Déva történelméből 1936-1946

               Források, az adott időpontra:  Magyarság, Keleti Újság, Brassói Lapok, Ifjú Erdély, Ellenzék, Igazság, Magyar Nép

   1936. január 5. Meghalt az utolsó Kossuth-honvéd.
  Déváról azt jelentik nekünk, hogy ott a csütörtöki napon száztizennyolc esztendős korában, végelgyengülésben utolsót lélegzett Kossuth Lajos utolsó katonája. Strázsa Györgynek hívták, a Kossuth-háborúban is fegyvert fogott a szabadság védelmére. Ami különben természetes volt minden épkézláb-magyarnál.
  Strázsa György — hihetetlen korával — nem csupán Déva városának, hanem egész Erdélynek is legvénebb embere volt. Mint közkatona szolgálta végig a szabadságharcot, amelyről sokat, igen sokat mesélgetett hallgatóinak. Világos után osztrák katonának sorozták be s tizenkét kemény esztendőt szolgált a bornyú alatt. Egész életében arra maradt legbüszkébb, hogy ott volt a piski csatában is és látta a kis lengyel tábornokot, Bem Józsefet is, aki csak végső esetben retirált. Elhisszük Strázsa Györgynek!

  1936. április 19. Autóbaleset.
  A Dv. 466. számú autótaxi Simeriáról Déva felé tartott, a vasúti hídnál összeütközött a Dv. 8. számú magánautóval. Mindkét autó súlyosan megrongálódott. A Déva felé haladó autóban ülő özv. Sulyok Ferencné dévai úriasszony súlyos orrcsonttörést szenvedett. A vizsgálat megindult.

  1936. április 24. Déva, április 23.
  A szerencsejátékokat betiltó törvény, illetve az annak végrehajtására vonatkozó utasítás a bucuresti központi ügyészségtől megérkezett Dévára is. Szemmel láthatólag ez a központi utasítás nem tartalmazott pontos előírásokat, mert Déván minden néven nevezendő játékot beszüntettek. Nem szabad kártyázni, de römizni se, sőt biliárdozni és tekézni se. Dominózni még kevésbé. Az ügyészség írásban közölte a kávéházakkal, hogy csakis két játékszenvedély nem esik a törvény sújtó paragrafusai alá: az osztálysorsjáték és a lóverseny. Immár a jámbor sakkozók körében is bizonytalanság kezd lábra kapni s a pincérek a sakkot is félve, adják ki.
  A vezetőügyész kijelentette a vendéglősöknek, hogy ő nem tehet egyebet, mint, a vendéglősök saját érdekében, a büntetések elkerülése végett, teljes mértékben alkalmazza a törvényt. Elvégre a tekejátékot, biliárdot, és dominót sem játsszák teljesen potyára. Különben a vendéglősök kérésére szívesen megtesz annyit, hogy felír Bucurestibe és még részletesebb utasításokat, kér. A törvényt azonban alkalmazni kénytelen. A dévai kávéházak tegnap üresen tátongtak. Egyikük merész elhatározással kiadott egy römi-készletet. Negyedóra múlva jegyzőkönyvet vettek fel az esetről. A kávés és 11 játékos benne van a csávában. Ha a rendelet tágabb értelmezése idejekorán meg nem érkezik, kilátásuk lehet az 50 ezertől 500 ezer lejig és 6 hónaptól már nem is, tudjuk hány évig terjedő dutyira. Ami remélhetőleg mégse marad rajtuk. Miután ugyanakkor Targu-Muresről römizés híre érkezik, Clujon pedig minden valószínűség szerint nem tiltották be a tömegsporttá fejlődött tekejátékot, feltételezzük, hogy az általánosságban megfogalmazott rendelet végrehajtása nem történt egységesen országszerte. Ideje, hogy Bucurestiből részletes utasításokat adjanak ki.

  1936. május 27. Hatmilliós kölcsönt kap két nagyüzemtől Hunedoara vármegye.
  Dévai tudósítónk jelenti: A dévai megyeháza karcsú épülete mellett hatalmas új épület emelkedik. Ebben akarja a vármegye elhelyezni az összes közigazgatási hivatalokat. A megye nyolcmilliós kölcsönt vett fel az államtól és ebből építette a csaknem kész hatalmas palotát. A pénzügyigazgatóság, a rendőrség- szolgabíróság, adóhivatal, erdészeti hivatal és minden olyan egyéb hivatal helyet talál, benne, mely jelenleg nem lakik saját épületében. Az épület befejezéséhez még 5.400.000 lejre van szükség. Május 22-én a megyei időközi bizottság ülésezett dr. Pocok Valér közjegyző elnökletével. A tanács megszavazta a jövő évi költségvetést. Ebből derül ki, hogy a megye a Mica aranybánya vállalattól és a Titan-Nadrag-Calini üzemtől hatmillió lejes kamatmentes kölcsönt vett fel. Ebből a pénzből egymillió lejt a dévai közkórház céljaira akarnak felhasználni.

   1936. május 30. DÉVAI HÍREK.
  Déváról jelenti tudósítónk: Az ARPA, az országos repülő- propaganda-egyesület hunedoara megyei fiókja a napokban tartott közgyűlésén élénk működésről számolt be. Az egyesület, amelynek élén dr. Miocu Romulus megyefőnök áll, az utóbbi évek alatt: közel félmillió lejt gyűjtött egybe, amelyet a dévai repülőtér és repülőiskola kiépítésére fordítanak. A város máris 4 hold területet adott az egyesületnek, azon felül mintegy 25 ezer lej értékű építőanyagot szavazott meg. A repülőiskola vezetésére G. F. Stoff fogarasi mérnököt szerződtetik, aki ismert szakember. Először a motornélküli repülőiskolát nyitják meg s itt helyben építik meg a mérnök vezetése alatt több modellt, majd 20 lóerős, a vitorlázó gépekbe beszerelhető kismotorok fölhasználásával kioktatják a növendékeket a motoros repülésre is.
  A napokban végre megkezdődik a város központjából a vasúthoz vivő egyenes s az eddiginél lényegesen rövid ebi útvonal kiépítése. Ecélból a Vasút-utca sarkán a régi Dacia-szállodát, amely a város tulajdona, lebontják s ezen a területen vezetik át az új utat. A közönség régi kívánsága teljesül ennek az utcának a megnyitásával.

  1936. július 16. A fürdőidénnyel együtt a fürdőbalesetek sorozata is megindult. (Déva)
  A Cserna úszómedencéjében halálos szerencsétlenség történt. Márton Károly 26 éves marosvásárhelyi illetőségű fiatalember, a dévai közkórház laboránsa, a fürdőzők sokasága szemeláttára a víz alá merült. Egy fiatalember, amint a medence fenekére bukott, hogy onnan egy labdát hozzon fel, észrevette, hogy ott egy ember mozdulatlanul fekszik. Kihúzták a szerencsétlenül járt Márton Károlyt, de már hiábavalónak bizonyult minden orvosi segítség, mert a kórházi laboráns immár halott volt. A jelek szerint szívszélhűdés ölte meg Márton Károlyt.

  1936. augusztus 3. Hunyadmegyei hírek.
  Dr. Miocu Romulus megyefőnök rendeletet adott ki, amely a közigazgatási törvénynek a falu rendjére és tisztaságára vonatkozó intézkedésein alapszik. Eszerint az elöljáróságok kötelesek gondoskodni a község és határ mocsaras részeinek kiszárításáról, valamint arról is, hogy a háziállatok és szárnyasok az utakon a forgalmat ne akadályozzák. A lucerna- és takarmány-magvakat csak kirostálva szabad forgalomba hozni. Az elöljáróságok kötelesek intézkedni a kutak fertőzéstől való megóvásáról. A rendelet szigorú büntetéseket ír elő az intézkedések ellen vétőkre és a felügyeletet elhanyagoló elöljáróságokra. A főszolgabírók, községi orvosok és a csendőrök állandóan ellenőrzést kötelesek gyakorolni a fenti intézkedések végrehajtása érdekében.
   Tegnap újabb halálos áldozata volt a marosi fürdőzésnek: Csikó Béla 22 éves katona, aki a helyi hadkiegészítő parancsnokságnál teljesített szolgálatot, fürdés közben vízbefúlt. A szerencsétlen katona holttestét Marosnémetinél vetette partra az ár.

  1936. augusztus 6. Kánikulai sóhaj Déváról. Déva, augusztus 5.
  Más, szerencsésebb vidékek krónikásai arról adnak számot, ami van. Szegény Déván arról szokás írni, ami — hiányzik. Például vízvezetékről, csatornázásról, állandó színházról s egyéb örökös dévai nincstelenségekről. Nyáron pedig, mikor 40 és 50 fok közt szökdécsel a hőmérő, a Maros-strandról. Strand! E szóra fiók Lidót képzel az ember, buja homokfövénnyel, hosszú sor kabinokkal, fagylaltos kioszkokkal s démoni fürdőkosztüm-csodák premierjével, miközben mézesen gyilkoló megjegyzések röpködnek a Kovácsén divatból kiment alakjáról és trikójáról, Fuchsné túlméretezett bájairól, amilyeneket ma már nem hordanak, vagy egy tengerészkék trikó szédítő sikereiről, képzelje drágám, már a kis Lángné is bedűlt neki, csudaklassz a fiú...közben a vízisportok ifjú titánjai indián kanoékban siklanak a célszalag felé s a Vízibetyárok Tornaegylete a „pillangózó” gyorsúszásra oktatja híveit... Déván is tizenkétezer ember epekedik nosztalgiásan a homokos és pletykás nyári menedékhely, egy kis igazi, nagyvárosi strandélet után. Eme nedves honvágyat egyelőre csak a Cserna-strand elégíti ki, amely, tulajdonosa dicséretére legyen mondva, nyújt is, amennyit nyújthat. A Cserna azonban mégsem Maros. Sőt a Cserna nem is Cserna, mert Déván annak csak egy csatornája folyik át, sőt még csak csatorna se, hanem úgynevezett malomárok, amely a kicsi és ódon dévai vízimalmok vízszükségletének köszönheti hihetetlenül keskeny és zavaros létét. Ezt a malomárkot bővítették ki egy helyütt szerény, tipikusan dévai méretű uszodává, amely a vasárnapi nagy forgalom idején megkapóan hasonlít egy olajjal töltött szardíniás skatulyához. Semmi panaszunk rá, nyújt, amit csak nyújthat, nem is drága, de a Cserna mégsem Maros...
  Amely Maros különben 3 kilométerre a várostól csörgedez csábítóan. Ugyanaz a Maros, amely más városokban a fent vázolt komoly strandintézményeket hordja hátán. S miután Déván is akadnak nagyravágyó s merészen álmodozó lelkek, a Maros-strand is létrejött, illetve évekig vajúdott, de, mint az idén véglegesen kisült, szegény kicsi féreg nem tudott megnőni. A Maros-strand története jelképezi Hunyadot, az aranyban s annyi egyébben gazdag s mégis koldus megyét...
  Annak idején, évekkel ezelőtt, a Corvin sportklub létesítette a strandot, kabinokkal s némi homokkal. Majd, hogy rövidek legyünk, adóárverésen egy alkalmi társulat vette át 15 ezer lejért. Ez a társaság önzetlen emberekből állott, akik a szórakozás és testedzés emelkedett szempontjaitól vezetve, évekig üzemben is tartották és, sűrűbben-ritkábban, de járatták az elengedhetetlenül szükséges autóbuszt is. Az idén megunták a ráfizetést, eladásra kínálták a strandot, potom áron, a városnak, egy ifjúsági egyesületnek, de senkinek se kellett. Végre a Cserna-strandos, úgyis benne lévén a szakmában, átvette. Elvégre a kabinok egy részét használhatja a Csernán is. Strand tehát, ha szerény méretekben is, volna a Maroson —, de nincs autóbuszjárat. Még csak az ilyen időleges járatokat terhelő engedély és illetékek miatt sincs. A strandon és környékén még vasárnap se fürdenek sokan, felette kevés vállalkozó szellem akadván három kilométernyi országút porának egyenletes mellreszívására. Egyetlen autóbusz hiányzik nekünk, sűrű járatokkal, nem repülőgép, amely nagyvárosokban maholnap már a város közepén háztetőkre száll le, csak egy szerény, öreg-ütött- kopott döcögő Noé bárkája. Nem fizetődnék ki ez, még vasárnap se? Vagy nem akad hozzá vállalkozó szellemű üzletember? Déva gazdasági élete nem bír el egy Maros-strandot? Vagy a szerény kisvárosi lélek beéri a Csernával, ahol elvégre ugyanúgy meg lehet tenni ama megfigyeléseket és megjegyzéseket, amelyek mégis savát-borsát, lényegét alkotják a strand¬forgalomnak? Hogy s mint, miért és miért nem, azt már nem tudjuk hamarjában eldönteni, de annyi bizonyos, hogy a strandélet felsőbb osztályába nem léphetünk. Dévai magányunkban elmaradtunk a kortól. Úgy látszik: Déva nem volt, de nem is lesz.
Kőműves Géza

