Dr. Sólyom Fekete Ferencz.
      (1839 okt. 1 Almaszeg – 1906. aug. 2 Déva)

   Hunyadvármegye közéletének nagy űrt hagyó vezéralakja, újabb kori föllendülésünk jellegzetes tényezője dőlt ki az élők sorából f. hó 2-ikán éjjeli ½ 2 órakor.
   Hunyadvármegye közélete a mult század hetvenes éveitől kezdve szokatlan föllendülést vett, mely országos figyelmet és megbecsülést vont magára. A közös munkából és megbecsülésből nem csekély rész jutott dr. Sólyom Fekete Ferencznek.
Mint törvényszéki elnök jött ide Zarándmegyéből, ahol kir. ügyészi állást töltött be megalkuvást nem tűrő hazafias irányzattal. Azt megelőzőleg Bihar megye közéletének és abban a Tisza Kálmán vezetése alatt álló balközép-pártnak volt tevékeny és nagyeszű munkása.
Egyénisége, tudása, tekintélye gyorsan meglátszott a dévai kir. törvényszék színvonalának emelkedésén. Szerencsés és termékeny gondolata volt a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társaság életre hívása. Ő kezdeményezte, kitartó - munkával megalakította, miután a megye legjobb fiai kezet nyújtottak a jó munkára.
Annak kebelében egyszerre feltűnt nemcsak mint szervező és vezető, hanem mint gyorsan elismert történetíró is. Amit megírt, arra mint forrásmunkára hivatkoznak mindenütt. Kötelességérzettel vett részt a vármegye és Déva város közgyűlésein. Felszólalásai nagy súllyal estek a tanácskozás mérlegébe mindenütt. Nem egy főfontosságú küzdelemnél az ő kezében lobogott a vezéri zászló. Minden téren, a hol működött, kitűnt nagy eszével, vaserélyével és erős magyar érzésével. Szép család maradott utána: öt derék fiú és két nagy műveltségű leány, magok is egy-egy új család vezető tagjai.
  Nemes özvegyére, szül. Véghső Mária úrnőre méltán száll át a férjét övezett tisztelet, már csak azért a mintaszerű önfeláldozásért is, a mellyel évek óta szenvedő férjét ápolta.

   Dr. Sólyom Fekete Ferenczről megfelelő módon fognak megemlékezni kétségtelenül az érdekelt testületek is. Mi itt most csak a nagy veszteségnek és kegyeletünknek kívánunk kifejezést adni.
R. L.
   Családja a következő gyászjelentést adta ki:
»Már özv. Nagyváradi dr. Sólyom Fekete Ferenczné született Véghső Mária a maga és hozzátartozói rokonai nevében mélyen megrendült szívvel jelenti, hogy a forrón szerető és szeretett férj, atya, nagyatya testvér Nagyváradi dr. Sólyom Fekete Ferencz nyug. kir. törv. elnök, a Hunyadmegyei Tört, és Régészeti Társulat megalapítója és örökös tiszteleti elnöke, Hunyadvármegye törvényhatósági bizottságának és Déva város képviselőtestületének volt tagja, a „Bihar” egykori felelős szerkesztője, az Emke hunyadvármegyei választmányának alelnöke, számos közművelődési, társadalmi és közgazdasági intézmény vezető tagja, a kiváló jogi és történelem író stb. f. évi augusztus hó 2-án éjfél után 1 óra 30 perczkor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének áhítatos felvétele után, életének 67-ik és boldog házasságának 31-ik évében jobblétre szenderült.
   Egész életében a magyarságért, a magyar haza boldogságáért, a társadalom, jólétéért és a szeplőtelen igazságért küzdött, ezért felemésztette életét s Istenével kibékülve, szívében mindenkinek megbocsátva tért az atyához, mint igazi jó atya.
Temetése aug. hó 3-án (pénteken) d.-u. 5 órakor fog végbemenni a felszeg-utcai halottas háztól s hűlt tetemei a helyi róm. kath. sírkertbe fognak örök nyugalomra kikísértetni. Lelkéért az engesztelő szent miseáldozat f. augusztus hó 4-én reggel 7 órakor a Szt.-Ferenczrendiek helyi templomában fog az Egek Urának bemutattatni.
