Nagy magyarjaink

   Nem, nem pontosan Kossuthra vagy Széchenyire gondoltam, hanem a dévai nagy magyarjainkra. Mert ilyenek is vannak. Nem születtek ők nagynak, még ruhában sem, egyesek ősei még Déván sem, de nagyok. Honnan is lehet őket megismerni? Hát megkönnyítem az olvasó dolgát: onnan, hogy ők mindig ott lapulnak, ahol valami lehetőség adódik, a médiában, közösségi oldalakon, fényképeken vagy interjúkban, hogy jelen legyenek. És feszítnek olyankor, hogy pattan le a mell…ingükről a gomb. Ők a mi nagyjaink, akikre mi büszkék kellene legyünk, akiknek hálásak kellene legyünk, mert ők mindet jól tesznek, mindent jobban tudnak és még a jövőnkbe is belátnak. Ezt minden lépten nyomon bizonyítják, és céljuk elérése érdekében semmi fáradságot, de még másokat sem kímélnek. Az egyik felhasznál egy olyan épületet, aminek nem az a rendeltetése, a másik a médiában feszít, a harmadik a gyermekeket vonszolja maga után, a negyedik a csoportjukat veszik igénybe. Talán nem is lehet rossz érzés, ha valaki baromi állapotba süllyed, és arra megy, amerre vezetik, mert egy okos irányítja őket. Aki lehet nem is annyira okos, csak egy diplomával többje van neki, mint bárkinek a csordából.

   Ezek a bölcs magyarjaink, főleg a külföldiek előtt, egyre azt bizonyítgatják, hogy a javunkra vannak. Azok meg elhiszik, mert mézesen van a dolog beadogatva. Különben a hóhér s mindig azt mondta áldozatának, hogy ő csak a szenvedésektől menti meg, máskülönben jót akar tenni neki.

   De vannak események, amikor nemcsak nemzetünk bölcsei, hanem mindenki össze kellene fogjon a közös érdekben. És akkor megjelenik a Telepen a szándék és a városban a csoda. Nagy magyarjaink egy része semleges állapotba kerül, nem érdekli őt semmi. A másik része nem bír magával, és tanácsokat ad, még akkor is, ha nem vesz részt az eseményben. Mert ő jobban tudja, mert van kora, van tapasztalata, és van tehetsége az idejét fecsérelni. Akkor is szól, ha a falaknak beszél, mert senki sem veszi számba, de ő nagy magyar, kell véleményezzen, hogy lássák az emberek, mennyire bölcs.

   Nagy magyarok, nagy szavak: együtt, közösen, szövetség, összefogás, mi is marad utánuk? Egy-egy olyan esemény, melynek hatása az előadás erejéig tart. Tovább nem. Hosszú távon semmi. De büszkék, hogy le vannak fényképezve vagy filmezve és interjúvolva.

   Most alkalom adódik arra, meglátszik, hogy ki az, aki képes önkéntesen és elismerés elvárása nélkül tenni valamit a magyarokért, és kik a salemi boszorkányok: akik suttognak, ellenszerveznek, pletykálnak és rágalmaznak minden alapot mellőzve, és csak nyereségért tesznek valamit, ha tesznek. Ezek a bölcs magyarok tudhatnák, hogy a mostani technikával lehetőség adódik, szükség esetén és törvényes keretek között, minden nyilatkozatot, vádat, pletykát és rágalmat rögzíteni. És az érdekes lesz, ha majd ezeket nekik visszajátszák, és nem is akárhol. Vagyis ahogy a Telepen mondogatták: megdudorodhat a vége.

   Csak tegyétek, mi már megedződtünk. Ti edzettetek meg erre. Nekünk nem kell külső ellenség, elég, ha egy levegőt szívtok velünk.