  1936. augusztus 10. Dévai hírek.
  Déváról jelenti tudósítónk: A hatosztályos dévai leánylíceum a most következő iskolaévben megkapja a hetedik osztályt, jövőre pedig minden valószínűség szerint a nyolcadikat is. A hír annál nagyobb megelégedést fog kiváltani Déván, mert korábban szó volt arról, hogy esetleg Szászvároson és nem Déván létesítik a leány-középiskola felsőbb osztályait, míg végül is az illetékes körök elhatározták, hogy nem fosztják meg ettől a kedvezménytől a megyeszékhelyet.

  1936. augusztus 14. Villám csapott a hétszáz éves református templomba.
  Dévai tudósítónk jelenti: Az elmúlt nap hatalmas vihar vonult el Rapoltul Mare község felett. Az egyik villámcsapás beleütött a református templom tornyába és fedelébe. A hétszáz éves református templom tetőrésze és tornya erősen megrongálódott és falai több helyen megrepedeztek. A villám szerencsére nem gyújtotta fel a tetőzet faszerkezetét, úgy, hogy a kár alig több mint tizenötezer lej.

  1936. augusztus 19. Erdély római katolikus püspöke Piskin. Piskiről jelenti tudósítónk: Augusztus huszonharmadikán, a római katolikus templom 50 éves fennállása alkalmából, nagyszabású ünnepségeket rendez az egyházközség. Ez alkalommal dr. Vorbuchner Adolf, Erdély új püspöke is meglátogatja Piskit s a vajdahunyadi teológusok segédletével, maga celebrálja a főpapi misét. Az ünnepségen részt vesz a vajdahunyadi katolikus vegyes énekkar is. Este a Kolping ifjúsági egylet rendez mulatságot. A piskii templomünnepségekre a megye más részéből is nagy számmal jönnek el a hívők.

  1936. augusztus 31. Dévai hírek.
  Déváról jelenti tudósítónk: A városi egészségügyi bizottság, amelynek tagjai dr. Hosszú E. Longin városi főorvos, Lobontiu Petru interimár bizottsági tag, egy mérnök s egy rendőrségi kiküldött, szeptember elsejétől kezdve egészségügyi razziát tart az egész városban, annak megállapítására, hogy mely lakások egészségtelenek, lakhatatlanok, vagy javításra szorulók.
  A kifogás alá eső lakásoknál javításra kötelezik a háztulajdonost, különbeni lakáslezárás terhe mellett. A dévai járásbíróság átírt a városi tanácshoz, tudomására hozva, hogy a városi telekkönyvek újbóli elkészítése időszerűvé vált. A városi tanács válasziratban egyelőre a munkálatok költsége után érdeklődött.
  Erre felelet még nem érkezett, de hírlik, hogy az új telekkönyvek költsége nem jár majd messze a negyedmillió lejtől, amire viszont a városnak nincs pénzalapja a költségvetésben. Az új telekkönyvek kérdése tehát igen bizonytalan stádiumban van, sőt szóba kerül az is, hogy a város köteles-e ezt a rendkívüli kiadást viselni.

  1936. augusztus 31. Dévai hírek.
  Déváról jelenti tudósítónk: A város vezetősége elrendelte az utcajárdák leggondosabb tisztogatását, öntözését és a burján kigyomlálását a háztulajdonosok vagy bérlők által. A város ellenőrzést gyakorol s a rendelet megszegődre 1000 lejig terjedhető büntetést, vet ki.

  1936. szeptember 14.
  Nemrégiben belügyminiszteri rendelet érkezett a hatóságokhoz azokra vonatkozólag, akik vadházasságban élnek, vagy csak polgárilag vannak megesküdve. Ilyen párt például csak Petrozsényban háromszázharminchetet találtak, köztük 140 görög keleti, 88 római katolikus, 53 görög katolikus, 35 református, 9 evangélikus, 8 zsidó, 3 unitárius és egy baptista családot.
  De hasonló tekintélyes számban akadtak más hunyadmegyei városokban és főleg a falvakban. Az akció eredményeképp már több tömegesketés volt a megyében, ahol egyszerre százszámra adta össze a pap a párokat, köztük sok öreget is. A miniszteri rendelet azt az ötletes szankciót írja elő a vonakodók ellen, hogy például a vadházastársként valakivel élő nő, aki még polgárilag nincs megesküdve, háztartási alkalmazottnak tekintendő, hiszen más elfogadható minősége nem lehel a házban, és cselédkönyvet kell neki váltani. A hatóságok mindenesetre igyekeznek szép szóval érvényt szerezni a valláserkölcsi célzatú rendeletnek, annál is inkább, mert sok esetben nem hibásak a fe¬lek.

  1936. szeptember 16.
  Lélekemelő ünnepség keretében szentelte fel Vásárhelyi püspök a megújított iliai református templomot. A templom szentelésén a presbiteri világszövetség skót és ír kiküldöttei is részvettek
  A Déva közelében levő Ilia református magyarságának felemelő ünnepsége volt szeptember 16-án, amikor Vásárhelyi János püspök ünnepélyes keretek között felszentelte az 1843-ban épült, megújított református templomot. A püspök kíséretében voltak Webster Macdonald dr. és Paul lelkészek, valamint Hamilton lelkész a presbiteri világszövetség kiküldöttei. Déva várost Cs. Lázár László, az Országos Magyar Párt örökös megyei elnöke és Meskó Miklós dr. a megyei tagozat elnöke képviselték. Az egyházvezetők közül megjelentek: Darkó dr. igazgatótanácsos, Imre Lajos dr. teológiai igazgató és Martonossy György dr. igazgatótanácsos is. A püspök és kísérete Orastieről jött át Iliára, ahol előző nap az árvaházat tekintették meg.
  A községben elsőnek Olariu Silviu időközi bizottsági elnök fogadta a vendégeket, majd László Zoltán lelkész kislánya csokrot nyújtott át a főpásztornak, akit László Zoltán lelkész és Beregszászi Gábor dr. iliai református gondnok üdvözölt.
  A felszentelési ünnepség
  Délelőtt tíz órakor megkezdődött a felszentelő istentisztelet. A templomot zsúfolásig megtöltötték a hívek. A főhelyen László Domokos iliai katolikus plébános, Josan Iuliu görögkeleti esperes, Rappaport Lipót dr. zsidó hitközségi gondnok, Iacob Romulus görög katolikus lelkész, Pop Victor főbíró, Pavel Aurél vezető járásbíró, Amrascu Dumitru járásbíró, Olariu Silviu időközi bizottsági elnök, Furdui Viorel jegyző, és a falu tekintélyes lakosai foglaltak helyet. Az egyházi ének elhangzása után Vásárhelyi püspök a szószékre ment s magasan szárnyaló beszédet mondott.
— Bízzál és szeress! — kezdte beszédét a püspök. — A többit az Isten a te javadra eligazítja. Ez a parancsolat Kálvin szerint azért új, azért mondta Jézus, hogy új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, mert ezt mindennap újra kell kezdeni. A többi templomokban is ezt a szeretetet hirdetik s csak addig Krisztus papja valaki, amíg a szeretetet prédikálja.
  A megújított templom története.
  A püspök beszéde után László Zoltán ismertette a megújított templom történetét.
  A templomot 1843-ban építették Szabó Mózes lelkészsége alatt. Tavaly mondták ki, hogy Bethlen Gábor szülőhelyén nem roskadhat össze a templom s így elhatározták, hogy megújítják, ami a hívek és az igazgatótanács ötvenezer lejnyi adományával sikerült is. A tornyot egészen újra építették és öt méterrel magasabbá, tették.
  Paul skót lelkész ezután az egyházak jelentőségéről mondott nagyszerű beszédet, majd a dévai reformátusok alkalmi éneknégyese szerepelt sikerrel. Értse Miklós dévai segédlelkész több költeményt adott elő hatásosan. Szabó Zoltán orastiei lelkész Bethlen Gáborról emlékezett meg költői szárnyalású beszédében.
  Az ünnepség után közebéd következett, amelyen az első pohárköszöntőt a püspök mondta a királyra. Felszólaltak még László Domokos plébános, Josan Iuliu gör. kel. esperes és Beregszászi dr., Horváth Jenő aninosai lelkész angolul köszöntötte a skót és ír vendégeket. Rappaport Lipót dr. a zsidó hitközség gondnoka beszéde után Cs. Lázár László, a Magyar Párt örökös megyei elnöke emelkedett szólásra. Az ősz elnököt mesterien felépített beszéde után a jelenlevők melegen ünnepelték.
A püspök a beszédek végeztével újólag rávilágított célkitűzésére: a keresztény egyházaknak a szeretetmunkára való összefogására.
A felejthetetlen ünnepség közebéddel zárult, amely délután négy órakor ért véget.

  1936. szeptember 21.
  A dévai városi tanács tegnapi ülésén először is a pékek kérésével foglalkozott, akik emelni akarták a kenyérárakat. A tanács indokolatlannak találta és elutasította a kérelmet. Majd az új leány-elemi iskola árlejtésére beérkezett ajánlatok felett határoztak s az építkezést a legolcsóbb ajánlattevőnek, Kálmán János dévai mérnöknek, volt városi építésznek adták ki 2.466.750 lejért. Ugyanakkor közölte Periam polgármester, hogy Beke Ida telektulajdonos megfellebbezte az iskola részére tulajdonából történt telek-kisajátítást, a fellebbezés azonban — úgymond — elkésett. A tanács utasította jogtanácsosát, miszerint az ügy letárgyalását sürgesse, hogy az építkezést akadálytalanul megkezdhessék. Ezután az új Vasút-utca megnyitásának munkálataira határoztak el árlejtést, majd az óvoda felszerelésének javítására 27 ezer, a Fehér kereszt épületének festési munkálataira pedig 6235 lejt utaltak ki. Ezen kívül a tanács egy csomóépítkezési engedélyt szavazott meg s kisebb segélyügyeket intézett el.

  1936. október 2.
  Déváról jelenti tudósítónk: Vasárnap szentelte fel Fekete János nagyrápolti református lelkész az ősrégi, állítólag még a török időkből származó kéméndi református templomot, amelyet alaposan kijavítottak és új toronnyal láttak el. Az ünnepélyen részt vett a harói dalárda, Fülep Albert lévita-lelkész vezetésével és a hívők nagy tömege.