Déva, 1906. augusztus 2-án. Emléke legyen áldott! Nyugodjék csendesen. !«
   A „Hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat", melynek megalapító atyja volt, az alábbi gyászjelentésben tudatja gyászát:
»A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat igaz kegyelettel jelenti megalapítójának, irányadó vezérmunkásának és tiszteleti elnökének: Nagyváradi dr. Sólyom Fekete Ferencz nyug, törvényszéki elnöknek f. hó 2-án éjjeli fél 2 órakor 67 éves korá¬ban történt elhunytát. Déva, 1906. augusztus 2-án. Nagyértékű munkásságának emléke ezen társulatban is fennmarad!«
A dévai kir. törvényszék, kir. ügyészség és a kir. járásbíróság a következő gyászjelentést adta ki:
„A dévai kir. törvényszék, kir. ügyészség és a kir járásbíróságok bíró és tisztviselői kara szomorúan tudatja, hogy volt főnöke dr. Sólyom Fekete Ferencz nyug. kir. törvényszéki elnök életének 67-ik évében 1906. évi augusztus hó 2-án elhunyt. Béke poraira!” (Déva és Vidéke, 1906. augusztus 4).

    Dr. Sólyom Fekete Ferenc centenáriuma.
    (Ellenzék. 1939. október 8).

   A mai történelmi nagy idők forgatagában, amikor világrengető események zúdulnak a kor emberére, és lelkét lidércként üli meg a rohanó s egymásra torlódó események súlya, nem csoda, ha csak a krónikás veszi észre, hogy egy nagy erdélyi magyar embernek, a magyar közélet egyik kiváló harcosának, egy nagy magyar tragédia szenvedő hősének, most van születési centenáriuma.
   Dr. Sólyom Fekete Ferenc, a dévai törvényszék egykori főelnöke ez, aki 100 évvel ezelőtt született Nagyváradon, és aki egész közéleti munkájával beírta nevét az erdélyi magyar kultúrtörténelembe. Ha nem említenénk mást, mint hogy ő volt a nagy múltú Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapításának egyik főmozgatója, mondhatni életre-hívója, már maga ez is elegendő bizonyíték volna, hogy dr. Sólyom Fekete Ferenc méltóvá tette magát arra, hogy neve az utókor számára ne csak a lexikonokban őriztessék meg. De ha közéleti munkásságát és kiváló nagy egyéniségét méltán megilletően pillanatnyilag nem is lehet megünnepelni, legalább egy szerény újságcikk keretében állítsunk emléket ennek a kiváló embernek, ennek a tragikus magyar hősnek.
   KI VOLT DR. SÓLYOM FEKETE FERENC?
   A Sólyom Fekete-család minden valószínűség szerint a kihalt híres-neves nagyváradi Fekete család leszármazottja. A család eredetileg csak „nagyváradi Fekete” nevet viselte. A Sólyom nevet családi hagyomány folytán (amely hagyomány külön megírni való érdekesség) belügyminiszteri engedéllyel dr. Sólyom Fekete Ferenc volt törvényszéki elnök és fivére, Zsigmond vette nevükhöz. Ezeknek édesapja, Fekete Lőrinc 1848-asi nemzetőr százados volt Biharból, az abszolutizmus alatt hatévi vártömlöcöt szenvedett. Fogságának ideje alattit neje, Hant Katalin gondoskodott hihetetlen nehézségek között a családról, mert a szabadságharcban mindenük elveszett. Hant Katalin mintaképe volt a régi magyar nagyasszonyoknak; és maga is Erdély egyik nagy diplomatájának volt ivadéka.
   Sólyom Fekete Ferencnek már iskolás korában megnyilvánult kiváló tehetsége. A nagyváradi premontrei főgimnáziumnak ő volt Szilágyi Dezső osztálytársával, a későbbi lángelméjű magyar igazságügy-miniszterrel együtt első, illetve legjobb tanulója. Kettejük között, a két nagy szellem között már az iskola padjaiban kifejlődött az egész életükre kiható mélységes lelki barátság.
   Sólyom Fekete Ferenc, mialatt a budapesti tudományegyetemen hallgatta a jogot, Vas Gerebennek, a magyar irodalom egyik legnagyobb elbeszélőjének volt irodalmi munkáiban munkatársa és a nagy író kétségtelenül hatással is volt reá.
