Ora et labora
Az egyoldalú és csak bizonyos szerzőktől való olvasásnak mindig megvolt az eredménye, és az annyira rögződött a limitált és széles látókör nélküli olvasókban, mint bizonyos agyakban az Alzheimer. Talán lehetne kissé javítani rajta, de egészen kigyógyítani soha. Akit még érdekel a ’48-as forradalom bizonyos vallási oldala azok megtudhatják, hogy Pezenhoffer több fejezetet írt erről, amit ha sokan képtelenek is dogmájukban elfogadni, azért meggondolkoztató. Lényegében véleményt nem egy forrás után kell kialakítani, hanem minél több után. Azonban ennek érdekében könyvet, könyveket kell kézbe venni, és nem kakaskodni a közösségi oldalakon. Vannak emberek, kik annyira meg vannak elégedve magukkal, hogy az ember igazán sajnálná kiábrándítani őket. Nem is teszem.
Íme néhány fejezet az ezelőtt hét nappal feltett: Papok kivégzése (I.) – Pezenhoffer forrás után:
Irányelvek negyvennyolc megítélésében. Az egyházellenes negyvennyolc. A szabadságharc vallási oldala. A XIX. század első fele és „hazafiainak” egyházellenessége. Más katolikus közszereplők katolicizmusa. Nemcsak a reformkor, hanem maga a szabadságharc is egyházellenes volt. A szabadságharc vallástalan és nemzetközi eszméi. A magyar negyvennyolc egyházellenessége. A protestáns felekezetiség negyvennyolcban. A papság üldözése. Papok kivégzése. Negyvennyolc kegyetlensége. További adatok negyvennyolc istentelenségére. Negyvennyolc papszereplői. Mednyánszky Cézár, a honvédség tábori főpapja (1824-1857). Negyvennyolc egyéb paphívei. A „hazaáruló” papok és más reakciósok.
Eddig az érdekelt dolog. Persze, akkor is, mint most is, minden pap húzott valamerre, anyagi érdekből vagy meggyőződésből, ezeket most nem tárgyaljuk. Nehéz volt nekik akkoriban, még utána is a román világban, majd a kommunizmusban, az igazság az, hogy aki nem volt besúgó azokban az időkben, az sokat szenvedett. (Lásd a Molnár János egyháztörténész „Szigorúan ellenőrzött evangélium” mind a négy kötetét.)
Merőben javult a helyzet mostanára, és elég, ha a 2023-as közlésekbe kissé betekintünk, előrebocsátva, hogy érzelmeim semlegesek a tényekre vonatkozva. Nézzük (a dőlt betűk saját hozzászólások):
Ki állja a papok fizetését Romániában?
A romániai papok fizetését az állami költségvetésből befolyt pénzből fizetik (vagyis az adózók fizetésének levonásából). Konkrétan 2023-ban a jóváhagyott költségvetési projekten keresztül a vallási kultuszok képviselői 817,3 millió lejt (167 millió euró) juttattak fizetések kifizetésére (kb. 567 ezer 1500 lejes nyugdíjnak felel meg.) Ez 5 százalékos növekedés a tavalyi évhez képest.
Emellett a jogi szempontból elismert romániai vallási kultuszok (18 létezik) 370,2 millió lejt (7,515 millió euró) kapnak az államtól istentiszteleti helyek fenntartására vagy helyreállítására, de 9,18 millió lejt (1,919 millió euró) a törvény szerint engedélyezett és akkreditált teológiai oktatási egységekben, intézményekben foglalkoztatott, nem papi alkalmazottak fizetésére is.
Becslések szerint jelenleg Romániában több mint 20 000 ember, papok és nem csak, akik egy vallási kultusz révén kapnak fizetést az államtól. A püspökök fizetése kb. 26000 lej (5700 euró).
A katolikus papok fizetése hasonló az ortodox papok fizetéséhez. Ráadásul a római katolikus egyház vezetői is az állami tisztségekhez hasonló fizetést kapnak. Fizetésben részesülnek miniszterként, államtitkárként, szenátorként vagy helyettesként, és így akár több mint 20 000 lejt (4000 euró) is kereshetnek havonta.
…………………
A Román Patriarchátus is pontosítja, hogy...
- Az adótörvény értelmében a vallási kultusz mentesül a nyereségadó fizetése alól: a vallási tevékenységhez szükséges tárgyak és termékek (kocsik és adójuk, útdíj, kegytárgyak) előállításából és tőkésítéséből származó jövedelem, bérleti díjból származó jövedelem, gazdasági tevékenységből származó egyéb jövedelem (borok, képek, keresztek, kirándulótársaságok, kolostorok, biztosítótársaságok, turisztika intézmények, stb.), pénzbeli kártérítésből származó jövedelem. A tulajdonjogok helyreállítására vonatkozó törvények által biztosított helyreállító intézkedések eredményeként megszerzett jövedelem, feltéve, hogy a megfelelő összegeket a tárgyévben és/vagy a következő években az istentiszteleti egységek fenntartására és működtetésére használják fel, istentiszteleti helyek és egyházi épületek építésére, javítására és megszilárdítására, oktatásra, saját nevében és/vagy partnerségben, a törvény feltételei szerint akkreditált szociális szolgáltatások nyújtására, konkrét intézkedésekre, ill. vallási kultuszok egyéb nonprofit tevékenységei.
Bevételek ezen kívül az évi adók, az eseményadók (keresztelő, esküvő, temetés), sírnyitás, szemét, visszabérlés, kápolnabérlés. Sírzárási adó még nincs. Vagyis minden alkalmazott fizet részükre kétszer: jövedelmi adót és úgynevezett önkéntes hozzájárulást. Azonban minden önkéntesség hiányát mutatja az, hogy az emberek úgy fejezik ki magukat ezzel kapcsolatban: „ki kell fizessem…”
Mi marad nekünk? Ora et labora, testvérek.
Forrásanyag:
1. https://observatornews.ro/social/ce-salariu-are-un-preot-in-romania-in-2023-507205.html)
3. Kép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/63/Euro_banknotes%2C_Europa_series.png
