Első Erdélyi Vasút – Piskitelep (1867-1909)

    Az első erdélyi vasút 1868. december 22-én Aradról robogott be Gyulafehérvárra. 1870-ben a piski-petrozsényi, a nagyvárad-kolozsvári, majd 1871-73-ig a gyulafehérvár-m.-vásárhelyi, tövis-medgyesi, medgyes-segesvári, kiskapus-nagyszebeni, segesvár-brassói, kolozsvár-kocsárdi vonalakat. Aztán lassanként jöttek a kisebb szárnyvonalak: az alkenyér-kudsiri, sóvárad-parajdi, kézdivásárhely-berecki, marosvásárhely-szászrégen-dédai, mádéfalva-gyergyószentmiklósi vonalak. (Ellenzék. 1908. október 10).

                                                                                               Előkészületek

   Magyar Polgár 1867. április 3.
   Az arad-szebeni vaspályára nézve részvény-társulat van alakulóban. A részvények aláírása a napokban kezdődik meg.

   Magyar Polgár 1867. április 14.
  Az első cs. k. szab. erdélyi vasúttársulat, mint tudva van, az aradi fővonal építése mellett a piski-petrozsényi 11 mérföldnyi szárnyvonal építésére vállalkozott, s mint a prospectus mondja, a szárnyvonal is legkésőbben 1869. augusztusban készen lesz. A szükségelt befektetendő tőke 35 millió frtra ezüstben van kiszámítva, melynek 5%-ját, valamint a tőke törlesztésére kívántató 1,771,000 Ft o. é. évi tiszta jövedelmet, és pedig 1,150,000 frttal az arad-gyulafehérvári fővonalra, és 621 ezer fttal a piski petrozsényi szárnyvonalra, az állam biztosít. A 35 millióból 14 millió részvények, 21 millió elsőbbségi kötelezvények által szereztetik be. A prospectus végül arról biztosít, hogy az igazgatótanács legközelebb megalakul. Hirdetéseink között van, a hitelintézet felhívása egész terjedelmében.

  Magyar Polgár 1867. április 17.
  Az első erdélyi vasútra a részvény- és elsőbbségi kötvény-aláírások f. hó 11, 12. és 13-án menendnek véghez. Az ausztriai hitelintézet, mint közvetítő, a vállalat iránt a nagy tőkepénzesek körében uralkodó jó hangulatot a mennyire lehet, még fokozni igyekszik. E jó hangulat azonban úgy látszik leginkább azon rendkívüli kedvezményeknek tulajdonítandó, melyekkel az állam e vonalat elhalmozta. Mind a részvényeknek, mind a kötvényeknek a névleges érték útján járó 5%-os, adómentes jövedelem biztosíttatik. A „W. Z.“ alkalomszerűnek találja megvilágosítani azon indokokat, melyek e vonal létrehozásakor döntök voltak.
   Ez indokok röviden következők:
   I. Erdélyben megvannak azon természeti előnyök, melyek biztos kilátásba helyezik a folytonos fuvart és visszfuvart. Az Erdélyből kiszállítandó tárgyak közt első helyet foglal el a Zsil és Télvölgyi szén: ehhez sorakozik a nagy mennyiségű só és a Hunyad vidéki vas, valamint a dús földtermények, Erdélybe viendő cikkek, az ausztriai örökös tartományok ipartermékei lesznek.
   II. Jelen vasúti vonal a többi vasúti vonalakhoz név szerint a tiszai s az építendő Duna- Fejedelemségi vonalakhoz csatlakozván, hivatva van egyrészt Erdély vasúti hálójának alapvonalát, másrészt az európai közlekedési utak egyik jelentékeny tagját képezni. Ezen szempont bírta reá a kormányt ama jelentékeny kedvezményekre. Feleslegesnek tartjuk tüzetesen kiemelni, hogy ezen indokok nem hazánk érdekeiből vannak merítve, s általában az „első erdélyi vasút” nem a mi vasutunk.

   Magyar Polgár 1867. április 21.
  Az első erdélyi vasút részvény aláírása igen kedvezőtlenül ütött ki. Oly kedvezőtlenül, hogy ha a vállalkozók között nem szerepelne a Credit-Anstalt s több nagy bécsi tőzsér, a vállalat megbukottnak lenne tekinthető. A harci hírek rendkívül tartózkodókká tették a tőkepénzeseket, s még az erdélyi vasút oly rendkívül kedvező föltételei sem bírhattak a jelen körülmények között kellő vonzerővel. A vállalkozók most egyelőre maguk az előlegezik a hiányzó összeget. A jövőben bíznak, s az állambiztosításra számítanak.

   Magyar Polgár 1867. május 1.
  Az erdélyi vasút engedélyesei s az építésre vállalkozó Klein testvérek és Sepper közt a szerződés már megköttetett, s jóváhagyás végett a kereskedelmi ministerium elé terjesztetett. Mihelyt e szerződés jóváhagyatik, az állam költségén kivitt építkezések átadása rögtön bekövetkezend. Az építések megkezdését különben most a Maros magas vízállása gátolja.

   Magyar Polgár 1867. május 15. Erdélyi vaspálya.
  Az engedélyesek és Klein testvérek, építési vállalkozók közt kötött szerződés már helybenhagyatott. Még ez évben reményük Gyula-Fehérvárt elérhetni. Az igazgató tanács megalakulása még az erre vonatkozó javas latnak a ministerium által való elfogadtatásától függ.

  Magyar Polgár 1867. július 28.
  Vasutunkra vonatkozólag azon újabb értesítést vesszük, hogy aratás és hordás után 15.000 munkással kezdenek a dologhoz A kisajá¬títás tudtunkkal még sehol sem történt meg, hát ehhez mint megelőző dologhoz mikor kezdenek?

  Magyar Polgár 1867. szeptember 22.
  Vasút-ügyünkre vonatkozólag azon szomorú hírt vesszük, hogy ez év folytán még nem kezdik meg a földmunkálatokat. Egyik laptársunk nem régiben a vasútügyről úgy nyilatkozott, hogy ennek már nem kell több vezércikk, mi meg kezdünk éppen az ellenkezőjétől tartani.

   Magyar Polgár, 1868. április 19.
  Déváról e hó 14-ről írják: A rég óhajtva várt vasúton nagy szorgalommal dolgoznak. Egész Károlyfehérvárig fel csinos indóházak díszlenek. A pálya május elején Piskiig, aug. 18-ára Fehérvárig készen leend. Több ezer olasz van alkalmazva a munkálatoknál, kik közül sokan nagyon visszaélnek felügyelőik jóságával.

  Magyar Polgár 1868. május 24. Az első erdélyi vasút. Károlyfehérvár, máj. l4. 1868.
  Az első erdélyi vasút építése annyira haladt már, hogy a Zám és M. Illye közti terület legnagyobb részén a sínek is le vannak rakva. Radnára már 20 locomotiv érkezett egyéb felszerelési eszközökkel együtt, s csak egy része az egész vállalatnak van még oly hátra maradva, hogy a szerződésszerű építési határidőt folyó évű július 1-ét nem lehet megtartani.
  Minthogy azonban az építési vállalkozók, Klein et C. az építés végbevitele alatt a vasútrészvények és elsőbbségi kötvények összes kamatait a magukéból tartoznak fizetni, amely naponként mintegy 3000 frtnyi összeget tesz, e körülmény bizonyára minden más eszköznél hathatósabban buzdítani fogja őket az egész építkezés minél előbbi befejezésére.
  Úgy amint a munka most áll, az egész vonal megnyitása augusztus hó második felében fog hihetőleg bekövetkezni. Ezen jelentékeny késedelemnek fő oka a Maros folyamon Branyicska mellett építendő híd. Mert nemcsak hogy a tervezett fahíd egy része a sziklatalaj miatt a folyam-ágyban ki nem építhető, s a helyett most falazatokat és vas készületet kell előállítani, hanem még a szükségből már fölépített ideiglenes híd is, melynek a vasépítkezések behelyezésére kellett volna szolgálni, az elvonuló sóval terhelt hajók által egészen elsodortatott. Most egy hajóhíddal tesznek kísérletet. A második híd a Maros folyamon Maros-Portusnál nemsokára készen leend.
  Az alvinczi és károlyfehérvári pályaudvarok már majdnem egészen fedél alatt vannak s nemsokára teljesen felépítve leendenek. Néhány itteni iparos már megpróbálta hasznot húzni a vasútból. Ugyanis a mozdonyfűtéshez szükségelt tüzelési fa eddigi különben is túlságosan magas—ölenként 8—10 frtnyi— ára helyett 12 o. é. frtot követelt. Valószínűleg fog azonban a társaság magának a távolból olcsóbb tüzelési szert is szerezni addig is, míg a petrozsényi kőszén ezen árfelemelésnek hosszú időre véget vet.

  Magyar Polgár 1868. július 1.
  Az arad-károlyfehérvári vasútra vonatkozólag Szászvárosról f. hó 25-ről írják: A jövő hét első napjaiban a gőzmozdony bizonyára el fogja érni a Maros fölött, Branyicska mellett épült hidat, hol azonban körülbelül 3 hétig meg fog állapodni. Ennyi idő szükséges ugyanis arra, hogy a híd vasszerkezete összeállíttassék. A felállítás már megtörtént volna, ha a 30 ölnyi nagy fentávolság által szükségelt, s utólagosan megrendelt erősbítések miatt nem kellett volna várakozni. Az itt alkalmazott rendszer feltalálója, Schiffkornnal valószínűleg a helyszínén a napokban értekezlet fog tartatni. Ha egyszer a híd készen lesz, a felépítmény bevégződését is legközelebbről remélhetjük, melyen szorgalmasan dolgoznak. A Dévától Piskiig terjedő rész már nagyrészben készen van, s Károlyfehérvártól lefelé is megkezdetett a felépítmény elhelyezése, úgy, hogy a határidőn (aug. hó végén) túl nehezen fog a megnyitás késni. (?) Azok, kik az első erdélyi vasút kiépítésének lassú menetéről kedvezőtlenül ítélnek, nem bírnak fogalommal a tetemes nehézségek- s akadályokról, melyekkel a vállalat össze van kötve. Ha a pálya építésén nem állanának a legtapasztaltabb és erélyesebb egyének, megnyitását bizonyára nem lehetne ily rövid idő alatt eszközölni.
Eddig terjed a tudósítás, mely azonban - mint az e tárgyban lapunk múlt számában megjelent közleményből látszik - aligha nem tünteti föl szebb világításban a dolgokat a valóságnál.

   Magyar Polgár 1868. augusztus 9.
  Az erdélyi vaspályatársulat és a magyar kormány között, a társulat székhelyének Pestre való áttétele iránt folytatott tárgyalások be vannak fejezve. Az igazgatóság Pestre jön, de az igazgatótanács egyelőre még Bécsben székel.