   Tanulmányainak befejezése után Bihar megye főügyésze lett. Ő alapította, mint szerkesztő a „Bihar” című lapot, Tisza Kálmán lapját és Tisza Kálmánnal együtt készítette el a híressé vált „Bihari pontokat“. Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt előbb kőrösbányai királyi főügyésszé, aztán pedig a dévai törvényszék elnökévé nevezték ki. Kőrösbányai főügyészsége idején nőül vette Véghső Gellért, belényesi földbirtokosnak, szintén királyi törvényszéki elnöknek és aztán hosszú éveken át belényesi liberális országgyűlési képviselőnek leányát, Véghső Máriát. Ez a Véghső Gellért maga is igen érdekes ember volt. 1848— 49-ben Bem tábornoknak volt hős főhadnagya, akit Erdélyben Bem tábornok az egész sereg szemeláttára, a sorból kihívva, elismeréséül megcsókolt. Honvédtiszti pisztolyát ma is őrzik a kolozsvári 1848—49-es ereklyemúzeumban.
   EGY NEMES GONDOLKOZÁSÚ KÖZÉLETI EMBER TRAGÉDIÁJA
  Sólyom Fekete Ferenc közéleti működése tulajdonképpen Déván csúcsosodott ki. Éjszakáit is nappallá téve, dolgozott a közért, aminek eredménye egyrészt fennmaradt írásai, beteljesedett kezdeményezései, de ugyanakkor saját tragédiája is. Ő alapította Hunyadvármegye történeti és régészeti egyesületét, amelynek ügyvezető alelnöke volt, amelyben igen nagy történelmi munkásságot fejtett ki, főleg történelmi okmánykutató és oknyomozó irányban. Munkásságában, miután hivatalát is kellett szolgálnia, az éveken át éjszakákon keresztül folytatott tevékenységével szeme világát vesztette. Kilenc éven át, haláláig szenvedet vakságában. Oknyomozó kutatásait külföldi, főleg német írók is idézik, ezenkívül neves jogtudományi író is volt, akinek Egyházjogtanát, mint egyetemi tankönyvet tanulta a régebbi jogásznemzedék.
    Társadalmi téren is élénk tevékenységet fejtett ki. Ő védte meg elpusztulástól az ősi dévai történelmi várat, elláttatván azt szerpentin-utakkal.
  Mint embert, talán legjobban jellemzi, hogy a Hunyad megyei román nép is, mint atyjához fordult hozzá ügyes-bajos és peres dolgaiban és ő, mint törvényszéki elnök, minden alkalommal atyailag intette őket, a békére és lehető kiegyezésre, amely jósága aztán nagy részben előidézője volt későbbi tragédiájának. Írásbeli dokumentumok, hivatalos akták, bírói ítéletek, amelyek egyébként mind javára szóltak, igazolják, hogy a kisemberek ügyeinek pártfogásáért, amellyel megakadályozta a perek vitelét, egyes ügyvédek részéről nagy gyűlöletben részesült. Ezek keresetük megcsorbítását látták a törvényszéki elnök emberi akciójában. De amíg egyesek részéről gyűlölet volt osztályrésze, addig a nép, fajra való tekintet nélkül, vakon engedelmeskedett az ő közéleti útmutatásainak. Sólyom Fekete Zsigmond szintén nagy közéleti munkásságot fejtett ki, ő volt Magyarország legnagyobb hídépítészeti szakértője. Földművelésügyi miniszteri tanácsos, aki országgyűlési képviselősége idejében a „Magyar faj és művelődés eredete” címen háromkötetes művet adott ki 1888—90-ben.
   JÓKAI-REGÉNY ALAK
   Külön fejezet alá tartozik dr. Sólyom Fekete Ferenc társadalmi küzdelmeinek a leírása, amelyhez azonban egy Jókai Mór regényírói tollára volna szükség, mert Sólyom Fekete Ferenc küzdelmeiben valóságos Jókai-regényalakká vált. Küzdelmei az akkori társadalom kortörténelméhez tartoznak, aminek feldolgozása egy cikk keretében lehetetlen is volna. Számos jogi munkája közül különösen híres a „Pandekták sommás átnézete” című. Rákosi Jenőnek is kebelbeli barátja volt. Rákosi ugyanis első publicisztikai tevékenységét a Sólyom Fekete Ferenc szerkesztésében megjelent „Bihar“-nál kezdte.
   Sólyom Fekete Ferenc 1882. április 30-án írta meg cikkét, amelyben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület megalapítására elsőnek hívta fel a közfigyelmet. Részletesen kifejtve a megalakítandó egyesület kulturális és közgazdasági program ját és így Sólyom Fekete Ferenc lett ennek a nagy múltú egyesületnek az életrehívója.
   1906-ban, 67 éves korában halt meg. A századik évforduló egy mindenképpen érdemes közéleti férfiú emlékét idézi fel, akinek munkássága a jövő nemzedéknek is példaadásul szolgál.
   Ötvös Béla