Déva történelméből 1949-1970

 

   1949. május 13.
  KULTUROTTHON-AVATÁS DÉVÁN: Déva dolgozói ünnepélyes keretek között avatták fel a részben önkéntes munkával létrehozott kultúrotthonunkat, amelyet Petőfi Sándorról neveztek el. A megnyitó előadáson nagyszámú hallgatóság mellett az összes szervezetek és hatóságok is jelen voltak. A beszédek elhangzása után az ,,Eskü“ néma szovjet filmet mutatták be.
Issekutz Gergely, levelező.

  Ügyeskedő telepiek
  1950. december 24.
  Déva csángó-telep dolgozó parasztjai befejezték az őszi mélyszántást. Déva csángó-telepének dolgozó parasztjai az őszi terménybetakarítás után minden erejüket az őszi mélyszántás mielőbbi befejezésére összpontosították. Példaadó jó munkát végeztek a mélyszántás idejére: Bertalan Mózes, Zsók Lajos, Zsók Fábián és Kajtár István, akik már november 15-re befejezték az őszi mélyszántást. Zsók Fábián például miután saját földjén befejezte a munkát, társai segítségére sietett, mert becsületbeli kötelességének tartotta segíteni az őszi mélyszántásban elmaradt szegényparaszt szomszédját. Példáját mások is követték s így az egész telepnek sikerült december első napjaiban elvégezni az őszi mélyszántást.
Turcsányi Ilona levelező.

  1951. július 24. A dévai néptanács ellenőrizze jobban a munkát.
  Országszerte nagy lendülettel végzik a termésbetakarítást. Sok helyen az aratás már befejezéshez közeledik A Déva-csángótelep dolgozó parasztjai is igyekeznek, nehogy lemaradjanak a betakarítással a többi falvak mögött. A telep dolgozói közül Zsók István — a Szilveszteré — végezte el leghamarabb az aratást, utána megkezdte a cséplést.
  A cséplés alkalmával nem kerülte el figyelmét, hogy a beszolgáltatási listán 250 kiló kvóta helyett amennyit neki be kell adnia, csak 25 kiló van feltüntetve. Zsók István és felesége mindjárt rájöttek, hogy tévedésről van szó és felhívták a városi néptanács figyelmét az elkövetett hibára. A dévai néptanács vezetősége kísérje nagyobb figyelemmel és ellenőrizze jobban a tisztviselők munkáját, hogy hasonló tévedés máskor ne forduljon elő. A betakarítási munkában kitűnt Katona Márton középparaszt, szektorfelelős, aki a tavaszi vetési munkákban és az aratásban is első volt. Sőt az aratás után azonnal megkezdte a tarlóhántást is. Példáját követték a telep többi földművesei is, mert tapasztalták, hogy az idejében elvégzett munka jó termést biztosít.
    TURCSÁNYI ILONA levelező

     1952. július 1. A ifjúság további bevonásával javítsa meg munkáját a dévai „Petőfi“ kultúrotthon.
   Kiemelkedő, komoly épület a dévai csángótelep apró házai között a „Petőfi" kultúrotthon. Jól felszerelt színpadán és gazdag könyvtárral rendelkező olvasótermében elevenen lüktet az élet. Nem mindig volt ez így. Néhány hónappal ezelőtt még a kultúrmunka komoly válságban volt a dévai csángótelepen. A könyvtárba csak ritkán tévedt be valaki és a jobbnál jobb könyvek ott porosodtak a polcokon. A színpadot is pókháló lepte, mintha temetői csend ereszkedett volna le a kultúrotthonra.
  Abban, hogy ma a színpadon hol a színjátszók, hol a dalárdisták, vagy a zenekar tagjai próbálnak, úgy, hogy szinte vetélkedés folyik, hogy ki, mikor használhassa a színpadot, hogy a könyvtárban a könyvek kézről-kézre járnak, nem kis szerepe van: a MNSZ déva-rajoni szervezetének. A szervezet vezetősége megértette azt, hogy a kultúrforradalom szoros összefüggésben áll a szocialista építés nagy munkájával, ezért a tömegszervezeteknek minden támogatást meg kell adniuk a kultúrotthonoknak.
  Nem mondja azt senki Déván, hogy a kultúrotthon vezetői a múltban nem dolgoztak. A vezetőség egy-két tagja részéről állandó munka folyt, de hiányzott a tömegek lelkes részvétele, így pedig nem sokat ért ez a munka. Néha, nagy nekirugaszkodással sikerült a színjátszókat összehozni, a zenészeket is. Próbálgattak is ímmel-ámmal, csak éppen ezen túl nemigen jutottak. Ha nagy nehezen megrendeztek egy-egy előadást, akkor a rendezvények anyaga nem kapcsolódott az élet időszerű kéreléseihez és így természetesen nem is vonzotta a dolgozó tömegeket.
  A kultúrotthon vezetősége elszakadt a tömegektől, legtöbbjük alig tevékenykedett és így azok, akik becsületesen dolgozni akartak magukra maradtak, nem tudtak megbirkózni a reájuk háruló feladatokkal. Nem is birkózhattak meg, mert ők is egyéni sikerekre vágytak, meg sem kísérelték kollektív után megoldani a problémákat, hanem szektariánus módon valósággal elszigetelték magukat a tömegektől. A színjátszók egyáltalán nem igyekeztek azon hogy fiatal kádereket neveljenek, hogy bevonják a munkába az ifjúságot. Az énekkarban pedig személyi féltékenykedések, torzsalkodások tették lehetetlenné a komoly tevékenységet — és így a kultúrmunka terén teljes pangás állott be.
  Ezek a tények nem kerülték el a MNSZ dévarajoni vezetőségének figyelmét. Javaslatot terjesztett elő a kultúrotthon vezetőségének átszervezésére és a műkedvelő csoportok kiegészítésére. Az átszervezés meg is történt. Az elkövetkező hetek beigazolták, hogy a MNSZ szervezetének segítsége új vérkeringést vitt a kultúrmunkába. A kultúrotthon vezetőségének átszervezése, a kollektív munkamódszer bevezetése igen jó hatású volt és a dévai csángótelepi „Petőfi” kultúrotthon munkájában azóta komoly eredményeket felmutató javulás állt be.
  A gazdag, több mint kétezer kötetes könyvtár látogatottsága ugrásszerűen emelkedett. Kásler Pál könyvtáros, aki ugyan az átszervezés előtt is lelkes munkát végzett, a kollektíva segítségével sokkal jobb eredményeket tudott elérni a könyvek népszerűsítése és az olvasók számának emelése terén. A színjátszó csoport Szente János és Gál Ida tanítónő vezetésével végzi munkáját. A színjátszó kollektíva tagjai az ifjúság körében egyéni beszélgetések formájában jó szervezőmunkát végeztek és így sikerült nekik a kultúrmunkában részt nem vevő ifjak egy részét is bekapcsolni a színjátszó csoportba.
  Az átszervezés óta, Fleischer Vilmos zenekarvezető és kollektívája is sokkal eredményesebb munkát végez, mint a múltban, mikor még a zenekarvezetőnek a személyi zsörtölődések elsimítására kellett pazarolnia idejének nagy részét. A zenekarban megszilárdult a fegyelem. Sikerült megalakítaniuk az ifjúsági zene- és énekkart, amely olyan lelkesen végzi munkáját, hogy rövidesen már önálló számokkal mutatkozhat be a dolgozók előtt.
  Déván, a csángótelepi kultúrotthon példája bebizonyította, hogy a tömegszervezetek milyen nagy segítséget nyújthatnak a tömegkultúra fejlesztésének munkájában, ha tevékenységükben követik pártunk iránymutatását
  Nem így áll a helyzet azonban a dévai IMSZ vezetőségével, amely a mai napig sem tette magáévá a kultúrmunka támogatásának feladatát. Az IMSZ-nek nagyobb segítséget kell adnia a kultúrotthonnak és lényegesen többet kell foglalkoznia az ifjúság a kultúrmunkába való bevonásának kérdésével. Az IMSZ vezetősége azonban még a mai napig sem tett semmit annak érdekében, hogy a csángótelepi ifjakat bekapcsolja akár a színjátszók, akár az énekkar munkájába. Ennek az a következménye, hogy bár az átszervezett kultúrkollektívák munkája alapján nagyobb érdeklődés mutatkozik meg az ifjak részéről a kultúrmunka iránt és többen bekapcsolódtak az aktív munkába de ez az érdeklődés és bekapcsolódás még nem olyan méretű, mint az kívánatos lenne. Az IMSZ vezetőségének fel kell ismernie ezt a hiányosságát és mindent el kell követnie, hogy tevékeny segítségével elősegítse a fiatal káderek nevelését Az ifjúság aktív részvétele a kultúrotthonok munkájában biztosítéka kultúrforradalmunk erőteljes lendületének és annak, hogy a kultúrotthonok és a tömegek közti kapcsolat jobban elmélyüljön. Éppen ezért az IMSZ déva-rajoni vezetőségének is meg kell találnia a lehetőséget arra, hogy biztosítsa az ifjúság tömeges bekapcsolódását a kultúrmunkába.

   1954. június 2. szám. DÉVA.
  Sokszor esett szó a történelem folyamán jó néhány évszázadon keresztül Déva váráról, a „bevehetetlenről”. Ezt a hitet ápolták egészen az 1500-as esztendőkig, Fráter György idejéig, amikor szertefoszlott bevehetetlenségének hite szerepet változtatott, (de fontosságát megőrizte), állambörtön lett. Rájöttek arra, hogy a vár a környező dombokról könnyen támadhatóvá vált, az idővel fejlődő haditudományok túllépték a korábban kigondolt cseleket. Már csak arra való, hogy féken tartsa a föld népét — írja egyik korabeli krónikás. Erre a célra aztán alaposan fel is használták; ezrek vére írt évszázadokra fennmaradó emléket a cellák falaira. 1784-ben itt leltek menedéket a Hora, Closca és Crisán vezette parasztok elől menekülő nemesek, s a lázadás leverése után itt ültek törvényt a lázadók felett. Félte és gyűlölte a „föld népe” a várat, mert azoknak vették benne vérét, akik az ő szabadságukért repítettek szikrát a vagyonos kúriákra.
  Gazdát sokszor cserélt a vár az évszázadok során, míg jó száz esztendővel ezelőtt egy tűzakna robbanás rommá nem változtatta. Az idő nem sok kárt tett a romokban; ma is fenségesen uralják Déva városát a büszke hegyoromról. Hatalmas falaival, lőréses bástyáival, kanyargós útjaival őrzi a múltat, a hegy lábánál épült múzeummal együtt, amelyben mindaz megtalálható, amit az emberi ész évszázadokon keresztül mások rontására, pusztítására alkotott s mindaz, ami szépet, művészit, egy letűnt kor dicsőségét megőrizni csak teremthetett az emberi ész és emberi kéz.
    NINCS MÁR HITELE KŐMŰVES KELEMEN BALLADÁJÁNAK
  A néphit azt tartja, hogy a várat Kőműves Kelemen és tizenkét társa építette, s hogy valami átok fogta volna munkájukat, mert amit reggel építettek — leomlott délig, amit építettek estig — leomlott reggelig. A ballada szerint ekkor befalazták Kőműves Kelemen hitvesét, hogy ártatlan vére feloldja az átkot, így megszüntesse a falomlást.
Ez a ballada még ma is gyakran szóba kerül, ha építkezésről folyik a beszéd Déván. Erről beszél Gertrud Dénes vasúti munkás is, aki a 27—28-as években húzta fel a maga kis házát mindjárt a hegy lábánál. Maga építette az asszonnyal, a gyerekek is segítettek, akkor csak három volt meg a mai nyolcból.
— Mikor hozzáfogtunk, azt mondta az asszony, csak úgy ne járjunk, mint Kőműves Kelemenék (mert hogy akkoriban minden építkezésnél elmondták ezt a mondást). Én meg megfeleltem neki: ha az ártatlan vér fogja össze a téglákat, ez a mi, meg az ország valamennyi vályogháza erősebb kell legyen a betonnál, hiszen vérverejtékkel szedtük össze a garast, hogy a magunk fedele legyen fölöttünk. Felépült a házunk, takaros úgy-e? Két esztendeje megtoldtam még egy szobával, ment nagy a család.
  A régi balladának nincs már hitele. Legjobb bizonyíték erre, hogy Déván az új, 1200 személy befogadóképességű mozin kívül a posta alkalmazottai számára munkásblokkot építenek, részben kimérték, részben mérik 80 egyéni ház számára a parcellát s a távlati tervben számos új építkezés szerepel, amelyek újszerű szépséget adnak a patina mellé az öreg Dévának.
   A RÉGI VÁR ÚJ HŐSEI.
  A hegytetőn, a romok tövében magasra nőtt a fa és az ezernyi vadvirág. Igyekeznek enyhíteni a régi várkomorságán. De nincs is mit enyhíteniök, árnyéka sincs a komorságnak, kacagás, nótaszó ver tanyát tavasztól őszig, s ezernyi vadvirág között nagy csapat gyermek tanyázik szinte szüntelen az ósdi várfalak tövében. Meséket szőnek régmúlt időkről és álmokat a jövőről. A várral szemközt a nyílegyenes hosszú betonúton nagy a forgalom. Ez Déva leghosszabb utcája, oda vezet, ahol a tízosztályos magyarnyelvű iskola működik, s ahol a tudás adta erővel fegyverkezik fel Déva sokszáz apró gyermeke. A hetedikben alkotmánytan óra van s a felelés előtt szó kerül arról, mi a legszebb a mai Déván. Szinte kivétel nélkül mindannyian a várra és a hegyalatti új parkra szavaznak.
— De nem ezekre vagyunk a legbüszkébbek — mondja Schultz Erika — ezek szépek és értékes emlékek, de... ezek nem a mi érdemeink. Van terrakotta gyárunk és ilyen még csak négy van ezen kívül az országban, és munkások ott is vannak, a konzervgyárunk első lett az egész országban az idén a tervteljesítésben — ez már a mi, azaz szüleink érdeme.
A rádiósítási állomásról is szó kerül, meg az új gyermekkórházról, a csángótelepi kollektív gazdaságról és annak kitüntetett elnöknőjéről, Lázár Magdáról, mintegy irányt adva az idegennek. Íme, ezeket kell megnézni Déván, hogy megismerd az itt dolgozók törekvéseit és eredményeit.
Az iskola persze az első, amit meg kell nézni. Tulajdonképpen egyszerű tágas két épület, van Dévának számos ennél nagyobb, szebb iskolája is, de ennek az a nevezetessége, hogy ide szinte mind csángó gyermek jár.
— A csángó szó a csavargóból ered — mondja Kasler Gizi hetedikes, ahogy ő otthon a téli estéken, mesemondáskor hallotta.
— Amikor a mádéfalvi veszedelem után a magyarok Moldovaba menekültek, úgy nevezték el őket: hazátlanok, csavargók. Ezeknek a hajdani „csavargóknak’ a gyermekei tanulnak ebben az iskoláiban, sokan közülük, mint Failer Móni IX-es és Daradics Julia VIII-os színötösre. Akad olyan család is, mint a Salamon Antalé, Gergely Mártoné, Kásler Ágostoné, ahonnan reggelente négy-négy gyermeke indul útnak ebbe az iskolába.
Ezek az apró csángók már most meghatározott cél felé törnek: Kásler Gizi orvos lesz, heten vannak testvérek, egyik nővére jövőre a zeneművészeti főiskolára megy, Gyenge Irén gépészmérnök akar lenni, a kis Both Jóska mozigépész. Már most ő kezeli a mozigépet, az egyik tanár megtanította rá — látva a gyermek mérhetetlen rajongását a mozigép iránt. Neki már egyetemen is van az egyik bátyja, apja kollektivista. (A mozigép a csángótelep kultúrotthonáé.) Az iskolában váltakoznak az eredmények és a hibák. A tanulmányi eredmények általában jók, de... azt panaszolja Márkus Dénes igazgató, hogy nem kapnak elég segítséget a szülőktől.
— Nem hagynak elég időt a tanulásra a gyermekeknek, egyesek nem jönnek elég rendszeresen a szülői értekezletre. Valamelyest javult már a helyzet, de még nem eléggé s ez a javulás is nagyrészt Imreh Gizella, Sámuel Éva meg Márkus Rozália tanítónők érdeme s nem a szülőké.
   A LEGSZEBB FELADAT orvosnak lenni — így mondja Kásler Gizi, a kis csángó lány, amikor jövendő pályaválasztásáról beszél. — Orvosnak lenni a legkönnyebb — sóhajtotta Gábor István, amint a fehérköpenyes orvos eltűnt a gyermekkórház ajtaja mögött, s ő, Gábor István, a piski vasúti műhelyek élmunkása, meg Zidányi Miklós, a szocialista verseny élenjárója Vajdahunyadról — sétálhat tovább itt a szülészet kertjében. Egyikük a virágágyásokat kerülgeti, a másik meg a kaputól vezető egyenes utat méregeti lépteivel. Aki csak elhalad mellettük, rájuk mosolyog: messziről látszik, hogy ezek az ideges fiatalok alighanem az örvendetes családi esemény, egy új honpolgár érkezését várják.
  Évente 350—380 apróság látja meg Déván a napvilágot, négyszer annyi mint 1938-ban és kettő-három kivételével, mind itt a kórházban. Ennek az a magyarázata, hogy a kórháznak „becsülete“ van. Nagy szó ez a becsület és igen lelkiismeretes, odaadó munka eredménye. Nem volt könnyű megszerezni, mert a falusiak, de még a dévaiak is, igen idegenkedtek a kórháztól. Nem volt bizalmuk hozzá, így beszéltek még néhány évvel ezelőtt: Ajaj, mikor méregdrága volt a kezelés meg a kórházköltség, akkor se gyógyítottak lelkiismeretesen, hogy dolgozhatnak akkor most jól, mikor minden ingyen van? S itt a nagy érdeme a kórház orvosainak, ápolószemélyzetének, hogy el tudták oszlatni ezt a bizalmatlanságot. Ez nagyrészt annak is köszönhető, hogy az itt dolgozók nem elégednek meg az iskolában, egyetemen szerzett tudással, hanem állandóan képezik magukat. Az ápolónők különleges szakképesítő tanfolyamokat végeztek és végeznek. Dr. Grünfeld Henrik, amióta elvégezte a specializáló tanfolyamot, sok új módszert iktatott be s igen jelentős eredménnyel. Dr. Codrea Magdaléna jó munkáját is sok szülő áldja.
Az orvosok jó munkájával és az eredményekkel párhuzamosan új emberek is nőttek. Kaprik Mária takarítónő volt a ma kitüntetéssel végzett ápolónő, akire büszke a kórház. Hogy könnyen érte ezt el? Nem. Egyáltalán nem volt könnyű, de nagyon akart tudni, nagyon sokat akart segíteni a gyermekeken.
  AZ „ÍGÉRET FÖLDJE" utáni hajszában egy maroknyi a csángó magyarokból ide került a dévai vár tövébe. Új hazát kerestek, ahol mint hányódásuk során annyiszor remélték, becsületes munkával nyugodt, szabad, boldog élet vár rájuk. Ez az élet sokáig váratott magára: alig tíz esztendeje mondhatják igazán szabadnak magukat. Tíz esztendeje, hogy egyenrangú emberei s nem üldözöttei az országnak. S míg a tíz esztendőt megforogta az idő vén kereke, nagy változások estek a csángótelepen.
   Kollektív gazdaság alakult Petőfi Sándor néven. Itt a kollektívában, a tavalyi eredményekre alapozva, nagy dolgokat terveznek: háromemeletes raktárt, 70 méteres istállót, új székházat, disznóhizlaldát, majorságokat, hogy csak a jelentősebbeket említsem. Az alig kétéves gazdaság sok bajjal birkózott meg ezalatt a két év alatt; a második bő termése új belépőket hozott. Mert nagyon szépen fizetett az elmúlt év — Gergely Jánosok például negyvenöt méter mázsát kaptak csak burgonyából, Gregus Antal huszonnyolcat, Sebestyén Józsefék úgy részesedtek, hogy új házat húznak fel, Lázárék is ebben igyekeznek. Lázár Magda kitüntetett kollektivista — március 14 óta a kollektív gazdaság elnöknője. A mezőgazdaságban élenjáró dolgozók országos értekezletén tüntették ki a cukorrépa termesztésben elért eredményeiért. Nyolc hektár 25 áron huszonhárom és fél vagon termés lett. Lázár Magda március 14-ig — az emlékezetes kettős eseményig — a kertészbrigádot és otthon a saját kis birodalmát „kormányozta” — azóta pedig ugyanolyan erős kézzel a 62 család közös birodalmát. A vetés idő előtti teljesítése, az agrotechnika és agrominimum használata, a tagok önképzése mind-mind arra vallanak, hogy a csángótelepiek minden erejükkel azon vannak, hogy a felszabadulás adta összes lehetőségeket felhasználva, az ország minden dolgozójával mielőbb megvalósítsák a nagyszülők álmodta „Ígéret földjét“ — amelyet ők már szocializmusnak hívnak.
  MOLNÁR ERZSÉBET