  Magyar Polgár 1868. augusztus 16. Szászvárosról, f. hó 13-ról írják:
  A Branyicska melletti híd a Maros fölött 14 nap alatt teljesen készen lesz, úgy, hogy legfeljebb 3 hét múlva a gőzmozdony városunkig fog jönni.
Károlyfehérvári tudósítások szerint az alvinczi pályaudvarnál az idegen és belföldi munkások között nagy veszekedés történt, melynek oka állítólag az volt, mert mintegy 80 cseh munkás több fizetést kap, s mert azon különben szorgalmas munkásokat, kik az aratás alkalmából eltávoztak, nem akarták oly fizetés mellett alkalmazni, mint az idegeneket. Több véres és összezúzott fő jutalmazta meg ezen összeütközést, melyben végre is az idegen munkások maradtak győztesek. Legrosszabb bánásmódban részesült egy medgyesi kőműves, kinek felépülhetésén is kételkednek

  Magyar Polgár 1868. augusztus 23.
  Az arad-fehérvári vasút munkálatairól személyes észleletek alapján a „Hk.“ egyik Erdélyben utazó belmunkatársa következőleg ír:
A munkálatok már jó előre haladtak, — de mint maguktól az építés vezetőitől értesültem, az egész vonal alig fog még októberben is megnyittatni. A legnagyobb nehézségek már le vannak küzdve, de az Erdélyben most legújabban oly gyakori felhőszakadások s nagy esőzések nem egy helyen elszakították a földmunkálatokat úgy, hogy újból a felemeléshez kellett fogni. Hogy a hegyi patakok megáradása folytán eredhető károknak eleje vétessék, a veszélynek inkább kitett helyeken a cölöp rendszer szerint építettek.
  Aradtól a Branyicska melletti hídig már közlekednek egyes vonatok, de csak építkezési célokra. Építési anyagot, síneket, munkásokat szállítanak a vonal távolabb eső pontjaira. Néha utasokat is szállítanak, de nincs köszönet benne, mert a gőzmozdonyok csak Branyicskáig járhatnak s itt az utasok megrekednek, nem tudnak tovább menni, nem áll rendelkezésükre semmi más közlekedési eszköz. A személyszállító vagonok már készen vannak, le is vannak hozva, igen sok áll Zámnál és Radnánál. „Első erdélyi vasút“ felirattal vannak ellátva.
  Az építésnél óriási nehézségekkel s akadályokkal meg kellett küzdeni. A természet legtöbb akadályt gördített Zámnál. A Maros itt még rakoncátlanabb, mint bárhol, össze visszakóborolja kénye és szeszélye szerint a kis völgyet, — a két hegyoldal között alig enged helyet a tovakanyargó országútnak s az alatta elhaladó vasútnak. Sok helyen a Maros egészen oda lapult a hegyoldalhoz s a vasútvonalat csak úgy lehetett feljebb vinni, hogy az országutat még mélyebben vágták be a sziklahegyekbe, csakhogy egy kis helyet szoríthassanak a vasútnak. Az ily helyeken különös gonddal folyt az építés. A Maros ellen hatalmas gátak védik a töltést, melyen a vasút elhalad, — s a hegyekből esőzések alkalmával fékezhetlen erővel alázuhanó havasi folyamok ellen csatornák meg hidak által akarják biztosítani. De a hegyes vidékeknek ezen általános akadálya, mely leghatalmasabb ellensége az emberi kéz munkáinak, sok zavart fog még okozni, s nehezen lesz fékezhető.
  Branyicskáig már a vasút mellett halad el a távírda is. Már innen hiányosabb az építés és sok az építeni való. A föld fel van ugyan emelve lehetőleg mindenütt, de hiányoznak, egyes véd építések, hidak, őrházak. Branyicskánál legelsőbb metszi át a vonal a Marost, s ott egy gyönyörű híd emelkedik kemény kőoszlopokon. Más helyeken is, kisebb patakok felett szép, kemény vashidak emelkednek, de a Sztrigyen s a Maroson Portus mellett csak fahidak vannak, ezek is ideiglenesek.
  Piskinél, Szászvároson, Gyulafehérvárott jelenleg az indóházak építésének bevégzésével vannak elfoglalva. Különösen szép s nagyon emeli a történelmileg emlékezetes tért a Piski melletti indóház. Talán nagyobb, s több melléképülete van, mint bármelyiknek, melyeket e vonalon láttam. Oka az, hogy a Sztrigy völgyén innen indul be a piski-petrozsényi vasútvonal a zsilvölgyi kőszéntelepekhez. De e szárnyvonalnál még tovább nem mentek a felmérésnél.

  Magyar Polgár 1868. augusztus 26.
  Roppant felhőszakadás és jégeső tette tönkre a múlt napokban Zám, Tomasesd, Godinesd, Glod, Brassó, Valya Békului községek határát. Pár perc alatt két ölnyi magasra nőtt a hegyekből a völgybe rohanó ár, fákat tövestől vitt magával, lakokat, malmokat, a betakarított gabonát, a künn álló törökbúzát elmosta, s több emberélet, számos barom esett áldozatául. A vidék kinézése iszonyú képe ma a pusztulásnak.

  Magyar Polgár 1868. augusztus 30.
  Az erdélyi vasutak történetében augusztus 21-dike emlékezetes nap marad, akkor szelte az első Aradról Dévára induló személyvonat a Marosportus mozdonytól vonva Erdély Marosvölgyi szép tájait. Aradról reggeli 9-kor indulván el Radna, Brezova, Soborsin, Zám, Maros-Illye nagyobb állomásokon hosszabban időzvén pont 12 órakor robogott át a nagy branyicskai hídon s 1 órakor érkezett meg a virágkoszorúk és zászlókkal feldíszített dévai indóházba. Mindenütt nagy lelkesedéssel üdvözlé a gőzmozdonyt az érkező elé kitóduló nép.
  A branyicskai hídon egy 9000 mázsányi tehervonat előzte meg menetében a híd biztosságát megállapítandó. Aznap Déván ebédelt s mulatott a vasúti közönség s onnét 4 óra után indult vissza a 9 órakor megpillantott Aradra. E héten már Szászvárosig közlekedik a vonat, de Fehérvárig aligha október előtt megnyílik. A Maros nem lévén újabb időkig áthidalva Branyicskától Fehérvárig csak szűkén volt az építészeti anyag szállítható. Itt az oka késedelmének.

  Magyar Polgár 1868. szeptember 23.
  Az arad-fehérvári vasútpálya teljes átadását a közforgalom számára maiglan sok hátrányos körülmény akadályozza. A kormány megsokallván a vállalkozók késedelmezését, egy külön bizottságot küldött ki a helyszínére, hogy a vonal munkálatainak mibenlétéről a közlekedési minisztériumnak referáljon. E bizottságfolyó hó 15-dikén indult el a pályavonalon Aradról Károly-Fehérvár felé.

  Magyar Polgár 1868. október 23.
  Az arad-k.-fehérvári vasútvonal iránt teljesen megbízható és szakértő egyénektől következő tudósításokat vesszük: Október 18-án tartatott meg egy miniszteri bizottmány jelenlétében, a branyicskai híd próbája, melyet az szilárdul kiállott, mennyiben 3500 mázsa teher alatt csupán 1 hüvelyt 7 vonallal haladt alá, mi az oly sok vasrészekből összeillesztett alkotványnál annyira csekély, hogy most e hidat teljesen biztosnak tart¬hatni. Szászvárosig a vasút annyira készen van, hogy a tehervonatok, melyekhez olykor egy-egy személyszállító kocsit is csatolnak, háborítatlan járhatnak; de Szászváros és K. Fehérvár közt a munkálatok még igen hátra állanak, s ámbár a jövő hóban már alkalmasint fognak a k.-fehérváriak gőzmozdonyt láthatni, még sincs remény, hogy a vonal tavasz előtt a rendes közlekedésnek átadassék. Óhajtandó volna, hogy addig is Szászvárosig rendes teher- és személyszállítási menet állíttassák fel.

  Magyar Polgár 1868. november 6.
  Az első erdélyi vaspálya még nem adatott át a közforgalomnak, de hivatalnokai úgy látszik már is elsajátították a magyarországi collegáikat jellemző tulajdonságokat: az udvariatlanságot, bármily parányi előzékenységnek teljes hiányát még a gyöngédebb nemhez tartozó, sőt külföldi utasokkal szemben is. Lapunk szellemdús munkatársa, Mesnier Vallory Lujza asszony közelebbről Szászvárosba érkezett, egészen megtörődve a hazánk különböző vidékein, közönséges járműveken, posta- és gyorskocsin tett hosszas utazása által. Ott értesült arról, hogy az arad-károlyfehérvári vaspálya nem nyílt ugyan még meg, de mégis tesz egyes próbaszállításokat. Mint hozzánk intézett levelében írja: „óhajtván látni, miként működik egy vasút, mely még nem részesült a fölavatásban a közforgalom által,” felkeresé a vállalkozó társaság igazgatóját, Seppel urat. Az igazgató egy jegyet adott át utazónőnknek, mely szerint ez a vaspályán harmad nap reggel 6-8 óra között Arad felé tovább folytathat útját. Időközben végbúcsút mondandó az erdélyi havasoknak, még egyszer meglátogatá a hátszegi vidéket, s az elindulás napján kora hajnalban visszatérvén Szászvárosba, 6 és fél órakor az indóházhoz hajtatott, s ott még egyszer élvezé a napfölkeltének hazánk bércei között oly felséges tüneményét, mi alatt a vasúti személyzet az utazáshoz szükséges előkészületeket tette, s egy hivatalnok közelében föl s alá sétálgatva parancsokat osztogatott.
  Nyolcadfél órakor, kétórai várakozás után végre a mozdonyhoz csatolják a vagonokat, a bérkocsikon oda érkező utasok egy bizonyos helyre lerakjak málháikat, s utazónőnk is példájukat követi, midőn az imént említett, parancsokat osztogató hivatalnok hozzá közeledik, s őt franciául megszólítja. Vallory asszony fölkéri a hivatalnokot, hogy helyeztesse el bőröndjét a málhák számára fönntartott vagonba. Ez elmegy, de nemsokára ismét visszatér, s azt mondja, hogy az utazónő aligha tovább mehet ez alkalommal. „De nekem — válaszoló ez — jegyem van mára Seppel úrtól.“ Seppel úr szólott nekem kegyedről, tegnap kellett volna eljönnie, akkor volt hely.“
  E szavak után a hivatalnok ismét eltávozott, s csakhamar visszajövén, „asszonyom — mondá — kegyed ma nem fog elutazni, a vonat csak a legközelebbi állomásig megy.“ „Hogyan uram, én már három órája, hogy itt várakozom, s ön legalább 12-szer elment mellettem, anélkül, hogy bár egy szóval is értesített volna engem erről. S ha a vonat a legközelebbi állomásnál megállapodik, akkor mire való e málhaszállítás!“ A gőzmozdony elrobogott s megcsalatott utazónőnket ott hagyta fakép¬nél. „Ha Erdély — így végződik levele — azt akarja, hogy a touristák meglátogassák bérceit a vaspályáin s vendéglőiben költsék el pénzüket, szívélyesebb fogadtatásban kell őket részesíteni, mint aminőhöz nekem Szászvárosban szerencsém volt.

  Magyar Polgár 1868. november 13.
  Az erdélyi vasút kiépítését s üzletbe helyezését illetőleg a m. közlekedési ministerium és Warning Károly angol vállalkozó közt az engedélyezési szerződés megköttetett és aláíratott. A fővonal N.-Váradról Kolozsvárra, Segesvár, Medgyesen keresztül Brassóba fog vezetni, az engedélyezési okmány ezen kívül 2 mellékvonal kiépítését is tartalmazza: Tövis-Károlyvár, Gerend Marosvásárhely, és Kapus-Szebenire. A tiszai, azaz, nagyvárad-kolozsvári vonalnak 1869. december végén készen kell lenni, az egész vonalnak pedig 1872. év végéig.

  Magyar Polgár 1868. december 20.
  Az első erdélyi vaspálya rendőrtechnicai megvizsgálása, s az ismét elhalasztott megnyitás napjának elhatározása végett Pestről bizottság jött be, amely Ribáry osztálytanácsos elnöklete alatt Langer osztálytanácsos, Fack Károly felügyelő, s Gunsch és Nagy vasút építő igazgatósági inspectorokból áll.

  Magyar Polgár 1868. december 30.
  Az arad-károlyfehérvári első erdélyi vasút december 22-én a nyilvános forgalomnak átadatott. A megelőző napokban minden utcaszögletén és minden közhelyen olvasható volt a hirdetés, hogy 22-én reggel 5 órakor Gy.-Fehérvárról Aradra indul s délután 1 óra 45 perckor Aradról Gy. Fehérvárra érkezik a vonat, s ezután rendesen ily módon fogja folytatni járását. Nevezett napon roppant néptömeg nyomult az indóházhoz üdvözölni az új vendéget s bámulni a haladás e nagyszerű bizonyítékát és hordonyát. Mindnyájan feszült figyelemmel néztünk a közeli M. Portó felé.
  Egyszerre a csengettyű megkondult, a gőzsíp éles hangot adott, a mozdony füstgomolya görbén fölkanyargott s negyedhárom órakor tekintélyesen állott meg számos vendéggel a „Radna” című személyvonat. Az indóház csarnokában hömpölygő népsokaságra észrevehető benyomást gyakorolt a sokak részéről talán most először látott jelenet, s nem lehete csodálkoznunk, midőn lelkes „éljen“ kiáltás szálla el mindenki ajkáról.
  Semmi egyházi ünnepéllyel nem volt egybekapcsolva a megnyitás; hanem szebben lett emlékesítve a megnyitás napja az által, hogy a társulat az aradi szegényeknek ezer, a k. fehérváriaknak pedig ötszáz forintot osztott ki; azon kívül a Klein testvérek ugyancsak a k.-fehérvári városi kórháznak ötszáz forintot o. é. adományoztak. A megnyitás napján, a városon nemzeti zászlók lengettek. Este a tanácsház kivilágíttatott, és díszvacsora rendeztetett, melyen lelkes felköszöntések történtek.