  1936. október 9.
  A városi interimár bizottság tegnapi ülésén elhatározta, hogy megteszi az előzetes lépéseket a piactéren a jegybank-fiók épülete és a sarok közti apró földszintes házak kisajátítására. A város célja — úgymond — hogy a piacteret elcsúfító régi és apró épületek helyét emeletes házak foglalják el s ezzel a határozattal, szemmel láthatólag kényszeríteni akarják a háztulajdonosokat, hogy emeletet húzassanak a kérdéses házakra. Városházi körökben hangoztatják, hogy ha a szóban forgó háztulajdonosok jósszántukból nem engedelmeskednek, úgy a közérdekű kisajátításról szóló törvények alapján, a törvényszék által megállapítandó vételárért, kisajátítják a házakat, hogy a piacot rendbe hozzák és megszépítsék.

  1936. október 29. HUNYADMEGYEI HÍREK.
Déváról jelenti tudósítónk: A Déva melletti Haró (Hareu) községben tegnap tartották meg az ottani református egyházközség templomának százéves jubileumi ünnepségét. Fekete János nagyrápolti (Rapoltul-Mare) lelkész, egyházmegyei főszámvevő tartott ünnepi beszédet, majd Filep harói lelkész ismertette a templom történetét.

  1936. október 29. TŰZ DÉVA KÖZPONTJÁBAN.
  Déváról jelentik: Tegnap délelőtt féltíz órakor tűzriadalom támadt a város központjában fekvő Szőts Gyula-féle asztalosműhely- és koporsóraktárban, a Hunyadi-úton. Az udvarból magas lángnyelvek csaptak fel s hamarosan a szomszédos, Craciun-féle vendéglő padlására is átterjedtek a lángok. A tűzoltóság, Periam Petru polgármesterrel és Stoica M. Főparancsnokkal az élén kivonult s mintegy félóra alatt sikerült elfojtani a tüzet, amely így csak az udvarban levő, közel 20 méter hosszú műhely tetőzetét s a műhely feletti padlást semmisítette meg. A tetőzeten áthúzódó ipari áramvezeték állapotából a tűnt ki, hogy a tüzet rövidzárlat okozta. A vizsgálat különben még folyik. A kár, hozzávetőleges becslés szerint, százezer lejt tesz ki, ami biztosítás útján megtérül.

  1936. október 31. Tűz Déván, Tudósítónk jelenti:
 Szőts Gyula dévai asztalosmester házfedele kigyulladt az elmúlt nap és leégett. A tűzoltók csak hosszas küzdelem után tudták elfojtani a tüzet. Megállapították, hogy a tűz a padláson felhalmozott nagymennyiségű gyaluforgácstól keletkezett. A kár meghaladja a százezer lejt.

  1936. november 5. ÖNGYILKOSSÁG DÉVÁN.
  Tudósítónk jelenti: Hétfőn este félhét óra tájt özvegy Olari Ioanné, Cosbuc-utcai lakos, egy törvényszéki kézbesítő özvegye, a Déván átfolyó Cserna-csatorna vizébe vetette magát. Az öngyilkosság a tűzoltó laktanya közelében történt s a szerencsétlen asszony holttestét csak a Kálmán-malom mellett sikerült kihalászni. Még nem tudják, hogy a 60 éven felüli, szerény nyugdíjából éldegélő öregasszonyt mi késztette a végzetes tettre.

  1936. december 17. Elítélték a tiltott szerencsejátékot űző társaságot.
  Dévai tudósítónk jelenti: Egy héttel ezelőtt a dévai Fehér Kereszt étterem és szállodában rulettesek ütöttek tanyát. Szombat este az államügyész, a vizsgálóbíró és a rendőrség emberei megjelentek a helységben s letartóztatták a rulettes társaságot. Gyorsított eljárással máris ítélkeztek fölöttük. Lupu Constantin bucurestii lakost, Reichenberg Aladárt, Iacoboviciu Alexandrut két-kéthavi, Bányai Jenőt pedig egyhavi börtönre ítélték. Tíz-tízezer lej pénzbüntetést is kaptak fejenként. Avram Titut, a Fehér Kereszt vezetőjét bűncselekmény hiányában felmentették.

  1937. február 20. Dévai hírek.
  Szerdán sikerült elfognia a rendőrségnek Sebastian Ádám autóbusz alkalmazottat, aki beismerte, hogy Telcau Ioan minereui kereskedőt a csángótelep közelében megtámadta és kifosztotta. Sebastian Ádámot átadták az ügyészségnek.

  1937. május 30. A választási egyezmény ellenére sem kapott magyar alpolgármestert Déva.
  A városi tanács alakuló ülésén leszavazták a magyar jelöltet a román tagok. (Deva-Déva, május 28.). Déva város új tanácsa, amelyet a város polgársága április 18-án választott, s amelyben a pártokkal való megegyezés alapján a Magyar Pártnak hét tagja szerepel, május 25-én’délután 5 órakor tartotta meg alakuló gyűlését.
  A tanácsnak huszonnyolc választott és tíz jogszerinti tagja van. Választott tagok a Magyar Párt részéről Meskó Miklós dr., Schuller Frigyes dr., Issekutz Gergely dr., Zsók Fábián, Bruz Vilmos, Szőcs István és Szőcs Antal, míg a zsidó polgárságot Lőrincz Jenő dr. képviseli. A tíz jog szerinti tag között van a magyarság képviselőjeként P. Vargha Ireneus házfőnök, katolikus plébános, a németek képviseletében s egyben a kereskedelmi kamara részéről Dániel Lajos, végül Nemes Gyula, a munkakamara képviselője.
  A választás eredményeképpen Periam Petre volt időközi bizottsági elnököt egyhangúan, vagyis harminchat szavazattal újból Déva város polgármesterévé választották.
  Ezután az alpolgármester választására került a sor. A szavazás eredményeként Dansorean Lázár ügyvéd, a nemzeti-parasztpárt titkára huszonnyolc szavazatot. Meskó Miklós dr., a magyarság, illetőleg a Magyar Párt jelöltje tizenhat szavazatot, Suiaga Viktor dr. tizenöt szavazatot, Solomon Viktor tanár és Haragos Nerva dr. ügyvéd öt-öt szavazatot kaptak. A polgármester erre kijelentette, hogy a második jelölt nem kapta meg a törvény által előírt tizenkilenc szavazatot és ezért a második alpolgármestert nem lehet megválasztottnak tekinteni.
  A helyzetről jelentést kell tennie a miniszternek s a miniszter fogja a második alpolgármestert kinevezni. A Magyar Párttal történt megegyezés kifejezetten úgy szólt, hogy az egyik alpolgármesterhelyet a magyarság kapja meg.
  A pártok azonban a választási egyezményben elhatározott két jelölttel szemben négy, sőt öt, jelöltet is felvonultattak, s így nem tartották be az egyezséget. A dévai magyarságnak mindenesetre az az óhaja, hogy a pártok vezetői legalább a kinevezésnél hassanak oda, hogy a magyarságnak is bekerüljön egy képviselője a városvezetőségbe.

  1937. augusztus 9. (kivonat).
  Déván leleplezték Decebal dák király szobrát.(Déva, augusztus 7.)
  Hármas ünnepségen vett részt Déván dr. Pop Valér kereskedelemügyi miniszter: az új görög katolikus templom alapkőletételén, az új köz-igazgatásügyi palota felszentelésén és a Decebal szobor leleplezési ünnepségén.

  1937. augusztus 16. Mellébe törődött egy gépkocsivezetőnek az eltört kormánykerék. Dévai tudósítónk jelenti: Súlyos gépkocsi szerencsétlenség történt Szászváros közelében. A Seiger G. Utódai Dévai húskiviteli cég 421. rendszámú Opel gépkocsija Kolozsvárról Déva felé tartott. Útközben egy autót akart megelőzni, porfelhőbe jutott s teljes menetsebességgel nekiütközött egy útszéli fának. Az összeütközésnek rettenetes ereje volt, a gépkocsi motorja benyomult a vezető helyére, Lőrincz József sofőrnek jobb lábát és állkapcsát összetörte s a széttört kormánykerék mellébe fúródott, úgyhogy mellkasa is betört. A szerencsétlen embert életveszélyes sebesüléseivel Kolozsvárra szállították s itt műtétet hajtottak végre rajta. Az orvosok szerint sikerül az életnek meg menteni. Kívüle Albu Petru hajcsár volt még a kocsiban, neki orrát vágták le az összetört szélvédő üvegszilánkjai.

  1937. október 7. Megfestetik a dévai várat a városháza részére. Tudósítónk jelenti: A városi tanács megbízást adott Gyarmati Dezső dévai festőnek, hogy városrészlet és várképet fessen 104x150 cm. nagyságban a városháza díszterme részére. Gyarmati a kép megfestését elvállalta és azért semmilyen díjazásra nem tart igényt.

  1937. november 13. A kibontott mennyezeten át jutottak be a vakmerő betörők a dévai Közgazdasági Bankba. A bankigazgató véletlen belátogatása s egy villanyszerelő akadályozta meg a pénztárszekrény kifosztását — Elfogták a tetteseket. (Deva-Déva, november 11.)
  Most derült ki, hogy vasárnap délután öt és fél nyolc között vakmerő felbontó betörők jártak a dévai Közgazdasági Bankban. A tettesek, akik a pénzintézet nagy vaskasszáját akarták megfúrni, már a rendőrség kezében vannak, sőt el is szállították őket Bucurestibe, és ott folytatják kihallgatásukat.
  Omlik a vakolat.
  Blum Zsigmond, a dévai Közgazdasági Bank igazgatója vasárnap délután bement hivatalába. Munka közben kopácsolásra lett figyelmes és meglepetéssel fedezte fel, hogy a pénztárhelyiség mennyezetéről omlik a vakolat. Az volt az érzése, hogy valaki jár a padláson, de csakhamar napirendre tért az ügy fölött. Ezután a bankszolgát egy villanyszerelőért küldte, mert sem a csengő nem működött, sem a villany nem égett a bankhelyiségekben. Blum igazgató ezután eltávozott.
  Bramberger Antal másodigazgató, aki nem sokkal ezután szintén felnézett a bankba, megdöbbenéssel fedezte fel, hogy a pénztárterem mennyezetén hatalmas rés tátong, és abból egy kötél csüng alá.
  A vonaton fülelik le a betörőket.
  Az esetről azonnal értesítették a hatóságot. A rendőrség megállapította, hogy a villanyszerelő, aki felment a padlásra, megriasztotta a tetteseket. A betörők erre a mennyezeten vágott nyíláson keresztül leereszkedtek a pénztárterembe s az ablakon át elmenekültek. A rendőrség körértesítést adott le valamennyi állomásfőnöknek s néhány órán belül a Bu¬curesti félé robogó gyorson Busát Andrei és Cadaie Octavian személyében le is fülelték a tetteseket.
  A vakmerő betörők a falbontó szerszámokat a bankban felejtették, a kasszafúró műszereket azonban magukkal vitték. Ezeket a vonaton történt letartóztatásuk alkalmával kobozták el tőlük. Bucurestii jelentés szerint az elfogott falbontó betörők lelkiismeretét még három betörés és négy útonállás terheli.
  Többek között háromszázezer lejt zsákmányoltak az ilfovi adóhivatalból. Előbb ezeket az ügyeket kell újrajátszatni s csak azután kerülhet sor kihallgatásukra a dévai Közgazdasági Bankban tett látogatásuk ügyében.

