A búcsú.
          Állatmese: a kakukk és a tehén.

    Nem lehet valamitől vagy valakitől úgy elválni, hogy ne búcsúzzunk el. Ezért, mint az állatmesékben, a teremtés két koronájától búcsúzom, az egyik egy kakukk, a másik egy tehén lesz.
    Sok mindenről híres Déva városa, de azt vajmi kevesen tudták eddig, hogy Déván olyan kakukk székel, amely másnak tojásait költi ki. A kakukk általában arról nevezetes, hogy a sötétségben bujkál és másokra bízza tojásainak kiköltését. A dévai kakukk a legnagyobb nyil¬vánosságot keresi és — mint mondtam — mások tojásait költi ki, saját hasznára. A dévai teljes joggal nevezheti magát Erdély kakukkjának és tényleg „Kuku din Ardeal" (Erdély kakukkja), mert Erdélybe jött a Kárpátokon túlról. Befészkelődött.
    Megrendítő játéka ez a végzetnek! Rövid idővel ezelőtt úgy üdvözöltük, mint a dévai magyarság megmentőjét. Az én lelkem ekkor végigszáguldott dévai, göröngyös múltamon. És láttam őt égni a hazaszeretet lángjában, mint férfit a tettek mezején, aki felbecsülhetetlen szellemi kincsekkel érkezett Dévára, bearanyozni a várost, amely közössége végpusztulásának zászlótartója lett, utólag. Mennyi büszkeséggel, mennyi önérzettel üdvözöltem őt „Hozsánna“ kiáltásokkal. De az öröm zaja elnémult keblemben és mélyen megrendülve tapasztalom: még mindig itt vagy Déván.
   Fájdalommal búcsúznánk tőled, hisz hatalmas szavadat, lenéző viselkedésed és turnézásaid egy olyan korszakot fognak hirdetni, melynek migráns apostola és megteremtője lettél. Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény.
    Őseid erényeihez híven töltötted be hivatásodat és kötelességedet, mert születtél parasztnak, maradtál parasztnak és gondold, hogy főúr vagy. Ez tesz téged és történelmi hivatásodat halhatatlanná. Mert ahogy mondani szokás, kivehetsz egy embert a nyomorból, de nem tudod kivenni a nyomorúságot az emberből. Marad. Egy érdemes dolgot sikerült elérned: kakukk létedre kineveltél egy fajtyúkot és létrehoztál egy katolikus bazárt.
    És tovább búcsúzom.
    Azt mondják, hogy sötétben minden tehén feketének látszik. Nem voltam meggyőződve ezen állítás helyességéről, de egy állatorvos, a fent említett kérődzők nevében, felháborodással utasította vissza ezt az állítást. Sok éves tapasztalattal rendelkezik.
Elégedetlenségének okai felől a következő felvilágosítást nyertem: a dévai tehénnek semmi kifogása nem volna az ellen, hogy a fizika törvényei következtében, a sötétség beálltával, színe a környezetével olvadjon egybe. Azonban tehéni méltósága nem tűrheti, hogy ezen ténykörülményt kizárólag csak nőnemű marhákra vonatkoztassák, mintegy befeketítve ezeket sötétszínű jellemmel. Hiszen ő, mint a kérődzők osztályának méltó képviselője, utolérhetetlen erkölcsi magaslaton áll a sötétben tévelygő nő- és hímnemű marhák felett. Kifogásolja még azt is, hogy a tehenekre vonatkoztatott színmegegyezést a nappali világításnál is használják. Kikéri magának, mert a tehéntársadalom semmiképp sem azonosítja magát oly teremtményekkel, akik nappali fény mellett is fekete lelkűek, miért is kéri, hogy az embereket se nappal, se pedig éjjel ne kizárólag tehénnek tekintsék őt. Hanem annak, ami szeretne lenni, de sehogy se sikerül.
    Mert ő, magasztos eszméit követve, pazar munkája minden pelyvályát elhintette a Hunyadiak dicső földjén, és fennkölt szelleme átjárta a környék gyermekeinek sokszínű spielhózniját. Kedves szarvasmarhánk, fürge ujjaiddal…izé, patáiddal együtt, mi őrizni fogjuk emlékedet akkor is, ha végleg boldogítani fogsz személyeddel, mert: „a nagy világon e kívül, nincs számodra hely”, mint mondta Vörösmarty. És lehet senkinek sincs szüksége rád.
    Pax vobiscum.