  Magyar Polgár. 1869. jan. 20. Az első „erdélyi“ vaspálya és vidéke. (A. H.)
  Huszonegy évvel az anyaország után a lefolyt év végnapjaiban Erdély, a sorsnak e mindig mostohán gondozott gyermeke is megnyitható első vasútját.
  Ezen nomine et omine „első erdélyi vasút“ kiindul Aradról s mindig a Maros völgyön halad egész Gyulafehérvárig, és pedig Aradtól egész Branyicskáig a jobb, onnan Maros-Portusig a Maros bal partján, Maros-Portusnál ismét a jobbpartra tér át, 13 és egy fél mértföldet halad Magyarország földén; Zám előtt lépi át Erdély határát; itt ismét 14 és egy harmad mértföldet fut át. Valódi élvezet e regényes szépségű völgyet tavaszkor, midőn az egész természet virágzó pompájában díszeleg, átutazni.
  Legszebb rész Aradtól Gyorok, Paulis és Radnán át Konopig, jobbról, balról hegyek, melyek déli lejtőin szőlős és gyümölcskertek díszlenek. Itt és e környéken teremnek a híres Arad hegyaljai borok, melyek, mint a gyoroki és ménesi még Amerikában is jó keletnek örvendenek. E tájon a „Hegyes Bérc“ túlsó oldalán fekszik Magyarád, országos hírű, kedves zamatú asztali borával. Va¬lóban érdekes látvány, miként tör utat magának a gőzló minden akadályon át, miként küzd folytono¬san két legnagyobb ellenével.
  Emlékeznek olvasóink a pest-bécsi úton azon rövid vonalrészre, mely Visegráddal szemközt a Duna bal partján a Zámár hegy tövébe van vésve, ily módon halad az „első erdélyi vasút” a Maros völgye szűk részén, azon különbséggel, hogy e nehéz út ott csak száz ölekre, itt pedig mértföldekre terjed.
  E vidéken az idegen majdnem kétségbe esik, midőn mértföldeken keresztül, minduntalan alatta a Maros vizét, felette pedig az égbenyúló sziklákat látja. A kanyarodásoknál, a Marosba nyúló hegydomborodások körül, már-már azt hiszi az ember, hogy a gőzös egyenesen a Marosba hajt, majd ismét úgy látszik, hogy egy sziklahegynek rohan, és íme, pár perc, egy kanyarulat és a völgy egy újabb igéző tája tárul fel szemeink elé.
Műtani szempontból legérdekesebb a branyicskai Maros híd. Óriási töltés vezet a hídig. Ennek egy része fából, a másik része 30 öl nyílással vas¬ból van készítve. A Maroson átkelve, előttünk fekszik Déva, felette a hegycsúcson mintegy elpusztult sasfészek búsongnak a vár romjai. Azután következik Piski, történeti nevezetességű hídjával 1849-ből. E néhány házból álló falucska nevezetes vasúti állomássá lett, itt van az „első erdélyi vaspálya” főműhelye; itt ágazik el a vonal Petrozsény felé. E szárnyvonalon juthatni Piskitől nem messze fekvő Vajda-Hunyad várába, a Hunyadiak hajdani ősfészkébe. Szászváros és Siboth közt a vasúttól jobbra terül el a híres Kenyér mező, hol 1479-ben Bátori István és Kinizsi Pál a törökökön oly fényes diadalt arattak, melyre méltán illenek a költőnek Cserhalomról írt szavai: „.. Nem kérsz oszlopot ércből, oszlop vagy te magad diadalmak halma meződdel.“
  Talán e versek zengnek az illetők fülében, kik elmulasztották az 1847-ben megrongált emléket újra felállítni. A vasút völgyoldalban halad; honnan a kilátást a híres Kenyér-mezőre, egy rozzant csárda zárja el, mely a vasút és az országot közt gubbaszkodik, melyről eldanolhatja jelenlegi eleven eszű csárdása: „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban.“ Köríves ablakai és rendes beosztása azt gyaníttatják, hogy hajdan a művészet szele elsikamlott mellette; de jelenlegi állapota azt hiteti el velünk, hogy felejthetlen költőnk Tompa Mihály e csárdában írta a hamvai paplakról írt költeményét.
  Innen 2 mértföldre fekszik Alvincz a Barcsayak ősfészke; innen vitetett el a történeti nevezetességű két Barcsay a gyulafehérvári börtönbe Apafi Mihály fejedelemsége alatt, kiket a nemes keblű fejedelemnő Bornemisza Anna mentett meg a bakó kezéből. E fejedelmi család egy nemes sarja él most Alvinczen, kinél saloniasabb, kedvesebb és megnyerőbb férfiúval alig volt még szerencsém találkozni; látására egész Erdély történelme mintegy ködfátyolkép gyanánt vonul el szemeink előtt, a vasúti állomástól a város jó távol fekszik, régi fényének ma csak romjai láthatók; van néhány jó ízléssel rendezett úri kertje, csinos filagoriákkal, de azon egészen meglátszik a sors mostoha keze. Régi várának romjai is alig láthatók, templomain a szegénység oly nyomai mutatkoznak: hogy az ember lelke elszomorodik miatta.
  Itt áll még most is a lángeszű politikus Martinuzzi György palotája; megvan még a szoba, melyben orozva legyilkoltatott.
  Alvincztől egy hosszú bemetszésen át magas töltésen halad a vasút; s Maros-Portusnál, melyet kettévág, ismét áttér a Maros jobbpartjára egy gyönyörű, solid szerkezetű fahídon, mely valóban ritkítja párját; melynek pontos építési dicsősége kassai születésű, egykor debreczeni tanuló Szentsák János mérnököt illeti. Maros-Portuson a Maros parton nyúlnak végig a nagy kiterjedésű só raktárak, hova a marosújvári sóbányákból, és innen a Maroson Arad felé történt a szállítás; most egy vasúti szárnyvonal vonul le a Maros partra e raktárakhoz. Itt volt 1849-ben a Gyulafehérvárt ostromló magyar had főhadiszállása. A legnagyobb árvíz 1864-ben Maros-Portusnál a tengerszíne felett 142, 848/100 öl magasságra hágott; a vasúti töltés teteje ugyanitt, mindig a tengerszíne felett számítva, 114, 569/1000 öl, Gyulafehérvárott 114, 969/1000 öl, Aradon 55, 832/1000 öl. És így Arad a maros-portusi vasúti hídnál 58, 737/1000 öllel alantabb fekszik.
  Maros-Portus és a néhány száz ölnyi távolra levő Gyulafehérvár közt fekszenek a régi nagyhírű római város Appuleum, később „Alba Julia” romjai. Most egykedvűen legeltet vagy tengerit termeszt rajta a román, Kisfaludiként:
  „Hantra dűl a pásztor és fütyörészve legelteti nyáját,
  Mert nem tudja, kinek hamvai vannak alant.“
  A vasúti töltés készítésekor alig 4 lábnyi mélységben a mostani földszín alatt temérdek régiséget, műkincset ástak fel, arany, ezüsttányérokat, poharakat, vasszereket, szobrocskákat, melyek egy része kivándorolt a hazából, de igen tekintélyes részt mentett meg, illetőleg megszerzett múzeumunk tudós és fáradhatlan titkára. Csaknem minden háznál hever a régi „Alba Julia“-ból egy oszlop, egy talpazat vagy oszlopfő. E helytől délre fekvő homokdombok alatt, honnan a gyulafehérvári állomás töltésanyaga vétetett, több kőkoporsó ásatott ki; valószínűleg ez volt temetkezési helyűk; holott Gyulafehérvárott még most is a városban temetkeznek. Minden templom kerített udvarán van a paplak, is¬kola és temető. E vasút jelenlegi végpontja Gyulafehérvár; de a szentesített vasúti törvény szerint az arad-gyulafehérvári vonal beomlik a várad-kolozsváriba és egyesülve folytatja útját Brassón át a bodzai határ szoros felé.
  Gyulafehérvárott a vasút felett levő várból gyönyörű kilátás nyílik az egész Maros völgyre. E vár templomában nyugosznak Hunyadi János és László, Barcsay, Rákóczy hamvai; itt verték 1868-ban az újabb időbeli első magyar pénzt.
  Az egész vonalon Aradtól Gyulafehérvárig alig van egy talpalatnyi földtörténeti nevezetesség nélkül. Itt vonultak el hajdan az önzéstelen hazafi Hunyadi János, a vitéz Báthory és Kinizsi, Bocskay, Barcsay és Rákóczy hadai; az újabb időkről nem is szólunk. Bátran elmondhatjuk, hogy e Marosvölgynek is van Somló-ja, Tátika-ja, Rezi-je, Badacsonyja, de eddig még nem volt Kisfaludija!

   Magyar Polgár. 1869. jan. 24.
  A piski petrozsényi szárnyvonal fölépítésére vállalkozónak minden irányban ügynököket küldöttek ki lovak összevásárlása céljából, mert az építkezésnél használt szarvasmarhák majdnem kivétel nélkül a marhavésznek estek áldozatul.

  Magyar Polgár. 1869. jan. 29.
  Az első erdélyi vaspálya társulat igazgatósága — mint Aradról jelentik — közelebbről a teherszállítást a pályán beállította, mert az üzleti eszközök a nagymennyiségű szállítmány részére nem valónak elégségesek. 

  Magyar Polgár. 1869. március 14.
  A piski petrozsényi vasútvonalon egy alagút fúrása alkalmával három olasz munkás veszett
Oda. A szerencsétlenek egy kő szétlövésével foglalkoztak; az egyiknek, ki a lőport töltötte, a verő pálca szórta szét agyvelejét, a másik kettőt pedig kődarabok ütötték agyon

  Magyar Polgár. 1869. április 14.
  Az első erdélyi vaspályán az aradi indóházi, gyoroki, radnai, berzwai, soborsini, zámi, illyei, dévá indóházi, piskii, szászváros indóházi, alvinczi és gyulafehérvári indóházi vasútüzleti távírdai állomások f. hó 15-étől magánsürgönyöket is fognak fölvenni és továbbítani.

  Magyar Polgár. 1869. április 21.
  Az első erdélyi vaspálya megnyitása óta alig telt el három hónap és már is örömmel jelezhetjük, hogy Erdély több városában élénkebb forgalommal találkozunk és a vaspálya bevételei is minden hónapban nagyobbak lesznek, úgy hogy remélnünk lehet, miszerint e vonalnak nem sokáig lesz még a kormány támogatására szüksége. Az első erdélyi vaspályán bebizonyul, hogy csak a vasúti árszabályzat egyszerűsége és olcsósága virágoztatja föl az ily vállalatot, s vele az ország jóllétét, iparát és kereskedelmét.
  Óhajtandó volna, hogy kormányunk az első érd. vaspálya példájának követésére a többi hazai vonalakat is felszólítsa, a mi leginkább úgy történhetnék meg, ha egy vasútügyi szakemberekből összehívott bizottság az érd. vaspálya mintájára rendezné a többi vasútvonalak árszabályzatát is.
  Megemlítjük még, hogy mart. hóban az érd. vaspálya 10.821 személy szállításáért 10.173 frt, 196.728 mázsa és 34 font teherszállításért 44.198 Ft. 89 krt. vett be. Folyó évi jan. 1-től febr. végéig a pálya jövedelme 100.760 Ft 39 krt. tevén, ha ehhez hozzáadjuk a fennebbi összeget, a pálya jövedelme fennállása első évnegyedében 164.132 Ft. 70 korra megy föl.