  1937. november 14. Ítéletet hirdetett a tábla az EMKE régóta húzódó birtokperében.
  A több mint négy millió lejben meg állapított megváltási árat csak kisajátítási bonokban fizeti a kincstár. (Kolozsvár—Cluj, november 12.).
Az EMKE régóta húzódó birtokperében a kolozsvári ítélőtábla érdekes ítéletet hozott. Kun Kocsárd gróf, mint ismeretes, annak idején nagykiterjedésű földbirtokot hagyományozott az EMKÉ-nek, azzal a céllal, hogy annak jövedelméből az erdélyi magyarság művelődését elősegítsék. A földosztások idején a szóban forgó algyógyi birtokot kisajátították és ellenértékét ötszázezer lejben állapították meg.
Az EMKE megfellebbezte a határozatot s így az algyógyi járásbíróságtól az ügy a dévai törvényszékhez került. A törvényszék három és egynegyed-millió lejre emelte fel a birtok és a rajta levő épületek értékét.
  A földművelésügyi minisztérium túl magasnak tartotta ezt az összeget, az EMKE viszont úgy találta, hogy ez az összeg is kevés a kisajátított birtokokért. Újabb fellebbezés folytán az ügy a kolozsvári ítélőtábla elé került.
  A másodfokú bíróság még 1934-ben foglalkozott az EMKE birtokperével. Több tárgyalás és helyszíni kiszállás után most a szakértői becslések elbírálására került a sor.
  A tárgyaláson az EMKE megbízásából Martonossy György dr. jelent meg és kérte, hogy az EMKE, illetőleg a kincstárszakértőinek megállapításai közötti középértéket ítélje meg a bíróság. A tábla helyt adott a kérésnek és rövid tanácskozás után a kisajátított szántóföldek és erdők megváltási árát 713. 273 lejben, az ingatlanok és épületek ellenértékét pedig három millió 300. 000 lejben szabta meg. Így tehát a kisajátított vagyonért az EMKÉ-nek összesen 4 millió 13. 273 lejt ítéltek meg. A kincstár a kisajátítási árat kisajátítási bonokban fizeti és így tulajdonképpen a megítélt összegnek csak hatvan százalékát fogja megkapni a pernyertes EMKE.

  1937. december 9. Összeállították a hunyadmegyei magyar listát.
  A Magyar Párt Hunyad megyei tagozatának intézőbizottsága, dr. Meskó Miklós megyei tagozati elnök vezetése alatt megtartott ülésén döntött a megyei képviselőjelölt lista összeállításáról. A lista a következő: 1. Dr. Meskó Miklós ügyvéd, 2. Veress Béla petrozsényi unitárius lelkész, 3. Zsók Fábián dévai csángóbíró, 4. Szabó Zoltán szászvárosi ref. lelkész, 5. dr. Hoffingern Károly hátszegi ügyvéd, 6. Jakabos Sándor lupényi bányász, 7. Budai Ádám petrozsényi nyug. bányaaltiszt, 8. ifj. Cs. Lázár László lapusnyáki földbirtokos, 9. Molnár András dévai csángógazda.

  1937. december 18.
 A dévai városi tanács legutóbbi ülésén foglalkozott a kéményseprői jog kérdésével és úgy határozott, hogy ezután özvegyasszony nem dolgozhatik férje iparigazolványával, akkor sem, ha képesített segédet tart. Eddig a kéményseprő felesége örökölte elhalt férje után az ipar folytatására a jogot.

  1938-01-01/1. szám. HUNYADMEGYEI ÚT.
  Általában a megye olyan, mint Erdély. Természeti kincsekben gazdag. A Maros-völgye termékeny földjétől fel a havasokig csak úgy ontja a föld a tavakat. A völgyek selyem ágya búzát bőven terem. A legelőkön pompás füvet legelhet a híres meritori juh. Szenet a Zsilvölgye, vasat Vajdahunyad környéke, terméskövet a Sztrigy völgye, aranyat Brád környéke ad, biztosítva az emberek megélhetését. De még megrakottabb ez a hely népünk kemény küzdelmét igazoló jelekkel. Déva vára, Vajdahunyad vára, Kenyérmező Kinizsi Pál szobrával, a fejedelmi kor számos emléke, a híd, melynél Bem katonái ontották vérüket a szabadságért. E helyek mind azt az erdélyi üzenetet küldik, hogy itt sohasem volt egyszerű és könnyű a mi életünk.
  A temérdek természeti és történelmi kincs között pedig él még egy megfáradtnak látszó népközösség, mely éppen a nem könnyű erdélyi élet harcában fáradt el és ritkult meg. S ez a nép vádol ma minket, hogy míg ő harcolt értünk, megfeledkeztünk róla. Szívettépően kiált ma hozzánk a testvéri segítség mentőövéért, mert ha nem, alámerül a „tengerbe“. Hát közönyösen nézitek: hogyan pusztul el? Nem fáj nektek az, hogy mi nélkülözzük népünknek nyelvét, irodalmát, zenéjét s más, Istentől kapott ajándékát, melynek a magatok számára való megtartásáért küzdeni folyton határozzátok? Hát ki akartok semmizni az atyai örökségből, az ősi birtokból? Az evangélium nekem is élet, hát nem akarjátok adni? Nem látjátok, hogy cserepesek az ajkaink a szomjúságtól? Kívánjuk az „Élet vizét" inni! Jörjek segítségünkre! — így kiált hozzánk, a testemből már majdnem kiszakadt test. Hogy ezt a kiáltást jobban megértsük, járjuk be a megye egyes részeit.
  Zsilvölgye. Mikor a motoros vonat a hegyeken átfúrva magát bejut Petrozsénybe, az az érzése az embernek, hogy egy füstös, kormos katlanba esett bele. Ebbe a katlanba a természet csodálatos munkája rengeteg szenet rakott. Az élet pedig, a mindenre kényszerítő élet embereket is hajigált utána, hogy bányásszák a szenet, így biztosítva maguknak a kenyeret, másoknak a kényelmet. Európa majdnem minden országából van itt ember, de legtöbb a szegény Székelyföldről jött (Csík, Udvarhely, Marosszék) S ebben a katlanban ember és szén úgy összeszoknak, hogy aki ide került, az nem tud többé elmenni.
  A nép nyugtalan lelkű, mint egy forró üst vize. S nem a szocializmus bolygatja őket. Az itt élő embereknek, minden reggel vagy este, mikor a halált rejtegető bánya mélyébe leereszkednek, lelkükön átvillan a múlandóság keserű érzése. Folyton ott él bennük az a tudat, hogy bármelyik percben meghalhatnak s mi jön akkor? Bizonytalanok sorsuk felől. Ezért zaklatott, ideges az életük. S ebben nem segítenek a mögöttük álló hatalmas hegyek sem. A hóval borított Pareng (Parang) és a Mundra-csúcs (Mândra) sem. Hiába van ostromállapot is, mert ez csak a külső csendet biztosítja. De ott a lélek nyugtalan. Tudunk-e olyan erőt vinni, mely ezen segít? Ismerünk-e ilyen erőt? Csak egyet: a mi Urunkat, aki a háborgó tengert is le tudta csendesíteni. A Zsilvölgye hat református templomában és négy iskolájában igyekszik ezt az erőt megmutatni a mi egyházunk.
  Strigy-völgye. Nagy nyugalommal terül el ez a völgy a Retyezát lábainál. De ez a nyugalom, mely először olyan jól esik a zajos, idegesítő Zsilvölgye után, nemsokára a halált ábrázolja szemeink előtt. Szármiszegetuza szomszédságába érkezünk, Nagypestényre. A lelkipásztor összegyűjti híveit a templomba. Tanulgatunk együtt énekelni. Sokan küzdenek az anyanyelvvel a nagyok közül is. A gyermekeknek már románul is elmagyarázom azt a képet, mely Jézus Krisztust ábrázolja, amint öt gyermeket magához ölel. Nincs felekezeti iskola. És Hátszegen, mely közel van, nincs szórványinternátus, honnan a református iskolába járhatnának ezek a gyermekek. S így ha nem segítünk elvesz a nép, mely Isten tudománya nélkül marad. Ehhez a gyülekezethez tartozik még ötven-hatvan református, a környékbeli falvakból. De nehezen tudja a lelkipásztor a kapcsolatot velük fenntartani. Nagyon szomorú hely ez, de hogyha nagyobb volna szeretetünk és felelősségünk irántuk, egy sem veszhetne el. Hogy mi mindent meg lehet csinálni, bizonyítja az alábbiakban bemutatott szórvány-gyülekezet-látogatás. Ugyancsak a Sztrigy-völgyében lévő   Nagybáron leszállunk a vonatról. A szórvány lelkipásztora vár ránk egy szekérrel, melyben hátul a saroglyában harmónium van. Hozta magával, hogy az ének jobban menjen. Egy egyszerű falusi ház előtt megállunk. Bevisszük az „énekvezért“ (a harmóniumot). Harmincöt-negyven református atyafi gyűl be a kis szobába. Szorosan vagyunk, mint igazi testvérek. Folyik az iratterjesztés. Bibliát, énekeskönyvet, füzeteket vesznek. Közben az idecipelt harmónium segítségével folyik az énektanulás is. Megtelünk igazi, szent áhítattal s kitárul a szívünk és az Úr szól: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok“. (Ján. ev. 15. rész.) Ez a szórványgondozás erőt és életet jelent, de ember, idő és pénz hiánya miatt csak kevés helyen és ott is ritkán folyik. Segítségre van szükség. Várjon lesz e? Tudunk-e kérni? Fontosnak tartjuk- e?
„Cserna vizén zúg a malom, más veszi a vámot azon." (Arany) Valamikor fejedelmi családok birtoka volt az egész völgy. Ma „másnak zöldes a domb alja , másnak a völgy selyem ágya.” A birtok elment. De azért talán egész Hunyadmegye legelevenebb református gyülekezetei itt vannak. Nem tudunk mindegyiken végigutazni. Csak egy-egy képet ragadunk ki.
  Hosdát faluba szekérrel mentem ki Vajdahunyadról. A nagy sárban lubickolt mellettünk egy aszszony s felültettük. Hálából szóba elegyedett velem. A beszélgetés románul folyt. Elmondta az asszony, miután megtudta, ki vagyok, hogy mennyi baj volt az iskolás gyermekével. Mindenképp az állami iskolába akarták beírni, de ők a felekezetibe akarták adni. A tiszteletes úrral voltak a tanfelügyelőknél, nyilatkozatot kértek, a jegyző megszidta, stb. De a vége mégis az lett, hogy a gyermek a miénkbe jár — mondta nagy örömmel s románul az asszony. Ugyancsak itt történt meg, hogy a nőszövetség egy leépített református munkáscsaládot telepített le a faluba s tartotta el s tartja ma is a család gyermekeit az összegyűjtött liszttel, krumplival, tojással, fonallal stb. Teszi ezt azért, hogy a gyermekek a református iskolába járjanak s növeljék a létszámot, mert ha nem, be találják csukni. Sok hunyadmegyei gyülekezetben van úgy, hogy otthon a családban nem beszélnek anyanyelvükön, talán sok nem is tud egyáltalában, de törhetetlenül ragaszkodik református hitéhez s a legtöbb helyen újonnan felépített református iskolájához. Van tehát még egy szoros kapocs, amivel ők hozzánk fűződnek s amit nekünk nagyon ki kell használnunk és erősebbé tennünk. Az élet malma őröl. Hagyjuk-e ott veszni azt, ami a miénk? Vagy tudunk imádságot, figyelmet, tényleges szolgálatot, pénzt szentelni, hogy megmentsük, ami a miénk?!!
  Maros-völgye. Talán a legszomorúbb völgye Hunyadmegyének egy református magyar utazó számára. Mintha a lassan folyó Maros vize mindent elmosott volna, ami a miénk volt. Nagybirtokot, egész falvak népét s azzal ősrégi református gyülekezeteket. Az ajkukról az anyanyelvet, a lélekből a hitet, a templomainkból az embereket. Nem is tud az ember gyönyörködni, az egy-egy helyen szemünkbe ütköző kultúrkincsekben (templom, kopjafák, régi kegyszerek stb.), mert olyan az, mint a halott díszes ruhája. A pusztulásnak csak egy-egy nagyobb helyen tudott ellentállni, mint Déva, Haró, Tordos, Piski és Szászváros.
  Nagyrápolt községben vagyunk. Az első erdélyi református gyülekezetek között már szerepelt — mondja a lelkipásztor. Még ezelőtt 5—6 évvel református iskola is volt. Ma?! A másik felekezet papja azt lesi, hogy a miénk mikor megy el, mert akkor már más úgysem jön s övé lesz a szép parókia. Körülbelül 100 református van e faluban. Igaz, a templomba ottlétünkkor senki sem jött. Máskor sem mennek. Indoka: félnek az őrmestertől. Pedig vannak, kik vágynak az Ige után. Mondta egy bácsi, hogy vannak, kik otthon olvassák a bibliát. A hamu alatt még van parázs. De mivel mi sem teszünk meg mindent s a helyzet sem kedvez, sokan szakadnak el tőlünk s lesznek szektások. Kialszik a parázs.
  A parókián találkoztunk két iskolás leánykával. Tisztességes, a névelemzést is kiálló magyar nevük volt s mindkettő református. Beszélgetni akarunk velük. Nem megy saját istenadta nyelvünkön. A Jézusról szóló képeket is románul kell megmagyarázni. Szegény, kifosztott gyermekek — gondolom. Őseitek, ha harcolni kellett Erdélyt pusztító ellenséggel, vagy ha a vallásszabadságért kellett síkra szállni, mennyi vért ontottak. Vagy ha otthon voltak, milyen szegény verejtékes kenyeret kaptak a földettáró, kemény munkáért. Mennyit küzdöttek és dolgoztak. Ti pedig e hős ősök unokái, árván, testvértelenül álltok itt. Legalább most rajtatok kellene meghálálnia népünknek s az egyházunknak az őseitek nagy szolgálatát. Mi csak a „nagy” neveket jegyezzük fel, őseitek elfelejtve s ti pedig majdnem végleg kihulltatok abból a közönségből, amelyre Isten rábízott titeket: az erdélyi református magyar közösségből, közülünk.
  De még lehet segíteni! Csak az a kérdés: van-e elég bizodalmunk Istenben és elég szeretetünk e testvéreink iránt, hogy mindenáron vigyük nekik azt, amit úgy nélkülöznek: az «életbeszédét“, ahogy az Úr a magyaroknak akarja adni?!
„Magas Déva várát építeni kezdték." Hálát kell adnunk Istennek, hogy ma már vannak jelek arra, hogy az itt élő reformátusok új vára fel fog épülni. Első jele az, amint azt egyik lelkipásztorunk feljelentője is megállapította, hogy amióta kisebbségi sorsban élünk, a reformátusok kezdenek anyanyelvükön beszélni. Szászvároson, az árvaházunk mellett van egy szórvány-internátus (hogy kellene például Désre is egy és Mezőbándra is), mely 25—30 gyermeket gondoz, nevel, kiket a különböző szórványokból hoztak be. Ma csak 25—30 gyermeket ment meg e hely, de tőlünk függ, hogy minden gyermeket be tudjon fogadni ez a mentőhely. Hogy épülni kezdett a hunyadmegyei testvéreink vára, mely megmenti őket az elveszéstől, bizonyítja továbbá, hogy van szórványgondozó lelkész is, aki látogatja a szórványokat és igyekszik számontartani, gondozni az ott élőket. De mi ez a kicsi munka a nagy szükséghez képest! Ismét tőlünk függ, hogy ez a munka kiszélesedjen s mindenkit felkaroljon. Igazi építő mesterekre van szükség.
  Déva várát csak úgy tudták felépíteni, hogy életet áldoztak fel. A hunyadmegyei református testvéreink új várát, amely megvédi őket a pusztulástól és ahol otthonra találnak e veszéllyel telt időben, csak úgy tudjuk felépíteni, ha egész emberi életeket tudunk beleépíteni. Ha tudunk tanulni Kőmives Kelementől s oda tudjuk adni e munkára azt is, ami a legdrágább nekünk. Hálából, a velünk mindig jóttévő Istennek. Hegyi István.