  1955. március 16. (kivonat). Dévai képviselők.
  A városi néptanács elnöke is elismeri, hogy nehéz szerepük van a csángótelepi képviselőknek. Sajnos vannak közülük, akik könnyen túlteszik magukat a nehézségeken, de annyira, hogy azután még az egyszerűjéről is megfeledkeznek. Gergely Erzsébetet, Palkó Antalt a végrehajtó bizottságnál ritkán látják. Még az ülésszakokra is alig jönnek el. De választóik is legfeljebb csak a szomszédság alapján találkoznak velük. Ez is valami, hiszen egy futó a kézszorítás ideje is elég sokszor egy jó ötlet megszületésére, egy baráti szövetség megkötésére, de a jelek szerint ezek a találkozások sajnos nyomtalanul múlnak el. Senki sem nyer velük. A képviselő pedig határozottan veszít: elveszíti választói megbecsülését, bizalmát. Itt is, ott is hallottuk, hogy ezek a képviselők, mint a többiek is, régebben jobban dolgoztak.
  Székely Margit a csángótelepen éppen annak a kerületnek a képviselője, amely a „Petőfi Sándor“ kollektív gazdaságot és a marhavásárteret foglalja magában. Régi aktivista és ezért bizalommal választották meg legutóbb. De bizony ő is jobbára régi dicsőségéből él. Munkássága teljesen spontán Az ülésszakokra eljár, de a legutóbbiról mégis hiányzott. A választóival találkozik — de csak ha azok felkeresik.
  Az utcabizottságokat az ősszel megalakította, de azóta sem ellenőrizte, mit is csinálnak? Tudja jól, hogy a kollektív gazdasághoz vezető Dózsa György utca „úszik“ és ugyanígy használhatatlan, mert víz alatt áll, a marhavásártér egy része A panaszokat továbbította is a néptanács felé, de hasztalan, mondja ő. És ez az önmegnyugtatásra igen alkalmas kis szó, ez a „hasztalan“ nemcsak a Székely Margit sajátja. Sajnos elég általános képviselői körökben. Alig-alig találkozunk igazi kitartó törekvéssel, amely tűzön-vízen keresztülviszi az egyszer felismert és kitűzött célt. Beszélni kell itt nemcsak képletesen az építésről.
  A marhavásártéren már több mint egy éve házhelyeket jelöltek ki és adtak át az arra érdemeseknek. Az építkezés mégis áll. Alig egy-egy téglarakás jelzi, hogy itt valami készül. A választók eljöttek panaszukkal képviselőjükhöz: nincs elegendő építőanyag. A kívánság tovább is jutott, de igazi igyekvés nem alakult ki sem a képviselő, sem a néptanács részéről, hogy segítsenek az anyagok beszerzésében. Székely Margit képviselő tagja az egészségügyi és népjóléti állandó bizottságnak. Hasznos munkát végezhetne itt, mert régebben a városi néptanács népjóléti osztályának felelőseként még most is emlegetett érdemeket szerzett. De az állandó bizottság úgy látszik nem tart igényt a képviselők munkájára, mert utoljára 1954 áprilisában hívták őket össze. Igaz, nyilvánvalóan a képviselők sem hiányolták, hogy lemondtak az ő részvételükről.

  1956. március 11. (kivonat).
  Szabó Aurelia háziasszony rámutatott arra, hogy a Déván megindított és befejezetlenül maradt építkezéseket, köztük a nyári színház épületét, minél előbb be kell fejezni. Ezután megbírálta a dévai „Május 1.” helyiipari vállalatot, mert sok olyan közszükségleti cikket gyárt, amely minőségileg nem állja meg a helyét, s kérte a néptanácsot, hogy tegyen lépéseket e cikkek minőségének megjavítására… A szónok ezután arról beszélt, hogy Déván fel kell építeni egy sporttelepet és több közérdekű építkezést kell végrehajtani.

  1957. október 02. A dévai építkezésről és városrendezésről.
  Az idegent, aki megérkezik Dévára, a belváros utcáit járva, nyomban megkapja a város csinos, rokonszenves arculata. A tisztán tartott aszfaltozott, fás utcák, virágos terek barátságos hangulatot kölcsönöznek a városnak. A Dévát körülölelő hegyek és szinte a főút lábánál emelkedő meredek várhegy, a híres dévai vár romjaival, éppenséggel megkapó látványt nyújt.
  A város utcáit járva azonban mást is lát a szemlélő. Azt, amit hazánk annyi más városában, csaknem minden utcában építenek. Amerre járunk, láthatjuk a magasba nyúló épületállványokat és mögöttük a két és háromemeletes lakóházak körvonalait. A Karl Marx utcában már vakolják egy most emelt háromemeletes lakóház falait. Az új épületbe még ebben az évben beköltöznek a boldog lakók. A ház földszintjén nagy forgalom lebonyolítására alkalmas expressz büfé lesz. A szép új épület megváltoztatja majd ennek a főutcának arculatát.
  Nem messze innen, az Unirei téren is épül egy 36 szobás háromemeletes „garszonié“-ház. Az Eminescu utcában, a 49 szám alatt mostanában fejezték be egy lakóház építését. Ugyanebben az utcában egy 18 és egy 8 lakásos kétemeletes bérház épül és remélhetőleg a munkálatokat rövidesen befejezik. A Filimon Sirbu utcában is serénykednek az építkezési tröszt dolgozói, hogy minél hamarabb felépítsék és átadják rendeltetésének a szép, modern bérházat, amelyben tizennyolc korszerűen megépített összkomfortos lakás lesz. A Dragos Voda utcában, már készen áll egy tetszetős külsejű új lakóház. Több ház földszintjén üzlethelyiségek lesznek.
  Mindezeken kívül több vállalat is épít lakóházakat dolgozói számára. A posta az Augusztus 23 utcában emeltetett 12 lakásos kétemeletes házat alkalmazottai számára. A „Május 1“ helyi ipari vállalat nyolclakásos, kétemeletes blokkja a Horia utcában fog büszkélkedni. Az építkezés itt is folyamatban van. A tartományi építkezési tröszt viszont a Kolostor utcában építi dolgozói számára a kényelmes, egészséges, szép hajlékot. Igen jelentősek a bányavállalat lakásépítkezései. A Vulcan utcában több ház épül a bányavállalat dolgozói számára. Új utcasor szüleik. A metán-gáz vállalat háromemeletes lakóháza is ezen a soron épül.
  Az említett építkezéseken kívül még több új lakóház van születőben Déván és így igen jelentősek a magánépítkezések is. Sokan saját erejükből, sokan pedig állami kölcsön segítségével építenek maguknak hajlékot.
  A lakásépítkezéssel egyidőben folyik a városrendezés is. A városi néptanács adataiból megtudjuk, hogy ebben az évben sok utcába vezették be a csatornát, végeztek kövezési munkálatokat, aszfaltozást. A Filimon Sirbu utcában például csatornáztak és 4341 négyzetméter területen aszfaltoztak összesen 730.000 lej értékben. A Cuza Voda és Sturdza utcákban 971 méteren kibővítették a vízvezeték hálózatot, a Saguna utcában csatornáztak, aszfaltoztak, járdát javítottak 4000 négyzetméter területen. Ezekre a munkálatokra 531.000 lejt költöttek. Az Eminescu utcában és a Tribunul Buteanu utcában a vízvezeték, csatorna és aszfaltozási munkálatok (22.315 négyzetméter) 2.554.000 lejbe kerültek. A Sztálin teret és az Unirei teret is rendbehozták, virágágyásokat ültettek, így változik meg Déva belvárosának arculata.
  A város vezetőségének azonban irányt kell vennie arra, hogy ne csak a város belterületének utcáit, tereit szépítse, hozza rendbe. Nem kell messzire menni a központtól, hogy kicsit távolabb olyan utcákat lássunk, amelyek bizony nagyon is rendezésre szorulnak. Mert az idegen — akarva nem akarva — ide is eltéved. Ezeknek az utcáknak a lakói is joggal részt kérnek a városrendezésből. Csak példának említjük a Caragiale utcát, amely nem csak esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is sürgős rendezést kíván. Azután ideje volna az úttest mentén csatornát építeni a Creanga utcában, ahol a rosszul kövezett kocsiút közepén folyik le a hegyi víz. Sokszor az egyik oldalról alig lehet átlábalni a másik oldalra. Ha a néptanács figyelembe veszi ezeknek a munkálatoknak a szükségességét is, még inkább hozzájárul Hunyad tartomány székhelyének, Déva városának fejlődéséhez.

  1958. április 28.
  ÚJ KENYÉRGYÁRAT helyeztek üzembe Déván május tiszteletére. A korszerűen felszerelt új gyár 18.000 kg kenyeret termel naponta. (Grigorescu utca).

  1958. május 23. ÚJ SZÁLLODA épül Déván.
  A városi néptanács a város központjában adott helyet az épületnek, amely nemsokára el is készül. Az új szállodát még az idén átadják rendeltetésének. (Express-Dacia).