  Magyar Polgár. 1869. augusztus 25. Az első erdélyi vasút erdélyi része.
  (R. S.) Soborsintól — az erdélyi vasút hetedik állomásától — a vonat Tok és Iltyo mellett robog el, egy patak fölé a Schifkorn rendszerében épült hídon tompa robajjal végig siklik, és aztán Erdélyben vagyunk. A vasútvonal ketté hasítja a hajdanán híres zámi parkot, s szemünk egy kipusztult kastély romjaiba ütközik. Valóban Hunyadot — Erdély legnagyobb s egykor leggazdagabb megyéjét, — nem lehetne jellemzőbben bemutatni az idegennek, mint a hírhedt zámi kastély romjaival, a nem kevésbbé hírhedt báró Nopcsának (egy egész mondakör hősének) egykori tulajdonával. E kastélyt legutóbbi függetlenségi harcunkban honvédőink dúlták fel bosszuló Nemezisként.
  Ma Lekes bécsi ügyvéd bírja, s az egykor pompás termeket gazdasági gépek raktárául használja. Gyönyörű mozaikköven — az új idő előhírnökeként — Garret sorba vető gépe nyugossza napi fáradalmait, mialatt a tátongó ablaknyílásokon besurranó szél búsan fütyörészi a „régi dalt régi dicsőségről.“ Illatos szénán — mintán az osztrák-magyar hadsereg átvonuló tisztjei lefoglalták volt a „fogadó” összes keserves ágyait — egy éjt tölték e kastélyban. Szépeket álmodtam… S amint fölébredék, mintha szebben sütött volna a nap a romok közé, s én szerettem volna kezet szorítani a derék ügyvéddel, ki nem sietett a modern parvenük módjára restaurálni, amelyhez semmi kegyeletes emlék nem fűződik, míg komor falai sötéten regélnek gyászmeséket a visszatorlásról. A volt tulajdonossal is volt szerencsém megismerkedni. Az idők változnak, de némely oligarcha, ha mindjárt zátonyra jutott is, áll Pharaosz tornyaként. Egy barátom mutatott be a nemes bárónak, ki szörnyű módon örvendezett az ismerkedésnek, de bizony azért székkel sem kínált meg. Én elég maliciózus voltam felhozni, hogy mily pompásan aludtam a zámi kastély illatos szénáján, mily gyönyörű álmaim voltak, s ezzel végét vetém az álló audienciának. Fölemlítendőnek vélem, hogy a parkban számos, de csekély műbecsű római kőrégiség van, nagyobbára a veceli telepről. Egy ottani magánház udvarán a kút körül azonban szép oszlopkőket láttam.
  A parkbeli vágásból kiérve, gyönyörű völgy terül előttünk, s a vasút szorosan a zámi magaslatok mellett vonul el, melyeknek egyikét vasúti őrház koronázza. Odább - szigetet és zátonyokat képezve - a Maros kígyózik, mely itt Magyarországba való kifolyásánál még 550 lábnyira fekszik az adriai tenger színe fölött. A völgyet délen a hatalmas kúpokban kiszögellő s gyönyörű élvonalakkal bíró krassói hegyek környezik. Észak felé, míg utunk eddigelé jobbadán, a napfényben csillogó fehér hamagcsílámpala, fekete keserenycsillám és agyagpala hegyek mellett vezetett el, az erdélyi határhegység jegecedett tömközetét találjuk. Zám, Gyalumare s Kazanyesd közt dioritképződvény uralkodik, melytől északkeletnek Magyarország Kaliforniája terül.
  Hunyadmegye a „szegény gazdagok“ közé tartozik. Völgyeiben termékeny virányok, hegyormain régi dicsőség festői maradványai, a hegyek gyomrában nemes ércek, s mégis nyomasztó érzet kél szívünkben. A költő, festő, történész, műrégész, goognost és geolog mindnyájan bő tárgyat lelnek itt ihletre, tanulmányra és búvárlatra; de az anthropolog mélyen elkomorodik, s a philmagyar csakhamar búsmagyarrá változik. Bús képeken állt itt előttem is az, hogy a magyarnak legnagyobb ellensége — maga a magyar. Nemcsak rajzi, orografikus és petrografikus tekintetben létezik feltűnő különbség a két testvér-ország közt, de még osztály és vallási tekintetben is teljesen különböző jelenségeket észlelhetünk. Míg Magyarországon a reformációnak a nemzetiség fenntartása jutott egyik dicső feladatául, amelynek oly hathatósan meg is felelt, hogy ez által a többi vallásfelekezetek bámulatát is kiérdemelte, s míg Magyarországon a köznemességnek a haza és nemzet fenntartása körül oly bokros érdemei vannak, addig Erdélyben a nemzetiség fenntartása — mint a szegény Lengyelországban — igen sok helyen a katholicismus ügye lett, mialatt a reformáció (s vele az egyház és község elszegényedése) hathatósan befolyt a románosításra. Magyar nevű egész községek tősgyökeres magyar nevű lakossággal, melyek még ma is a kálvinizmus hívei, találhatók itt, hol ma már egy árva magyar szót sem értenek. Máshol egész községek az ó-hitre tértek át, hogy egy-egy tiszteletes zsarolásától menekedjenek. S a köznemesség, melynek főkötelessége lett volna a nemzetiség fenntartása, a legkárhozatosabb indolenciát tanúsítá ily műveletekkel szemben; sőt gyakran lelkiismeretlenül maga pusztítá csökönyös faját, mert a birkatürelmű oláhval „könnyebben lehet elbánni.“ És e birkatürelmű nép ama gyászos napokban, melyeknek emlékei még ma is szerte sötétlenek — hyenákká vált. Iszonytató lett ádáz dühében, kivált Zaránd és Hunyadban. A hazafi borzadva fordul el e látványtól, s elítéli a népet; de a tárgyilagos történész számba veszi azt is, hogy mit tűrt e nép, amíg türelme elveszti a féket. A nép alapjában mindig jó és nemes, évszázados butaság közben sem vesz ki lelkületéből az emberiség nemes magva. Mondok például egy esetet, mely engem mélyen megindított.
   A pópa meghalt, s özvegye hat árvával maradt utána. Jött az új pópa s önkényileg elvitte magának az özvegyet illető idei szénatermést. A nép elment panaszra a szolgabíróhoz, de a szolgabíró, e kis isten, ki közelebb áll a pópához — elutasítá a panaszló népet. Bekövetkezett a takarítás, s a pópa szinte be akarta magának hordani elődje vetését, de ezt már megsokallta a nép. Hagyta rakodni, de aztán diadalmenetben vitte a szekeret az özvegyhez, termését az udvaron szépen boglyába rakván. A nép-lynch egyszersmind lefoglalta az új pópa ökreit is, s így adatta vissza az özvegyet illető szénatermést.
  Különben elragadó az a naivitás, mellyel a nép a pópát magasabb lényként tiszteli a templomban, s a kedélyesség, mellyel a templomon kívül — elpáholja. Oktatást e népnek, mert csak azért veszélyes mivel elbutult. De hagyjuk ezt!
  Már elrobogtunk Burzsuk mellett s ott feltünedezik a guraszádai templom két tornya. A harang csüng. Az egyik eme fölirattal: „Gloria in excelsis Deo. Corcus Mergeler Kron fudit 1668.“ A másikon cyrill betűs felirat van, s 1765-ből való.
  A keleti tornyot a kupola-formájú betetőzött szentély képezi. Bár e templom állítólag pogány eredetű, nevezetességét, sőt mondhatnék „hírhedtségét” nem e körülménynek, hanem a freskóknak köszöni, melyek portikusát díszítik, s mintaképe a naivcinismusnak (jellemzőbb kitételt nem lelünk.)
  Nem bírtuk meghatározni e freskók régibb vagy újabb eredetét, ha vajon a Mária Terézia idejében történt templom-restauráció alkalmával csak újíttattak-e meg, avagy keletkeztek: de az áll, hogy e „demokratikus freskók” csakis óhitűek templomában tarthatták fenn magukat mind e mai napig. Balról azt a mennyországot látjuk, melybe Dürer nem kívánt jutni. Hosszú süvegű püspökök holmi teknő-formákban a hívek fejeivel számolnak be. A pokol „érzékítésénél“ azonnal feltűnik, hogy a jelmezt illetőleg itt is paradicsomi állapotok uralkodnak, s valamely angol lady az iszonyat schoking-jával ájulna el szemléletükre. Feltűnő továbbá, hogy a szerte ugrándozó ördögök mily kiváló kedvteléssel büntetik a nagy urakat és papokat.
— Azért is neveztük el a freskókat demokratikusoknak, mert ily feltűnő demagóg hajlamokat árulnak el. Bámulatra ragad a festő leleményességes képzelő tehetsége, mellyel az egyes bűntetteket bünteti; de miután az aeszthetikának e büntetés-nemekkel semmi köze nincs: e helyen mellőznünk kell a részletezést.

   Magyar Polgár, 1869. szeptember 3.
  Az első erdélyi vasút igazgatósága elhatározta, hogy tekintettel az utazó közönségnek többször nyilvánult óhajtására, a jelenleg közlekedő egyetlen vonat minden irányban egy másodikkal szaporíttatni fog. E vonatszaporítás valóban sürgőssé vált, mert a forgalom az arad-károlyfehérvári vonalon annyira élénk, hogy még a harmadik vonat sem bizonyulna feleslegesnek.
                                                     ********************************************
  A károly-fehérvári indóháznál egy munkás felszólítá a vasúti munkások kifizetésével megbízott angolt, hogy adjon neki bort és pénzt; midőn pedig ez vonakodott kívánságát teljesíteni, a munkás reá lőtt, szerencsére azonban rosszul célzott és csak a szemközt levő falat találta. Merénylete fölött most alkalma van a hűvösön bánkódhatni.

  Magyar Polgár, 1869. október 17.
  A piski-petrozsényi szárnyvonalról eddigi közleményeinknél örvendetesebben hangzó híreket vettünk. Igaz ugyan hogy aug. hó alatt nagy esőzések a Krivadia Petrozsény közti vonalrészen földomlásokat okoztak, s így a munkálatok körül némi zavart idéztek elő; de az építkezés azért nem szakadt félbe, sőt inkább oly buzgalommal foly, hogy még ez év vége előtt a szárnyvonal egész területén valószínűleg le lesznek rakva a sínek. Piskitől Pujig a felépítmények már befefejezvék, úgy hogy itt már a gőz-kocsi rendesen közlekedik. Állomáshelyek, műhelyek és őrházak legnagyobb része befejezve s használat alatt van.
  A Zsil völgy kőszén és ásvány gazdagsága köztudomás szerint oly nagy, hogy bizton számíthatunk itt a legélénkebb üzletélet és forgalom kifejlődésére. A pálya megnyitása a jövő év tavaszára van kilátásba helyezve.

  Magyar Polgár, 1869. október 20.
  Az első erd. vaspályának Szászváros és Piski közötti részletén a közlekedési zavarok napirenden vannak. Az utóbbi napok alatt többször megtörtént az is, hogy vagonok kicsúsztak a sínekről. Balesetek ugyan nem történtek ez alkalmakkor, sem a szállított tárgyakban nem idéztetett elő sérülés, de a forgalom mégis akadályt szenvedett. E kicsuszamodásoknak oka a felépítmény csekély szilárdsága, melynek folytán az több helyt besüllyedezik. Nem akarunk itt sem az építési vállalkozónak, sem a mérnököknek szemrehányást tenni, annál kevésbbé, mert nyilván maga az esőzések által lazává tett talaj fő oka e bajnak, de mégis reméljük, hogy minden meg fog tétetni ily eseteknek a jövőben kikerülésére.

   Magyar Polgár, 1869. október 27. Az erdélyi vasút építéshez.
  Vonatkozva a megtámadásra, a melynek a magyar kelet vaspálya építői Waring Brothers és Eckerslei urak ki voltak téve, illetékes oldalról a következő felvilágosítást vettük. Az az állítás, hogy a társaság technikai személyzete összeállításában a magyar elemeket mellőzte, tévedésen alapult, mert köztudomású dolog, hogy a társulat több mérnököt átvéve a kormánytól, még több magyart szerződtetett is.
Ami a működő angol erőket illeti, ezek olyanok a melyek évektől fogva éppen ennél a társulatnál működve, teljes bizalmát élvezik s tehát mellőzhetetlenek. Az az állítás, miszerint az angol mérnökök nem helyhezkednek az országos építészeti igazgatóság rendeletéihez, invectiva az igazgatóság ellen, mely e szerint erélytelenségről vádoltatik. Az ország viszonyainak részletes ismerése az építőmérnöki kezegeknél nem is szükséges, és elég, ha a talaj minőségét s szintes viszonyait tudják.
Ami azt a vádat illeti, hogy a gátak és talajbemetszés körüli munkálat még nem haladott az alapszintig, megjegyzendő, hogy az csak három pontra talál.

  Magyar Polgár, 1870. május 22.
  A Piski-Petrozsény szárnyvonalon - egy Szászvárosról érkezett tudósítás szerint - Merisor közelében egy több ölnyi mélységű bevágás omlott össze a hosszas esőzések következtében. E nehéz ponton majdnem egy egész év óta szakadatlanul dolgozott több száz munkás. Az összeomlás által előidézett kárt többre teszik 100.000 ftnál.

