Jakab Elek. 1820. február 13, Szentgerice-1897. július 22, Budapest

  Jakab Elek meghalt. A magyar tudományos és irodalmi közéletnek bajnoka, a jeles történetíró, a magyar tudományos akadémia tagja, Jakab Elek, f. hó 22-én meghalt korának 78-ik évében. Szent-Gericze községében született a régi Marosszéken ősi székely nemes családból.
1848. máj. 31-én a kimondott unió hírét az ellenzék küldöttjeként ő vitte meg a magyar minisztériumnak. Ugyanez év szeptemberében ő is kardot kötött a magyar szabadságért s Kossuth-huszár lett. Részt vett Bem tábornok erdélyi és bánsági hadjárataiban s a piskii hídnál vívott csata után hadnagy lett.

   Mint másodkapitány Dévánál tette le a fegyvert a rábízott csapata előtt, bilincsbe verték s 1850. ápr. 26-ig fogolyként Nagy-Szebenben őrizték. 1854. gróf Mikó Imre, az erdélyi kormányszék elnöke titkárának hívta meg Kolozsvárra, hét év múlva lajstromozó, majd a főkormányszéki levéltár aligazgatója, azután főigazgatója, végre 1873-ban a levéltárt Budapestre helyezték át, ennek átszállításával és rendezésével őt bízták meg, egyszersmind kinevezték a magyar országos levéltár allevéltárnokává, 1893-ban pedig levéltárnokká lett. Széleskörű, nagy szorgalmú irodalmi munkálkodást fejtett ki a történetírás terén. Ő írta meg Kolozsvár s újabban Udvarhelymegye monográfiáját.
Munkásságát még az angol British and foreing Unitarian Association is méltányolta, levelező tagjává választotta
   Az unitárius egyházban vezérszerepet játszott.
  Temetése f. hó 24-én történt impozáns részvét mellett.

Déva és Vidéke, 1897. július 19.