  1958. szeptember 09. Fejlődik a helyiipar Déván.
  Déván a Május 1 helyiipari vállalatban ízléses konyhabútort készítenek, gyöngyház- és csontgombokat gyártanak, az építőknek követ, meszet, homokot termelnek.
  A városi néptanácsnál elbeszélgettünk Pintikán Dénes elvtárssal, a végrehajtó bizottság alelnökével a helyiipari vállalat fejlődéséről, jövőjéről. A kezdet kezdetén néhány kis műhely jelentette Déván a helyiipart. Mennyiségileg kevés, minőségileg gyenge, választékban pedig igen szegényes közszükségleti cikkeket készítettek De az elmúlt években nagyon sokat fejlődött a város helyiipara. Meglátogattunk néhány fontosabb termelőrészleget.
— Kenyérgyár nem volt Déván — mondja Vizesi Mihály a helyiipari vállalat igazgatója. De most építettek, a termelési folyamatot gépesítették. A lisztszállítás, szitálás, dagasztás, mázsálás, minden szinte gombnyomásra megy. Nincs is fennakadás Déván és Marosillyén,a kenyér és péksütemény ellátása terén. Naponta 22.000 kiló kenyeret gyártanak.
  Az asztalos részleget is kibővítették. Az udvar végében rönkvágó telepet helyeztek üzembe. A bejárattal szemben pedig emeletes, négy munkatermes, nagyablakos üzemet építettek. Évente közel 1.500.000 lejértékű bútort, sok épületmunkát, ablakot, ajtót, üzletberendezést, rendelésre politúros bútort készítenek. A napokban 50 konyhaberendezés szabását kezdték meg.
  Míg járjuk a munkatermeket Johan Elemér, az üzemi bizottság elnöke nem mulasztja el bemutatni az asztalosok legjobbjait.
— Az a magas férfi, aki a szalagfűrészen dolgozik Zsók József, ő vezeti a konyhaberendezések szabását. Negyedik hónapja megszakítás nélkül túlteljesíti tervét. A bútorosztályon ismerkedtünk meg Bota Nicolaeval, aki tervét hónapról hónapra 15—40 százalékkal túllépi.
  A gomb- és fésűgyárban a régi gépberendezésen sokat újítottak (az Aradi úton). Most félszázezer gombot és közel tízezer fésűt gyártanak havonta. Ebben jelentős érdeme van Müller Viktornak, a részleg vezetőjének. Harminc esztendeje dolgozik a gomb- és fésűszakmában. A gomb „fazonálásnál“ nagyszerű újítást vezetett be. Ugyanis hosszú ideig rapid késekkel végezték ezt a munkát, 10 percenként cserélni kellett a késeket, mert a gyöngyház kivette az élüket. Ez az időveszteség növelte az önköltséget. Egy napon vidia késsel próbálkozott s bevált. A vidia késeket háromnaponként cserélik. A részleg vezetője igyekszik, hogy újításaival emelje az üzem termelését.

   1958. szeptember 19. GÁZVEZETÉK építését kezdték meg Déván.
  A néptanács felhívására sok száz dévai dolgozó vállalta, hogy önkéntes munkával hozzájárul a város gázellátását szolgáló vezeték építéséhez.

  1958. szeptember 24.
  DÉVÁN több munkástömbház és szociális-kulturális jellegű épület befejezésén dolgoznak. A Filimon Sirbu utcában például egy 32 lakásos tömbház épül. Tizennyolc lakás már el is készült. Még a hónap folyamán átadják használatra az egész épületet. A város központjában egy 36 szobás szálloda építése van folyamatban. A földszinten bolthelyiségek lesznek.

  1958. december 20. Szerelik a gázvezetéket Déván.
  Déva központjában valamennyi utca kövezete fel van bontva, az emberek földhányásokon, kőrakásokon, árkokon kell keresztüllépjenek, ha át akarnak menni a túlsó oldalra. De azért senki sem panaszkodik, hiszen régi vágyuk teljesül, rövidesen bevezetik a földgázt a városba.
A Kiskapus-Vajdahunyad közötti földgázvezetékbe egy elágazást kapcsoltak Déva felé. A napokban be is fejezik a vezetékek lerakását a városig. A dévai főelosztó és nyomásszabályzó állomás is felépült már s ezzel egyidőben az utcákban is gyorsan halad a gázcsövek lerakása. Sőt némely helyen már a lakásokba is szerelik a vezetékeket.
  A városi néptanács jól szervezte meg a munkát, gondoskodott arról, hogy igénybe vegyék a lakosság segítségét. Csupán az Augusztus 23, a V. I. Lenin és a Filimon Sirbu utcai árkok kiásásánál, mintegy 2700 dolgozó vett részt a munkában. Önkéntesen jöttek segédkezni, hogy gyorsabban menjen a vezetékek lerakása és ne kerüljön sokba. 7845 órát dolgoztak és 1825 köbméter földet ástak ki. Joan Rosen szerelőkből és hegesztőkből álló brigádja az Augusztus 23 utcában már több mint másfél kilométeren a nyomáspróbát is végrehajtotta a gázcsöveken. A napokban újabb, mintegy 1000 méter gázcsövet hegesztettek össze s 400 méter vezetéket előkészítettek a próbákra. A gázvezetékeknél dolgozó valamennyi brigád jóval túlteljesíti napi előirányzatát. A szigetelők, Borosteanu Alexandru vezetésével 4—5 négyzetméternél több csövet vonnak be, Crestel Ioan hegesztő 5— 6 cső helyett 12-öt hegesztett össze egy-egy műszakban. Most még két új gázelosztó állomást építenek a város különböző pontjain, tovább folytatják az utcákban a csövek lerakását.

  1959. február 27.
  DÉVA KÖZPONTJÁBAN új szálloda épül. A munka befejezéshez közeledik. A Filimon Sirbu utcán rövidesen megkezdik egy 31 lakásos háztömb építését. Az Avram Iancu, General Balan utcákban épült háztömbökön az utolsó simításokat végzik. A városi néptanács elhatározta, hogy újabb zöld övezeteket létesítenek. E célból beszereztek 2000 nyárfát a közeli algyógyi gyümölcsfatermesztő kísérleti állomásról.

  1959. március 21. Új lakások Hunyad tartományban.
  A Hunyad tartományi helyi építkezési tröszt Déván nemrégen hat lakást és egy 36 szobás korszerű szállodát adott át használatba. A Zsilvölgye több helységében valamint Déván és Kudzsiron további 841 lakáson az utolsó simításokat végzik. Ezekbe szintén még az év folyamán beköltöznek a dolgozók.
  A tröszt munkásai Déván nemrégen megkezdték egy 31 kislakásból álló tömbház építését. Egy-egy lakás szoba, teakonyha, fürdőszoba és hallból áll. A tartományi tervező intézet legújabb tervrajzai alapján épülő tömbházban egy-egy kis lakás önköltsége alul lesz a 25.000 lejen. A tartományi tervező intézet jelenleg a dévai új hat tömbházas lakónegyed tervezésén dolgozik. Az itt épülő lakások önköltsége nem fogja meghaladni a 40.000 lejt.

   1959. május 06. BŐVÜL A KERESKEDELMI HÁLÓZAT. (kivonat).
  A szükséglet, a lakosság igényeinek állandó növekedése megköveteli a kereskedelmi hálózat kiszélesítését, új üzletek létesítését. A városi néptanács végrehajtó bizottsága a lakosság javaslatait figyelembe véve nagyszabású tervet dolgozott ki a kereskedelmi hálózat továbbfejlesztése érdekében és az üzletek kerületenkénti ésszerű elosztására vonatkozólag. Igen helyesen, a város olyan részeiben, negyedeiben létesítenek új üzleteket, ahol arra a legnagyobb szükség van. Az újonnan nyílt és megnyíló üzleteket ízlésesen és a legmegfelelőbb bútorzattal rendezik be.
A dr. Groza Petru utcai büfében például márványlapu asztalokat helyeztek el, amelyeket könnyen tisztán lehet tartani. Nemrégen nyílt egy modern bútorüzlet az Augusztus 23-utcában. Erre annál is inkább szükség volt, mert eddig a vásárlók csak a raktárban tekinthették meg a bútorokat, ennek túlzsúfoltsága miatt a benne levő bútorok nem érvényesülhettek kellőképpen és a vásárlóközönség érdeklődését nem tudták felkelteni.
  A 162. számú élelmiszerüzlet helyén egy korszerűen berendezett modern mészárszéket nyitnak még május hónapban. A városnegyedek jobb ellátása érdekében nemrég egy büfé nyílt a Vulkán-kerületben. A lakosság kérésére rövidesen egy élelmiszerüzletet is létesítenek ugyanott. A város központjában több üzletet szakosítanak, így például a vasüzletet kettéosztják; a vegyipari cikkeket ezután új helyiségben árusítják, a régi helyen pedig csak villanyfelszerelési cikkeket hoznak majd forgalomba. Átalakítják a Dunarea vendéglőt is. Mind az egyes üzletek átalakítása, mind pedig az újak létesítése a lakosság jobb ellátását szolgálja hány szó Déva ellátásáról.

  Déva, Express szálloda. Használati utasítás. 1959. május 08.
  Akik gyakran utaznak Dévára, már a vonaton aggódva gondolnak arra, vajon lesz-e hol aludjanak? A város két szállója, amely alig 60 személynek biztosított helyet, közelről sem volt elég. De többé nincs ok aggodalomra. Déva főterén felépült egy új, nagyon impozáns háromemeletes szálloda. Szobái szépek, világosak, bútorzata kifogástalan, elegáns. Berendezése meghitt, otthonos, s azt függönyök, dísztárgyak, szőnyegek teszik még hangulatosabbá. Ha már új a szálloda, legyenek újak a szokások is legalábbis ami a fürdőszoba használatát illeti — gondolták a Hunyad tartományi építkezési vállalat egyes dolgozói s az ötletet tett követte. A baj csak az, hogy elfelejtették kifüggeszteni az új szokásokat ismertető utasítást. Ezt akarjuk pótolni e cikkecske keretében a szállodában szerzett néhánynapos tapasztalat alapján.
  Ajánlatos a fürdőszobát nem használni, mert:
1. Ha a vendég nem elég gyengéden csavarja a vízcsapot, könnyen megtörténhetik, hogy a fogantyúja a kezében marad.
2. Az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem képes megnyitni a csapot, oly szorosan jár.
3. A gyenge idegzetűek még a fürdőszoba használata előtt határozza el, mit szeretnének jobban: aludni vagy tisztálkodni? Mert ha a csapot sikerül kinyitni, egyáltalán nem biztos, hogy el is lehet majd zárni. Ebben az esetben a hegyipatak andalító csobogásához nem hasonlítható zavaró vízcsorgás mellett kénytelen átvirrasztani az éjszakát.
4. Az új szokás szerint a szállodában a falakat is rendszeresen mossák. Ugyanis a víz csak éppen a csapokon nem folyik, de a falba elhelyezett vízcsövek szurokkal beragasztott lyukain annál inkább. De nemcsak a vízvezeték, hanem a csatornahálózat és a központi fűtés csőberendezése is minduntalan kireped.
  Az építkezési vállalat most azon dolgozik, hogy a vízcsapokon s nem a lyukakon, repedéseken folyjon a víz, hogy az emberek mosakodhassanak és nem a falak. De mivel a lyukak betömése elég hosszadalmas és költséges munka, lesznek olyan vendégek, akik a fenti utasításoknak meg hasznát vehetik. NEMES GIZELLA.

  1959. szeptember 25. szám.
  GYORS ÜTEMBEN FOLYIK a lakásépítkezés Déván is. Az Aurel Vlaicu utcán épülő 12 munkástömbház közül hármat már befejeztek. Szeptember 22-én új építőtelep nyílt meg a Manastirii utcában.

  1960. január 07. szám.
 KORSZERŰ VÁROSSÁ alakítják át Dévát. A jelenlegi Augusztus 23 utca, ahol 4—6 emeletes tömbházakat építenek, alkotja majd a város központját. A várral átellenben lévő utca végén egy 8 emeletes tömbház építésére kerül sor. A város 13 hektárnyi belterületén összesen 1352 új lakás lesz majd.

  1960. május 12. szám.
  Nagy befogadóképességű mozi épül Déván. Terv.

  1960. június 09. szám.
  HÉT, ÖSSZESEN 240 LAKÁSOS tömbház építését kezdik meg Déván, a városrendezési terv keretében. Ugyanott egy 400 férőhelyes filmszínházat s a tömbházak fűtésére szolgáló hőközpontot is építenek.

  1960. július 07. szám.
  A MINTEGY 1200 ÉVVEL időszámításunk előtti időből származó égetett agyagedények kerültek felszínre Déván, az egyik új lakóház alapjainak kiásása alkalmával. Az edények elkészítési módja, formájuk és a díszítőelemek arra engednek következtetni, hogy itt az országunkban elterjedt „Wietenberg“ nevű ősrégi kultúrához tartozó település volt.

  1961. szeptember 23. szám.
  ÚJABB TÍZ KUTAT FÚRNAK Déva ivóvízellátásának megjavítására, ezenkívül még egy vezetéket fektetnek le a tartályok és a szivattyúállomás között.

  1961. október 05. szám.
  ÖTSZÁZ FÉRŐHELYES, korszerű filmszínházat építenek Déván, a most épülő Augusztus 23 negyedben, amely a város jövendő központja lesz.

  1961. október 10. szám.
  SZÖVETKEZETI áruházat építenek a Déva városhoz tartozó Csernakeresztúron. Az épületet még ebben az évben befejezik.

  1962. február 23. DÉVA.
  A tartományi központ az utóbbi években sok szép háztömbbel, rendezett utcával gyarapodott. A múlt év folyamán hozzáláttak a város új központjának építéséhez, s amint tervük előirányozza, az idén ezt be is fejezik.
  Déván az építkezések túlnyomó része a központban folyik, ez azonban nem akadályozza meg a néptanácsot és a lakosságot az utcák, parkok szépítésében. Amint Kovács József, a városi néptanács községgazdálkodási osztályának vezetője tájékoztatott, az említett problémákkal foglalkozó állandó bizottság városszépítési tervet állított össze, amely magába foglalja az utca vagy háztömb-bizottságok gyűlésein elhangzott javaslatokat. E javaslatok igen hasznosak.
  Előirányozzák többek között 2000 díszfa-csemete ültetését a Petőfi Sándor (később Liliacul), Augusztus 23. Horea és más utcákon. A sportpálya mellett mintegy 10.000 négyzetméternyi területen új parkot létesítenek, rendezik a vár alatti sétányokat, 1400 négyzetméterrel növelik az utcákat szegélyező zöld sávokat, ahol fűmagot vetnek, virággruppokat létesítenek és a városszéleken is létrehoznak zöld övezeteket. A városszépítési tervekhez tartozik még 6000 négyzetméter utcai gyalogjáró aszfaltozása stb.
  Az említett munkálatok idejében történő elvégzése érdekében a városi néptanács képviselői — ki-ki a maga választókerületében — jó előre összeírták, hogy a lakosság milyen arányú hazafias tevékenységgel igyekszik hozzájárulni az említett munkálatokhoz. Az eddigi felajánlásokból kitűnik, hogy 271.570 hazafias munkaórát, mintegy 678.924 lej értékben szándékoznak végezni.
  Azon képviselők közül, akiknek választókerülete az elmúlt év folyamán is szép eredményeket ért el a városszépítési akciók során, megemlíthetjük Irimie Iulianát: választókerületének lakói 200 folyóméter gyalogjárót köveztek, 600 díszfa csemetét ültettek, stb. Igna Constantin képviselő vezetésével pedig a lakosok 800 méter útszakaszt követtek, illetve javítottak. A dévaiak arra törekednek, hogy megtartsák a tartomány legszebb városát megillető vándorzászlót, melyet a tavaly ők nyertek.

  1962. március 02. szám.
  Március 3-án avatják fel Déván a most épült, 400 személyes filmszínházat az „Emlékeznek az utcák“ című román filmalkotással.

   A központ neve 23 Augusztus, a negyed Gagarin.
  1962. április 03. Három hónap — száz lakás.
  Az év elején már, hírül adták a lapok, hogy Déván új városközpont épül- Az építővállalat első évnegyedi munkájának számbavételekor körültekinthetünk az épülő városban. Az Augusztus 23-ról elnevezett új központban, átadták az első háztömböt 60 lakással. Rövidesen sor kerül a 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös számú háztömbök átadására is.
Nem messze a város új központjától épül a Gagarin városnegyed. Itt is az év első három hónapjában 2 háztömböt , összesen 40 lakást fejeztek be és adtak át rendeltetésének, így a dévai városépítők első évnegyedük számlájára 100 új lakást írtak be.