  Magyar Polgár, 1870. július 10. A piski-petrozsényi vasút.
  Csaknem lehetetlennek látszott, hogy Hunyad megyében Petrór, Krivada, Merisor, Banitza meredek hegységein valaha vasút épüljön, s íme a vállalat most már a legnagyobb nehézségek legyőzése után sikerülten be van fejezve. 4500 olasz munkás dolgozott ott, s most a Semmering-pályához hasonló vasút már elkészült. Közelebbről megy az első gőzös Erdély egyik legmagasabb vízválasztóján keresztül Románia felé a Zsilvölgybe, hol a nagy kőszéntelep van, melyből a hazai ipar emeléséreszükséges legfontosabb anyag, a kőszén, kizsákmányoltatik.
  Amint e hír mindenkit kellemesen lephet meg, ki az ország felvirágzását szívén hordja, úgy sokakban feltámad azon óhaj is, hogy megláthassák ezen az ország legtöbb fia előtt ismeretlen vidéket. Kinek azt megláthatni alkalma leend, bizonyára bámulni fog az e vonalon kivitt nagyszerű építkezések felett, mely szakértők nyilatkozata szerint — az e vidéken gyakori földszakadások által felmerülő nehézségekkel szemben —a semmeringi építkezéseket is felül múlja. Eredetileg három alagút volt tervben; az egyik Merisornál 75 öl hosszúságban, a másik Banitzánál 175 öl, és a harmadik Csetate-Boli-nál 37 öl hosszúságban. De e három alagúton kívül, melyek három év alatt elkészítettek, a hegyoldali kanyarulatok miatt még 7 más alagutat kellett építeni. Sok helyen, hol minden kigondolható eszköz (minő mély vájás általi vízlevezetés) nem vezetett célhoz, magas töltéseket és védfalakat kellett építeni.
  A két első nagy alagútnál a bemenet és kijövetel 8 öl mély föld bevágást tett szükségessé, s midőn az elkészült, a nagy esőzés miatt bekövetkezett földomlások elkerülhetetlenné tették ez alagutakat 40 ölnyivel meghosszabbítani. A közforgalomnak e pálya csak f. évi aug. 1-én fog átadatni, mert sok helyen még pótmunkákat kell teljesíteni.

  Magyar Polgár, 1870. július 10. Vasúti szerencsétlenség. Mint Károlyfehérvárról távírják, a tehervonat vasárnap Zám és Ilye közt kisiklott a vágányból, a gőzmozdony és négy kocsi lerohant a töltésen, s ez alkalommal a vonatvezető lábát törte. Ugyan e távirat értesítése szerint az erdélyi vaspályán a vízár miatt meg kel¬lett szüntetni a közlekedést. Négy vasúti híd összeomlott. Tizennégy nap előtt is lehet szó a köz¬lekedés helyreállítását. A posta sem közlekedhetik.

  Magyar Polgár, 1870. július 14. Az első erdélyi vasút üzletigazgatóságától a következő értesítést vesszük: F. hó 9-étől kezdve a személy és málha-forgalom Arad és Déva között megnyittatik, 10-én Piski, 11-kén pedig Petrozsényig az egész vonalon a forgalom ismét kezde¬tét veszi, hacsak újabb felhőszakadások be nem, következnek, miután ez utóbbi időben egy nap sem múlt el e vonal területi körében ily elemi csapás nélkül. A piski-szászvárosi vonat öt nap múlva, a szászváros-károlyvári pedig csak akkor nyílhat meg a forgalomnak, ha a 16 öles Sibisány-híd Szászvá¬ros és Alvincz közt ideiglenes építményekkel kipótolva leend s végre az Alvincz és Károlyvár között levő 10 öles híd a Sebesen az áradás ellen elkészül. A munkálatok a lehető leggyorsabban eszközöltetnek.

  Magyar Polgár, 1871. augusztus 13. Az erdélyi vasút igazgatója igen előzékeny volt a természetvizsgálok nagygyűlése iránt. Ugyanis az Aradról teendő dévai s petrozsényi kirándulásra egy külön vonatot ajánla fel, minden díj nélkül.

  1871. Az angol mérnökök eltávozása után magyar és osztrák szakemberek vették át. Az újrakezdett munka eredményeként 1871. november 20-án átadták a forgalomnak a Gyulafehérvár–Tövis–Székelykocsárd és Székelykocsárd–Marosvásárhely vonalakat. Így megteremtődött Gyulafehérvárnál a Magyar Keleti Vasút és az Első Erdélyi Vasút vonalai (Arad–Gyulafehérvár) közti kapcsolat. A Magyar Keleti Vasút Tövis–Kiskapus–Medgyes–Segesvár–Brassó vonalrésze három szakaszban valósult meg - a Transindex.ro portálról

  Magyar Polgár, 1873. március 30. Új telep Piskiben.
  Az első erdélyi vaspálya-társaság piski állomásán, mely még néhány évvel ezelőtt pusztaság volt, jelenleg már 2000 lelket számláló telepítvény van, mely a számos vasúti hivatalnokon kívül nagyobbára a társaság munkásaiból áll. A telepítvény létesítése a piski állomás főnökének, Stiassny úrnak köszönhető leginkább, ki annak egyszersmind elöljárója is, és már számos intézményt léptetett életbe, melyek közül megemlítendők:
1. Egy háromosztályú iskola, melyben a tanítványok zenében is oktatást nyernek. A tanító, mint községi hivatalnok van alkalmazva 600 forintfizetéssel, mely 1000 frtig emelkedhetik. A tanítványok száma már 90-nél többre rúg.
2. Egy fogyasztási egylet, mely 3000 frt alaptőkével létesült, jelenleg már 27, 000 frttal rendelkezik.
3. Beteg- és temetkezési egylet orvossal, gyógyszertár és bábával.
4. Gőz-, kádas- és zuhanyfürdők, melyek hivatalnokok és munkások által elkülönített osztályokban ingyen használhatók.
5. Két kávéház a munkások és a hivatalnokok számára.
6. Egy nagy tekepálya és tornahelyiség. Alakulóban van továbbá egy torna- és dalegylet, egy hivatalnoki casino, könyvtár stb. Az állomás tószomszédságában már 25 magánház épült, a munkások lakásai szellős, csinos, emeletes épületek, és így remélhető, hogy Piski néhány év alatt csinos városkává növi ki magát.

  Magyar Polgár, 1873. június 11. Nagyobbszerű népünnepélynek, a „Hon” szerint —színhelye Piski. Ahol e hó 8-án örömtől, vígságtól visszhangoztak hegyek, ott 24-év előtt Bem apónak rettenthetlen vitézei védték és szerzék vissza véres ütközetben azon nevezetessé vált hidat, melyet mindkét harcoló tél Erdély kulcsának tekintett „Piski híd elvész, Erdély elvész, tehát: Előre!“ A honvédeknek ezt nem hiába mondotta az imádott vezér s vitézül elő rontottak; aki el nem hullott a dicső csatában, az alig állott meg — Szebenig.
  Mily különbség a mostani Piski s a Bem Piskije között. Most gyárak s bánják terményeit kényelmes vasút viszi messze földre; mindenféle szorgalmataskodó munkásnépet látunk, a mely néhány nap múlva öröm, táncz, vígság között fogja megünnepelni a szorgalom sikerét.
Azon 24 év előtti napon, azon napon, a melyen Piski ismert, híres lett, gyárnak, vasútnak, bányának nyoma sem volt a környéken. Mindenütt az eredetiség vadregényessége, a munkás kéztől nem illetett természet. Ujjongó vígság és bájoló zene helyet puskaporfüst és ágyuk bömbölése töltötte el a hegyközi tájat s minden pillanat újabb halált szórt a hősök soraiba. A kirándulók bizonyára visszaemlékeztek az 1849-ki év febr. havának 9-ikére, a mely napon honvédiek megtartották az országnak Erdélyt s örök dicsőséget szerzettek e nemzetnek.

  Magyar Polgár, 1874. január12. Erdélyi vasutak 1873-ban. (kivonat)
  Az állami felügyelet alatt álló engedélyezett vasutaknak az 1873-ik évben eszközölt elhaladásáról a m. kir. építészeti főfelügyelőség egy összeállítást készített, melyből a Királyhágón inneni vasutakra vonatkozó két pontot vesszük ki.
  Az első erdélyi vasút már közel 3 év óta forgalomban leven, azon — kivéve egyes csekélyebb — különösen a vasszerkezetű hidaknál eszközölt reconstructiókat — érdekesebb mozzanat nem történt.
  A piskii nagy műhely nagyobbíttatik — tökéletesen befejezve jelenleg azonban még nincsen. Az Aradon létesítendő külön teherpályaudvar építése még meg nem kezdetett. A vonatkozó tervek azonban az általános elrendezést illetőleg már helyben vannak hagyva.
Az elhasználás folytán elkopott vassíneket a társulat igen jutányos áron vett (11 frt) bessemer acél-sínekkel cseréli fel. Az 1873. év folytán azon kívül még egyes javítások tétettek az árvíz által megrongált vonalrészeken.

  Magyar Polgár, 1875. április 16. A Piski melletti gyártelep.
  Piski, 1875. április 11-én.
  Tisztelt szerkesztő úr! Alig emlékszem, hogy telepünk életmozzanatairól mind társadalmi, mind közlekedési szempontból szerencsém lett volna becses hasábjain közleményeket olvashatni, s épen e szempontból — valamint ismerve önnek a haladás, művelődés iránti hazafias irányú elveit, nem mulaszthatom el szerény soraimmal — néhány vonással önnek hű képét vázolni az egykor történelmi nevezetességű itt vívott csata jelenlegi színhelyének.
  Midőn az első erdélyi vasút építkezéseit megkezdette, rémhírek keringették át a vidéket Aradtól le az egész szőke Maros mentén; az állomásoknak kitűzött városok félve, reszketve nézték a gőzmozdony pusztító hatalmát, s mindent elkövettek, hogy az országot, a nemzetet megrontó elem, mentől távolabb essék tőlük. A kalmár a fekete eridát látta üzlete közepén, fantáziájában kétségbe esve a fölött, hogy már ezután egy röf gyolcsot is Hamburgból hozatunk; a csapláros savanyodva nézte lőréjét, álmában a gőzkazán tetején látva egy meszely bort a Rajna tövéből érkezve, melyet egy — rendesen adós maradni szokott — 20 forintos díjnok hozatott, stb.
  Az éretlen gondolkodás — a köznapi vakság természetesen kizárja az előrelátás eszméjét, s nem lehet csodálni, ha az elfogultság legmakacsabb fegyverével kellett küzdeni a vállalatoknak. Így történt az is, hogy Hunyadmegye székhelye Déva, mely a vasút bogpontjának volt kiszemelve, csak alsórendű állomás lőn, minthogy honárulás bűnével bélyegezték azt, ki ez ügy mellett, és nem ellen mert szólani. Eszerint nem maradt egyéb hátra, minthogy a tervezett bogpontot lejjebb vagy feljebb Dévától telepítsék, s így létesült a piskii telep.
  Telepünk a vasúti forgalomnak kezdetben főszékhelyét képezte; mozgalom, sürgés-forgás, üzlet, ember, pénz minden megvolt; jelenleg min¬den en miniatűr. A bécsi robbanás ide is elhallatszott, melynek szikrája egy villámmal agyonütötte a vasúti üzletet, s részünkre nem maradt egyéb hátra, minthogy egy néhány ügyefogyott hivatalnokot — aus Ersparungsrucksicter — elbocsátottak. Hanem maradtunk itt elegen, úgy hogy az összes lakósság (telepi) majdnem 400-ra megy, kik forgalmi hivatalnokok, végzett és nem végzett technikusok, munkások (egy nagyszerű gépgyárban), és ezek családjaiból állanak. E lakosság kevesek híjával, idegen ajkú. A német elem in floribus.
  Többek között gondoskodott az igazgatóság gyermekeink neveltetéséről is, midőn egy közös (fiú és leány) iskolát saját költségén rendezett be, hol egy igen derék és jóakaratú tanár keseríti napjait, a szülőktől protegalt gyermekekkel. Törvényhatóságunk is van, melynek feje telepünk köztiszteletben álló — idegen ajkú — de magyarszerető főmérnökét. Kudernáts József úr, ki vidékünk körjegyzőjével intézi a hatósági ügyeket.
Legjellemzőbb volt pedig telepi életünkben az elemek súrlódásából keletkezett egyenetlenség, mely, mint féreg folytonosan rágódott moralitásunk gyökerén! Hiányzott az egymáshozi jóakarat, barátság, előzékenység; a munkásnép saját énjét kezdé a chaosban gyűlölni, holott ő volt mindig a szolgálattevők közt a túlnyomó elem. A káröröm annyira felütötte tanyáját, hogy a legnagyobb gyönyörűségének tartotta mindenik, ha a másiknak hátrányára lehet, — nem mertek közlekedni egymással, tartván a kiejtett szó halált hozó csapásától!
  Ha kérdezzük e zűrzavar okát, a vélemény mindenkinél egyöntetű, s e téren a legnagyobb munkásságot a műhelyvezetőség főnöke fejtette ki; ő volt az ki, a nemzetiség eszméjének különféleségét fölállította, ki elég erősnek vélte magát, itt magyar földön, hol kenyerét keresi, nyomorult képzettségével, porosz arrogantiájával — a magyar nemzetet nyilván gúnytárgyává kitenni, ki mindent elkövetett, hogy a német elem első helyet foglaljon hivatalában, s a magyar háttérbe szoruljon.
  Ez úr képes volt az igazgatóság rendeletéinek ellenállani, azon igazgatóságnak, melynek bűnül lehet beszámítani, hogy a hazai erőket egy Flandriából szedett — mozdonyfűtőből, technikát sohasem látott, s magát főmérnöknek nevező erőnél hátrányba helyezé! Legnagyobb merényletét közel egy hónapja követé el, midőn telepünk jelenleg orvosa — dr. Szentpéteri János (volt Torda városi főorvos) egy olvasó egylet alapításában fáradozván, mint magyar ember, magyarul szólott a gyűléshez, melyet ő „flegelhaft“-nak nevezett! E kifejezéséből eléggé kitűnik a burkus jellem, mely a basáskodás kioltatlan szomját árulja el, s mely által még gyűlöltebbé tette magát az összes lakosság véleménye előtt, úgy hogy mindnyájunknak közös akaratát tolmácsolom ha „pereat”-ot kiáltok utána! Ez be is fog következni nemsokára, minthogy az igazgatóság határozatilag kimondá, hogy 1876. július 1-től a magyar nyelvet fogja hivatalos nyelvnek használni, s ki ez időre magyarul nem tud, elbocsátja hivatalából; bennszülöttek csak elismeréssel adózhatunk a főigazgatóság ezen lépéséért, s kívánjuk, hogy határozatához hű maradjon.
  Mint említém, sikerült telepünkén egy közös ajkú, művelődés irányú olvasóegyletet alapítani, melynek elnöke telepünk orvosa lett. Az olvasóterem a Hartl-féle szálloda helyiségében van elhelyezve, hol gyönyörűség nézni szépszámmal összejött tagok kedélyességét személy és rangkülönbség nélkül. Az irodalom szépen van képviselve: 24 hírlapunk van, fele magyar s fele német; időnként felolvasások fognak tartatni, úgyszintén kirándulások és vigalmak, egy szóval minden a mi egyetértést, barátságot és művelődést szül. S ennek így is kell lenni, mert csak így leszünk méltókká embertársaink becsülésére, így leszünk igaz honpolgárok, derék hivatalnokok és jó családfők, így bátran mondhatjuk a költővel:
„Hadd múljon a rossz idő,
Derüljön arany jövő,
Hon virányain”
Veritas

