Déva történelméből 1525-1678
1525.
Szapolyay János 1525. deczember 1-én Déváról bizalmas levelet intéz Szálkaihoz ; többi közt kiemeli, hogy inkább neki ír mint a királynak »quia scimus ex consilio sue Maiestatis multa in lucem devenire.« (Eredetije a budai kamarai levéltárban-Századok – 1876. Oldalszámok 8. szám 612).
1528. márc. 11. Az erdélyi rendek felszólítják Barcsay Andrást és Györgyöt…
Az erdélyi rendek intik Barcsay Andrást és Györgyöt, hogy Déva várát a hűtlenség és hazaárulás büntetésének terhe alatt adják a Magyarország példájára Erdélyben is királlyá választott Ferdinánd vajdájának, Perényi Péternek a kezeibe. (Magyar Történelmi Tár – 5. sorozat 3. kötet – 1934.153).
1542.
Amíg Izabella királyné Dévára költözik, s aggódva ringatá bizonytalan jövőnek kitett gyermeke bölcsőjét , addig Ferdinánd segélyt eszközölt ki a speieri birodalmi gyűléstől, a török ellen, s ezzel természetesen Izabella pártja ellen is. (Századok – 1888. ZSILINSZKY MIHÁLY: Patócsy Ferencz I. közl. 611).
1550.
…továbbá Kropf Lajos czikkét, melyben »A dévai török veszedelem 1550-ben« czím alatt Enyingi Török Jánosnak a Déván megszállott Feru bég ellen végbe vitt merész hadi kalandját beszéli el. (Századok – 1900. Tárcza. A Hunyad-megyei történelmi és régészeti társulat tizedik Évkönyve 182).
1551 június - 1553 március.
Castaldo alig telepedett át Erdélybe, hamar felismerte a dévai szoros hadügyi fontosságát, és Erdély védelmét a temesvári, lugosi török támadások ellen Hunyadmegyére, s kivált a dévai várőrségre helyezte. A védelem terhei az erdélyi vajdát illették volna, de 15 ezer frtnyi fizetéséből várfelszerelésre és hadi zsoldra alig telt. Déva kapitánya, Fánchy János is a magáéból tartotta fenn őrségét és ezer frtot, Jósa egy részét kívánta kárpótlásul költségei fejében, úgy hogy Castaldo 700 frtot ki is utalt részére. De Fánchy helyett Svapitán György híres törökverő kapitányt küldte Dévára. (Századok – 1898. Tárcza; Állandó rovatok. Vegyes közlések. 269).
Déva-Castaldo
1552. nov. 20. Gyulafejérvár. — Castaldo a királynak írja, hogy a spanyolok és németek Dévánál és Szászvárosnál való gyalázatos viselkedésük által panaszra adtak okot a nemességnek, a mely kijelentette, hogy fegyverrel kénytelen magát a méltatlanságtól megvédelmezni. Az arany, ezüst és só bányákból csekély a jövedelem, mert hanyagul mívelik. Adót és tizedet eddig csak annyit fizettek, amennyi nekik tetszett. (Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892.Erdély történetére vonatkozó regesták. (V. közl.) Közli: Barabás Samu).
1552. dec. 13. Gyulafejérvár. — Castaldo írja a királynak, hogy egy 1000 főnyi, Temesvárból és Lippából való török-tatár csapat egy oláh pap vezetése alatt Déva felé kémszemlére indult, de a burgundiai Ville János s még egy más kapitány fia, lovassal véletlenül meglepték őket s 80 at levágtak, 35-öt pedig foglyul ejtettek közülök; ugyanakkor a magukkal hurczolt rabok is több törököt és tatárt fogtak el.
(Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892.Erdély történetére vonatkozó regesták. (VI. és bef. közl.) Közli: Barabás Samu).
1553. Jan. 9. Gyulafejérvár. Castaldo tudatja Ferdinánddal, hogy két német csapatnak egyesítése még nem ment végbe, minthogy egyik kapitány sem akarja a másik katonáit elfogadni. Kászon bég nagy sereggel és ágyúkkal Déva felé siet, honnan a spanyolok ma elmennek.
A városokban és falvakban való katonaság rettenetesen kínozza a népet, mégis naponként éhség és hideg miatt sokan pusztulnak el. A parasztság és a Helfenstein csapata között összeütközésre került a dolog, mert azok a németek pusztításait meg akarták akadályozni.
(Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 15. kötet – 1892.Erdély történetére vonatkozó regesták. (VI. és bef. közl.) Közli: Barabás Samu).
1555.
Veress Endre: Hunyad vármegye János király és Izabella királyné korában.
Az értekezés három részre oszlik. A két első részben a czímnek megfelelően iparkodik a szerző feladatát megoldani, de már a harmadik, magában véve különben igen tanulságos rész. Izabella jellemzése, inkább csak függelékül tekinthető, mert a dolgozat tárgyával semmi összefüggésben nem áll. A vármegyének, illetőleg Dévának mert voltaképen csak erről lehet szó — nem nagy szerepe volt János és Izabella korában, kivéve az 1550-iki török veszedelmet, melyről Tinódi is megemlékezik. A vár jelentősége az ezután következő esztendőkben mindinkább hanyatlott, úgy hogy pl. 1555 nyarán alig volt katonája. (Századok – 1903. Vegyes közlések. † Lederer Béla 958).
1567.
Hallerkői Haller Pál.
Haller Pál, István és Kendi Judith fia. Atyja életében testvérével együtt Fejéregyházán lakott. Az 1656-ki farsangon vette Búnon nőül Bethlen Borbálát, Bethlen Miklós sorai szerint: »az anyám arra való boszújából, hogy Bethlen Ferencz veje Kapi György nagyságos úr, azért ő is a leányát nagyságos úrnak adja, nagy részint az atyám kedve ellen adta Haller Pálnak, akinek abban az időben a nagyságos tituluson kivűl semmije sem volt, mert az atyja, Haller István a két fiának Pálnak és Jánosnak az egy Fejéregyházán kivűl semmit sem adott. Neje ura kedveért pápistává lőn.
A II. Rákóczi György részére 1657-ben kiállított biztosító oklevél aláírói közt látjuk. Barcsainak, fejedelemsége kezdetétől fogva híve, a fejedelem parancsára ő ment 1658. november végén Dévára, hogy a fejedelemnőt, Szalánczi Erzsébethez, Segesvárra a fejedelemhez hozza. Barcsaival 1659-ben Szebenbe vonult be és az 1660 május közepéig tartott ostrom alatt itt volt. (Századok – 1888. GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) V. közl. 334).
1567.
A HUNYAD MEGYEI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI TÁRSULAT nov. 24- iki ülésén Mailand Oszkár tanár tartott érdekes előadást arról a kutatóútjáról, melyet Kolumbán Sámuellel együtt tett a társulat megbízásából ez év tavaszán Haróban, Lozsádon, Déva környékén s másutt néprajzi megfigyelések és oklevelek gyűjtése végett. Kutatásuk eredményeként mintegy 70 drb oklevelet s (köztök igen sok magyar szöveget) mutatott be, melyek főleg Déva határára, a dűlők és mesgyék jóízű régi neveinek oly nagy anyagát szolgáltatják, hogy azt városunk majdani történetírója nem nélkülözheti.
Az oklevelek legrégebbike egy, sajnos nagyon elmosódott, valószínűleg XV. századi kártyalevél, mely a Serb- és Moczoka-családok tagjairól, mint oláh kenézekről és Moga Pál dévai várnagyról szól; aztán becses egy 1567-ből való osztályos levél (melyből megtudjuk, hogy Déva vára kapitánya akkor Novák György volt), és tömérdek egyéb kötelezvény és záloglevél, fel a mult század végéig, tele megyénk birtokosaira, közigazgatási hivatalnokaira vonatkozó adalékokkal.
Kaptak azonkívül egy Cserey Mihály-féle kézirati krónikát, két régi magyar nyomtatványt, s az előadó igen helyes érzékkel kérte a társulatot, hogy az ilyen kutatásokat folytattassa minél gyakrabban és rendszeresebben faluról-falura, az egész megyében, mert a leveles ládák mindenfelé pusztulnak, s a mint ő értesült, egy helyen a család iskolába járó fiai éveken át arra használták fel padláson hevert régi irataikat, hogy csomóstól megégették s az oklevelek szép fekete hamvából tentát csináltak. Ilyen tentával járták ki a szászvárosi kollégiumot, de a tentagyártásnak ezt az új módját valóban bűn volna lábra kapni hagyni. (Századok. 1898. Tárcza; Állandó rovatok. Vegyes közlések. 179).