  1962. június 13.
  DÉVA KÖZPONTJÁBAN az új lakótömbök földszintjén nyolc új üzlet nyílt meg. A különböző üzletekben a vásárlók tejtermékeket, rövidárut, lábbelit, kötöttárut találnak bőséges választékban.

  1962. június 28. JAVULT A VÁROS IVÓVÍZ ELLÁTÁSA
  A Déván az egyre nagyobb méreteket oltó lakásépítkezés elkerülhetetlenné tette az ivóvíz ellátást szolgáltató csőhálózat és más új berendezések építését. Éppen ezért nemrégen átadták a használatnak az új ivóvíz-szűrő állomást, a berendezésekhez tartozik az újonnan épített, összesen tíz ivóvízkút, egy szivattyúház, három, egyenként 200 köbméteres óránkénti teljesítményű szivattyúval felszerelve, és két nagy víztároló, amelyek percenként 1000 köbméter ivóvíz raktározására képesek. Az ivóvíznek az új lakásokhoz való eljuttatása céljából összesen 5000 méter hosszúságú csőhálózatot építettek.

  1962. december 08. Ünnepélyes keretek között leleplezték dr. Petru Groza szobrát Déván.
  Déván péntek délelőtt ünnepélyes keretek között leleplezték dr. Petru Grozának, a kiváló államférfinak és lánglelkű hazafinak a szobrát Az ünnepségen részt vettek a következő elvtársak: Gheorghe Apostol, az RMP KB Politbürójának tagja, a Minisztertanács első alelnöke, Petru Furdui, az RMP KB tagja, az RMP Hunyad tartományi bizottságának első titkára, Dumitru Dejeu, a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, a helyi pártos állami szervek viselői, tábornokok és törzstisztek, Petru Groza közvetlen munkatársai, parasztok, akik az Ekésfront tagjai voltak, a tartomány nagy vállalatai és intézményei dolgozóinak küldöttei, lakosok Bácsi községből, ahol Petru Groza született és gyermekéveit töltötte, Petru Groza családtagjai.
  A Piata Uniriin emelt szobor körül fegyveres erőink tisztjei és pionírok álltak díszőrséget. A téren felsorakozott katonai díszőrség tisztelgett. Gheorghe Apostol elvtárs leleplezte az emlékművet. A Román NK állami himnuszának elhangzása után beszédet mondott Dumitru Dejeu elvtárs, Hunyad tartomány néptanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke. Rámutatott, hogy dr. Petru Groza szobra, amelyet Déva városában pártunk és államunk vezetőségének határozata alapján emeltek, kifejezésre juttatja a kiváló politikus, a nagy személyiség iránti magas fokú megbecsülést. Miron Belea, az Ekésfront régi aktivistája és Mihail Ghelmegeanu egyetemi tanár méltatta dr. Petru Groza egyéniségét. Ezután beszédet mondott Gheorghe Apostol elvtárs. A gyászinduló akkordjai közepette virágkoszorúkat helyeztek el az emlékműnél a Román Munkáspárt Központi Bizottsága, az Államtanács és a Minisztertanács, az RMP Hunyad tartományi bizottsága és a tartományi néptanács, a bácsi kollektivisták részéről. Pionírok is virágcsokrokat helyeztek el.
                                                                                                                         ★
  A dr. Petru Groza emlékmű C. Baraschi szobrásznak, a Román NK népművészének alkotása. A négy és fél méter magas bronzszobor két és félméteres gránittalapzaton nyugszik. A talapzaton a következő felirat: „Dr. Petru Groza — 1884— 1958“.

  1963. július 21. Automata telefonközpont Déván.
  Déván a város épülő központjának új postaépületében szombaton automata telefonközpontot helyeztek üzembe. A hazai gyártmányú új telefonközpont kezdetben 1200, később 4000 előfizetőt szolgál ki. A telefonközpontba bekapcsolták nemcsak a várost, hanem a Déva közelében elterülő Kersec és Csernakeresztúr községeket is A telefonbeszélgetések hallhatóságát frekvenciaállomás javítja. A városi automata telefonközpont üzembe helyezésével egyidejűleg átadtak rendeltetésének egy nagy kapacitású városközi telefonközpontot is. A város legforgalmasabb pontjain nyilvános telefonállomásokat szereltek fel.

  1963. augusztus 28. ÚJ ÜZLETEK DÉVÁN. Lacto vegetarian.
  Újabb üzletekkel bővült Déva város kereskedelmi hálózata. A múlt héten adtak át rendeltetésének egy nemrég épült blokképület földszintjén egy rövid- és kötöttáru üzletet, valamint egy Lacto Vegetarian egységet. Az új egységeket a legmodernebb berendezéssel, neoncső világítással és központi fűtéssel látták el.

   1963. szeptember 21. „Különös körítés“
  Évekkel ezelőtt épült a dévai szálloda, amelynek földszintjén tágas Express büfét rendeztek be. Ugyancsak pár évvel ezelőtt modern lakóházat emeltek szálloda háta mögé. Eddig rendben is lenne minden, hiszen az említett korszerű épületek igencsak hozzájárulnak Déva központjának széppé varázsolásához. Viszont, mint minden blokknak, a szóban forgónak is van udvara, ahova fel vannak állítva a szőnyegporolók. De ugyanide nyílnak az Express-büfé ablakai is, amelyeknek szárnyai — kivált ilyenkor nyáridőben — reggeltől-estig zárva vannak. Ráadásul, a szépen, ízlésesen elrendezett ételféleségeket — fogyasztás előtt — kiteszik ez ablakba, esetleg az ablak elé helyezett asztalokra. Ez még mindig nem lenne baj.
  Igen ám, de pénteken és szombaton szőnyegporolási nap van a blokkudvaron. S mert az nem valami nagy, ilyen alkalmakkor valóságos porfelhő keletkezik itt, ami nem kíméli a tálcákkal kirakott ételeket sem. Persze, az Express-büfébe betérő vendég minderről semmit sem tud, s jó étvággyal fogyasztja el a „különös körítéssel” eléje tálalt ételféleségeket. Azt szokták mondani, hogy amit magadnak nem szeretsz, ne kívánd másnak. Nem ártana megszívlelni ezt a dévai Express-büfé dolgozóinak és helybeli egészségügyi szerveknek sem.
HAJAS MARGIT

  1964. február 28.
  DÉVA központjában megnyílt Hunyad tartomány legnagyobb közszolgáltatási komplexuma amelyben férfi- és gyermekfodrászat, rádió- és órajavító egység, cipészműhely, mérték utáni cipőkészítő részleg, fényképészet, női- és férfiszabászat kapott helyet. (Gh. Sandreanu)

  Óceánjáró Déva néven.
  1964. május 23. Vízre bocsátották a Déva teherhajót.
  A galaci hajógyárban pénteken vízre bocsátották az új 4500 tonnás Déva teherhajót.
A hajógyártók újszerű technológiai eljárást alkalmaztak: a hajótestnek a sólyában történt összeállításával egyidejűleg szerelték fel a rakodó berendezéseket, a propellerház tengelyét, a propellert az ehhez tartozó gépberendezésekkel, a fedélzeti gépeket és gépezeteket. A munkaműveletek így rövidebb időt vettek igénybe.

   1965. január 14. LÁTOGATÁS vajdahunyadi és dévai építőtelepeken. (kivonat).
  Déván a Gojdu utcában megkezdett mikrorajon A/1-es blokkja jellemző példája a rosszul előkészített téli munkafrontnak. A központi fűtés beszerelése tervezési hibák miatt megkésett, így kokszerekkel és dobkályhákkal igyekeztek megteremteni a zavartalan munkához szükséges hőmérsékletet. A kísérlet azonban meghiúsult a még hiányzó ajtók és ablakok miatt. A víz előmelegítést és malterkeverést kint a szabad ég alatt szervezték meg és onnan nagyrészt kézi erővel szállítják be azt.
  Az épület átadási határideje lejárta után, a vállalat vezetősége nagyobb létszámú munkaerő összpontosításával igyekezett meggyorsítani a munkát. De ez nem vált be részben, mert az asztalosok, kőművesek, csempézők fűtés, vízvezeték és villanyszerelők egymás hegyén-hátán dolgoztak, gyakran akadályozva egymás munkáját, részben pedig azért mert a rossz munkakörülmények sűrűn a melegítők mellé kényszerítették a munkásokat és gyakoriakká tették az igazolatlan hiányzásokat is. Ez utóbbi különben is sűrűn előforduló jelenség a dévai építőtelepen és véleményünk szerint az egyéb igen lényeges és az illetékesek által jól ismert hiányosságok mellett érezhetően hozzájárult az építővállalat lemaradásához.
  Egy másik, az építőtelep vezetői szerint ugyan jelentéktelen, de a munkások és a szakszervezeti bizottság véleménye szerint igenis jelentős problémáról is szólnunk kell, melynek hatását ugyan nehéz lenne pontosan lemérni, de megnehezíti a munkakörülményeket és hátráltatja a termelést. Íme miről van szó: az építővállalat étkezdéje távol van a mikrorajontól és ezért a hideg idő beálltáig az étkezde személyzetéből kirendeltek ide két embert, akik helyben készítették el az ennivalót és így melegétellel látták el a dolgozókat. A tél beállta viszont fedélt igényel a főzőkatlan és az étkezők feje fölé, amit a telep vezetősége bizonyos szervezési nehézségekre hivatkozva nem volt hajlandó megoldani, így aztán visszarendelték a személyzetet és hideg ételt tartalmazó csomagokkal igyekeztek megoldani az ügyet, ami most a hideg időben egyáltalán nem elfogadható megoldás.

  1965. szeptember 25. Hogyan fogadja a vendéget Déva? AZ EGYKORI kisvárosból tartományi székhellyé előlépett s mindegyre növekvő Déva forgalma évről évre mind nagyobb Az ide érkezők, akik valamennyire is ismerik a helyi viszonyokat, az állomásról vagy repülőtérről egyenesen a szállodához sietnek, hátha sikerül másokat megelőzniük. Legtöbbször hiábavaló a sietés. Az egyetlen szálloda szobái rendszerint foglaltak, s még jó, ha a portás addigra le nem adott minden címet, ahol szállóvendéget fogadnak. Üggyel-bajjal a szállás valahogyan elrendeződik, de azután beleütközik a látogató a másik problémába: hol étkezzen?
  A városnak ugyanis nincs még kialakult vendéglő-hálózata, lényegében egyetlen vendéglője van, hiszen a második, a vár alatti, félreeső helyen van. Igaz, átmeneti megoldásnak ott az expressz büfé, kapható benne meleg étel is, de csak magas asztaloknál, lábon állva lehet elfogyasztani. A diétás vendéglő pedig kicsiny, néhány asztal fér el benne. Külön gondot okoz az ebédelés helyes időpontjának kiválasztása, hogy helyet is lehessen még találni, s a választék se fogyjon még ki. A kettőt azonban bajos jól összeegyeztetni.
  AMI A KÖZELJÖVŐT illeti, gyökeres javulásokra van kilátás a dévai vendéglátásban Ez év vége felé megnyílik a város második szállodája 45 szobával (mintegy 100 ággyal). A szükségletet tehát fedezni tudják. A második szálloda megnyitása hozzájárul majd a turisztika fellendüléséhez, eddig ugyanis az autón érkező kirándulók jórésze kénytelen volt lemondani a várrom megtekintéséről, mert nem kapott szobát a szállodában.
A főtéri toronyblokk földszintjén (Transsylvania) és első emeleti teraszán még dolgoznak a mozaikosok, parkettezők, festők, de a TAPS már minden előkészületet megtett az új nagyvendéglő megnyitására, amelynek termében mintegy 200 személyt ki tudnak szolgálni, a nyári idényben pedig a teraszon még legalább ugyanannyit. A már említett második szálloda épületének földszinti termeiben kávéház nyílik majd és még egy cukrászda, rövidesen sor kerül a helyiségek berendezésére.
  MINDEZ együttvéve valóban gyökeres javulásnak nevezhető a dévai vendéglátásban. Véleményünk szerint a TAPL vezetősége mégsem volt eléggé körültekintő, amikor ezt a fejlesztési tervet összeállította. Ami a közétkeztetést illeti, megfeledkezett egy olyan közkedvelt formáról, mint az önkiszolgáló vendéglő. A sajátos igények csak kicsit is figyelmesebb tanulmányozásával rájöhettek volna, hogy az önkiszolgáló vendéglő igen nagy forgalmat bonyolíthatna le. A Déva—Vajdahunyad között félóránként rendszeresen közlekedő autóbuszjárat utasai mintegy felerészben nem helybeliek, hanem a központi szervektől, vagy más vidékekről érkezett látogatók, vagy kiküldetésben járó emberek, akik sokszor két járat között szeretnének ebédelni. Tehát gyorsan, de ugyanakkor nem lábon állva. Megoldható volna ez olyanformán, hogy esetleg az eddigi Muresul vendéglőt megfelelően berendeznék az önkiszolgálásra (vagy más helyiséget), ahol legalábbis az ebédelés gondját sok-sok ember elvethetné.
  NEM MEGFELELŐ a vasútállomás melletti büfé sem, tulajdonképpen nincs is berendezkedve erre a célra, csaknem kizárólag italkimérés jellege van. Pedig itt is nagy a forgalom, s az utasok gyakran érdeklődnek, lehetne-e valamilyen meleg ételt kapni. De a büfé személyzete csak sajnálkozó választ tud adni, hiszen az épületnek nincs megfelelő konyhája. Ez is megoldható lenne egészen csekély beruházással, a dévai TAPS vezetőségének viszont körültekintőbben kellene tanulmányoznia az igényeket. Annál is inkább, mert nemcsak a helybeli lakosság száma, de a város forgalma is mindegyre növekszik.
H. I.

  Gyógyszertár embereknek. 1965. október 19.
  Új gyógyszertár Déván. Pénteken gyógyszertárt adtak át rendeltetésének Déván. A város új központja egyik lakótömbjének földszinti részén berendezett gyógyszertárt korszerűen felszerelt laboratóriummal és berendezésekkel látták el.

  Gyógyszertár állatoknak. 1966. március 30. Állatgyógyszertár Déván.
Állatgyógyszertárt nyitottak Déván. A korszerű berendezésekkel ellátott állategészségügyi létesítmény egyedüli Hunyad tartományban, s arra hivatott, hogy a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat egyéni tenyésztők állatállományát ellássa az orvosok által javasolt gyógyszerekkel.

  1966. november 8.
  Megkezdték a Déva hőerőmű építését. A Maros partján az építők megkezdték az ötéves terv egyik jelentős létesítményének, a Déva hőerőműnek az építését. Az erőmű mintegy 46 hektárnyi területen fog felépülni. Az építés során 2,5 millió köbméter földet mozgatnak meg és 400 000 köbméter betont öntenek. A hűtéshez szükséges ipari vizet a Marosból biztosítják, s ennek érdekében jelentős vízszabályozási munkálatokat végeznek és víztárolót létesítenek. A terv előírásai szerint az első nagy teljesítményű gépcsoport 1969-ben kezdi meg működését, az utolsó pedig 1971-ben. Az új hőerőmű főleg zsilvölgyi energetikai szénnel fog működni.