  1938. február 19. Déva. A hajdú halála.
  Mindenki Gergelynek ismerte. Voltak, akik Gligornak is nevezték, de általában más neve nem volt. Rendes körülmények között otthon, a várhegy túlsó oldalában, roskadozó putriban nyögött, — néha, rendkívüli esetekben a piac sarkáig vánszorgott. Bebugyolált, dagadt lábait úgy vonszolta maga után, mint a lerázhatatlan nyomorúságot. Kopott báránybőr süvegét le-leemelte fényesre kopaszodott koponyájáról és szótlanul, reszkető kézzel nyújtotta a járókelők felé. Olykor egy-egy aprópénz pottyant a némán könyörgő sapkába. Ilyenkor széles arccsontjai megrándultak a bozontos szakáll szürke bokrai alatt, — de beszélni nem igen hallhatta senki. Pedig Gergely nem volt néma. Csak egyszerűen elszokott a beszédtől, mint ahogy lassanként a néma könyörgéssel is fölhagyott. Legutoljára a fenyves hegyoldalon romladozó viskója küszöbén láttam. Akkor azután megnyílt sok titkot és jajt elhallgatott szája és beszédtől elszokott, remegő hangon elmondta az életét. Az apját nem ismerte. Az anyjára is csak halványan emlékszik még vissza a sok bajt elnyűtt hetven esztendeje mögül. Az anyja is Gergelynek hívta. Mert szép is ám ez a név.
    Aranysujtásokat, fényes gombokat és árvalányhajas hajdúcsákót idéz föl az ember emlékezetében. És Gergely hamarosan meg is szerezte a nevéhez találó külső körítéket. A hajdani magyar "vaskancellárnak“, Tisza Istvánnak lett a hajdúja, majd pedig parádés kocsisa. És bizonyára még a hatalmas Tisza Pista komor tekintete is fölragyogott, amikor a kisujtásozott Gergely ünnepélyes ábrázattal, előállította a toporzékoló négyes fogatot. Sok szép órát élt így Gergely, egészen addig, amikor egy napon fölfordult a világ. A parádés kocsist szürke mundérba öltöztették és azután a hintó bakkja helyett hideg pocsolyákba került. Amikor pedig, szemeiben örökös rémülettel, csontjaiban kiölhetetlen köszvénnyel hazakerült és keresni kezdte a sujtásos múlt dicsőségét, kiderült, hogy nem csak a ragyogó hintó, a toporzékoló paripák, hanem az elpusztíthatatlannak hitt Tisza Pista sincs többé.
  És kiderült, hogy Gergelynek, a hajdani hajdúnak nem igen jut már abból a valamiből, amit egyesek kenyérnek, mások kalácsnak neveznek. Gergely akkor szó nélkül, csendesen haldokolni kezdett. Árvaságát bemenekítette a dévai várhegy alján lapuló kuckóba és elhatározta, hogy meghal. Napról-napra, óráról-órára hurcolta magával az egyre idézgetett halált. Hogy azután nem akart már végleges formájában is eléje állani, félni kezdett tőle. Koldulni kezdett, hogy távol tartsa magától a Halált. Itt-ott akadt egy kis ételre való. Ha akadt. Gergely kitartóan hallgatott és éhezett. Végül is feladta a küzdelmet. Ki sem mozdult már roskatag vityillójából, hanem rongyaiba bújva reszketett és várta a régen késlekedő halált. Egyszer azután, senki nem tudja mikor, talán maga Gergely sem vette észre, a halál megérkezett. Úgy találták meg rongyaiba kucorodva, a nem messzi szomszédban tanyázó cigányok, akik néha be-bekukucskáltak Gergely homályos ablakán.
    Szabó Árpád.

  1938. április 7. EGYMILLIÓVAL EMELKEDETT DÉVA EZÉVI KÖLTSÉGVETÉSE.
  Az 1937—38 évi 6 millió háromszázezer lej körüli összeget kitevő városi költségvetés az idén 7 millió 251 ezer 829 lejre emelkedett. Az egymilliós költségvetési többletet a város vezetősége részben az itt is éppen most bevezetett s a kereskedők által fizetendő taxa ad valorem és más újabb taxák összegéből fogja fedezni. Az új költségvetésben mintegy másfél millió lej van előirányozva utak javítására, új utak építésére és mintegy 400 ezer lejjel pedig a katonai tűzoltóság felállítását támogatja a költségvetés.

  1938. április 21. DÉVÁN MÁR A KATONAI TŰZOLTÓSÁG MŰKÖDIK.
  A hó elsejével a dévai városi tűzoltóság feloszlott és helyét a katonai tűzoltók vették át. A katonai tűzoltóság szükségleteinek fedezésére a város ez évi költségvetésében 400 ezer lejt irányzott elő. Ugyancsak a tűzoltó testületnek a katonaság kezébe való átadásával egyidejűleg megszüntették azt az eddigi szokást, hogy a tűzesetet a tűzoltósziréna megszólaltatásával hozzák a lakosság tudomására és elhatározták, hogy ezen túl a tűzoltószirénát csak próbagáztámadás, vagy háború esetén a tényleges gáztámadás figyelmeztető jeleként fogják megszólaltatni.

  1938. április 30.
  Súlyos vörheny- és diftériajárvány lépett föl Déván. Déva, április 28. Déván súlyos diftéria és vörheny-járvány lépett fel. A városban eddig mintegy 12 vörhenyes és 2 diftériás megbetegedés történt. Az egészségügyi hivatal vezetősége elhatározta, hogy május 2-án délelőtt 11 és 12 óra közt minden három éves gyermeket diftéria elleni szérummal olt be.

    A Mi Megyénk 1938. július 1. A piactér átalakítása, helyesebben parkírozásának kérdése áll az érdeklődés homlokterében. A város közönségének minden rétege érdeklődik az ügy iránt és mindenki a maga elgondolása szerint értelmezi, véleményezi, bírálja a piactér átalakítását és megállapítható, hogy nagyon elütő nézőpontok szerint. Mindenekelőtt szögezzük le, kétséget kizáróan, hogy Déva város vezetőségét a leg¬jobb szándékok vezetik, hogy a szép fekvésű piacteret városiassá tegyék és a modern szépészeti kívánalmak megfelelőleg alakítsák át. Régen húzódó terv válik a napokban valóra, hacsak...!

  1938. december 5. Hunyadmegyében kereskedősegédek és lakatosok is zugfogászkodnak.
  Déván tartotta meg alakuló gyűlését a fogorvosok országos szövetségének hunyadmegyei tagozata. A gyűlésen a hunyadmegyei fogorvosok teljes számban vettek részt. A gyűlés egyhangúlag dr. Hossu Longhin fogorvost, Déva városának főorvosát bízta meg a tagozat vezetésével és elhatározta, hogy harcot indít a zugfogászok ellen. Rávilágított a gyűlés arra is, hogy nagy számban működnek olyan zugfogászok, kik nappal, mint kereskedősegédek, lakatosok, stb. keresik kenyerüket, míg este lakásaikban, a higiéna legelemibb kívánalmait is mellőzve, kezelnek fogbetegeket. Ugyancsak kifogásolta a gyűlés azoknak az orvosoknak eljárását, kik nevüket adják vizsgázatlan fogászoknak, hogy ezek az ő nevük alatt folytassák a rendelést. Végül elhatározták, hogy ellenőrzik, vajon az új, rendelet értelmében a vizsgázott fogászok benyújtották-e december 15-ig az okmányaikat felülvizsgálat végett.