  Magyar Polgár, 1879. március 19.
  Az első erdélyi vasat igazgatósága vasárnap tartott ülésében jóváhagyta az egyességi okmányt, melyben azon módozatok megállapítvák, amelyekkel az első erdélyi vasút és „Gebrüder Klein” cég között fennforgó építési pör kiegyezése a legközelebbi közgyűlés jóváhagyásának fenntartása mellett, végleg megoldatik.
„Gebrüder Klein” cég követelése, azaz 3,586.212 frt 64 ½ kr. és annak 1871. évi december 21. illetőleg 1872. évi szeptember 11-től járó kamatai 800.000 frtnyi összeggel egyenlítettek ki. Ebből 100.000 frt. a közgyűlés esetleges jóváhagyása után 8 nap alatt, a fennmaradó 700 000 frt. pedig 1879. évi július hó 1-től négy egymásután következő félévi 175.000 frtnyi részletben fizetendő (kamat nélkül.) A mikénti fedezés a közgyűlés elhatározása alá fog bocsáttatni

  Magyar Polgár, 1879. október 22. A Marosba zuhant vonat.
  N.-váradi utasok beszélik, hogy a péntekről szombatra hajló éjjel az arad-erdélyi vonalon egyik vonat kiugrott a sínekből, s a lokomotívval együtt több kocsi a Marosba zuhant.

  Magyar Polgár. 1880. február 21.
  Az erdélyi vasút tárgyában jelentik, hogy a kormánnyal folytatandó eladási tárgyalásokra, az erdélyi vasút részéről, annak idejében, kiküldött comité elhatározta, hogy a közlekedési minisztérium, illetőleg a kormány azon ajánlatát, mely szerint a vasút egy-egy részvényéért 120 frt. ígértetik aranyban, nem fogja az igazgató tanácsnak elfogadásra ajánlani, mivel a megajánlott vételár igen kicsinynek mutatkozik. A kormány a részvényekért ajánlott vételárt aranyjáradékban szándékozik fizetni.

  Magyar Polgár. 1880. február 24.
  Az Első Erdélyi vasút eladása végett az igazgatóság által kiküldött bizottság elé a következő föltételeket terjesztette a magyar közlekedési minisztérium: A társulat átadja minden ingatlan és ingó vagyonát a magyar kormánynak. A magyar államkincstár pedig átveszi az összes vonalakat és elvállalja a társulat jelen terheit, elsőbbségi és új beruházási kölcsönét, és lemond azon előlegekről és kamatjaikról melyeket biztosítás fejében adott a társulatnak.
  A magyar állam 1880 év végig 2 százalék osztalékot fizet a részvényeseknek, ezen kívül kifizeti a Klein báró testvéreknek 1880. júl. 1-én és 1881. jan. 1-jén járó 350, 000 frt kárpótlást.
  A vasút összes részvényeit öt darabonkint 200 frtos és 6 százalékot kamatozó aranyjáradékkal váltja be a magyarkincstár.
  A kincsár átveszi továbbá 1880. jan. 1-jétől kezdve a társulat üzletszámláját a más társulatokkal fennálló leszámolások terhével együtt, nemkülönben a társulatnak a személyzet irányában elvállalt kötelezettségeit is

  Magyar Polgár. 1880. március 3.
  Az első erdélyi vasút-társulat igazgatótanácsa, vasárnapi ülésén kijelenté, hogy a vasút megvételére a kor¬mány által tett ajánlatot, a tárgyalások alapjául sem fogadhatja el.

  Ellenzék. 1884. június 4.
  Új vasút Hunyadmegyében. A piski-vajdahunyadi helyi érdekű vasút vasárnap megnyílt és átadatott a forgalomnak,

  Ellenzék. 1886. február 9.
  Paulé Iván a piski vasútállomás országosan ismert és becsölt nevű főnöke, ki a magyarosodás és népnevelés terén oly szép eredménnyel és buzgón fáradozik, nem csak a jótékonyságban, de annak gyakorlásának változataiban is kifogyhatatlan. Az idén azt léptette életbe, hogy minden vasárnap és ünnepen vele ebédel az iskolának két növendéke, a kik a megelőző héten minden tekintetben kifogástalanul viselték magukat. Mint nőtlen ember a vendéglőben eszik s a két gyermek számára is meg van rendelve mindig az ő asztalnál a forintos teríték. Az ilyen cselekedet beszél magáért; nem szorul rá, hogy gyűjtött aláírásokkal bizonyíttassák a hazafiassága.

  Ellenzék. 1888. március 24. Állítsunk óvodát. Piski, márcz. 23.
  Ezelőtt pár évvel, a hazai sajtó tekintélyes képviselői látogatásaikkal tisztelték meg Piski telepet. E látogatás élénk emlékezetében van Piskitelep közönségének még ma is, s azzal lett megörökítve, hogy több lap közel 900 frtot gyűjtött a Piskitelep népiskola céljaira kegyes adományokból. Ez összeg mar jó ideje át lett adva az iskola gondnoksági elnöknek, Daruvári Paulé Iván úrnak szolgáltatva s ő, hogy a kerek szám meglegyen, 900 frtra egészíté ki. Át van adva, tehát rendelkezésére készen áll.
  Miután azonban a piski népiskola kielégítő anyagi viszonyok közt van, kérdem, nem lenne ezen inkább gyümölcsöztetve, ha egy nyári óvoda felállítására fordíttatnék? Kezdetnek ez is elég s méltóbb iskolai célra nem lehetne fordítani ez adományt. Igaz ugyan, hogy ez összeg édes kevés egymagában, de alapnak igen szép pénz, s ha meg lesz mozgatva az ügy, meghoznák áldozataikat a szülők is, mert be tudják látni, mily előnyben részesítnek ez által gyermekeik.
  Meg lesznek óva az esetleges szerencsétlenségektől, mik utcán s otthon érhetik őket, ha kellő felvigyázattál, nem lehetnek a szülők, amellett lelkeik művelődnek, rendhez szokunk, beléjük lesz oltva a fegyelem, s a mi fő, már zsenge korukban játszva eltanulják a magyar nyelvet.
  Az államvasutak sokat áldoz a piski iskolára s indokolt kérésre, bizonyára gondoskodnék megfelelő helyiségről, hisz alkalmazottaiknak gyermekeiről van szó; nem maradna el segítségével az országos óvodai egyesület sem, melynek üdvös működése mindnyájunk előtt tudva van.
Tenne értünk is, ha kérnénk. Én hiszem, hogy Hunyadmegye tanfelügyelője, kinek köszönni lehet a megye népoktatásának megteremtését, ha ez ügyben őt informálnák, csakhamar megvalósítaná a piskiek kívánságát, s létre jönne az első óvoda Hunyadmegyében, mert tudtunkkal ilyen intézmény itt e megyében nincsen. Ez felszólalásom tárgya; e hiányt érzik a piski apák, pótolni kell, nem is olyan nehéz, a mai pénzszűk világban.

  Ellenzék. 1889. május 20.
  Piskitelep, mely tudvalevőleg Dédács, Sárfalva és Piski községek területén épült, s mely eddig csak praedium volt, folyamodott, hogy önálló községgé legyen. Miután a törvény által előírt föltételek mind betartvák, a megyei közgyűlés minden ellenvetés nélkül pártolólag határozta a kérvényt a minisztériumhoz fölterjeszteni.

  Ellenzék. 1890. július 23. Vidéki levél. Piski, júl. 22.
  Piskitelepen az újonnan épített díszes óvoda felszerelése javára e hó 19-én táncmulatsággal és hangversennyel egybekapcsolt színielőadást rendeztek, mely minden tekintetben sikerültnek mondható. A főrendező, Paulik József fűtőházi főnök, ki már több ízben hozott létre színielőadásokat, ezúttal is tekintélyes összeget, 72 frt 40 krt. juttatott Daruvári Paulé Iván gondnoksági elnök kezéhez, hogy nevezett célra fordítsa…
  Mielőtt levelemet befejezném, egy feltűnő jelenségről kell megemlékeznem s ez, az hogy a gyári munkásosztály teljesen távol tartotta magát, az előadás meghallgatásától. Mi lehet ennek oka, nem kutatjuk, csupán a tényt registráljuk és sajnálatunknak adunk kifejezést, hogy akkor, midőn az ő saját gyermekeik érdekeiről van szó, mert hát az óvoda értük és nem másért épült — egy kis áldozatot nekik is kellene hozni.
  A piskitelepi munkásosztályt eddig igazan derék, jóravaló s minden jóért és hazafiasért lelkesülni tudó osztálynak ismertünk; annál inkább meglepett e nem várt — nem akarjuk úgy nevezni, hogy tüntetés. Szívelje meg azért e sorokat, akit illet, s jövőre tegyen, félre minden huzavonát s gondolja meg, hogy az erők szétforgácsolása az eredményt nemcsak gyöngíti, de legtöbbször megakadályozza. A közügynek nem szabad szenvedni, azt mindnyájunknak közösen kell előmozdítanunk.