  1967. február 24. Déván is elkelne egy, amiből máshol több van.
  Itt is létesítettek egy évszázaddal ezelőtt fürdőt. Átalakították, ki tudja hányadszor javították a roskadozó, málladozó épületet, — sajnos bárki saját szemével is meggyőződhet az eredményről, — nem sok sikerrel.
  Ottjártunkkor csak azon csodálkoztunk, hogyan engedhették meg benne a fürdőzést. Hosszas utánajárás után sem tudtuk végülis eldönteni, hogy lebontják-e vagy ismét átalakítják. Tény, arról volt szó, hogy bezárják. A megkérdezettek viszont kivétel nélkül kifejezték azon igényüket, hogy Déván korszerű, jól berendezett közfürdőre van szükség, méghozzá minél hamarabb. Számos iskola, közintézmény van itt, a lakások egy részében nincs fürdőszoba, nagy építőtelep nyílt nemrég a város közelében. Tehát kötelességét teljesíti a városi néptanács ha késedelem nélkül eleget tesz az igényeknek.

  1967. május 7. KÍSÉRLETI JELLEGGEL.
  Déván, hazai viszonylatban egyedülálló épületelemet előregyártó teret létesítettek. A Hunyad tartományi Építkezési Tröszt új részlegén rendkívül előnyös módszer kikísérletezését — a betonba a szokásos finom zúzalékot szemcsésített kohósalakkal helyettesítik — vették tervbe. Az ilyen alapon készülő elemek súlya a megszokottnál jóval alacsonyabb, hőszigetelése pedig egyenlő a 250-es márkájú betonéval. Mindkét tulajdonság rendkívüli jelentőséggel bír az építkezésben. Az előregyártó tér egyelőre kizárólag kísérleti célokat szolgál. Termékeiből Déván ebben az évben egyetlen 60 lakosztályos tömbházat építenek. Kapacitása napi 1,5 lakosztály. Ezek szerint az említett tömbház elemeinek elkészítéséhez mindössze 40 munkanap szükséges. Különben maga az előregyártótér is kísérlet tárgyát képezi, ugyanis szükség esetén, például egy negyed befejezésekor aránylag könnyes, eskültöztethető más területre, ahol rövid szerelési időszak után újra kezdhetik, azaz folytathatják a munkát. A kísérleti telep tervét hazai és külföldi tapasztalatok alapján a fővárosi Építkezési Kutatóintézet és a Hunyad tartományi Városrendezési, Műépítészeti és Építkezési Igazgatóság munkatársai készítették el.

  1967. június 6. HOL LEHET FÜRÖDNI DÉVÁN?
  A válasz egyszerű. A Marosban, vagy a fürdőkádban. A Maros azonban kissé távol van a várostól és elég veszélyes. A fürdőkádban meg nem lehet úszni. Márpedig a dévaiak is szeretnének többet sportolni, napfürdőzni. Ezzel a városi néptanács városrendezési osztályának építészmérnöke, Florea Cornel is egyetért, majd az íróasztala feletti térképre mutat:
  — Nagy fába vágtuk a fejszét, de megéri a fáradságot. A várparkot összekötjük a Marossal, melynek a mostani medre és holt ága közötti területen (több mint 33 hektár) tavat és egy nagy sportkomplexumot létesítünk. Sátrat verhetnek majd itt a turisták is. Nemsokára megkezdjük a munkálatokat.

  1967. június 11. NYÁR ELEJI SÉTA HUNYAD TARTOMÁNY KERTVENDÉGLŐIBEN. MIT IGYON, AKI SZOMJAS?
  És az még nem elég, hogy a nyári kertek száma ilyen kevés, ráadásul korlátozzák a nyitvatartási időt is. Délután 5 óráig ne tessék megszomjazni! Pedig napsütéses, szép nyári napokon kinek van kedve beülni a zártfalú vendéglőbe! Sajnos, hasonló a helyzet a dévai nagyobb nyári kertekben is. A Muresu-ban például nem okozna nehézséget, hiszen egyetlen pincért (s ha a szükség úgy kívánja többet is), kelllene bevonniuk csupán ahhoz, hogy a szabadlevegőn is kiszolgálják a vendégeket.
  A várdomb alatti Perla valóban megfelel elnevezésének. A város gyöngyszeme. Az ország legszebb nyárikertjei közé tartozik. De milyen kár, hogy, ha a meleg déli órákban meg akarsz enni egy fagylaltot, be kell ülnöd a vendéglőbe. (Ha egyáltalán beül valakit). Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a több mint 15 000 lej értékű modern fagylalttárolót nem tudják kellő módon kihasználni. Ottjártamkor az egyetlen fagylaltféleség — kakaó — sem örvendett nagy keresletnek. A nyitási időt itt sem ártana módosítani.
  A gyakorlat különben Déván is bebizonyította, hogy a jól megszervezett kertvendéglő jelentős hasznot hoz. Ahol nincsen rá más lehetőség, a vendéglők, büfék udvarait alakítják át nyári kertekké. Ezért látogatott a dévai Transilvania vendéglő nemrég létesített terasza is. Nagyon helyes kezdeményezésnek tartjuk, hogy egyszerűen a járdára helyezték el az asztalokat. Néhány virág, dísznövény, egy kerítés, s az ember máris jobban érzi magát. A Transilvániának ezenkívül van egy szép terasza is, amely immár megokoltan csak a délutáni órákban nyit.

  1967. augusztus 27. MINTIAI TUDÓSÍTÁS.
  Mintián, Déva közelében javában folynak az ország egyik legnagyobb hőerőművének építési munkálatai. Az építőtelep jelenleg 130 hektárra terjed ki, de folynak a további bővítési munkálatok, úgyhogy nemsokára birtokukba veszik mind a kétszázhatvan hektár területet. Eddig elkészítették az építőtelep út- és vasúthálózatát, nemsokára befejeződik a nemzetközi út új szakasza is, amely megkerüli az építkezést. Jelenleg a munkálatok nagy része a központi gépcsarnokra és a Marost elzáró gátra összpontosul. Csupán a gátnál 2 millió köbméter földet mozgatnak majd meg és 120 000 köbméter betont öntenek. A központi gépcsarnoknak egyébként már a tartóoszlopait húzzák, az A-oszlopsor építése befejeződött, a B. és C. sorok bizonyos szakaszain pedig elérték a tervezett 46 méteres magasságot. Az itt dolgozók, Köves József mérnök vezetésével, megszakítás nélkül, két váltásban éjjel-nappal dolgoznak, hogy teljes mértékben kihasználják a legmodernebb csúszózsaluzásos berendezések kapacitását. A gépcsarnok közelében kiásták a leendő füstkémény alapját, amely, ha felépül, 250 méteres magasságával Közép-Európa legmagasabb ilyenszerű építménye lesz. Az építkezés jó ütemben halad, az év első hét hónapjában a globális tervet 111 százalékban, a beruházási tervet 109 százékban teljesítették és 4 millió 350 ezer lej értékben végeztek többletmunkálatokat.

   1967. szeptember 7. Pazarlóan bánni a mezőgazdasági földalappal bűnös könnyelműség.
  Íme, például, mi történt Hunyad tartományban. A tartományi építkezési és tervezési igazgatóság megrendelést kapott Déván egy bányásziskola helyének megválasztására és az építkezési tervek elkészítésére. A választás egy művelésre igen alkalmas mezőgazdasági területre esett, s ráadásul a 3600 négyzetmétert elfoglaló épületek (osztálytermek, kantin, internátus s más melléképületek) részére 31 000 négyzetméter terület kiszakítását kérelmezték. Eredeti elképzelés szerint a bekebelezett területnek csupán 12 százalékát építették volna be, a fennmaradó 88 százalék, vagyis 27 000 négyzetméter terület udvaroknak és zöldövezetnek volt szánva. Ha úgy vesszük, a rosszértelmű nagyvonalúság és bőkezűség netovábbjáról szolgáltatott példát ez esetben a tervező. Magatartása azonban nem annyira meglepő, hiszen — mondjuk úgy — a mezőgazdaság nem kenyere. Annál érthetetlenebb azonban az, hogy az illető mezőgazdasági termelőszövetkezet minden ellenkezés nélkül, még csak alkut sem kísérelve meg, beleegyezését adta és lemondott a földterületről, a néptanács végrehajtó bizottsága és a mezőgazdasági tanács pedig szemrebbenés nélkül jóváhagyta a terület kivonását a mezőgazdasági körforgásból.
  Az ügy feltűnést keltett s vitára adott okot, amelynek során a beruházó fél, nevezetesen a Bányaipari Minisztérium már az első elemzés alkalmával 27 000 négyzetméterre csökkentette területigényét. Ez is sok, válaszolt a Mezőgazdasági Főtanács. Az igény 20 000 négyzetméterre esett. Végül is a Mezőgazdasági Főtanács csak 14 000 négyzetméter kiszakítására adott engedélyt. Nem mintha saját érdekeinek védelmétől elvakulva, nem megértést tanúsított volna a mások s az általános érdekek iránt. Úgy vélte ugyanis, ha Maros-Magyar Autonóm tartományban sikerült egy ugyanilyen profilú iskolát 3700 négyzetméterre megtervezni Szentdomokoson, akkor Déván miért ne lehetne majdnem háromszor ekkora területen felépíteni a bányászati iskolakomplexumot?

  1967. november 12. ÉPÍTŐK.
  Haróban és a többi Déva környéki faluban néhány évvel ezelőtt nagy híre volt Schmidt Piusz dévai kőművesnek. Ha valaki házat akart építeni, előbb-utóbb kapcsolatba került a nagyhírű mesterrel, ő építette a kultúrotthont és számos családi házat. Azt mondják, a neve márka volt. Ugyanilyen márka lett később az udvarhelyi mesterek neve, mikor feltűntek a környéken, mert olcsóbban dolgoztak. Köves Károly csoportja, vagy a vágási András-fivérek sosem voltak munka nélkül. Ahogy hajdan legendákat meséltek táltosokról és csodákról, Kövesék idejében úgy beszélték az emberek azoknak az időknek „természetfölötti" csodáit: Martinás Gyuri cementet szerzett, megkezdheti az építést, Josan szomszédnak sikerült épületfára szert tenni, Balogh László „alig" egy heti utánajárással már kapott betonvasat...
  A jelenlegi márka: az IGO. A legendák meghaltak. A dévai városgazdálkodási vállalat szerződéseket köt falusi házak építésére. Anyagbeszerzéstől szakember-ellátásig előnyös feltételek mellett mindent megold a vállalat.

  Épül a Crama Dacilor. 1968. március 14. ÚJ TURISZTIKAI LÉTESÍTMÉNYEK.
  Több turisztikai létesítmény épül Hunyad megyében. Déván a Crama Dacilor és egy klub-bár Hátszegen, a várhelyi római amfiteátrum és a Retyezát felé vivő fő útvonal mentén rövidesen korszerű fogadó várja a vendégeket. Menedékházat építenek nemsokára a cincisi duzzasztógát közelében. A menedékház kellő kényelmet biztosít azoknak, akik megtekintik a vajdahunyadi várkastélyt és a Cserna völgyi gyűjtőtó festői környékét.

  1968. május 21.
  50 ÉVES ÉRETTSÉGI találkozót rendeznek Déván augusztus 5—7-én a főreáliskola 1918-ban végzett öregdiákjai, melyre szeretettel meghívják 1910—1918 években ott tanuló diáktársaikat is. Érdeklődőknek válaszol Szőts Gyula, Déva, str. 23 August nr. 20.

  1968. augusztus 11.
  220 kilovoltos energetikai állomás épül Déván. A DÉVAI 800 megawattos hőerőmű építőtelepén megkezdték a 220 kilovoltos állomás építését. Ezzel továbbítják majd az országos energetikai rendszerhez az itt termelt villamos energiát. Az építők határidő előtt befejezték és átadták a szerelőknek azt a részt, ahol felszerelik az első két szivattyút, amely óránként 22 millió liter vizet biztosít a turbinák hűtéséhez. Ugyanakkor megkezdték azokat a munkálatokat, amelyekkel a Maros medrét 5 kilométer hosszúságban eltérítik a szükséges ipari vizet biztosító gát és gyűjtőtó felé. A hőerőmű kéménye naponta csaknem 3 méterrel emelkedik és határidő előtt eléri a 220 méteres végleges magasságot.

  1969. január 17.
  DÉVÁN BEFEJEZTEK egy nagy kapacitású 11 kilométeres vezetéket és a Sztrigy folyó közelében épített szivattyúállomást. E berendezések működésével a municípium ivóvízhozama másodpercenként 70 literrel növekszik.

  1969. május 11. Milyen szakmát választhatnak a fiatalok?
  Déva, str. Minerului No. 24 tel. 28—13 (az I.C.T. mellett); — villanyszerelő villamos erőművekben és állomásokon, a villamoshálózatban; villanyszerelő jelzőberendezéseknél; villanyszerelő automatizálási és mérőműszerekhez; kazán- és gőzturbina géplakatos.
   Déva, str. Al. Sahia No. 3. tel. 27—34 (a megyei néptanács mellett). — kőműves, ács, központi fűtőberendezés szerelő; építőipari- és földmunkagép kezelő; építőipari és földmunkagép szerelőlakatos.

  1970. március 29. Renoválják magas Déva várát.
  A XV. század óta őrködik Kőmíves Kelemenék vára Déva felett. Az impozáns falmaradványok s a sajátos növényzetű várhegy Hunyad megye központjának leglátogatottabb turisztikai nevezetessége. A város fejlődésével párhuzamosan az utóbbi években napirendre került a várhegy rendezése is. A munkálatok már tavaly megkezdődtek Gheorghe Faurnak, a megyei tervezőintézet munkatársának tervei alapján.
Mint érdekességet említjük meg, hogy az utak mindenütt az eredeti nyomtávot fogják követni, tehát a turisták is ugyanott juthatnak fel a várba, ahol a népballada szerintt Kőmíves Kelemen felesége, s a vár egykori védői. A renoválással párhuzamosan régészeti ásatások is folynak alvárhegyen. Eddig két igen értékes téglakemencét sikerült feltárni a négy méter vastag törmelék alól.
  A szakemberek ugyanakkor tanulmányozzák a várhegy távlati fejlesztésének lehetőségét. Terveik szerint az elkövetkező esztendőkben drótkötélpálya szállítja fel a turistákat a tetőre, ahol a környezetnek megfelelő, hangulatos vendéglőt szándékoznak nyitni.
A dévai vár renoválásával egyidőben számos más műemlék restaurálása, felújítása van folyamatban, illetve kezdődik az idén Hunyad megyében. A vajdahunyadi várkastély általános restaurálási munkálatai keretében ebben az évben sor kerül a külső várudvar javítására. Még a tavaszon hozzálátnak az 1813-ban épült Govasdie-i vasolvasztó — hazánk első vasolvasztói közé tartozik — korhű renoválásához, valamint a XIII. században épült román stílusú eteri-i kőtemplom restaurálásához.