  1939. március 13. Dévai hírek.
  Tudósítónk jelenti: A városvezetőség elrendelte, hogy a szarvasmarhákat, mielőtt kihajtanák őket a legelőre, be kell oltatni marhavész ellen. — Déva város piacterén nagyban folynak az aszfaltozási munkálatok és ezzel kapcsolatban a piacrendezés is. Néhány hét múlva teljesen kész lesz a piactér. — Déva város polgármestere április 5-re árlejtést tűzött ki az új Vasút utca kikövezésére és az új Cserna-híd munkálataira. A Regele Ferdinánd utcát ugyanis meghosszabbítják az állomásig s így egyenes, széles utca fog a vasúttól a város közepéig vezetni. A két munkálat költségei másfélmillió lejt igé¬nyelnek.

  1939. március 23.
  Meghalt az utolsó hunyadmegyei magyar főispán felesége Budapesten. Nagyklopotivai Pogány Béláné, született Szlocsányi Margit, életének 63-ik, házasságának 45-ik évében a napokban Budapesten elhunyt. Pogány Béla volt Hunyadvármegye utolsó főispánja, felesége annak idején részt vett a megye társadalmi életében. Élénk résztvett a dévai katolikus Nőegylet munkájában is, egy ideig, mint elnöknője tevékenykedett.

  1939. április 5.
  Dévai cigányprímás vendégszereplése a bucuresti rádióban. Tudósítónk jelenti: A bucuresti rádió igazgatósága meghívta Csámpai Pista dévai cigányprímást, hogy az országőr-délután műsorán román dalokat játszon zenekarával. A fiatal és jó nevű cigányprímás természetesen eleget tett a meghívásnak.

  1939. április 5. Az egyik dévai kávéház tulajdonosnője kilakoltatta bérlőit.
  Március 31-én és április elsején délelőtt rendkívül érdekes kilakoltatási tárgyalás folyt le a dévai járásbíróság előtt, özv. dr. Grossmann Miksáné, a dévai Bucuresti étterem és kávéház tulajdonosnője kilakoltatási keresetet nyújtott be Radu Stefan és Fulgu Gheorghe bérlői ellen, azzal indokolva a keresetet, hogy egymás között megállapodtak abban, hogy a csak 1939. június 30-án lejáró szerződést április elsejével felbontják, vagyis a bérlők április elsején közös megegyezés alapján el fogják hagyni az étterem és kávéház helyiségét, amire özv. dr. Grossmann Miksánénak annyival is inkább szüksége volt, mivel a helyiségeket ettől az időponttól kezdve Doda Jánosnak, a dévai Kaszinó volt bérlőjének akarta kiadni. A járásbírósági tárgyaláson özv. dr. Grossmann Miksáné kijelentette, hogy Radu Stefan elfogadta a felmondást. Tanúként kihallgatták dr. Weimann Vilmos ügyvédet, aki kijelentette, hogy Radunak tudomása volt a felmondásról. Tanúként kihallgatták még Katz Józsefet. A járásbíró meg¬állapította, hogy elegendő bizonyíték hiányában kénytelen a felek eskü alatti kihallgatását elrendelni s az eskü jogát özv. dr. Grossmannénak adta meg, aki megesküdött arra, hogy Radu Pista elfogadta, az április elsejei felmondást s kötelezte magát arra, hogy ezen a napon kimegy a helyiségből. A bíróság így a kilakoltatási keresetnek helyt adott s kötelezte a bérlőket, hogy a helyiséget azonnal ürítsék ki. Az ítéletet megelőzőleg özv. dr. Grossmann Miksáné a kávéház berendezésének egy részét elvitette és ezek között egy néhány olyan tárgyat, amelynek bérlők állítása szerint azok tulajdona volt. A bérlők ezért özv. dr. Grossmann Miksáné ellen jogtalan eltulajdonítás és kártérítés miatt az ügyészségen tettek feljelentést.

  1939. április 30. MEGKEZDIK A DÉVA — BRÁDI VASÚTVONAL ÉPÍTÉSÉT.
  Hunyadmegye északi részének régen óhajtott tervét akarják megvalósítani. Brád, Körösbánya és az Arad megye felöli vidék lakossága érzékenyen, érezte a déva-brádi vasútvonal hiányát. Már régebben felmerült a vasútvonal kiépítésének terve Déva és Brád között, de illetékes vasúti hatóságok csak tavaly foglalkoztak ezzel komolyabban. Mérnököt is küldtek, ki s felmérték a terepet, úgyhogy a tervek elkészültek. Most aztán megkezdik a vasútvonal kiépítését, amely Déváról indul ki s Marosnémetinél hajlik el. Itt a Maroson át vashidat építenek. A tervet úgy készítették el, hogy minél kevesebb alagút legyen, s minél előbb befejezhessék a munkálatokat. A vonalat teljesen a vasút teteti s így a községek, nem járulnak hozzá a terhekhez.

  1939. május 5. Megérkeztek a brádi vonal katonamunkásai.
  A Déva-brádi új vasútvonalat a katonaság építi. A munkások május elsején már meg is érkeztek. A munkákat már a napokban meg¬kezdik.

  1939. július 2. Dévai hírek. Tudósítónk jelenti:
  Szerdán este 10 órakor ismeretlen tettes revolverrel belőtt Lázár Ion dévai asztalosmester ablakán. Az iparosmester már aludt s a golyó őt jobb karján és lábán sebesítette meg. Feljelentésére a rendőrség megindította a nyomozást a merénylő kézrekerítésére. — Susan Anna hondoli öregasszony Déván a Cserna vizébe ugrott. Fogel Rudolf órásmester figyelmes lett az öngyilkos jelöltre, s a fuldokló öregasszonyt kimentette a vízből.

  1939. augusztus 6.
  Déván mindenki köteles a kiadó lakását a népesedési hivatalnál bejelenteni. A dévai rendőrkvesztúra mellett működő népesedési hivatal közhírré tette, hogy minden háztulajdonos, főbérlő, vagy házkezelő megbízott köteles a megüresedett bútorozott, vagy bútorozatlan kiadó lakását a népesedési hivatalnál bejelenteni, ahol nyilvántartást vezetnek a kiadó lakásokról. A hirdetményt a népesedési hivatal a hivatal létesítéséről s az idegenek ellenőrzéséről szóló törvény végrehajtási utasításának 46-ik paragrafusa alapján tette közzé s arra is hivatkozik, hogy ez a kiadó lakások tulajdonosainak is érdeke, mivel így a népesedési hivatal útján a lakások hamarabb kapnak gazdát.

  1939. augusztus 25. Déván október 22-ig jelentkezhetnek a be nem írt állampolgárok. Déva város polgármesteri hivatala 5544—1939 számú hirdetményében felhívta azoknak a figyelmét, akiknek arra joguk van és különböző okok miatt kimaradtak az állampolgársági névjegyzékből, hogy 1939. október 22-ig jelentkezzenek a város 8. számú irodájában. Nem jelentkezhetnek ez alkalommal azok, akik eddig ugyan folyamodtak az állampolgárságért, de végleges határozattal elutasították őket.

  1939. szeptember 2.
  Új vadaskert Hunyadmegyében. Déváról jelentik, hogy a Piski melletti Dédácson elkerítették az Ócskay-park egy részét s ott új vadaskertet létesítettek. Az új vadaskertet négyszáz fácánfiókával népesítették be, de őzeket, szarvasokat s más vadakat is meg akarnak honosítani. Az Ócskay-park elkerített részébe ezen túl csak engedéllyel lehet bejutni.

  1939. szeptember 2. MENNYI VAGYONA VAN DÉVA VÁROSÁNAK?
  Most történt meg Déva város vagyonának összeállítása. A kimutatás szerint a város összvagyona 33, 572. 950 lejt tesz ki. A nagyobb tételek a következők: városháza 2, 500. 000 lej, színház-épület 4,500.000 lej, Fehér Kereszt szálloda 4,800.000 lej, polgármesteri épület 450.000 lej, vágóhíd 700. 000 lej, vásártér 300.000 lej. Nyolcszázötvennyolc holdnyi erdő közel hatmillió lej és nyolcvannyolc holdnyi legelő 1,740. 000 lej. Kaszáló és egyéb területekkel összesen 11 millió lej. Az útburkolatokat és kövezést 10 millió lejre értékelték.

  1939. szeptember 3. Folynak a Déva-Brád vasútvonal munkálatai.
  A Déva—brádi új vasútvonal munkálatai gyors ütemben folynak. A munkálatokkal jelenleg Alsókajanel határában tartanak. Itt a napokban fognak hozzá az alagút fúrásához, amely 450 méter hosszú lesz.

  1939. szeptember 21.
  Beszüntették a kihitelezést a dévai kereskedők.
A dévai Kereskedelmi Tanács a napokban Gál Béla elnökletével megtartott ülésén foglalkozott a hitelkérdéssel. Gál elnök előadta, hogy a gyárak s a nagykereskedők ma már nem hiteleznek és így a kereskedők, sincsenek abban a helyzetben, hogy a közönségnek hiteleket nyújtsanak.
Amikor tehát kimondják, hogy a hitelezést megszüntetik, hangoztatják, hogy nem akarnak a közönségnek nehézségeket okozni, de üzleteik fenntartását tennék kockára a további hitelnyújtással. A határozat betartásáért a Kereskedelmi Tanács tagjai erkölcsileg és anyagilag felelősséget vállaltak.
                        **************************************************
  Hunyadmegyében 30—40 vagon szilvaízt vásárolnak a hadsereg számára. Dévai tudósítónk jelenti: A földművelésügyi minisztérium, megállapodást kötött a szövetkezetek szövetségével, hogy a hadsereg részére átvesz 80 vagon szilvaízt. Ebből a 80 vagon mennyiségből mintegy 30—40 vagont Hunyadmegyében fognak beszerezni a szövetkezetek útján, kg.-ként 14 lejes áron. Hunyadmegyében ilyen szilvaíz átvevő helyek Déván, Burjánfalván, Pujon, Brádon és Marosillyén vannak. Csomagoló ládákat a mezőgazdasági kamara bocsátja az igénylők rendelkezésére.

  1939. szeptember 24. Hunyadmegyében 320 vagon cujkát vásárol a Monopol.
  Gruia Petre dévai fakereskedő és gyümölcstermelő emlékirattal fordult a szilva értékesítés ügyében a kormányhoz, illetve a temesvári helytartósághoz s abban a kormány beavatkozását kérte, hogy megfelelő kádmennyiséggel siessen a termelők segítségére. Legalább 2000 kád elkészítésére volna szükség. A királyi helytartóság a napokban 17857/1939. számú leiratában válaszolt az emlékiratra s abban megemlítette, hogy a Monopol részére a Corvin Hunyad megyében 320 vagon cujkát vásárol s így ennek a kérelemnek, eleget nem tehetnek. Itt írjuk meg, hogy a Corvin a Monopol részére a cujkát literfokonként adómentesen 40 banis árban veszi át, ami adóval együtt a termelőnek tulajdonképpen 53 banis árat jelent.
                                        **************************************************
  Nem akad bérlő a dévai színházra. Tudósítónk jelenti: A dévai színház bérletére árlejtést tűztek ki, de ajánlattevő nem jelentkezett. A színházra tehát senki sem tart igényt. Ennek minden valószínűség szerint az oka, hogy nincs vállalkozó, aki a színházba egymillió lejt belefektetne a mai körülmények között. A város ugyanis ezt a feltételt szabta a szerződés alapjául. A következő árlejtést novemberre fogják kitűzni.

