Mielőtt erre kitérnék, többek kérdésére válaszolok, hogy köztem és D. Laci között semmi harag nincs. Én megértettem, hogy ő velem szemben mércét alkalmazott s letiltott a Dévai Magyarok Fórumán, és azt is, hogy ő csak eszköz volt a mérce felhasználásában, nem kezdeményező.
Már nagyjából két éve mondogatják a telepiek nekem, hogy valami kellene már tenni, írni, valahova elmenni, hogy változtassunk az itteni helyzeten, azon az ökumenikus szereteten, ami a telepen végbemegy. Nem volt szándékomban, de az utolsó dolog, ami velem történet, kiverte a biztosítékot. Azt sose hittem volna, hogy a katolikus anyakönyvek adatai, úgy a dévai, mint az andrásfalvi elfajultak lehetnek, még kevésbé azt, hogy a levéltári adatok 1940-ből sértőek lennének. Azonban úgy néz ki, hogy a nem dévai születésűeknek, tisztelet a kivételnek, ezt baj.
Többször elhangzott a napokban, hogy dévaiak és nem dévaiak. Rengeteg ismerősöm van, akit valamiképp a sorsuk Dévára vezényelt, akik munkájukkal és viselkedésükkel a város tiszteletreméltó polgárai lettek. Örvendek, hogy ismerőseik és barátaik körébe tartozom, azonban az sem elhanyagolható részemről, hogy olyan is akad, akit sajnálok, hogy ismerek, jellemük miatt. Ez a két kategória van.
De nézzük, hogyan jött létre a dévatelepi vidámpark, a narcisszizmusnak egy olyan megnyilvánulása, ahol a beteg nem ismeri el, hogy beteg. Talán nem is pontosan vidámpark a neve, de hogy park, az biztos. Szerintem azért kell vidám legyen a neve, mert ha valaki elsétál egy Dévára telepedettnek a tízszer kifestett képe mellett, akkor feltétlenül vidám kell legyen. Ezért vidámpark, hogy felviduljunk. Tulajdonképpen ez volt a cél, de senki fontos személyiség nem jött volna el, hacsak nem más vallású, egy vidámparkot felszentelni, ahova egy előkelő pozícióban levő, most már dévai, festtette ki magát, mint Nistor a maros-solymosi templom falán. Hát akkor szóba jött, hogy a vidámpark is meg lesz, de felszentelik őseink templomát még egyszer, és ez lesz az alkalom előkelő személyiségeket meghívni. Persze, a templom meg is volt áldva 1940-ben, fel is volt szentelve 1942-ben a szemtanúk szerint, de volt olyan, aki erre vonatkozólag semmi nyomot nem talált, nem látott. Az igaz, hogy még fehér egereket se látott, de sok nincs hátra. Voltam egy alakkal Fehérvárt előtte, aki gondolta, hogy meggyőz. Meggyőzött arról, hogy milyenek lehettek a Sztálin törvényszékei, mert ott már készen vártak és kész volt a döntés is. De valaki elszólta magát.
Akkor, 1942-ben, bizonyos erdélyi magyarok számára, a II. bécsi döntés után, nem volt valami hízelgő a helyzet. Fehérvár Bukaresthez tartozott, onnan kellett volna engedély a szentelésre, ami biztos, nem jött volna meg. Azonban a szemtanúk szerint mégis megtörtént, hisz részt vettek rajta, csak éppen nyoma nem maradt, mert akkor annak a következményei a kommunista börtönben fejeződtek volna be. Bekerülhetünk a Guiness book-ba azzal, hogy 80 éven át néztünk egy felszenteletlen templomot, jártunk oda, esküdtünk és kereszteltünk ott. Az is érdekes, hogy ennyi év alatt erre egyik pap se jött rá, aki Déván szolgált. Ezek szerint másoknál is lehet rövidzárlat. Ami azt illeti, hogy valaki, a biblia szerint, az isten szolgája és az emberek szolgája is, az nálunk csak az első felében érvényes, a másodikban fordítva van. Mi vagyunk mindenkinek a szolgái.
Ezelőtt pár évvel beszéltem Somlyón egy idősebb pappal, a dévaiakról, a dévai volt és akkori papokról. Akkor minden rendben volt, de azt mondta, és ez megragadt bennem, hogy újabban a papok pontosan a hivatásukat mellőzik, minden más tevékenységet részesítve előnyben. Akkor nem hittem neki, de most meggyőződtem. Hogy mi az illető kötelessége, az nem az én dolgom, azt eltanulják az iskolában. De az már zavaró, hogy az őseink által felépített templomot és a nagy szenvedések által megtartott kertet felhasználják olyanokra, hogy Kürtös show (a garázsban), Piton show, Föld show, Children’s show, Előadó show, akár a falakat is fölöslegesen teleaggatni márvánnyal. Megemlíteném, hogy Muppest show nem lesz, mert az már állandó.
A telepiek nagyon ügyeljenek a halottaikra. Déván olyan eset is volt több, hogy egyik napról a másikra temettek el valakit, ezt persze nem a hozzátartozók döntötték el. Az érdekes benne az, hogy nemcsak a járványos időben. Ennek egyenes következménye az lett, hogy sok ismerős és még rokon is lemaradt a szertartásról. Én már csak azt várom, hogy olyan legyen nálunk is, mint a Mózes hitűeknél, hogy az illetőt naplemente előtt el kell temetni. Hiába, ha így van a nagy könyvben megírva, akkor így van. Lehet azonban, hogy a telepiek sürgősségi taksát fizettek, s akkor gyorsított eljárás az alkalmazandó. Ha mégis valaki lemarad, akkor vigasztalásul ingyen (free) sétálhat a vidámpark betonoszlopai között, végignézni ugyanazt a képmást vagy tízszer. Hol volt ez a sokképű, és társasága, amikor majdnem elvette a katonaság a templomkertet? Ejsze még spielhózniban sem. Kívánjuk a nemes tulajdonságokkal rendelkező személyeknek, szívünk minden melegéből, hogy jó erőben és egészségben hazafiúi munkásságukkal a közügyeket még igen sokáig szolgálhassák! Máshol.