  Migráció: 1966-ban Dévának volt 26.286 lakosa, 1977-ben 57.437.
  1970. június 06. Új otthonban.
  143 DÉVAI CSALÁD BLOKKLAKÁSBA KÖLTÖZÖTT, SOKAN MÁR ÉPÍTKEZNEK
Déván, Hunyad megye szép székhelyvárosában is komoly anyagi károkat okozott a Maros áradása. Betört a municípiumba, utcákat, házakat árasztott el, sok családot tett egyik napról a másikra hajléktalanná. A folyóhoz legközelebb eső perem negyedekben, a vasúti töltésen innen és túl 46 házat összezúzott, 207 családi otthont súlyosan megrongált és 636 lakóházon hagyta ott a pusztítás kisebb-nagyobb nyomait. A víz elment, a házak romokban, vagy repedt falakkal. A teljesen vagy csak részben hajléktalanná vált emberek azonban maradtak.
  Hogyan gondoskodnak a helyi párt- és állami szervek az árvízkárosultak elszállásolásáról, elhelyezéséről, hogyan és mivel segítik őket a még megmenthető lakóházak rendbetételében, hogyan ölt testet a természeti csapás által sújtott lakosság megsegítésére hozott párt- és állami határozat — erre a kérdésre kértem választ GHEORGHE GHEORGHE elvtárstól, a municípiumi néptanács végrehajtó bizottsága
alelnökétől.
Biztos fedél alatt.
— Már az árvíz betörését követő első napokban 400 hajlék nélkül maradt dévai lakosnak biztosítottunk helyet a három gazdasági líceum és iskola termeiben. A négy-nyolc ágyas szobákba egész családokat szállásoltunk el ideiglenesen. A szomszédos Mintia falu gázzal, villannyal és ivóvízzel ellátott barakktáborában, amely még a hőerőmű építőinek készült annak idején, 26 szoba állt rendelkezésünkre. Május 25-én, 10 nappal a katasztrófa után — még a határozat megjelenése előtt — három hónappal a kitűzött határidő előtt, elkészült 50 lakás a Dacia negyed 9-es tömbházában. Ötven árvízkárosult családot azonnal beköltöztettünk és ugyanakkor a 7-es blokkban 13 kétszobás lakást és összesen 32 garzont adhattunk át a fedél nélkül maradottaknak. Ehhez hozzá kell adnunk öt régebbi lakást állami házban és a hőerőmű gondozásába tartozó további négy lakást, amelyekkel szintén a hajléktalanok helyzetén igyekeztünk segíteni.
  A 279, sürgős elhelyezésre szoruló dévai árvízkárosult családból 143-at sikerült biztos fedél alá juttatni. A továbbiak során megtudom azt is, hogy az építők június 10-ig újabb 50 lakást fejeznek be kulcsátadásra az árvízkárosult családok számára, ugyanitt, a Dacia-negyed 9-es számú tömbházában. És az eddigieken felül 200 lakás fog jutni Dévának abból az 5000-ből, amit 1970-ben, a határozat értelmében, az árvíz sújtotta helységekben építenek terven felül.
  Itt, Déván, pillanatnyilag ezeknek a terven felül építendő lakásoknak az elhelyezését tanulmányozzák. Köszönettel és hálával tartozunk.
  A Dacia lakónegyed 9-es számú tömbháza négyemeletes épület, öszszesen száz lakással, amelyek közül ötvenbe egy hete költöztek be az új lakók.
Negyedik emelet 21-es lakás. Az ajtón át éles gyermekhang hasít a különben szokatlanul csendes és néptelen lépcsőházba. Ezért nyomom meg itt előbb a csengőt. Fiatal aszszony nyit ajtót. A legkisebb gyermek a karján, a másik az ágyon fekszik, a harmadik iskolában van, a negyedik pedig érkezőben... A lakás — két szoba, zuhanyozófülke — szinte üres.
— A holmink jelentős része ott maradt — mondja Crisan Victoria. — A gyermekek is meg vannak hűlve, de végre mégiscsak fedél van a fejünk fölött. A ház — a Vlahuta utca 2 szám alatt laktunk, bérben, egyetlen szobácskában —, a bútor teljesen tönkrement. Itt biztonságban vagyunk.
Egy emelettel lejjebb, a 9-es lakásban a családfő nyit ajtót. Popa Gheorghe vágóhídi munkás lakik itt feleségével és két gyermekével. Az ő lakása is a vizek martaléka lett és bár még alig egy hete laknak itt, a gazda büszkeségével mutatja be a szépen berendezett, csinos kis otthont.
— Boldogok vagyunk, hogy lakást kaptunk, hogy száraz és biztos fedél van a fejünk felett — mondja — napokig kilencen éltünk két szobában, ugyanis a testvéremhez menekültünk az árvíz elől. De a sajátjában az ember mégis másképpen érzi magát.
Hozzáfogtak az újjáépítéshez és míg a dévai árvízkárosultak egy része biztonságos és nyugodalmas otthont mondhat magáénak már most, alig két héttel a természeti csapás után, más része pedig néhány nap múlva, addig sokan — azokról van szó, akik nem házbérben laktak, hanem saját kis családi házukat rontosta meg a könyörtelen árvíz — hozzáfogtak vagy most fognak hozzá az újjáépítéshez, a javításhoz. Sokan közülük, mint például Gáli Erzsébet boldogan elfogadja majd az államtól felajánlott blokklakást, a Plevnei utcai összedőlt házacskája helyett. Mások, mint például a háromgyermekes Rădulescu Julica, a négytagú Groza-család inkább az újjáépítést vállalja. Bár az utóbbi Plevnei 10 szám alatti háza még nem dőlt össze, de a szakértő bizottságok véleménye szerint és pusztán ránézésből is megállapítható, hogy már nem sokáig bírja. A család egy ügyesen felhúzott barakkban lakik az udvar végében.
— Holnap hozzáfogunk a lebontáshoz — mondja a ház gazdája — mert mielőbb meg akarjuk kezdeni az új építését. Az építőanyag egy része már itt áll az udvaron, de azért az állami segítség nagyon jól fog majd, hiszen annyi minden kell még...
Építőanyagra nemcsak azoknak van szükségük, akik új házat, otthont akarnak emelni maguknak a régi helyébe, hanem azoknak is, akiknek javítani valójuk akad a házon. És hol nem akad? Ahol bent volt a víz, ott elkerülhetetlenül felszedte a padlót és parkettát, lemállasztotta a vakolatot, sokhelyt lecibálta az ajtókat és ablakokat, kerítéseket, kapukat. Mindennek a megjavítására sok építőanyagra van szükség.
A dévai területi raktár éppen ezért ezekben a napokban igyekezett készleteket gyűjteni. Pillanatnyilag 113 tonna cementje, 16 000 darab téglája, 42 000 cserepe, 20 köbméter deszkája és egyéb építőanyaga van raktáron és várják az újabb mennyiségeket. A nagyarányú épületanyag-kiosztás nagykereskedelmi áron (forgalmi adó nélkül) ezekben a napokban fog megkezdődni.
  Egyébként az elmúlt napokban kitűnő kezdeményezés született a municípiumi néptanácsnál: felkérték a város összes kőműveseit, ácsait és más építő szakembereit, hogy munkájuk után segítsenek az embereknek az újjáépítésben. A megbeszélésre, a részletek és feltételek megvitatására ezekben a napokban kerül sor. Lassan elrendeződik, helyreáll a békés nyugodt élet ritmusa Déván is. Mag Mária

  1970. június 24. MIT JELENT DÉVÁN SZOBRÁSZNAK LENNI? BESZÉLGETÉS Kovács Ernő szobrászművésszel.
Kovács Ernőt szinte mindenki ismeri Déván. Vannak, akik a jó tanárt tisztelik benne: két iskola diákjai számára tette komoly tantárggyá a rajzot. A legtöbben azonban a művészet misszionáriusát látják benne, mert az egyedüli szobrász a ,,magas Déva vára" alatt lapuló városban. A múzeum előtti téren tavaly felállított fém-obeliszkjét — karcsú felkiáltójel a vár és a város között — a megyeszékhely nevezetességei közt tartják számon.
— Mit tartana érdemesnek elmondani eddigi pályájáról?
— Szobafestő inas voltam Marosvásárhelyen. Mivel némi vonzódást éreztem a művészetek iránt, beiratkoztam az „Olariu-akadémiára“, vagyis a művészeti népiskola festészeti szakára. Magam sem tudom, hogy történt, egyszer csak javasolták, hogy iratkozzam át a művészeti középiskolába. Átiratkoztam, s minden ment, mint a karikacsapás. Szorgalmasan festegettem és tizedikes voltam, amikor Izsák Márton felfedezte hogy jobb szobrász lennék, mint festő. Átpártoltam a kőhöz, a gipszhez, az agyaghoz, a márványhoz.
— Hol végezte a főiskolát?
— Bukarestben. Bors Caragea volt a tanárom. Sokat öntöttem, faragtam másoknak. Műteremről műteremre járva igyekeztem ellesni a mesterséget, kitanulni a különböző anyagok természetét. Nagyon sokat köszönhetek Balogh Péternek: kitartó munkára, a meggyőződésemhez való ragaszkodásra, önbizalomra, az anyag tiszteletére tanított.
— Mikor került Dévára?
— Mindjárt a főiskola elvégzése után, vagyis három évvel ezelőtt.
— Mit jelent ebben a képzőművészeti hagyományokkal nem rendelkező városban szobrásznak lenni?
— Azt hiszem, különcnek tartanak. .. De van valami megbecsülhetetlen ebben a városban, a csend A művészek közötti torzsalkodást féltékenykedést sem ismerjük. De azért ami a művészeti légkört illeti, egy kis zaj, lüktetés nem ártana.
— Milyen messze van Déva a nagyvilágtól?
— Nincs messze. Petrozsény csak néhány kilométerre esik innen, s ott él Mátyás és Szilveszter, akik már a nagyvilágot jelentik számomra. Nem kell külön dicsérnem őket, munkáik fölösen elvégzik azt, kár, hogy érdemükhöz mérten keveset foglalkozik velük a szaksajtó, pedig mindketten az országos élvonalhoz tartoznak. Azonkívül Dévára is eljutnak folyóiratok, könyvek, albumok, másrészt, mivel a szombat-vasárnapom szabad, gyakran rándulok le a fővárosba, Kolozsvárra és Marosvásárhelyre. Megnézem a kiállításokat, elidőzöm egyik vagy másik műteremben, igyekszem lépést tartani a képzőművészetek — lassúnak éppenséggel nem nevezhető — fejlődésével.
— Melyik irányzat mellett kötelezte el magát?
— Három esztendő alatt egyaránt készítettem stilizált és hagyományosan figuratív szobrokat. A figuratív kifejezési formát a jövőben sincs szándékomban elhagyni, de egyre jobban érdekel az absztrakt. Nem Brancusit szeretném utánozni, csupán a figuratívat annyira egyszerűsíteni, hogy megmaradjon annak belső lényege. A cél ez: meggondolkoztatni a nézőt, hogy gondolkozva értse meg a munkát. De ahhoz, hogy gondolatait helyes irányba tereljem, adnom kell bizonyos támpontokat.
— Mit jelentett az első három esztendő, amelyet Déván töltött?
— Sokat dolgoztam s minden megyeközi kiállításon szerepeltem négy-öt munkával. De a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült megindítani az idén a művészeti líceumot. Rengeteg ezen a vidéken a tehetséges gyermek. A most befejeződött tanévben még együtt jártak a zene- és a képzőművészeti szakosok, jövőre két külön osztályt indítunk. De egyébről is szó van. A líceum tanári katedrái — remélhetőleg — vonzani fogják a fiatal képzőművészeket, az iskola végzettjei pedig egyetemi tanulmányaik után visszatérhetnek erre a vidékre. Márványban és kőben nincs hiány, a táj sem fukarkodik szépségeivel. És talán egy-két év múlva — de ne legyünk túl optimisták — tíz év múlva, már beszélni fognak a dévai művésztelepről is.
— Közelebbi tervei?
— Első megrendelésem teljesítése. A dévai pedagógiai líceum száz éves évfordulójára kell elkészítenem Gheorghe Baritiu mellszobrát. Első megrendelés, mert a Bethlen-kastély előtt álló nyolc méteres fémlemez-obeliszket „önkéntes munkával" készítettem el... Első egyéni kiállításomat ősszel rendezem meg a szabadban, a főtér alsó végében, jövőre pedig Bukarestben szeretnék kiállítást rendezni.
Szekernyés János

   1970. július 21. A DÉVAI ADA-KALEH.
  Nyilván nem az Alduna romantikus szigetecskéjét költöztették át Dévára. A dévai Ada-Kaleh egy új kávéház, amely a Lenin utcában, a jól ismert dák borozó szomszédságában nyílt meg. A keleties miliőt, a stílusos berendezést a kávéház sajátos — és természetesen szintén adekvát — különlegességei egészítik ki. A vendég kedvére válogathat a forró homokban főzött, valódi törökkávé, a tejszínhabos és csokoládés fekete vagy rumos feketekávé között.

  1970. július 31. DÉVAI CSÁNGÓK KÖZÖTT.
  A TELEP. A délelőtt azzal telt el, hogy sorra jártam azokat a hivatalokat, amelyeknek kisebb vagy nagyobb mértékben a Hunyad megyei művelődési élet a gondjuk. Sok minden szóba került a zsilvölgyi művészteleptől a különböző műkedvelő-versenyekig, s már az első helyen, a megyei művelődés- és művészetügyi bizottságnál feljegyeztem noteszembe a figyelmeztető mondatot: „Kimenni a csángótelepre“. Nem fogom megbánni, biztattak mindenfelé, a könyvtárban, a múzeumban és a líceumban is. Dicsérték a telepiek szorgalmát, akár a környező bányákban, akár az épülő hőerőműnél, vagy a vajdahunyadi kombinátban dolgoznak, mindig ott vannak az élenjárók között. A tanárok arra hívták fel a figyelmemet, hogy a telepi gyermekek nyolcvan százaléka középiskolába jár. Igen tehetségesek, a legtöbbnek jó zenei hallása és hangja van, a nemrég indult művészeti líceum diákságának jóhányada került ki közülük. De nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is nagy hajlandóságot mutatnak a művészetek iránt. Ha a városba vetődik valamelyik turnézó együttes, zsúfolásig megtöltik az esztrádszínház termét A negyed kultúrotthonában pedig gazdag és komoly tevékenység folyik. Az épületet felújították, az idén további javításokat végeznek rajta, hogy igazán méltó otthona legyen: a tánccsoportnak, a tekintélyes hagyományokkal rendelkező színjátszó együttesnek, a népi zenekarnak, az ifjúsági klubnak, s a városi könyvtár itt működő fiókjának. A könyvtárnak nem kevesebb, mint nyolcszáz állandó olvasója van. Ennyi dicsérő szó után, habár élt bennem a gyanú, hogy amolyan kirakatfaluba
küldenek, mégis elindultam a telepre.
  Amikor a Képzőművészeti Alap üzleténél kifordultam a főtérről a Vajdahunyad felé vezető útra és elhaladtam a kórház lombos fáktól strázsált emeletes épülete előtt, néhány száz méter után észrevettem, hogy mennyire tisztességtudóan köszönnek egymásnak a járókelők. Nekem is kijutott néhány „adjon isten“. Kisvárosban ismerik egymást az emberek, gondoltam, különösen azok, akik egy negyedben laknak.
Csak később értettem meg, hogy tulajdonképpen a Telep sietett elém, felmutatva mai arcának egyik jellemző vonását: odalapult a városhoz, minden lakosa dévainak vallja magát, de néhány száz méterre a főtérről megmaradt egy kicsit falunak, patriarchális településnek. Még nem ritkák a tornácos házak, néhány udvaron még ott magasodik a csűr, s az „óriás szúnyogok“, a gémeskutak is még néhány helyen ott felejtődtek. A város két karral öleli magához a telepet. Nemcsak a képletesség kedvéért mondom ezt, az új tömbházak gombamódra szaporodnak a régi telep két oldalán, a két új blokk-negyed formája — ha felülről, a várhegyről nézi az ember— tényleg két ölelésre hajló karhoz hasonlít. A telepiek közül legtöbben ma már az iparban dolgoznak, de még akadnak — főleg az idősebbek között —, akik kezükbe veszik a kapát, a kaszát, a sarlót. Furcsán keveredik itt a városi és a falusi jelleg, nemcsak a tájban, az utcaképben, hanem az emberek életmódjában és gondolkodásában is. Szociológusok, néprajzosok bőven találnak a dévai csángó-telepen kutatni, tanulmányozni való anyagot.
   ZSÓK FÁBIÁN BÁCSI, a csángók Dévára településéről nem találtam anyagot sem a városi könyvtárban, sem a múzeumban. Mindenki csak Zsók Fábián bácsira hivatkozott, ő tud a telep történetéről a legtöbbet. Már későre járt, amikor a hetvenkilenc éves Zsók Fábián bácsi portájára bekopogtattam. Mentegetőzésemet a kései zavarás miatt már az első szónál elütötte. „Nem fekszem én korán, lesz idő majd pihenni.“ Esténként későig olvas, mutatta is az asztalon a nyitott könyvet, Mikszáthtól a Különös házasságot. Mikor a csángók múltja felől érdeklődtem, kissé elkomorult az arca:
— Megvolt nekem minden. Pontosan feljegyeztem, ki mikor és mivel jött. Hányadmagával, milyen marhával, ingósággal. De két esztendővel ezelőtt leégett a házam, minden odaveszett. A régi jegyzőkönyvek, telekkönyvek a padláson voltak...
A régi emlékek melegénél aztán hamar eltűnik a komorság, előszerénykedik a jókedv, a derű.
— Látja, milyen a sors. Mi azt sem tudjuk, hogy igazából mik vagyunk. Csángóknak neveznek — eszünkbe sem jut haragudni érte —, s mi székelyeknek valljuk magunkat, őseink Csíkból, Gyergyóból mentek ki Moldvába. Ha az én családomat vesszük, a madéfalvi veszedelemig vissza tudom vezetni a történetét. A császáriak elindította pokol elől elmenekült egy húszéves legény is, bizonyos Zsók Mózes. Egy ideig Bákó környékén kószált, majd elszegődött szolgának egy jómódban levő székely családhoz. Velük együtt került Bukovinába. Mikor a gazda meghalt, elvette a gazdasszonyát. Andrásfalván éltek a Zsókok, míg a szüleim fel nem kerekedtek, hogy áttelepüljenek ide. Én már itt születtem a csángó-telepen. 1888—1890 között keletkezett a régi telep. A második telepítésre 1910-ben került sor. A templom közös volt, de a két telep elszigetelődött, bizonyos mértékig egymástól bírójuk, jegyzőjük külön volt. Az esztendők múltával aztán feloldódott a régi ellenségeskedés, féltékenykedés. Ma már csak egy csángó-telepről beszélnek valamennyien.