1577.
Berzeviczy Mártont gyakorta látjuk Erdélyben megjelenni, s a királytól nyert diplomácziai küldetésekben eljárni. Az 1577. év május 18-án Szászvárosból írt levelében lelkesen üdvözli királyát a danzigiakon Dirschaunál vett győzelme alkalmából, melyet, az ellenség túlnyomó számát és fortélyosságát tekintve, csodálatosnak jelez, kifejezi azon majdnem hihetetlen örömet, melyet ez esemény híre Erdélyben keltett, s a hazafiak üdvkívánatait, melyekhez ő, ki egész tevékenységét ő felsége dicsőségének szenteli, hévvel csatlakozik. Egyúttal jelenti, hogy ugyanaz nap a fejedelemmel (Báthory Kristóffal) Dévára érkezett, innen Kendy Ferenczczel küldöttségben menendvén Karánsebesre ama sérelmek megvizsgálása végett, melyeket ama kerület lakói a bán kegyetlenségétől szenvednek; ugyanis a legutóbbi tordai országgyűlésen ötszáznál több földmíves jelentkezett, s panaszkodott a fejedelemnél, kijelentvén, hogy inkább a török uralma alá hajolnak, mintsem ezen sanyargattatást tovább tűrjék.(Századok. 1898. Értekezések. BERZEVICZY EGYED: Berzeviczy Márton erdélyi kanczellár 782).
1579. Moritur Caspar Békés.
Moritur Franciscus Davides in arce Déva die 22. Junii.
Eligitur loco ejus Demetrius Hunyadi in episcopuni et pastorem die Eliae prophetae.
Stephanus rex Poloniae bellum infert Gedanensibus.
Maxima campana turri imponitur Claudiopoli, cum judicem ageret Laurentius Filstich.
………………
Illés próféta idejében Hunyadi Demetriust választották püspöknek és lelkipásztornak.
István lengyel király háborút indít a gedániakkal (Gdansk).
Claudiopolisban a torony legnagyobb harangját akkor helyezték el, amikor Lawrence Filstich volt a bíró. (Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 16. kötet – 1893. Gyulaffi Lestár történeti maradványai. (I. közl.) Közli: Szilágyi Sándor.)
1592.
Geszthy Ferencz várkapitányról, Déva XVI. századi iskolájának alapítójáról, a ki Erdélynek Báthory Zsigmond korában legbefolyásosabb férfia volt s befolyását vérengzésekkel tette nevezetessé, értekezik dr. Veress Endre a dévai m. kir. állami főreáliskola mult isk. értesítőjében. Értekezése, melyben több eddig ismeretlen adatot találunk, egy nagyobb tanulmányának vázlata, mely a »Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat« Évkönyvében fog megjelenni. (Századok. 1898. Tárcza; Önálló czikkek. II. Rákóczi Ferencz Angliában. Közli Kropf Lajos 750. ÉRTEKEZÉSEK ISKOLAI ÉRTESÍTŐKBEN.)
1594. Bocskay István.
1594-ben Bocskay csere utján jutott két birtokhoz, t. i. Vécs várát és Sajót átengedte Déva váráért és tartozandóságaiért, amik voltak Rionfalva, Nagy Kapus és Jánosfalva dézmája, úgy szintén Nagy és Kis Demeter falukért. (Századok. 1894 Értekezések. JAKAB ELEK: Új adatok Bocskay István életéhez. 771).
1598.
PALATICS GYÖRGY.
Illádiai Palatics György lugosi és karánsebesi bán illádiai Palatics János és Telegdi Katalin fia. Felesége Serédy István és Várday Katalin leánya, Erzsébet. Gyermekei: Palatics János, (1605-ben húsz éves) és Palatics Anna, Barcsay András második felesége.