  Déva és Vidéke. 1893. február 19. Új műhely főnök Piski telepen.
  Az államvasutak igazgatósága a nem régiben elhelyezett Pecher Henrik helyébe Biringer Miksát, a fiumei államvasúti műhely főnökét nevezte ki piski-telepi műhelyfőnökké. Piskitelep fönállása óta Biringer ott a hetedik műhely főnök. A két elsőnek, Lampe és Göbelnek működése abba az időbe esik, mikor az Első-Erdélyi-Vasútak alkalmazottai után még cseh-vasútnak hívták s a mostani Piskitelepből csak a műhely és állomás állottak.
  Munkáslakok még nem voltak, annál kevésbé nem vasúti házak. A munkásokat minden este külön vonat vitte Dévára s reggel ismét vissza. Később épültek a mostani Kis- és Nagy-Coloniának nevezett utcák s általában nagymérvű építkezések töltik be azon időt.
  Az akkori pénzkeresetről, forgalomról fogalmat nyújthat a szintén akkor épült Swoboda-féle vendéglő óriási terme, mely mindig tömve volt. Most kétfelé választva is elég nagy. Nemzeties irányú társadalmi életről, a tisztán idegen ajkú kevert nép között, akkor még szó sem lehetett.
Harmadik főnök Györkös Ferencz volt. Fiatal magyar ember. Idejére esik Piskitelep rohamos fejlődése, a magyar elem előtérbe nyomulása s föllendülése a társadalmi életnek, melyben ő a vezérszerepet vitte. Kitűnő szakember volt, Piskitelepről előléptetéssel helyeztetett el. Alatta vette át a magyar állam az Első-Erdélyi-Vasútat. 
  Róla Piskitelep közéletének vezérszerepe Paulé volt állomásfőnökre szállt, ki azt a múlt nyáron bekövetkezett eltávozásáig meg is tartotta. Azóta e szerep emberére vár.
  Györkös után Szkertics Imre neveztetett ki. Keveset törődött a társas élettel — miben részt venni egyébiránt családi állapota is gátolta — és minden kulturális mozgalommal, de pontos és lelkiismeretes főnök és szakember volt. Amily mértékben megbecsülte derekabb munkásait, ép oly szigorúan tartottá fenn műhelyében a rendet. Később nőül vevén azt a nőt, kivel addig közös háztartásban élt, társaságot gyűjtött maga köré s úgy látszott, hogy addigi zárkózott életmódjával szakít, s tevékenységi tért keres magának a műhelyen kívül is. Ezzel azonban elkésett. Részint Piskitelepről, részint Déváról ellene emelt, nem egészen indokolt panaszok következtében, java férfi korában nyugdíjaztatott.
  Utána jött Fehérvári (Wolfsgruber) István ki lekötelező udvariasságával, utánozhatlan finomságával első megjelenése óta meghódított mindenkit. Teljes ismeretében volt azon fontos állásnak, melyet elfoglalt; annak minden tekintetben megfelelni hivatásának tartotta. Lekötelező nyájasságú szép nejével azonnal központjává lettek a Piskitelepi szűk társas életnek; hová távozásukkal személyválogatás és rideg közöny következett be, mely azóta sehogy sem akar felmelegedni.
  Maga Fehérvári alapos műveltségű s minden iránt érdeklődő emberi volt. Tevékeny gondnoka a fejlődő róm. kath hitközségnek, bő szakismerettel rendelkező gondnoksági tagja az állami iskolának. Lelkes felhívása, pénzbeli és erkölcsi támogatása lett megalapítója a fönálló honvédemléknek, mint a hogy hivatali állása egész erejével támogatott minden nemes célú mozgalmat. A műhelyben személyesen nézett utána a legapróbb részletekig mindennek.
  1888 január havában a piskitelepiek nagy sajnálatára lemondott állásáról, hogy a Magyar-Éjszakkeleti-Vasút által neki fölajánlott felügyelőségét fogadja el. A búcsúzása alkalmával adott népes estélyen az őszinte tiszteletnek és ragaszkodásnak oly foka nyilvánult iránta és családja iránt, milyenhez hasonlóban Piski telepen még senki sem részesült, példájával annak, hogy ott e magas állás, csak megfelelő potentiával és tapintattal párosulva nyerheti meg azt a tekintélyt, melyre igénye lehet, ahogy azt pusztán az állására való hivatkozással ott még senki sem vívta ki.
  Ő Piskitelepen eltöltött idejét, mely mindössze csak 3 évre terjed, — mint többször megjegyzé - egy kellemes mulatságnak, egy fürdőzésnek tekinti. Mint ilyenre emlékezik rá vissza. Jelenleg könyvet írt „Piski és az ott e1he1yezett vasúti műhely“ cím alatt, melyre e helyen még visszatérünk.
  Fehérvárit követte; Pecher Henrik, a most elhelyezett felügyelő műhelyfőnök. Kezdetben a teljes tartózkodás mindentől és mindenkitől tette meddővé; később a körülménynek lett vak eszközévé a Paulé hatalmának megtörésében. Az ez ellen folytatott, csúf részletekben bővelkedő vad hajsza őt magát is elsodorta. Öt évi Piskitelepen létének eredménye egy fájó emlék, egyéb semmi.

  Déva és Vidéke. 1893. szeptember 24. Tanítónői kinevezés.
 A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Czigler Gizella okleveles tanítónőt a piski-telepi állami elemi iskolához rendes tanítónővé nevezte ki.

  Déva és Vidéke, 1894. február 15. KÖZIGAZGATÁS.
  A közigazgatási bizottság f. évi február 10-iki ülése.
  A tiszti főügyész javaslatára elhatároztatott, hogy Piskitelep község kérvénye, mely szerint a piskii vasúti indóház a község felőli részre helyeztessék át, pártolólag felterjesztessék keresk. min. ő méltóságához.
  A kir tanfelügyelő havi jelentése szerint, a vallás- és közoktatásügyi miniszter a bácsii áll. el. népiskolánál újból rendszeresítette a női kézimunka tanítást; továbbá a hátszegi r. kath Erzsébet leányiskolának500 írt államsegélyt engedélyezett a f. évre is, a piski-telepi óvoda kibővítésére 1255 frtot, a hátszegi kisdedóvó felszerelésére 200 frt, az alpestesi iskola bekerítésére pedig 100 frtot.

  Magyar Polgár, 1895. június 24. A piskitelepi ipartanműhely.
  F. hó 14-én folyt le a piskitelepi ipartanműhely első vizsgája. A m. kir. kereskedelmi minisztérium és államvasutak képviselőin kívül megjelent a megye kir. tanfelügyelője is. A tanműhelybe fel van véve 15 székely és 13 piskitelepi ifjú, akik gyakorlatilag gyári munkásokká és munkásvezetőkké képeztetnek; amellett elméleti oktatásban is részesülnek. Valamennyi oktatás a tanműhelyben foly. A gyakorlati eredmény általános elismerésben részesült, mert 7 hónapi tanulás után az ifjak vasúti kocsikhoz való sarkokat, kilincseket, sőt zárakat is igen csinosan készítettek. Az elméleti eredmény is igen dicséretes volt. Biringer József műhelyfőnököt, a tanműhely vezetőjét, minden oldalról szerencsekívánatokkal halmozták el.

    Szászváros. 1897. június 12. (24.). A piskii telep emelkedése.
    Ismeretes, hogy Piskiben a m. á. vasutak igazgatósága a m. évben a mostani indóház szomszédságában több mint 40 ezer frtnyi területet vásárolt volt meg a vasúti telep bővítése végett. E célra egy millió frtnál többre menő előirányzat készült, amely összeget több év alatt fogják felhasználni. Már a jövő hónapban két fűtőház építéséhez kezdenek, amelyekre az árlejtés 116 ezer frtig megtartatott és egy budapesti vállalkozó javára dőlt el. Az új épületeknek f. évi nov. 1-ig készen kell lenni.

    Szászváros. 1897. július 3. (28.). Piski emelkedése.
    Közelebb hírt adtunk volt arról, hogy a kir. államvasutak igazgatósága 20 lokomotív számára fűtőházat építtet. Most nemcsak arról értesíte¬nek minket, hogy az új építkezés földmunkálatai már javában folynak, hanem az igazgatóságnak egy olyan tervéről is, a melynek megvalósítása lényegesen fogja a telepet emelni. Arról van ugyanis szó, hogy az aradi üzletvezetőség részben áthelyeztessék Piskibe, tekintettel arra, hogy a piskii telep központi fekvésénél fogva igen alkalmas egy vasúti üzletvezetőség elhelyezésére. Az a körülmény pedig, hogy a Piski centruma a petrozsényi, vajdahunyadi és tövisi vonalaknak, s közel fekszik az alvinc-szebeni nemsokára megnyíló új vasúthoz, mindenki előtt ismeretes. Az új intézkedés megvalósítása esetén a piskii telep 10—12 hivatalnoki családdal szaporodnék jobbára a mérnöki karból.

    Szászváros. 1897. augusztus 28. (35.). Piskitelep hivatalnoki kara szombaton, szeptember hó 4-én, a szegény gyermekek felruházására hangversennyel egybekötött táncvigalmat rendez. A rendezőség élén Bartha Lajos esperes áll, a mulatság védőasszonya Fáyné, Kún Irma grófnő, a ki odaadó buzgóságával közreműködésre megnyerte Jósika Lajos bárónőt, Lónyay Margit grófnőt, Hollaky Arthur alispánt és másokat. A mulatság iránt megyeszerte nagy az érdeklődés és bizo¬nyára tetemes összeget fog a jótékonycélra jövedelmezni. Belépődíj 1 frt. Kezdete fél 8 órakor.

   Szászváros. 1897. október (44.)
   Juhász Izidor piskii ref. körlelkész, ki elébb is volt már huzamosabb ideig ez állomáson, s a körlelkészségek újraszervezése következtében távozott volt el innen, mintán Bartha Lajos esperes újból Tordosra tért vissza, a közelebbi napokban szintén elfoglalta régi körlelkészi állomását Pisidben. Üdvözöljük Juhász Izidort régi állomáshelyén, a hol ő az egyházi és a társadalmi élet terén bizonyos múltra tekinthet vissza, s híveinek és Piski értelmiségének rokonszenve fogadta őt bizonyára.

  Szászváros. 1897. december 18. (51.). A piskii pályaudvar kibővítése.
  A beruházási kölcsönről szóló törvény tudvalévőén nagy összeget vett fel a vidéki pályaudvarok kibővítésére. A kereskedelmi miniszter ebből az összegből a jövő évre negyedfélmillió frtot irányzóit elő, a melyből 15 vidéki pályaudvart építenek ki. Ezek között van a piski pályaudvar is, amelyre háromszázezer frt. van előirányozva.

  Szászváros. 1898. március 12. (11). A piskii állomás kibővítése.
  A tavasz közeledtével serényen megkezdődtek a munkálatok a piskii vasúti állomásnak tervbe vett kibővítésére. A waggonjavító műhely részére újabb épületeket emelnek és a födött állomásrészt, annyira kibővítik, hogy az eddigi 6 mozdony helyett jövőre 24 fog elférni abban.

    Szászváros. 1898. március 12. (11.). Március 15. Piskin.
Március 15-ikének évfordulóján a „piski honvéd emlékszobor bizottság“ a folyó évben a következő emlékünnepélyt rendezi.
Délelőtt: 1. 9 órakor ünnepély az áll. népiskola tornatermében.
Délután: 2. Félhárom órakor gyülekezés a községháza előtt
3. 3 órakor kivonulás az emlékoszlophoz a helybeli m. á. v. műhely zenekar kísérete mellett. Az emlékoszlopnál:
1. Himnusz, Énekli a műkedvelő dalárda.
2. Szavalat. Előadja Liszka Nándor.
3. Alkalmi beszéd. Tartja Juhász Izidor.
4. Szavalat. Előadja Steiner Viktor.
5. Szózat. Énekli a műkedvelő dalárda.
6. Visszatérés a műhely zenekar kísérete mellett.
A honvéd-emlék szobor-bizottság. Piskitelep, 1898. március hó 8-ikán. Lichtensteiger Albert, biz. elnök Farkas Béla, kir. jegyző.

    Szászváros. 1898. július 30. (31). Táncmulatság Piskitelepen.
   A piskitelepi tisztviselő olvasókör saját könyvtára javára Piskin a Szvoboda-szálló termeiben augusztus hó 7-én zártkörű nyári táncmulatságot rendez, a melyre a meghívókat most bocsátotta ki a rendezőség. Az érdeklődésből ítélve a mulatság sikere máris biztosítottnak tekinthető.

   Szászváros. 1899. január 7. (1).
   Lönhart Ferencz a volt Erdélyi rom. kath. püspöknek ideiglenesen Gyulafehérváron elhelyezett hamvait, az elhunytnak életében kifejezett óhajtásához képest, a napokban Piski-telepre szállították, s az újonnan épült díszes sírboltban helyezték örök nyugalomra.