Zsók Fábián bácsi nemcsak a kis közösség történetét mondta el, hanem részletesen leírta a szép csángó népviseletet, a régi szokásokat, s felemlegette a telepen folyó műkedvelősködés egykori hagyományait is.
— 1909-ben kezdtek el műkedvelősködni. Addig a letelepedéssel s a munkával voltak elfoglalva az emberek, s a régi szülőföld utáni vágy meg szomorúság is elő-elővette őket. De akkor a telepre került tanítónak Székely Boga János, ő kezdett el velünk, fiatalokkal foglalkozni. Először a Falu rosszát adtuk elő. Aztán jött a Sárga csikó, Az ördög mátkája, majd a Csikós és a Gyímesi vadvirág. Legalább 45—50 színdarabot játszottunk, volt amelyiket többször is elővettünk. Már hét gyermekem volt, de mégmindig nekem kellett a csikóst játszani, mert azt mondták, nincs kivel felváltsanak. Persze, nem vártam én, hogy könyörögjenek, játszottam és énekeltem szívesen. Sőt, Juhász Lajos kollegámmal nekiálltunk a színdarabok betanításának is. Lelkesen, tiszta szívvel tettük, mert fiatalok voltunk. .. Ma mivel dicsekedhetem? Csak az egészségemmel. Mert én bizony ma sem tudom, melyik úton kell az orvoshoz menni. Ebben az egyben igazán mellém állt a szererencse, pedig tizenharmadikán születtem, szüleim tizenharmadik gyermekének, s aztán mindennek tetejében tizenháromban nősültem. Hát lehetnék én babonás?
Zsók Fábián bácsit tartják a telepen a legidősebb műkedvelőnek. Mert a szerepléssel, az énekléssel a mai napig sem hagyott fel, s épp olyan lelkesen és fegyelmezetten jár a próbákra, mint fiatal korában. A kultúrház legsikeresebb rendezvénye az utóbbi években a nemrég bemutatott csángó est volt, amelyet a közönség kérésére kétszer is meg kellett ismételni. Az anyag összeállításában Zsók Fábián nagy segítséget adott a tanároknak, tanítóknak. Emlékezett a régi népviseletre, hiszen maga is feszes nadrágban és sújtásos mellényben járt. Bemutatta a régi táncfigurákat, hogy legyen mit eltanulniuk a fiataloknak. A műsor keretében a színpadon is elénekelt aztán két régi nótát, s azt mondják, a hangja sem fakult meg.
  KIRÁNDULÁS BUKOVINÁBA.
  A múlt év őszén kényelmes ONT-kocsi indult Déváról Moldova felé. A puha üléseken többen ott szorongtak a csángó telep lakói közül. A lelküket fogta körül valami szorongás egész úton, de különösen akkor ugrott szívük a torkukba, amikor kezdtek leereszkedni a Keleti-Kárpátok túlsó lejtőjén. Voltak a kirándulók között olyanok is, akik a második rajjal indultak el innen mint fiatal emberek, hatvan évvel ezelőtt. Zsók Fábián bácsi a szülei házára volt kíváncsi, a fiatalokat az a táj érdekelte, amely csodálatos mesevilággá színeződött a nagyszülők nosztalgikus emlékezetében. A szülőföld vissza-visszahívja gyermekeiket, őket sem hagyta nyugodni a kíváncsiság, a jobb önmegismerés igénye, hogy lássák a fészket, amelyet a bújdosó ősök raktak, s amelyből az apák, nagyapák Újra útra keltek. De nem felejtik el a törzset, amelyről az ő hajtásukat metszették.
— Szép vidék, nem csodálom a szüleimet, hogyannyiszor emlegették a bukovinai dombokat, s szekérrel keltek útra, hetekig mentek, hogy lássák azt a helyet, ahol születtek. Ott is bontják a csűröket, akárcsak felénk. És úgy fogadtak, mint igazi rokonokat, az első perctől megértettük egymást...
  A NAGYAPÁK MŰVÉSZETE.
  „Az volt a célunk, hogy megmentsük a régi népviseletet, táncokat, szokásokat a teljes felejtéstől” az eltűnéstől — kezdte beszámolóját Both Béla tanár, a telepi kultúrotthon igazgatója. — Valóságos gyűjtőmunkát végeztünk. A régi ládákból előkerültek a piros szövetszoknyák, a bő ujjú ingek, a mellények, a köténykék, s felhangzottak a régi népdalok is. Különösen nagy segítséget kaptunk Zsók Fábiántól. Mindenki a maga ügyének tekintette a műsor sikerét. Nemcsak a fiatalok léptek fel, szinte minden nemzedék képviseltette magát. A hat gyermekes Hompot Jánosné sem restellt színpadra állni, dalaival igazán megérdemelt sikert aratott.“
   Az előadásnak két olyan műsorszáma volt, amely mintegy a csángó-telep régi és új hagyományait jelképezte. A Fonójelenet a guzsalyasbajárás ősi szokását elevenítette fel: a lányok összegyűltek egyegy házban fonni, varrni, kézimunkázni. Tréfálkoztak, énekeltek, de közben nyitva, ivott a fülük a külső zajokra, várták a legényeket. Azok nemsokára megis jelentek. Engedelmet kértek az édesanyától és szilaj csürdöngölőbe kezdtek, majd a lányok is táncra perdültek...
  A táncokat Kajtár Ida, Both Erzsébet és Boros László tanította be. A szereplők közül különösen kitűnt szép hangjával Bertalan Emma XI. osztályos tanuló, az édesanyát alakító Dávid Erzsébet háziasszony és az ízes humorú Szőcs Gergely, foglalkozására nézve elektrotechnikus.
  A műsor második részében már az új otthon, Déva legendáját elevenítették fel. Kőműves Kelemenné balladáját adták elő vegyék karral és szólistákkal. A címszerepet Blága Magda énekelte. Kőműves Kelemen Sebestyén József volt, a gyermek Domokos József harmadik osztályos tanuló. A kórus minden tagja kitett magáért. A hatást az is fokozta, hogy a hátteret Déva vára romjainak vetített képei alkották.
  A csángó-telep műkedvelői az otthoni sikeren felbuzdulva fel szeretnék keresni előadásukkal Hunyad megye több helységét. A csernakeresztúri utat már tervbe is vették — tartoznak a fellépéssel nemcsak az ottani hálás közönségnek, az Egregy partján élő csángóknak, hanem Ajtay Zoltán tanítónak is, aki hegedűjével közreműködött a műsorban, aki időt és fáradságot nem kímélve, rendszeresen bejárt minden próbára Csernakeresztúrról Dévára. Fel akarják keresni a lozsádiakat is, s titkos vágyuk, hogy a televízió magyar adásának műsorában is fellépjenek.
  A telep lakói lelkesedéssel őrzik, odaadással ápolják a nagyapák művészetét, közösségük régi és új hagyományait. Dévaiak már, de nem felejtették el a moldvai dombokat sem. Ipari munkások, de tudják, hogy mire jó a villa és a gereblye. Tévét néző, könnyűzenét hallgató városiak, de nem felejtették el a csárdást és a csürdöngölőt, a szép népdalokat. Miniszoknyát viselnek a telepi lányok, de a tulipános ládákban még őrzik az anyák, nagyanyák viseletét. És ez a kétarcúság bizonyára még sokáig jellemezni fogja a dévai csángó-telepet.

  VISSZAFELÉ JÖVET.
  Néztem a háztetőket. Alig akad olyan, amelyiken ne tollászkodnék tévéantenna. A deszkakerítéseket betonoszlopát fémpalánkok váltják fel, a régi kincstári házakat az ikerablakos, teraszos családi villák. Jólétről, a szép szeretetéről, szorgalomról és ízlésről beszél a telep főutcája. Elég egy tekintet, hogy meggyőződjön az ember, nem maradnak le mögötte a mellékutcák sem. Igazi élmény volt a telepen járni, lakóival beszélgetni, a műkedvelők munkáját számba venni. Nem túloztak, akik dicsérő szóval beszéltek szorgalmukról, ügyességükről.

  1970. augusztus 19.
  KETTŐN ÁLL A VÁSÁR, azaz ez alkalommal a megrendelőn és az építőn. Milyen ütemben halad tehát az építés, főjavítás és javítás?
A Hunyad megyei tanfelügyelőséggel közösen végzett ellenőrzés és felmérés során megállapíthattuk, hogy a megyében az építő és javító vállalatok általában eleget tesznek feladataiknak. A dévai húsz tantermes 2-es számú líceum (Dacia) épülete már a vakolás fázisában van, a 16 tantermes petrozsényi iskola építését is megkezdték, s bár még csak a falak felhúzásán dolgoznak, megvan a remény arra, hogy idejében kész legyen, mert az építkezések üteme kielégítő, a vajdahunyadi 16 tantermes iskola építésénél ugyan még csak az alapozásnál tartanak, de a határidő nem sürgeti az építőket, mert a szerződés szerint csak jövőre kell azt átadniuk a tanügy képviselőinek.
Kisebb nehézségek voltak észlelhetők a dévai 280 helyes bentlakás építésénél. A tervnek megfelelően ezt az oly szükséges épületet csak november elsején kellene hogy átadja a megyei építő- és szerelővállalat. Az értelmetlen terminust azonban maguk az építők igyekeznek helyreigazítani — szorgalmas munkával. A vállalat vezetősége megígérte: mindent elkövet azért, hogy szeptember 15-én — tehát a logikus pillanatban — átadja az épületet.

  1970. augusztus 28.
  OTT, AHOL MÁJUSBAN A MAROS PUSZTÍTOTT, győz az ember.
  A májusban kiöntött vizek visszavonulása után megfeszített munka következett az országnak ezen a részén is, mert az emberek tudták, mindent el kell követni, hogy még az őszi esőzések előtt a szétrombolt házak lakói feje fölé ismét tető kerüljön. A mérleg azonban elszomorító volt. Fehér megyében 696 lakóházat döntött romba, 797-et rongált meg súlyosan, 2013-ban okozott károkat a víz, míg Hunyad megyében 139 ház semmisült meg, és 1575 szenvedett kisebb-nagyobb károkat. Építeni kell — volt az egyetlen jelszó sokat, nagyon sokat. Mindenkinek, aki fedél nélkül maradt.
— Az első pillanatoktól kezdve tudtuk és éreztük, hogy nem maradtunk egyedül — mondja Mircea Ramba, a Hunyad megyei néptanács végrehajtó bizottságának építkezési ügyekkel foglalkozó alelnöke. — Déva, Marosillye és a többi helység sokat szenvedett lakosai jóformán órákkal a vizek visszahúzódása után gyorssegélyt kaptak élelemben és ruházatban. Ezt követően az ország minden vidékéről megérkeztek a szolidaritás, az emberség karavánjai… A vizektől súlyosan érintett Fehér megyeiek is azonnali és hathatós segítségben részesültek.
  …A Maros középső folyásán éppen a sokmilliós állami segélynek köszönhetően már megkezdődött a nagy költözködés. Mind Fehér, mind Hunyad megyében elkészültek az első tömb- és családi házak, s az építkezések teljében vannak a többi munkatelepen is. Amint Ramba Mircea alelnök mondotta, Hunyad megyében ahol a károk némileg kisebbek voltak, mint Fehér megyében, augusztus közepéig 12,4 millió lej segélyt osztottak ki, és 240 lakást építenek tömbházakban terven felül, ebből 200-at Déván, 40-et pedig Marosillyén. A megyeszékhelyen ezeket az épületeket, amelyeknek egy részét már vakolják, a város egyik legszebb, legmodernebb és legjobban megszervezett negyedében, a Dacia mikrorajonban helyezték el. A hajlék nélkül maradt családok közül 120-an úgy határoztak, hogy családi házat építenek, amelynek a néptanácsok már az elmúlt hónapokban kijelölték az új, árvízektől nem fenyegetett telket. Ezek közül tízbe már be is költöztek lakóik, a többiek pedig épülőfélben vannak, s megvan a remény arra, hogy még az őszi esőzések előtt tető alá kerüljenek.