Nagy Iván szerint Szabolcs megyéből szakadt Erdélybe családja, melynek kimagasló történeti alakja Báthory Zsigmond szolgálatában. Négy ízben visel báni méltóságot. 1598-ban Zsigmond megtérte után egyike ama férfiaknak, a kiket saját érdekében a török vezérhez küld annak jó akaratát megnyerni. Lippa mellett csakugyan alkudozik Mehemeddel még ez évben. Báthory Andrásnak is kedves embere. Kolozs-szebeni útjában együtt vadászik vele Déván és Szászvároson. 1599-ben szárnysegéde a sellenbergi ütközetben. Együtt futnak vesztett csata után s Palatics Udvarhelyen száll meg. 1587-ben birtokadományozásával tünteti ki fejedelme. Három évvel azelőtt nyeri el Újszékely és Gyekefalva tizedét Udvarhelyszékben. (Századok – 1912. TárczaVegyes közlemények. 477).
Déva. 1601. Székely Mózes elfogatása.
„Útközben — írja az egykorú II. Mikó Ferencz —Tordán ártatlanul, Csáky István vádlására, Székely Mózest Zsigmond megfogatá, Fogarasba küldé, egy ideig ott tartatá, de nem sokára megbáná; ártatlanságát s nagy szükségét látván, szolgálatjára elbocsátá."
Egy más krónikás ez esetről így ír: „Ezen Zsigmond alattomban való czigányságát minden jól értette, Csáky István is, és csak ketten forgatták a dolgot, másokat kirekesztvén az alattomban való tanácsból. Mikor azért kimenne Mózes a városba az házból, Csáky István is megszóllítja: „Híven kellene — úgymond — uradat, fejedelmedet szolgálnod." Mondá Mózes: „Híven szolgáltam minden életemben, de az én hív szolgálatomnak ez a jutalma; de a mi most rajtam, holnap te rajtad történhetik." És így kimenvén az házból, egy szoros kéményes házba viszik, és őrizőt adnak oda, meghagyván Zsigmond, hogy ha valamit ellene valót beszél, mindjárt levágják.
Annak utána Fejérvárra küldé Mózest Zsigmond; azután Csáky István Fogarasba viteté, a hun mindaddig fogságban volt, míg a törökök és tatárok Zsigmond kibocsátatásából ki nem menének az országból. Azután circa mensem Április anno 1602. elbocsátották az fogságból." „Az Mózes fogságának egyéb oka volt ez is— folytatja a krónikaíró — hogy Mózes Bogáti Jánost, az Bogáti András fiát, Vásárhelynél levágatta volt ezen okért, hogy az szegény székelyeket Básta mellé akarta volna vinni."
Hogy minél világosabb legyen ez eset, még egy egykorú följegyzést ide igtatok: „1601. november 29-én Székely Mózest a híres árulót megfogják, fogva a táborból Fejérvárra küldik, s vasban Déva várában tartják. Esenkedve kéri a fejedelmet, nehogy meggyilkoltatására ragadtassa magát, hanem őt, a ki ügye törvényes ellátását kéri, kegyesen hallgassa ki ; mert ő nem kívánja, hogy, ha bűnös, kedvezzenek. Kihallgatták s kötve Fogarasba vitték."
Az egykorú följegyzésekből úgy látszik, hogy Zsigmond a minapi szemrehányásokért és Bogáthy megöletéseért fogatta el Mózest; de azt is következtethetni, hogy mind Zsigmondot, mind Csákyt Székely Mózes népszerűsége és oly nagy tekintélye tették féltékenyekké, amelyről Kemény János azt jegyezte föl, hogy ő a Báthory Zsigmond korabeli háborgó időkben, „obique titulo, fejedelmi állapotban forgott többire az országban." S növelte meg a féltékenységet az, hogy Székely Mózes ama népszerű politikai elveknek volt előharczosa, nyílt védelmezője, melyekért 1594-ben az ország legnagyobb fiai áldozatul estek.
Különben — ha nem ez okokért — megfoghatatlan, miért távolíta el magától azt a férfiút, ki őt lengyelországi rabságában a trón elnyerése iránt reményre ébresztő, Erdélyt erre előkészítő, Básta ellensúlyozására lengyel seregeit benntartotta, az országgyűlésen egész tekintélyével támogatta, míg végre megválasztása sikerült; sőt, hogy trónján férfiasan megmaradhasson, tanácsával, biztatásaival segítette, karjával oltalmazta. Alig állította félre útjából Székely Mózest, annak távolléte meglátszott a következményekben, mert ismét erőt vett rajta könnyelműsége s ingadozó természete. (Századok – 1869 Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes 645. old).