  1939. október 2. Október elsején sorozzák a járműveket Déván.
  Október 1-én reggel 7 órai kezdettel sorozzák Déván a hunyadmegyei járműveket. A túragépkocsik, kisebb szállító gépkocsik, tehergépkocsik és motorkerékpárok tulajdonosai ezen a napon kötelesek járműveikkel megjelenni Déván, magukkal hozva a hajtási igazolványt és mozgósítás alkalmára szóló rekvirálási cédulákat. A sorozásra azokat a járműveket is be kell hozni, amelyekre a tulajdonosok a rekvirálásra mentesítést, vagy haladékot kaptak. Azok a tulajdonosok, akiknek járműveit az összpontosításra, szolgálatra bevonták, szintén kötelesek megjelenni a bizottság előtt, magukkal hozva az erre vonatkozó igazoló papirosokat. A bizottság csak október 1-én működik s kizárólag Déván. Azok, akik ezen a napon nem jelennek meg a bizottság előtt, 1—5 hónapig terjedő börtönbüntetésben s a jármű 15—20 százalékos értékének megfelelő pénzbírságban részesülnek.

  1939. október 6. NEM VESZI TEKINTETBE A DÉVAI HADKIEGÉSZÍTŐ PARANCSNOKSÁG A NÉVTELEN LEVELEKET.
  A dévai hadkiegészítő parancsnokság közleményt adott ki, amelyben figyelmezteti a lakosságot, hogy a jövőben nem vesznek figyelembe névtelen leveleket. A közlemény szerint naponta nagytömegű névtelen levél érkezik a parancsnoksághoz, amelyekben a levélírók különböző vádakat hangoztatnak egyes személyek ellen. Kizárólag aláírt s a lakhely feltüntetésével ellátott feljelentéseket vizsgál meg a parancsnokság.

  1939. október 7.
  A hunyadmegyei megye főnökségen október 7.-én délelőtt 10 órai kezdettel több árlejtést tartanak. Ezen a napon adják ki a dévai megyefőnökségi palota, a hunyadmegyei múzeum épületének és a várhegyen lévő őrház tatarozásának munkálatait mintegy 85 ezer lej értékben.

  1939. október 12. Kifogyott a liszt Déván.
  Megemlékeztünk arról, hogy Déván vasárnap délután és hétfőn nem lehet kenyeret kapni, mert nem sütnek a pékek. Az elmúlt héten ez az állapot még súlyosodott és vasárnap délutántól szerda reggelig az egész városban csak egy péknél lehetett kenyeret kapni. A hiány magyarázata tehát nem az, hogy a hatóságok nem engedik sütni a pékeket hétfőn reggel 6 óráig, hanem a liszthiány. A pékek ugyanis eddig hitelre vásároltak és csak akkor fizettek a lisztkereskedőknek, ha már eladták az árujukat. Most megszűnt a hitel, ami pillanatnyi zavart okozott. Fokozta a zavart az is, hogy a bánáti malmok vagonhiány miatt nem küldhették le időre a megrendelt lisztmennyiséget és így a liszt a raktárakból is kifogyott. A lisztárak egyébként vagononként 2000 lejjel mentek fel, de ez az áremelkedés nem érinti egyelőre a dévai lisztkereskedőket, mivel már előre nagymennyiségű lisztet kötöttek le a malmoknál a régi árakon.

  1939. október 20.
  A vallásfelekezetek lelkészeinek bevonásával indul meg Déván a katonai szolgálatot teljesítők hozzátartozóinak segélyezése. A dévai városházán a napokban értekezletet tartottak a katonai szolgálatot teljesítők hozzátartozóinak segélyezése érdekében. Az értekezleten részt vettek a kereskedelmi és iparkamara képviselőin kívül a nőegyletek elnöknői s a vallásfelekezetek lelkészei. Mivel a segélyezési mozgalom csak társadalmi alapon indulhat meg, az értekezlet elhatározta, hogy a segélyezési bizottság sorába a lelkészeket is bevonják. A nélkülözők érdekében városszerte gyűjtést rendeznek s a bizottság feladata lesz majd megállapítani, kik részesülnek segélyben. A begyűjtött pénzből elsősorban közszükségleti cikkeket: lisztet, cukrot, krumplit és zsírt fognak vásárolni s a segélyt így természetben nyújtják majd a szegényeknek. A gyűjtés érdekében házról-házra járnak majd s pénzadományokon kívül ruhaneműt és élelmiszert is, elfogadnak.

  1939. október 28.
  A dévai szegény sorsú gyermekek tejet kapnak tízóraira. Déván évekkel ezelőtt az iskolai hatóságok a közigazgatási szervek segítségével tejakciót indítottak. Naponta több szegény sorsú gyermeknek adtak tízóraira tejet. Az elmúlt évben azonban ez a mozgalom szünetelt. Dragan Gheorghe dr. polgármester és Hossu Eugen dr. városi tiszti főorvos kezdeményezésére újból felvetették ezt a kérdést. A napokban a tejakció újból való megindítása érdekében már értekezletet is tartottak s így néhány napon belül a szegény sorsú iskolás gyermekek újból tejet kapnak.

  1939. november 2.
  Déva város vezetősége megsürgette a gázálarcok szállítását. Az utóbbi hetekben több iparos, aki pontosan befizette a gázálarcok árát, panaszt emelt a dévai városházán, hogy a gázálarcokat mindmáig még nem szállították le részükre. A panasz eredményeképpen Petrisor Dionisie városi tanácsos, a polgári légoltalom dévai parancsnoka jelentést tett a belügyminisztériumnak s ugyanakkor megsürgette a gázálarcok szállítását.

  1939-11-10/259. szám. ÚJRA MEGNYITJÁK A DÉVAI AGGMENHÁZAT.
  Tudósítónk jelenti: Drágán Gheorghe dévai polgármester figyelmét felhívták arra, hogy a városi területén számos magatehetetlen öregasszony és ember életeikról senki sem gondoskodik. Déván évekkel ezelőtt volt egy aggmenház, de azt megszüntették és az épületet járványkórházzá alakították át. Déva város polgármestere a közhatározatat nyomán most elhatározta, hogy újból eredeti rendeltetésének adja át az aggmenház épületét.

  1940. január 5. Elfogták a marosillyei betörés tetteseit.
  Dévai tudósítónk jelenti: A múlt hónap folyamán, egy éjszakán, három helyen is betörtek Marosillyén. A betörők meglátogatták László Zoltán református lelkészt is, akitől egy régi kegyszert loptak el. A rendőrség azóta is folytatja a nyomozást s most sikerült is elfogni a tetteseket Piskin két branyicskai lakos és három cigányember személyében.

  1940. január 14.
  Hárommillió lejes kártérítési pert indított száz gazda a csertési aranybánya ellen. A megáradt Hondol patak a csertési aranybánya mosójából leszűrődő ciánréteget a termőföldekre sodorta és száz hold föld tönkrement. (Déva, január 12.)
  Haró, Baláta és Beregszó hunyadmegyei községek mellett folyik el a Hondol patak, amely a csertési aranybánya mosójából leszűrődő ciánrészeket viszi magával. A patak, amely majdnem évenként kiönt, mérges iszapjával terméketlené teszi a földeket. Évek óta rakja le már a patak fehér iszapját s a mai napra körülbelül száz hold földnyi területet tett majdnem használhatatlanná.
  Haró és Baláta községek száz érdekelt gazdája az aradi vízügyi hivatalhoz fordult s intézkedést kért a tarthatatlan helyzeten. A vízügyi hivatal azt tanácsolta nekik, hogy takarítsák á medret, mert ilyenformán meg lehet előzni az áradást s a kártékony iszapnak a földekre való lerakódását. A gazdák megfogadták a tanácsot, de hiába takarították a medret, az áradás továbbra is meglátogatta őket. Végül is a gazdák elhatározták, hogy pert indítanak a csertési bánya ellen.
  A gazdák három millió leire teszik a legutóbbi három évben a mérgező iszap által okozott károkat s ennek az összegnek az erejéig, indítanak pert az aranybánya vezetősége ellen. Az egyenként beadott pereket január 22-én tárgyalja a dévai járásbíróság.

  1940. február 15.
  A hunyadmegyei ruházati céh február 17-én este táncmulatságot rendez a dévai „Fehér kereszt” kávéház összes termeiben. A tiszta jövedelmet a hadsereg felszerelésére fordítják.

  1940. február 26. Déván igazolványt kapnak a bejárónők.
  A dévai rendőrség felhívta azokat a bejárónőket, akik naponta egy-két órát, vagy esetleg egész nap valakinek szolgálatában dolgoznak, hogy a megfelelő igazolványt váltsák ki a rendőrségen.

  1940. február 28. Megalakulta Magyar Népközösség dévai tagozata. Déva, február 20. A Magyar Népközösség dévai tagozata vasárnap délután 4 órai kezdettel alakuló közgyűlést tartott a városháza tanácstermében. A közgyűlésen Meskó Miklós dr. elnökölt. A jegyzőkönyvet Nagy Elemér dr. és Ferenczy Lajos dr. vezették. Meskó Miklós dr. megnyitó beszédében felvázolta azokat az okokat, amelyek a Népközösség szervezetét életre hívták, majd rátért az alapszabályok kivonatos ismertetésére. Miután figyelmeztette a jelenlevőket, hogy kizárólag csak a megalakulással, összefüggő kérdésekkel foglalkozzanak, Martonossy György dr. emelkedett szóra, aki a szervezkedés kereteit ismertette, majd javasolta, hogy mondja ki a közgyűlés a Magyar Népközösség dévai tagozatának megalakulását. A közgyűlés megalakuljak, nyilvánította a Népközösség dévai tagozatát. Meskó Miklós dr. ez után felkérte a jelölő-bizottságot, hogy készítse el javas¬latát. Péntek Elek jelölő-bizottsági elnök a következő jelölési névjegyzéket nyújtotta át: Meskó Miklós dr. elnök, Issekutz Gergely dr. alelnök, a közművelődési szakosztály vezetője; eladók: P. Szabó Dömjén, Meskó László és Szőcs Gyula: Bruz Vilmos alelnök, a gazdasági szakosztály vezetője. Előadók: Borbély Ferenc dr. és Bremberger Antal; P. Gábor Anasztáz al¬elnök, a társadalmi szakosztály vezetője; előadó: Schultz Pál, Grausan Gusztáv fő¬titkár, Huszár Béla ügyvéd titkár, Szőcs Gerő dr. pénztárnok, ellenőrök: Kolozsváry Árpád és Lengyel Gábor, szakértő-ellenőr: Antóny Sándor ügyész s a népiroda vezetője: Kolosy Márton dr., alügyészek: Gardó Endre dr., Janó József dr. és Németh Zoltán. A választmányi tagok száma 26. A közgyűlés a jelölést egyhangúlag elfogadta. Meskó Miklós dr. elnök megköszönte a személye iránt megnyilvánult bizalmat, majd kérte a tiszti¬kart, hogy támogassa elnöki munkájában

  1940. március 1. Elfogták a dévai Hollós-féle könyvkereskedés kiskorú tolvajait. Hollós Antal dévai könyvkereskedő a napokban megjelent az ügyészségen s előadta, hogy ismeretlen tettesek rendszeresen lopkodják a töltőtollakat üzletéből. A rendőrség megállapította, hogy a tolvajlást három kiskorú követte el. A kiskorú tolvajok: R. A. 12 éves, Cosbuc-utca 5 szám alatt lakó gyermek és en¬nek két barátja: M. D. 12 éves és M. B. 10 éves fiúcska, akiknek szülei Horea-utca 59 szám alatt laknak. M. F. elmondotta, hogy R. A. Hollós Antal üzletében takarítót néha. Legutóbb magával hívta a két M. Testvért s kitanította őket, hogyan működjenek „eredményesen”. R. A. és M. D, az asztal elé álltak, s míg ők ketten falaztak, a kisebbik tolvaj néhány darab drága Pelikán töltőtollat vett magához. A lopott tárgyakat — a tolvajok állítása szerint — összpontosításra behívott katonáknak adták el, a pénzt pedig testvériesen megosztották.