   Szászváros. 1899. január 14. (2). Piskii levél. Piski-telep, 1899. január 5-én.
   Igen tisztelt Szerkesztő úr!
  Megbocsát, hogy egy Önhöz intézett nyílt levélben számolok be röviden azon eseményekről, a melyek községünkben még a múlt évben ugyan, de mégis csak a közelebbi napokban történtek, s így aktualitásukat még nem vesztették el.
   Az első örvendetes és említésre méltó esemény volt az, hogy iskolánk gondnoksága, miként a megelőző években, is a Szeretet ünnepének, azaz Karácsonynak elő-estélyén nem mondom, hogy gazdag és fényes karácsonyfiát állított, de e helyett 15 szegény iskolás gyermeket tetőtől-talpig felruházott és 20-at részint lábbelivel, részint egyéb ruhaneművel látott el. A kiosztott ruhanemű értéke a 160 frtot meghaladja; ezt az összeget gondnokságunk részint egy ilyen czélra jövedelmező tőke kamataiból szerezte, részint pedig társadalmi utón nyerte. A ruhák beszerzésével Zeidner Gusztáv, helybeli jónevű kereskedő és gondn. tag volt meg bízva, a ki iskolánk derék gondnokával, Lichtensteiger Alberttel kellő ügybuzgósággal és elismerésre méltó önzetlenséggel jártak el.
   Karácsony 2-od napján pedig az óvódás kisdedeket örvendeztette meg gondnokságunk az által, hogy ezek számára az óvoda tágas termében díszes karácsonyfát állított fel s a vasúti alkalmazottak fogyasztási szövetkezetének igazgatóságától e célra nyert 80 frt segélyével minden kisdedet egy-egy cukorkák, déligyümölcs, narancsok és mogyorókkal telt papírdobozzal ajándékozott meg, ezenkívül a szegénysorsnak még ruhaneműt is kaptak. A karácsonyfa ízléses feldíszítése, s az említett ajándékok kiosztása körül a felügyelő-bizottság nőtagjai fáradoztak a tőlük megkívántató szeretetreméltósággal.
   A másik nevezetes esemény pedig, miről a Tekintetes Szerkesztő Urat értesíteni óhajtom, az, hogy b. c. Lönhart Ferencz, volt érd. róm. kath. püspök holttestét dec-31-én, vagyis ó-év napján, a gyulafehérvári székes-egyház fejedelmi sírboltjából Piski-telepre szállították, ahol az unokahúga, Lönhart Mária által építtetett csinos kápolna kriptájában helyezték örök nyugalomra. A boldogult főpap átszállítása oly csendben történt, hogy erről, mi, piski-telepiek is csak aznap értesültünk, amidőn hozták, s ekkor is csak akkor, a midőn a kripta ajtaját reá zárták Hogy mi okból történt ez így nem tudom, nem is kutatom; valamint azt sem tudom, hogy tulajdonképpen mi értelme is volt a Piski-telepre való átszállításnak, hát nem nevezetesebb és méltóbb helyen lett volna ott. Gy.Fehérvárott Báthory Endre, Martinuzzi György és más jeles püspöktársai között? Vagy, ha netalán Piski-telepet akarták ez állal nevezetessé tenni, s a boldogult püspök nevét itten megörökíteni, hát vájjon nem eléggé és emberileg szólva, nem örök időkig őrzi-e az ő nevét az a templom és plébániai lak, melyet a megbol¬dogult emelt és vajjon nem kőnél és aczélnál maradandóbb emléket állított volna-e neki, ha a kápolna felépítésére és annak fenntartási költségeire fordított mintegy 5-6 ezer frttal az ő nevére valamelyes jótékonyczélú és helyben felhasználandó alapítványt tesznek vala ? En csak feltettem a kérdést, a feleletet adják meg azok, akiket illet.

   Szászváros. 1899. május 13. (19).
   Jancsó Ernő piski-telepi róm. kath. lelkész és alesperes most véglegesítette magát Piski-telepen, ezen alkalomból hívei nagy ovációban készülnek őt részesíteni f. hó 28-án, a mikor az ünnepélyes beiktatás és utána a szokott módon bankett lesz.
A piski-telepi ev. ref. csinos és díszes templomban csak egy nagyobb hármonium szolgáltatja az eg¬házi zenét, nem régiben mozgalom indult meg, hogy megfelelő orgona állíttassék fel benne. Egy kis alap már van, most azonban a helybeli műkedvelők ezen alap gyarapítása céljából jun. hó elsejére egy műkedvelői színelőadásra készülnek. A magasztos és szép cél iránti érdeklődést ez utón is a nagyközönség szíves jó indulatába ajánljuk.

  Déva és Vidéke. 1900. szeptember 6. Községnévváltozás.
  Belügyminiszteri rendelettel Piski község „Ó-Piskire változtattatott meg.

  Déva és Vidéke. 1901. február 14. Levél Piskiről.
  A piski vasúti alkalmazottak körében egy mozgalom indult meg, hogy baleset folytán elszerencsétlenedett alkalmazottak sorsán anyagilag segítsenek. A kezdeményezők, kiknek élén az ottani összes szolgálati ágak főnökei állanak, ezen nemes célt egy az ottani altisztek által rendezendő táncmulatság keretében óhajtják megkezdeni. A táncmulatságot f. é. február hó 16-án tartják meg, mely iránt a nemes célra való tekintettel, úgy a helybeli, mint a vonali alkalmazottak, valamint az aradi központ köréből is a legmelegebb érdeklődés nyilvánul. A rendezőbizottság pedig fáradtságot nem ismerő igyekezettel napok óta fáradozik a terem díszítésén s azt szökőkúttal s a közeli fenyőkből hozott ágakkal, bódító illatú ligetté alakította át.
   — Táncvigalom.
A m. kir. államvasutak piskii altiszti kara a piskii elszerencsétlenedett alkalmazottak özvegyei és árvái javára Borbátvizi Balázs Árpád úr főellenőr, forgalmi-főnök védnöksége alatt 1901. évi február hó 16-án a Swoboda-szálló összes termeiben zártkörű táncvigalmat rendez. Kezdete este 8 órakor.

   Szászváros. 1901. július 6. Az iparos műkedvelők piski előadása.
  A szászvárosi iparos műkedvelőknek júl. 1-jén Piskiben tartott előadása teljes erkölcsi és anyagi sikert aratott. Az előadásra szép számú közönség jelent meg, a mely mind végig tetszéssel kísérte a darab (Felhő Klári) előadását.
Tudósítónk hozzátetszi azonban, hogy a zárójelenetben a lövés éppen úgy sikerült, mint Szászvároson, azaz a pisztoly csak ötszöri felhúzás után sült el, midőn Felhő Klári, miután a darabban úgy van előírva, hogy erőszakos halállal haljon meg, már készült a Piskihez még közelebb fekvő Marosba ölni magát. Az előadást hajnalig tartó vidám tánc követte. A tiszta jövedelem, dacára az átutazással járó tetemes kiadásoknak, 60 K és néhány fillér, melynek fele a piskii szegény gyermekeket segélyző egyesület javára fordíttatott.

  Szászváros. 1901. augusztus 10. A Swoboda-Mohilla téglagyár sikerei.
  Nagyon örvendetes hírt közölnek velünk Piski felől. Már jelentettük, hogy Swoboda Péter és Mohilla Antal, ez a két lankadást nem ismerő, derék üzletember, jelentékeny befektetéssel, körülbelül 45—50 ezer koronával saját tágas telkükön Piskin gőzerővel működő téglaprésgyárat állítottak fel. A vállalatnak sokat kellett küzdenie a kezdet nehézségeivel; de — miként örömmel értesülünk — az akadályok végre legyőzettek és a nagyszabású gyár, mely minden munkát gőzzel végeztet, most már kifogástalan minőségű préselt téglát állít elő. Ez megyénkben az első gyár, mely préselt árut készít s bárha szünet nélkül, folyton-folyvást dolgozik, alig képes a sűrű megrendelésnek eleget tenni.

  Déva és Vidéke. 1902. december 4. Pályázati hirdetmény.
  A magyar kir. államvasutak Piski állomásán lévő pályavendéglő bérletére ezennel zárt ajánlatú pályázat hirdettetik. A bérlet három évre köttetik. A bérleti feltételek a m. kir. államvasutak aradi üzletvezetőségének I. osztályában a rendes hivatalos órákban megtekinthetők, vagy kívánatra postán megküldetnek, miért is ajánlattevőkről feltételeztetik, hogy azokat ismerik és egész terjedelmükben kötelezőknek elfogadják.
  Az 1 koronás bélyeggel ellátott és „Ajánlat a piskii pályavendéglő bérletére“ feliratú borítékba zárt ajánlatok lepecsételve 1902 évi december hó 23-án déli 12 óráig alulírott üzletvezetőség általános (I.) osztályánál nyújtandók be.
  Bánatpénz fejében 400, azaz négyszáz korona készpénzben, vagy állami letétekre alkalmas értékpapírokban, legkésőbb f. évi december hó 22-én déli 12 óráig a magyar kir. államvasutak aradi üzletvezetősége gyűjtőpénztáránál Aradon leteendő.
  Takarékpénztári betétkönyvek letét gyanánt nem fogadtatnak el. Ezen feltételektől eltérő, táviratilag tett vagy nem a kitűzött határidőre beérkezett ajánlatok nem vétetnek figyelembe. Az ajánlatok közt a választás szabadon, a bérösszegre való tekintet nélkül történik. Arad, 1902. november 29-én. A m. kir. államvasutak aradi üzletvezetősége.

  Szászváros. 1903. április 16. (16). Árverési hirdetmény.
  A Piski állomáson lebontott állomási épületből visszanyert ajtók és ablakok folyó évi május hó 3-ik napján reggel 8 órakor Piski állomáson elárvereztetnek. Miről a venni szándékozók azzal értesíttetnek, hogy az árverés alá kerülő tárgyak a hely¬színén előzetesen megtekinthetők és hogy a szükséges felvilágosításokkal alólírt hivatal szolgál.
A m. kir. államvasutak piskii osztálymérnöksége.

  Ellenzék. 1906. április 13.
  A piski-i műhely tisztviselői karából alakult műkedvelői társaság 1906 -ik évi április hó 16-án (húsvét másodnapján), felerészben a műhelyi zeneegylet, felerészben díszletek beszerzés céljaira, a Swoboda szálloda összes termeiben színelőadással és tombolajátékkal egybekötött táncvigalmat rendez.

  Déva és Vidéke. 1906. május 12. Meghívó.
  Folyó hó 13-án (vasárnap) d. u. 3 órától kezdődőleg a Máv. piski-i műhelyzenekarának közreműködése mellett = a «Vasúti vendéglői« =kerthelyiségemet megnyitom, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívom.
  Beléptidíj személyenként 40 fillér. Kedvezőtlen idő esetén jövő vasárnap tartatik.
  Déva, 1906. május hó 9-én.Thiesz Mihály, vasúti vendéglős

  Szászváros. 1907. március 28. (17). A piski pályaudvar kibővítése.
  A piski pályaudvar az erdélyi pályaudvarok közt már jelenleg is a legnagyobb. Most ki fogják bővíteni és az összes erdélyi vonatok rendező pályaudvara lesz. Hogy a kibővítés milyen arányú lesz, mutatja a már elkészített költségvetés, amely másfél millió koronát tesz ki.

  Szászváros. 1908. július 16. (29). A m. k. államvasutak aradi üzletvezetősége tudatja, hogy a f. év július hó 15-én Déva és Piski között á Cserna folyó fahídja helyében új vashíd fog betolatni, miért is július hó 16-án este Budapest k. p. udvarról induló 608 sz. vonat átszállással fog közlekedni.

  Ellenzék. 1908. július 17. Versenytárgyalási hirdetés.
  A magyar királyi államvasutak aradi üzletvezetősége nyilvános írásbeli egységáras versenytárgyalást hirdet.
1. A piskii rendező állomáson és a Delta vágánynál létesítendő 1 drb földsz. lakóház (négy lakással), 2 drb földsz. szolga-lakóház (4—4 lakással) és 1 drb földsz. kettős altiszti lakóház (irodával) és a hozzájuk tartozó melléképületek

  Szászváros. 1909. szeptember 30. (39). Megszűnnek a lakásmizériák-Piskin.
  Amint értesülünk, Piskin nagyon rossz lakásviszonyok vannak és még drága pénzen is csak kevés jó lakás kapható. Az aradi vasúti üzletvezetőség sok családos embert helyez át Piskire s ezek nagy része kénytelen volt lakást bérelni bármilyen lett légyen is az.
  Újabban egy előkelő fővárosi bankcég megvette a pályaudvar szomszédságában elterülő Swoboda-féle telket s azt parcellázta. Ezen területen 150 lakóház fog emelkedni, melyeket a vállalat az építeni szándékozók kénye-kedve szerint fog felépíttetni. Ezen a területen egy nagyméretű szálloda is fog létesülni és külön piaca is lesz. Az utcák villanyvilágítással lesznek ellátva, a gyalogjárók pedig aszfaltburkolattal. Valóságos kis modern város fog létesülni eme kedvező fekvésű területen. A telkek óriási kelendőségnek örvendenek, nemcsak ottan, hanem úgy a fővárosból, mint a környékből igen sokan vettek telket házépítés céljaira.
  Aki tehát Piskin telket, házat óhajt vásárolni, az forduljon Swoboda Péter földbirtokos és Pataky Sándor építőmesterhez, ahol előjegyzéseket a vételre eszközölni lehet. A folyton gyarapodó Piski lakosságának szaporodásával a házhelyek is napról-napra drágábbak lesznek, tehát igyekezni kell a vásárlással, nehogy később a telek-spekulánsok kezéből kelljen drága pénzen visszavásárolni a telkeket.

 

Képek: Rat Júlia tulajdona