Az 1602-ik évben, midőn Basta elfoglalta Beszterczét, e városba volt szorulva betegen, és midőn Báthory Zsigmond a várost megadásra szólítá fel, egyike azoknak, kik a várost megadásra ösztönözték. Midőn ugyanez évben Báthory odahagyva Fejérvárt, Dévára ment. (Századok – 1888. GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.)VIII. közl. 622).
1602.
A Dévai Lakatos család címere. 1602. július 1. Déva Báthori Zsigmond fejedelem Dévai Lakatos Miklósnak az oklevélben nem részletezett érdemeiért, valamint feleségének: Boreczky Katalinnak és fiának: Mihálynak nemességet és az oklevél élén megfestett, szövegében leírt címert adományozza, és dévai házukat nemesi kúriának nyilvánítja. (Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. KRÓNIKA. Nyulásziné Straub Éva: Foglalkozások és eszközeik címereslevelekben: a MOL kiállítása).
1603. 4. die Augusti
HUNYAD-VÁRMEGYEI NAGY ÉHSÉGNEK RÖVID LEÍRÁSA.
Az Bástha hadainak bejövetelekor Hunyadvármegyeben 1603. 4. die Augusti oly nagy éhség támada vármegyénkben, hogy a lovak és ökrök az mely búzát vagy kölest megettek és kigancsolták, az szegény és paraszt emberek, az lovak és ökrök ganéjokból az megmaradott buza szemet és köles szemet szedték, mosták ki, azt törték és örlötték, az holt lovak, ökrök csontjait megégetvén, együtt tették lisztté és azt sütötték, ették.
Ismét ez is bizonyos, Déván történt; nyolcz esztendős férfi gyermeket, és leánygyermekeket egynéhányat elloptak az éh emberek, az hegyekre kilopták, felvagdalták, sütötték, főzték, megették és több faluhelyeken is történt, bizonyos dolog.
Az akasztott embereket egynéhány helyeken lelopták az fáról, megették az éh emberek. Egyik atyafi az másikat megette, ez is bizonyos.
Egy asszonyember az fiát megette Laposnakon. Bábolnán egy ember az feleségét megette. Rápolton egyik atyafi az kisebbiket megette. Alsó-Szilváson két gyermek az anyjokat, hogy meghalt, megették. Losádiban egy vén embert megöltek, az többi megették.
Fejérvári köböl búza járt 1603. cub. 1 fl. 28.
Egy tyukmonyat vettek dr. 15.
Egy véka kölest vettek Hunyadon fl. 5.
Kolozsvári köböl búzát adtak fl. 50.
Egy tyúkot vettek dr. 60.
Egy kappant vettek fl. 1 dr. 60.
Egy kősót adtak Hunyadon fl. 4.
Egy kupa vajat adtak fl. 2.
Sármaságon az anyját az fia megsütötte, főzte, megette. Thordán az holt lóban az éh gyermekek belé bújtak és úgy rágták az dögöt belől. Kivül ismég osztán ették az ebek. Akármiféle külömb-külömbféle dögöket az éh emberek megettek.
Beszterczén az temető őrzeni embereket állattanak, mert az mely halottat nappal eltemettenek, éjjel kiásták, ellopták, megették.
Régi sarutalpat, nyereg bőrét, akármi szíjat vízbe áztatván felettenek.
(Másolva gr. Kemény József kézirati collectio minor maniscriptorum historicorum 23. kötete 7. drbja. Erd. Muz. Egylet.)
Közli: VERESS ENDEE.
(Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 16. kötet – 1893. Vegyes közlések. A czéhek történetéhez. Közli: Ifj. Kemény Lajos).
1605. Rákóczy Zsigmond levele.
Generose domine Amice, nobis observandissime. Salutem et Servitii commendationem.
Az Ur Istentől kegyelmednek minden jót, egészséget kívánok. Az mint ennekelőtte is irtam vala kegyelmednek az gyalogért az székelységről, mostan is intjük kegyelmedet, ha az több szükség halad is. Déva alá kiváltképpen küldjön mingyárást, ha többet nem is, harmadfél száz gyalogokat. Mi is itt valaminek szerit teszszük, elinditván az gyalogokat, kegyelmed adja értésünkre jó idején, hogy mi is innét bocsáthassuk oda, az mennyinek szerit tehetjük; kivel ha te kegyelmed nem késik, elhittük, egy holnap alatt Urunk ő felségéé leszen Déva. Ahol penig az gyalog-küldés halad, az vár megadásának is tovább kell haladni. De hogy az távoztassék, az gyalogot késedelem nélkül küldje kegyelmed.
