Kitörve a koporsóból.
Kitörve, mert már félig el vagyunk temetve. Az is igaz, hogy mi adtuk a lapátot néha a kezükbe, és szorgosan dolgoztak vele. Eltemetnek egy egész bukovinai csoportot, anélkül hogy lelkifurdalásuk lenne, vagy ismernék történelmét, évszázados hányattatását. Minek ez vagy „cui prodest”? Nekünk biztos nem.
A bukovinai magyarok közül rengeteg intelligens ember került ki. Igaz, hogy a 19. század végén, külső okok miatt is, nagy volt köztük az írástudatlan, de akinek lehetősége volt, az a született eszességét bőségesen kamatoztatta. Most nem azokról beszélek, akik most 10-15 éve jelentek meg a felszínen, különböző érdekek miatt. Egyrészt ezek akkor is bukovinai székelyeknek mondják magukat, ha még a családfájukkal sincsenek tisztába, másrészt azért kerültek oda, ahol vannak, hogy a bukovinai leszármazottak szavazatait megkapják. Ez politika, és semmi köze sincs a dévai helyzethez.
Dévának hatalmas öröksége van, ami a bukovinai származást vagy ősöket illeti, ezt Zsók Béla, Szabó Imre, László János leírta, Barabás Kásler Magda elénekelte. Néhai Magda a „Szepi”-ek közül származik, és nem „Lépot”, mint nemrég a két családot ünnepélyesen összekeverték. Ez jelenti azt, hogy ismerd kissé a helytörténetet, az embereket ott, hova a sorsod valamiért elvezetett, és ha nem volnék igényes azt mondanám, hogy tiszteld őket. Menj ki a temetőinkbe, vallástól függetlenül, mert a kövek beszélnek. A sok halott élő történelmet mond el. A miénket.
Akik most a sírunkat ássák, egyik sem volt itt, amikor a Telepet lebontották, amikor a telepi kultúrházat és könyvtárat elvették, amikor rengeteg értékünk veszett el, mert nem lehetett mindent a panellakásba vinni: kaszten, stelázsi, osztováta, festékesek, stb. Még valahogy a karácsonyi énekelés is ment, tova 2007-ig. És igyekeztünk valahogy megmaradni, összetartani. Nem voltunk soha nagyra törtetők, ezért közülünk, nem igen emelkedett ki senki. De megvoltunk és egybe, amíg nem jött egy-két pásztor, aki a maga nagy bölcsességében az egész csordák egy szakadékba vezeti. Eljöttek pár száz kilométer távolságból, megmondani, hogy nekünk mi a jó, persze előre kigondol ötletekkel, helyismeret nélkül. Nekünk, akik már vagy 5 nemzedéket levezettünk itt.
Nem tudom, hogy mit vétett a fajtám a történelem során, hogy mindig csak kihasználták őket. Kinek a bűneit vezekeljük, mert nekünk nem lehetett annyi?
A bukovinai betelepítés oka, ellentétben a sok fajtáját szerető történésszel, nem a magyarság iránti szeretet volt. Népességi, gazdasági okok, adófizetők is kellettek. Az aldunai telepítés 1883-ban, a gátépítési munkások hiánya, az andrásfalvi panamázás miatt történt, és mert választások voltak 1884-ben. Persze jól jött, hogy „magyar véreinket” haza. Hozták őket vonaton, visszamentek sokan gyalog a nagy szeretet miatt. A dévai és vajdahunyadi telepítés (1892) már a Milleniumot készítette elő. És lehetne sorolni, ezt a szervezett szétszórást. Használt nekünk ez? Nem. De akkor is, mint most, a felvilágosult elmék szerint nekünk az a jó, amit az idegenek mondanak. Ez annyiban lett jó nekünk, hogy még 100 év után is kutatjuk a rokonainkat az aldunánál vagy Tolna megyébe.
Mi nem hívtunk senkit ide, de jöttek. Szeretettel fogadtuk őket. Azonban egy bizonyos idő után már akadt, aki ránk erőltette magát. Szerintem szégyen olyan helyre menni, ahova nem vagy hivatalos, de mint mindent, az erkölcsöket is le lehet fizetni, és akkor azok eltűnnek. Talán a vallás nyelvén megértik, hogy mit jelent a: noli me tangere. Nem kell nekünk gödörásó, szükség esetén mi is meg tudjuk ásni saját sírunkat. De addig kissé megemeljük a koporsó fedelét. Már ideje, mert másképp egészen leszögezik.