem tudom megállni, hogy ne fejezzem ki sajnálatomat és azt, hogy a nagyratörés érdekében mennyire le tud egy-egy emberállat alacsonyodni.

   A dévai katolikus templom, amelyet a telepiek, a bukovinai magyarok építettek most 80 éve volt megáldva, mert csak 1942-ben fejezték be, ünnepel. Ahogy a programot elnézem, itt minden idegennek vagy Dévára származottnak szerepe van, csak pont azoknak jutott csordaszerep, akiknek szülei és nagyszülei a templomot építették. Meggyőződésem, hogy több meghívottnak, ha nem is azt, hogy hol van Déva, el kellett magyarázni, hogy miben áll az ünnep. Remélhetőleg azt is elmagyarázzák ezeknek, hogyha őseink nem adományoznak és látnak hozzá kétkezi munkával, akkor nincs ahol ünnepeljenek. Vagyis a telepiek kimaradtak mindenből, csak a tapsolásból nem.

   Ami a szentelést illeti, sokan tudják, hogy Márton Áron csak felszentelt templomban misézett, így Déván is. Hogy ennek nem maradt nyoma, azt az 1942-es politikai okokban kell keresni, amikor az észak-erdélyi elcsatolás után, a fehérvári püspökség a bukaresti minisztériumhoz tartozott, és onnan kellet volna szentelési engedélyt kérni. Ki adta volna meg?

   Másfelől azon gondolkodom, hogy az általam kifogott papoknak, Renát, Balázs, Szász, Bőjte, stb, hogy nem jutott eszükbe, hogy milyen a munkahelyük, hol misézgetnek? Ennyire meggondolatlanok lettek volna? Nem hinném, főleg az első kettő esetében, akik a hivatásukat tették első helyre, és nem a kirándulást, szánkózást vagy biciklizést esetleg azt, hogy a telepi templomnak lassan eltűnjön a kertje.

   Azonban a szervezők erőfeszítését nem szabad elhanyagolni, hiszen három napot szántak arra, hogy valami víruskát be lehessen szerezni, ÁFA nélkül. A költségekről nem beszélünk, mert erre a szentlélek áldását adta rá, mint a volt karácsonyi versben a kalácsról. Ez telepi szokás volt, ha valaki nem tudná.