In reliquo tandem diu valere cupiens. Datum Albae Juliae, 5. Octobr. Anno 1605. Generosae Dominationis Vestrae Servitor et Amicus Sigismundus Rákóczy, m p. (Vasárnapi Ujság – 1861/6. Erdélyi magyar levelek a XVII-dik századból).
1611.
Forgách Zsigmond augusztus elején egy derék csapatot Déva ellen küdött és megparancsolta a vitézeknek, hogy Bethlen Gábort akár élve, akár halva kézrekerítsék. A támadók, megtudván, hogy a főúr a vár alatt lévő udvarházban tartózkodik, éjszakának idején meglopták az őröket, nagy véletlenül Déván termettek, rontani, vágni kezdették a kaput és mielőtt a katonák észbe kaphattak volna, már el is foglalták az udvarházat.
De számításukban csalatkoztak s a támadás kudarcczal végződött, mert Bethlen, ki az éjszakát fönn a várban töltötte, hajnalfelé lövetni kezdé és hamarosan szétrebbentette az ellenséget. (Századok. 1897. Értekezések. DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Bethlen Gábor Déva várában. 107).
1615. Déva pecsétje.
Mailand Oszkár főreáliskola tanár Déva város legrégibb pecsétjéről értekezett, melyet egy, a Balla- és Thúri-család levéltárában fenmaradt 1615-iki dévai adás-vevési szerződésen talált és mutatott be fényképmásolatban is. Déva e legrégibb hiteles pecsétjét a jelenleg használatban lévővel összevetve, kitűnt, hogy a mai hamis, hibás metszésű, s a mellett egy gyűrű nélküli hollóval kibővített, aminek ott semmi helye sincsen, s ezért kívánatos volna, hogy a város tanácsa az illetékes fórumok jóváhagyásával vegye ismét használatba ezt a hiteles legrégibb ismert pecsétjét, mely egy kerekaljú czimerpajzson heraldikus virágot tartó balkart mutat, a virág mellett két oldalt a nap és hold képével, s fent e felirattal: DEVA. (Századok. 1898. A M. Tud. Akadémia történelmi és irodalomtörténet jutalomtételei 569).
1634. oct. 18. Rozsályi Kun István Sulyok Jánost meghívja Bethlen István özvegyével Széchy Máriával nov. 21-én Déván tartandó lakodalmára. (Századok. 1887. Jelentés a maros-németi levéltárról Szilágyi Sándortól 50.)
Déva, 1644.
Barcsai Ákos neve gyakran fordul elő a legfontosabb diplomáciai küldetésekkel kapcsolatban. Nagy jelentőségű szolgálatainak megjutalmazása céljából Rákóczy 1644 december 20-ikán lugosi és karánsebesi bánnak nevezi ki Barcsait, négy évvel később pedig a hunyadmegyei főispáni állást és Déva városát adományozza neki.
(Magyar Figyelő 1917/4. Dr. Lupas János: Barcsai Ákos és Brankovics Száva).
1650.
Apafi uralkodása huszonnégy esztendejének gazdálkodási rendszerébe nyerhetünk bepillantást, sőt pl. a fiscalitások történeti fejlődését és sorsát is figyelemmel kísérhetjük. A fiscalitások 1650-iki rendezése alkalmával tudvalevőleg kincstári uradalmakként és jószágokként a következőket állapították meg: Fejérvár, Kővár, Görgény, Gyalu, Kolozsmonostor, Huszt, Szamosújvár, Fogaras, Várad, Zalatna, Déva, Enyed, Borosjenő, Lúgos és Karánsebes, mint uradalmi középpontok, számtalan tartozékkal. (Századok - 1912. Szádeczky Béla: I. Apafi fejedelem udvartartása. Bornemisza Anna gazdasági naplója. (1667–1690). Ism. Lukinich Imre 214).