  1940. május 23. Déván megnyílt a Magyar Népközösség népirodája. A Magyar Népközösség hunyadmegyei tagozatának népirodája Déván, a Reg. Carol utca 1 szám alatt megnyílt. A népirodában napi biztosi szolgálat van s ezt a szolgálatot a hét minden napján más és más napi biztos látja el, a következő beosztásban:
hétfő: Martonossy György dr. és Ferenc Lajos dr.,
kedd: Huszár Albert ügyvéd,
szerda: Issekutz Gergely dr. és Szőcs Gerő dr.,
csütörtök: Kolossy Márton dr. és Telegdy Ernő,
péntek: Fazekas Sándor ref. lelkész,
szombat: Vass Dénes. Hivatalos órák délután 5—7 óráig.
Sürgős esetekben a népközösségi tagok a következő ügyvédekhez fordulhatnak; Schuller Frigyes dr., Gardó Endre dr., Ferenc Lajos dr. és Németh Zoltán dr.

  1940. július 21. Kalán fürdő, a hunyadmegyei fürdők „Hamupipőkéje. Történelmi emlékek a Piski-Lupény közötti vasútvonal mentén. 
  Hunyadmegye nagyon gazdag történelmi emlékekben. Legtöbbjük római emlék. A Sztrigy-völgyére is elég sok jut belőlük. Az utas, aki a megyét járja, szinte csodálkozva áll meg Kalán-fürdőnél. Érdekes, hogy a mai nehéz viszonyok között a tulajdonos csak éppen a vizet adja. Sem vendéglő, sem szálló nincsen, de mindenki megfürödhetik és a 30 fokos klór- és magnézium-tartalmú vízzel eredményesen gyógyíthatja reumáját és szívbaját is. Ez viszont azt árulja el, hogy ez a fürdő a megye egyik első fürdője. Sajnos, azonban elhagyatott s ezért méltán viselheti „a fürdők Hamupipőkéje” nevét.
  KALÁNFÜRŐ MÚLTJA
A fürdő már a rómaiak idejében látogatott fürdőhely volt és — mint több emlékkőből meg lehet állapítani — „Ad aquas” név alatt ismerték.
A fürdőteleptől mintegy 200 méternyire vonult el a rómaiak hadi útja, amely Gyulafehérvárt Sarmiseghetuzávál kötötte össze. Ezt az utat ma már csak, mint mezei utat ismerik. Soha nem lehetett szántani, annyira erős ma is. A fürdőtől mintegy 600 méternyire fekvő Kiskalán község római őrhely volt.
  Ebben a községben több, római időkből származó feliratos kövét találtak. A község kis görögkeleti templomának oltárköve szintén római emlék s a Sztrigy-folyó másik oldalán fekvő Kőboldogfalva községben is gyakran találnak a földek megmunkálása köziben a földművesek római pénzeket és római tárgyakat. Közvetlenül a kaláni fürdő vasúti megállójánál egy meredek falu szikla emelkedik ki, amelyet „Zsigmond-hegy“-nek neveznek. A történelmi hagyomány szerint itt találkozott Zsigmond király erdélyi útja alkalmával a 14-ik században Korvin János anyjával, Morsinai Erzsébettel s a szikla innen kapta nevét.
  A rómaiak ideje után a fürdő feledésbe merült. A fürdő hosszú századok alatti történelme nem ismeretes. Van azonban még egy érdekessége. Egy gyönyörű nyárfasor, amelynek fái 200—300 évesek s törzsüket három-négy ember alig tudja átfogni. Arról, hogy mikor és kik ültették el ezt a pompás nyárfa, sort, semmi feljegyzés sincsen.
   HONNAN KAPTA NEVÉT A FÜRDŐ.
  Kalánfürdő legendáját majdnem mindenki ismeri. A tündérek versenyeztek, hogy melyik tud messzebb hajítani? Az egyik tündér Déváról elhajította kanalát ide esett le s a vájta ki a valóban kanál-alakú fürdőt.
  Érdekes, hogy a sík talajból szinte függőlegesen emelkedik ki a szikla, amelyben egy körülbelül 12 méter hosszú és 8 méter széles, tojásdad alakú  5 méter mélységű, függőleges falu medence van.
  Ebben fakad fel a forrás. A szikladombot maga a forrás építhette ki évezredeken át, amint ez a domb anyagát alkotó, rétegesen lerakodott mészkőtufa is mutatja. Van még ezen kívül három zárt kabin, fürdő és egy 36 négyzetméter nagyságú nyitott beton medence is, amelyek minő a fürdés céljait szolgálják. A fürdő mellett négy épület, emelkedik, szobákkal, táncteremmel és nyári színnel. Manapság a látogatók csak a jó magnéziumos, kénes és jódos vizet élvezhetik, mert a szerény fürdőn csak éppen fürdői szolgálát van, étel- és ital neműt nem szolgálnak fel. A gazdasági válságot ez a fürdő is megérzi, ami kár, az elmaradt vendégek szempontjából is, mert a víz hatása kitűnő. Több római emlékkő tanúskodik arról, hogy a régmúlt időkben is nem egy polgár nyerte vissza egészségét 30 fokos meleg vizében.

  1942. július 7. Három mamaliganap hetenként Hunyad megyében.
  A dévai prefektura rendelete értelmében június 1-től kezdődően Hunyadmegye egész területén, kivéve a megye székhelyét, Déva városát, a vendéglőkben s a magánháztartásokban ezentúl hetenként három napon — hétfőn, szerdán és pénteken — mamaliganap tartandó, amikor is kenyér árusítása, felszolgálása és fogyasztása tilos.

  1942. július 25. A román nép nem római eredetű.
  A könyvpiacon most jelent meg Anton Graf von Kuyphausen „Rumenische Palette“ című könyve, amelynek egyes megállapításai feltűnést keltettek politikai körökben. Feltűnést keltett különösképpen a román nép eredetéről szóló fejezete, amelyben a szerző megállapítja, hogy a román nép szellemileg római eredetű, de fajilag nem. A szerző ezzel a kérdéssel kapcsolatban idézi Kamilscheg művéből azt a megállapítást, hogy a románok kontinuitása a mai királyságban kevésbé faji és inkább szellemi.
  A rómaiak által alkotott épületnek összetartó ereje az érintkezési nyelv volt. A nem római eredetű népek csak azután fejtegették egyenes leszármazásukat, miután a római szellemiség hatása alatt ez az érintkezési nyelv már időállóvá formálta a saját — különösen szlávos eredetű — nyelvüket.
  Tehát mindebből leszűrhető az a kétségtelen bizonyítás, hogy a római szellem tette Róma új gyermekévé a románságot. A szerző könyvében a román nép primitív életmódjával igen részletesen foglalkozik. Rámutat arra, hogy a román népi elemek mind szellemileg, mind fizikailag igen kevés igényűek. Nagy tömegek kizárólag sajttal és kukoricadarából készült ételekkel táplálkoznak. Kultúrszínvonaluk egészen alacsony fokon van. A szerző a románoknak ezzel a primitív életmódjával szembeállítja a szászok fejlettségét.
  Megállapítja, hogy a Romániában élő szászok nem azért jobb módúak, mert kereskedelmileg megrabolták volna a román népet, hanem azért, mert kiváló teljesítményeket értek el mind mezőgazdasági, mind kulturális területen.

  1944. február 14. Internálták Romániába dr. Groza Péter volt minisztert.
  NAGYVÁRAD, február 14. A „Nagyvárad” című lap megbízható bukaresti értesülése szerint, a román kormány internálta dr. Groza Péter volt minisztert, az ismert erdélyi román politikust. Dr. Groza Péter dévai ügyvéd volt a román megszállás kezdetén. 1920-ban megalakult az első Averescu-kormány és a román néppárt: az erdélyi közönséget Goga és Groza akarták ennek az ismeretlen új pártnak beszervezni Maniu Gyula nemzeti pártja ellen. Grozát tárca nélküli miniszterré nevezték ki. Tulajdonképpen őt tekinthetjük az első propagandaminiszternek, mert egyéb feladata nem volt, minthogy Erdélyben hangulatot próbáljon teremteni az Averescu-kormány mellett és Maniu ellen. Ez elég meddő feladatnak bizonyult. Groza ezen kívül amolyan kisebbségi miniszteri szerepet is töltött be. Végigjárta az erdélyi városokat és a hatóságok bevonásával értekezletet tartott. Fogadta Nagyváradon is a magyar kisebbség képviselőit, meghallgatta összes sérelmeiket, sok ígéretet tett, lehet, hogy őszintén úgy is gondolta, ahogy ígérte, de azokból semmit megvalósítani nem tudott.
  1922-ben együtt bukott az Averescu—Goga- kormánnyal és többé parlamenti szerepet nem is játszott. Elvált Gogától is és baloldalra tolódott. Így alapította meg — egyébként dús közgazdasági tevékenység közepette — körülbelül 15 évvel ezelőtt az úgynevezett Ekés Frontot Hunyadmegyében, azzal az indokolással, hogy a román parasztságot elvonja a kommunista agitációtól, de viszont demokratikus táborba szervezze. Az Ekés Front azonban nem tudott tért hódítani.
  A bécsi döntés előtt való években Groza Péter láthatólag visszavonult a politikai élettől, de köztudomású volt, hogy Maniuhoz keres közeledést. Maniu azonban akkor éles ellenségeskedésben állott Károly királlyal és Grozának, mint baloldali embernek, súlyos rizikót jelentett volna, ha magára vonja a hatalom haragját. A bécsi döntés óta híre járt, hogy Bukarestben sűrűn érintkezik Maniu Gyulával, aki állandóan memorandumokkal bombázza Antonescu államvezetőt és hívein keresztül halk propagandát folytat az angolok mellett. Ezt a kormány nemcsak azért nézi el, mert Maniu Gyula nagy tekintélye miatt nem tehet ellene semmit, de meg is felel bizonyos politikai követelményeknek, amely két vasat akar a tűzben tartani. Groza Péter Maniu mellett a társaságokban a suttogó németellenes propaganda egyik jelentékeny tényezője, a román kormány felfogása szerint zavarja a közvélemény egységét.

  1945. december 70. szám (kivonat). A fonóban szól a nóta — legény nélkül.
  Az autóban emlékeztem vissza a vajdahunyadi csángókra. Műsorunk keretében betétként egy élőképet mutattak be: egy fonójelenetet. Előtte „a fonóban szól a nóta” c. népdalt énekelték, igen, a fonóban szólt a nóta, de legény nélkül. A leányok öltöztek legénynek s bajuszt festettek maguknak. A legények felültek a fenyegetéseknek s a vajdahunyadi csángó lányokat magukra, hagyták, elmentek Magyarországra. Vissza jöhetnek-e, akarnak-e, tudnak-e? És ha nem, kihez mennek férjhez azok a vajdahunyadi csángó lányok? — ez a gondolat tért vissza minduntalan, míg Kolozsvárra értünk. A vajdahunyadi irodalmi estünket követő táncmulatságon is a legényeknek öltözött festékbajuszú lányokkal táncoltak a csángó hajadonok.
  NAGY ISTVÁN

    Falvak Népe, 1946-01-13/1. szám. A Vörös hadsereg segítséget nyújt a népnek.
   A Déván tartózkodó szovjet csapatok parancsnoka. 10 tehergépkocsiból álló oszlopot küldött a lakosság megsegítésére. Déva és környéke az utóbbi időben, sóhiánnyal küzdött. A szovjet katonák két nap leforgása alatt 25.000 kiló sót szállítottak Marosújvárról. A megye lakossága a szövetkezetek útján jutott hozzá az így szállított sóhoz.