   1970. szeptember 09. DÉVA 701.
  AHOGY ELHAGYJUK Szászvárost, a Marosvölgye hirtelen összeszorul, a táj zordabb lesz, s lépten-nyomon minden történelmi időkre, legendákra emlékeztet. Itt van mindjárt kenyérmező, amelyen, nevéhez illően, ma learatott búzatáblák tarlói váltogatják egymást, de amely arról híres, hogy 99-ben Kinizsi Pál vezetésével az erdélyi csapatok nagyszerű győzelmet arattak itt a török hadak felett. Aztán a kutató tekintetet egycsapásra kúp alakú, állítólag vulkanikus eredetű magaslatok, a Poiana Rusca és a Nyugati Érchegység előretolt állásai torpantják meg, a Marosvölgyének kapufélfái, melyek csúcsán egykoron várak, várkastélyok őrködtek a táj felett.
A természetnek ez a pompás játéka, az ódon, évszázados várfalak nemcsak az utazó, hanem a környék népének fantáziáját is felajzották, amely a tájat tündérekkel, törpékkel, sárkányokkal, vitézekkel, szorgalmas és áldozatkész mesteremberekkel népesítette be. S ez a gazdag mondavilág, amelyet a folklórkutatók gyűjtötte mesékből, balladákból hámozhatunk ki, a vidék egykoron legszebb, legerősebb, s a történelem során sok gazdát cserélt vára, a dévai vár és annak születése köré fonódik.
  AZ EMELKEDŐ lábánál elterpeszkedő Magna Curia új gazdái, a történészek már kiszűrték mindebből a valót, megállapították, hogy az 1269- ben első ízben említett várat (ez a dátum lett Déva városának „hivatalos" születésnapja) minden bizonnyal a tatárdúlás utáni években emelték. De ahogy lüktető halántékkal, ziláló tüdővel a romok felé kaptatunk, fel, a 180 méter magas kúpra, — útközben vezetőnk nem felejt el ijesztgetni a Vipera ammodystes-szel, az egyedül itt élő szarvas viperával — az évszámok, a dokumentumok cáfolhatatlan igazságai elhalványulnak, helyet adnak a legendának. Fenn a várban, melyet a múlt század közepén a lőporraktár robbanása változtatott romhalmazzá, a nép fantáziája szülte történetek, balladák csaknem valónak tűnnek. Az egyik például azt tartja — s mennyivel inkább hat a turista képzeletére, mint a bedekker száraz, számokkal megtűzdelt mondatai —, hogy aranyhajú tündérek, óriások lányai a vidéken három várat emeltek, Déván, Aranyon és Kokon, s ezeket arany híddal kötötték össze. A lányok azonban hosszú békesség után összekaptak, egymás ellen áskálódtak mindaddig, míg az aranyi hatalmas vakolókanállal meg nem dobta a kolcit. A dobás azonban célt tévesztett, a vakolókanál elsuhant célja felett, s kettészelte a hegyeket. Innen a Retyezát neve is (retezet románul annyit jelent mint kettészelt).
  Ahogy az üszkös romokról alátekintek, szemem bebarangolja a Maros kies lankáit, a rohamosan épülő, fejlődő egykori „tisztviselő" városocskát, s Kőműves Kelemen balladája jut eszembe. Tizenkét kőmives összetanakodok, Magos Déva várát hogy felépíttenék. Hogy felépíttenék félvéka ezüstér, Félvéka ezüstér, félvéka aranyér...
  A sorok azonban már nem a múltba vezetnek, az elémtáruló tájat jellemzik, a hét évszázados Dévát, ahol a „kőmívesek" ismét összetanakodtak, hogy felépítsék magas Déva várát, de nem félvéka ezüstér, félvéka aranyér, hanem, a fényért, mert Déva ma az építők városa, a marosnémeti hőerőmű, az új negyedek építőié.
  AHOGY DÉVAI barátaim társaságában ledöcögünk a várból (melynek környéke rendezésre, útjai kiépítésre várnak), s végig sétálunk a régi, majd az új központon, a legendák szertefoszlanak, a nagy vakolókanálon (mely akár a város címere is lehetne), s a kőműveskelemeneken kívül azokból semmi sem marad. Déva jelenkori történelme felé fordul figyelmem. Az új főtért lezáró, a várral szembenronyblokkról balra emelkedő megyei tervezőintézetben az 1969-ben, Déva születésének 700. esztendejében a Műépítészek Szövetsége által díjazott közösség vezetőjével, Cornel Florea műépítésszel szeretnék találkozót nyélbe ütni. Szándékom nem sikerül. A város huszadik századi kőműveskelemenje fontos értekezleten az elnökség tagja, s ha onnan meg is szabadul, nincs pillanatnyi ideje, rajzok, tervek tömkelegével várják munkatársai.
   Időtöltésül a statisztikai igazgatósághoz ugrunk be, néhány számadatot jegyzetelünk ki, már csak azért is, hogy a municípiumi néptanácsnál valamiféle alapról indulhasson az eszmecsere. S mi nem derül ki ezekből a számokból, ha értünk nyelvükön, vagy ha van, aki lefordítsa őket?!
Megtudjuk például azt, hogy 1930-ban a „tisztviselő városnak" mindössze 10594, 1948-ban pedig 12959 lakója volt, csaknem két évtized alatt tehát alig két és félezerrel növekedett a város lélekszáma. Újabb két évtized következett, az előbbi kettőtől teljesen eltérő. A lakosság száma megháromszorozódik, eléri a 34186- ot, ami ugyan egymagában is sokat mond, de ha más számadatokkal is kiegészítjük, a város fejlődésének teljes képét kapjuk.
   Így például 1948-ban Déván 4240 ház állt, míg a szocializmus éveiben 4828 lakást építettek 1968-ig, amihez hozzá kell adni az azóta eltelt másfél esztendő bő termését is, így nőtt ki a semmiből az új főtér, a Gojdu, a Dacia és a Progresul negyed. És újabb számok: a város 53 kilométeres úthálózatából, alig pár kilométer volt aszfaltozott (összesen egy út) a háború előtt, ebből ma már több mint 40 kilométert burkol aszfalt, s egyetlen esztendőben, a jubileum évében, 76 000 négyzetméter utat modernizáltak az építők. A demográfiai adatokhoz viszszatérve, meglepetéssel állapítjuk meg, hogy ebben a városban, ahova egykor Vajdahunyadról, Petrozsényből „nyugdíjba jött az ember" (Bomba Mircea, a megyei néptanács végrehajtó bizottsága alelnökének szavai), ma csaknem nyolcezer diák tanul a neves elméleti, pedagógiai, építészeti szaklíceumban, s a többi iskolában, és ezzel a kör ismét bezárult, ismét az építők, Kőműves Kelemen utódai kerülnek szóba.
  A NAPPALI BÁR (15 lei) „melegházában" — így nevezik a helybeliek a Dr. Petru Groza sugárúton lévő, a legnagyobb ilyenszerű vendéglátóipari egységnek délszaki növényekkel megtömött, szökőkutas, üvegfedelű termét, ahol, ki tudja, miért, olyan vár díszeleg, amely még csak nem is hasonlít a dévaihoz — feketekávéval üdítem fel magam, s közben elnézem a sürgő-forgó vendégeket. Legtöbbjük nem dévai, a környékről bevásárolni jöttek ide, legalábbis erről tanúskodnak a tetemes csomagok. Ez ismét eszembe juttatja, hogy Déva, bár sorrendben — Vajdahunyad és Petrozsény után — a harmadik városa a megyének, mégiscsak megyeszékhely, a megye közigazgatási, kulturális, kereskedelmi központja. Fejlődési távlatai tehát távolról sem a város „magánügye"... S mit tehetek, miért ismét csak sajnálom, hogy nem sikerült elbeszélgetni Cornel Florea műépítésszel, de közben újabb lehetőségeket keresek. A municípiumi néptanácsnál végülis kompetens emberre találok. A polgármestert keresve Gheorghe Gheorghe, a beruházásokkal és építkezéssel foglalkozó alelnök szobájába tévedek be, ahol egy hatalmas térkép szándékom azonnali megváltoztatására késztet. Először a város fejlesztési térképe előtt időzünk el, majd a jobb érthetőség kedvéért ismét felmegyünk a várba, hogy az alant elterülő nagy „makett" segítségével nézzük meg a jelent, s pillantsunk a jövőbe.
   A VÁROSRENDEZŐK elvét követve először a központot, majd a város kapuit vizsgálják meg. A régi központ a két hatalmas adminisztratív palotával közvetlenül az emelkedő lábánál terül el, s a tervek szerint érintetlen marad, az új főtér felé vezető Dr. Petru Groza sugárút már némi változást szenvedett, néhány új, „jellegtelen" épülettel az átmenetet képezi. A tervek szerint az utat szegélyező századfordulós házakat egy emelettel sorra megemelik, hogy az ellentét az új központ háromemeletes házaival szemben még jobban csökkenjen. Déva alig néhány éves főtere már a modern műépítészet remeke. Mint már említettem, szemben a várral hatalmas toronyblokk (Transilvania) zárja le, s szerencsésen társul vele az 1968-ban épített postapalota és a tervezőintézet (IPH) épülete. Bár a tér kész egésznek tűnik, a városatyák még most is találnak rajta csinosítani valót. A tervezőintézet szomszédságában az ONT megrendelésére szálloda-komplexum (Sarmis) építését kezdték meg, amely a tervek szerint 220 szállóvendéget fogadhat majd, földszintjén és első emeletén pedig különböző szolgáltatási és vendéglátóipari egységekkel áll majd a kirándulók rendelkezésére — a tervek szerint már 1972-ben. A főtérnek ebbe a sarkába tervezik a hatszáz helyes szakszervezeti kultúrházat is, s ezzel lényegében beépítenek minden szabadon maradt telket, a központ további fejlesztésekor a figyelem így a főtér és a zöldségpiac közötti területre fog összpontosulni.
  A központ rendezése az új építkezésekkel azonban távolról sem befejezett, a jelen pillanatban ugyanis a 7-es számú országút a város két főterén halad át, a ki- és bevezető utak sincsenek rendezve. Ezt a kérdést úgy szeretnék megoldani, hogy a DNS 7-et eltérítik, s ezzel tehermentesítik a központ forgalmát.

  A VÁRBÓL balra fordul tekintetünk, amely a fénylő síneken haladva a műemléknek nyilvánított állomásépület tetején pihen meg. A tervek szerint a pályaudvar környékének a rendezése is megoldásra váró kérdés. Az első szakaszban ide építik fel (a munkálatokat megkezdték) az új autóbuszállomás épületét, amelynek napi kapacitása 458 érkezésre és indításra van tervezve, s kiszélesítik, kiegyenesítik a központ felé vezető Lenin utat, amely egyrészt lehetővé teszi a jobb közlekedést, másrészt áttekinthetőbbé teszi a várost a vonaton érkezőnek. A pályaudvar környékének további rendezése a Filiasi—Déva vasútvonal villamosításától függ, amely maga után vonná egy sor impozáns épület elhelyezését is. Jobboldalunkon, körülbelül az új főtér magasságában, többnyire kopár, vagy gyengén termő szőlővel beültetett dombok szegélyezik a várost. Az esztétikumra annyira kényes dévai műépítészek és városatyák ide egy-két-három emeletes épületekből álló villanegyedet képzeltek el. A domboldalakat részben már fel is parcellázták, 180 telket szabtak ki, többek között azoknak is itt jelöltek ki házhelyet, akiknek otthonát a májusi áradások elpusztították.
  A KÉT FŐTÉREN átugorva, szemben, a város déli, délkeleti részén emelkednek a Gojdu és a Dacia negyed tömbházai. Itt fog kiépülni Déva lakó, pihenő és szórakoztató övezete. A tervek szerint a most épülő Dacia negyed 1973-ig körülbelül négyezer lakást fog magába foglalni, s ennek arányában megfelelő kereskedelmi, szolgáltatási hálózatot, valamint a már készen levő 2-es számú líceumot. Ugyanakkor elkészült a szomszédos 15-ös építőtelep (Micro 15) terve is, amely végeredményben 6000 családnak nyújt majd kényelmes otthont. A 15/A mikrorajon építői már tanyát is ütöttek itt, 1972-ig szeretnének ugyanis „egy házzal odébb állni". A Gojdu negyed határában, a Pajului dombon szórakoztató, pihenő és sportparkot képzelnek el, amely 10 000 helyes stadiont, 1000 helyes sportpalotát, olimpiai méretű úszodát, külön négyezres kapacitású strandot, számtalan tenisz, röp-, kosár- és kézilabda edzőpályát, valamint a tervbe vett jéggyár mellett műjégpályát foglalna magába.
  KÉSŐ ESTE a Gojdu a negyedbe vagyok hivatalos. A negyedik emeletről nézem a várost, a város felett trónoló, kivilágított várat. S csak egyet irigylek tőle. Legendáit. Mert lába alatt, körülötte magasztosabb dolgok születnek, nagyobb tettekre — mint egy vár megépítése — készülnek a 701 éves Déva lakói. Déva az elkövetkező évtizedben akkora utat fog megtenni, mint addig hét évszázados léte alatt.

  1970. szeptember 12.
  Déván a múltkoriban kezdték meg egy 7 emeltes, 220 ágyas szálloda építését. (Sarmis)

  1970. december 15. (kivonat).
  Ezenkívül ebben az esztendőben öt zöldségtermesztő farm alakult Déván, Szentandráson, Piskin, Rápolton és Algyógyon, mindegyik 50—65 hektár kiterjedésű területtel.

  1970. december 16.
  DÉVÁN korszerű fogászati központ kezdte meg működését. A tíz szakrendelőben, a fogászati laboratóriumban, a röntgen- és sebészeti osztályon húsz szakorvos és számos középkáder fejti ki tevékenységét.

  1970. december 17. IGAZGYÖNGY A MAROS PARTJÁN.
  Szentandrástól nem messze, ott, ahol a Déva felé kanyargó országút közel húzódik a Maroshoz, üvegből készült építményen törnek meg a napsugarak. Mint egy hatalmas gyöngyszem csillog az őszi színekben. Mondta is valaki, hogy kicsibe az asszonyok ruhájára lehet tűzni ékszernek. De nem szemet gyönyörködtetni építették az üvegházat. Kirekesztve a fagyot, a téli napok korán eltűnő fényét villanyvilágítással pótolva, egy darabka nyarat loptak ide az emberek és ezt nem önzetlenül, hanem több terményt, nagyobb jövedelmet remélve. Habár darabkáit nem rakhatják estélyi ruhára, a fényszikrákait szóró épületnek mégis köze van az asszonyokhoz. Ugyanis Hunyad megye mint ismeretes nehézipari központ. Kombinátjaiban, üzemeiben, gyáraiban főleg férfiak dolgoznak. Régi probléma, hogyan lehetne a női munkaerőt is felhasználni. íme itt van az egyik lehetőség. Modern zöldségesek létrehozásával. Tudvalevő a palánták gondozása nem kevés munkáskezet követel.
Persze a szentandrási üvegház nem oldja meg az asszonyok foglalkoztatásának kérdését, azonban több ilyen termelőegység építése könnyítene a helyzeten. S az olyan munkásközpontok, mint Lupény, Petrozsény, Déva, Vajdahunyad és Piski zöldségellátásán is sokat segítene, hiszen több száz kilométerről hozták és még hozzák a gyökereseket, paradicsomot, paprikát e városokba, mivel a környéken mindeddig nemigen foglalkoztak zöldségtermesztéssel. Gazdasági nyelven szólva piac van, áru nincs, pedig amint a szentandrási példa mutatja a hiány pótlására lehetőségek kínálkoznak. Éppen ezért örvendünk a Déva környéki első (és persze nem utolsó) szövetkezetközi üvegháznak. Azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy az itt termelt értékek a téeszek és a tagság erszényeit duzzasztják vagyis a jólétet valamint az egységek gazdasági erejét növelik. Az új üvegház kassziójába a termelés megindulásától eltelt néhány hónap alatt bejött összeg mintegy 360 000 lejt tesz ki.

    Források, képek:
Romániai Magyar Szó, Előre, Új Élet-Erdélyi Figyelő