1660. Barcsai Ákos.
Barcsaynak egy érdekes eredeti levele van itt, mely Szebenben 1660. febr. 17-kén kelt s Rákóczi Györgyhöz van intézve. Barcsay neje behozásának gátlása miatt megátkozza az urakat. Míg ugyanis Rákóczi Barcsayt Szebenben ostrom alá vette, ennek neje, Szalánczi Erzsébet, Déva várában volt elzárolva. Barcsay titkon alkudozni kezdett Rákóczival, hogy nejét bocsássa be hozzá, sőt még a vár kézbeadása és Barcsay lemondása is szóba jött, de az ottlevő urak: Haller Gábor, Bethlen János, Toldalagi, Bedőházy és mások mindent meghiúsítottak, minthogy a török barátságot még mindig szükségesnek tárták. Barcsay levelében ily szavak fordulnak elő:
„hogy keserves nem volna, így meggátolák Haller uramék nyavalyás feleségemnek felhozását: nem tagadom, kiért az Úristen e kegyelmeket soha meg ne áldja! Azóta, Isten látja, oly megkeseredett szívvel vagyok, csak Isten mondhatja meg. A törököket és a szászság alját ellenem lázíták. Isten adjon jó éjszakát Ngodnak! Úgy látom, Nagyságodhoz való addictusságom miatt kell vesznem. Nagyságodnak jót kívánója — Barcsay Ákos.” (Századok – 1873. Deák Farkas: Barcsay Ákos levelezése idősb gr. Csáky Istvánnal 1659-1660. 407. old).
1661. ápr. 29. (Besztercze.) Kemény János fejedelem rendeli Sorbán István alvinczi provisornak, hogy adjon elegendő szekeret s embereket, kik Vízaknáról Dévára egyszáz kősót szállítsanak. (Magyar Történelmi Tár – 3. sorozat 18. kötet – 1895.Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárott. III. közl. Közli: Beke Antal).
1662. márcz. 20.
Apafi, Dévai Tisza Istvánnak, Déván egy házat ad zálogul, melyet Dobai Tamás magvaszakadtával II. Rákóczi György 300 frtért elzálogosított, 600 frtért zálogosítja el. (Századok – 1888. PETTKÓ BÉLA: A Miske család levelesládájából 638).
1663. szept. 18. Déva várában, Apafi Mihály, nejének Bornemisza Annának Fogaras földe birtokát adja a hozzátartozó birtokokkal s azokba beiktattatja. (Századok – 1908. SZÁDECZKY LAJOS: Gróf Pekri Lőrinc levéltáraI. közl. 301).
1664. Barcsay Ákos.
Főleg ekkor szerzett érdemeiért I. Rákóczy György 1644 decz. 20-ikán kinevezte lugosi és karánsebesi főbánná, 1648-ban Hunyad megye főispánjává, Déva adományozásával pedig egyszerre Erdélynek vagyonilag is számottevő főnemesévé tette, bár egy 1644-iki levele szerint Barcsay buzgó protestáns létére még a gyalogkapitányságra sem alkalmas, mert »ifjú és fellát.
Magában az 1644-iki hadjáratban Barcsay nem igen vett részt, mert bár szükségét itt is érezte az öreg fejedelem, neje, Lorántffy Zsuzsánna, csak hosszas sürgetésére küldi ki hozzá 10 lovas élén. Ámde Barcsay nem sok dicsőséget arat a harcztéren. Putnok ostrománál fizikai ereje kudarczot vall, Kemény leszólja félénksége miatt. Barcsay valóban csak békés diplomácziai tehetségével imponálhatott. (Századok – 1906. ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége.I. közl. 412).
1678.
Kapi Kapy György.
Felesége árulta el Bánffy Zsigmond által a fejedelemnek. 1678. január 22-kén érkezett vissza a portáról és csakhamar Déva várába záratott. „Dévában vasban halt meg (július hó előtt), melyet testamentuma szerént vele is temettek, úgy amint a lábára volt verve. Azt pedig azért verték volt, hogy el akart szökni; meg is lehetett volna, minden dispositio már meglévén, ki is ment volt egy árnyékszéken a rabházból, de kiijedett s visszament a rabházba ugyanazon lajtorján és árnyékszéken, öt vagy hat helyen voltak lovai disponálva futásra egész Magyarországig; jól elmehetett volna, de fátum.”
(Századok. 1889. Könyvismertetések és bírálatok. Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Magyarország pénzügyei. Írta Acsády Ignácz 37).