Az 1723-iki összeírás Déva mezővárosról.

    Ez összeírás teljes hitelességű, elrendelte utasítása szerint a kir. kormányszék országszerte, bevégezték 1723. január 12. Gyalmáron, aláírták és megpecsételték Hastberg Fr. József kapitány a katonaság, Bíró Mózes a vármegyék, Cserei János a nemes székely nemzet, Ábrahám Jakab a szász nemzet részéről. Előre van bocsátva az Utasítás tíz pontban, amit a ki tanulmányozni kíván, az országos levéltár erdélyi osztályában föltalálja.
    Déva mezőváros fekszik az e nevű járásban, szőlővel beültetett hegyek között, térhelyen közel a Maroshoz, lakosai magyarok és románok; vannak a város hatósága alatt nem levő birtokos és egytelkes nemesek, polgárok, néhány jobbágy és zsellér, a kik a tanácsnak vannak alárendelve; vannak császári hajósok és számos bolgár, a kik nem függnek a tanácstól; s minthogy ily sokféle a lakos, s rendet tartani, valamint a közterheket is egyenlően felosztani nem lehet, e mezőváros állapota veszélyt rejtő. Határa nagy és szép s két részre oszlik, mindenkinek van elég birtoka, pedig a fiskus sokat használ, úgy a kiváltságos nemesség is; a földet trágyázni nem kell, bőven terem az anélkül; szántani kétszer-háromszor kell 6—8 marhával; a polgárságnak van rétje is, de egy részét, 30—40 szekérnyit, a katonai őrségnek foglaljak le; szőlőhegyei nemes bort teremnek; a halat bőven termő Maros itt foly le, kiáradásával kárt nem okoz; a fiskusnak vannak a szükséghez képest elegendő malmai; erdő nem sok van, mert a várerőd megerősítésekor kivágatott, de fát szerezni lehet, akinek ökre van, szekérrel, akinek nincs, gyalogszerrel a szomszédfaluk erdőiből nem drága áron; a lakosok életmódja különböző: vannak kézi mesterséget űzők, kereskedők és szatócsok, föld- és szőlőművesek, főleg borból sok a jövedelmük.

    Megjegyzendő, hogy van mintegy 40 jövevény örmény család, akik már külön várost alakítottak maguknak, kőből és fából épült jobb és szebb házakkal, mint a többi polgárok. Ezek a városnak semmi javára és könnyebbségére nincsenek, közülük négy megjelent ugyan az összeíró bizottság előtt, de sem marháikat, sem jövedelmeiket feladni nem akarták, előmutatván az erdélyi katonai főhadvezérektől nyert kiváltságaikat, amelyek őket min¬den közterhek alól kivették, oly módon, hogy a dévai uradalomnak mintegy 400 frtot. fizessenek. S bár tőlük semmit meg nem tudhatott a bizottság, azelőtt ott szolgált harmincasoktól értették, hogy az örmények 4000 ökröt és többet is szoktak kereskedés végett az országból kihajtani, s azokból költségeiken kívül könnyen kapnak 12 — 15 ezer forint nyereséget; mások is vannak, akik egyéb kereskedésből 1000 frtot. kapnak. A felsőbbség bölcsességétől függ tehát, hogy ezek is a várost jöve¬delmeik arányában annál inkább segítsék; szerzők a pénzt könnyebben szerzik, mint a közterheket folytonosan viselő szegény nép.
    A város lakosainak száma s vagyona így állott.
   Polgár volt 110, jobbágy 11, özvegy 13, zsellér 34, udvari ember 1, vándor életű 1, együtt: 170 lakos. Népes telek együtt volt 93, puszta egy sem volt.
Művelésre alkalmas szántóföld 7562/10 hold. Terméketlen semmi nem volt.
Kaszáló rét 62 hold.
Szőlő 761 ½ hold, mely termett 8092 veder bort.
Ökör volt 283, tehén 199, tinó és tulok 23, ló és kancza 82.
Juh és kecske 627, méhkas 114, sertés 325.
Búza és rozsvetés 4501/10 köböl, idegen határban 11/10.
Tavaszi vetés 52 k. 3 ¼ kupa.
Búza és rozstermés 6334 kalangya, zab és árpa 1281/2.
Kender és len 358 kalangya, borsó és lencse 2 köböl 3 kupa.
Kukoricatermés 1114 köböl, pálinkafőző üst van 16.
Évi jövedelme a városnak a földművelésen, bortermelésen s más életmódokon kívül 2958 frt.
A polgárok cselekvő adóssága 696 frt.
Szenvedő adóssága 1284 frt.
A város évi jövedelme a hajósoktól 82 frt 8 kr.
Levéltári jelzése: J—7. Azonban ennyi most legyen elég. Lehet, hogy sok olcsó s tán a nagyobb rész értéktelennek mondja e közlést. Ez esetben jó, hogy csak ekkora. Ha pedig tán érdeklődök is lesznek, jövőben — aki él — folytathatja.

Hunyad, 1890. december 13.
(Jakab Eleknek az „Emke Emlékkönyben“ megjelent statisztikai adataiból.)